Miért szeretjük a káosz koronázatlan királyát?

Vígjátékból thriller, a Másnaposokból Joker, egy szuperhősfilmből olyan alkotás lett, amely a DC univerzuma nélkül is könnyedén megáll a lábán. Joaquin Phoenix színészi játéka és Todd Philips rendezése egyenesen elsöpri a nézőt a moziteremben, miközben szemtanúi leszünk korunk egyik legmeghatározóbb főgonosza születésének.

Nagy Kriszta

Arthur Fleck nem szuperhős, de még csak átlagember sem,   olyan sebezhető személy, akinek a betegsége nap mint nap megnehezíti az amúgy sem felhőtlen életét. Erre a faktorra még rátesz a társadalom nyomása egy olyan világban, ahol a gazdagok és szegények közötti szakadék ijesztően nagy, és az ezáltal kialakult feszültség robbanni készül, nemcsak Arthurban, hanem a mindennapi emberekben is.

Már az első néhány percben kiderül, hogy a főszereplő nem hajlandó magára húzni a társadalom által elvárt és elfogadott maszkot, hogy ennek segítségével beilleszkedjen a szürke közösségbe. A humorérzéke egészen különös, olyan, amit a normál ember nem érthet meg. Akkor kacag, ha más kínt, sajnálatot vagy valamilyen feszültséget keltő érzést él át, és a szabály szerinti nevetséges szituációkban csupán magára erőlteti a mosolyt, olyan éles nevetést adva ki, amely könnyen beissza magát az ember emlékezetébe. Joaquin Phoenix egyébként hosszú időn keresztül gyakorolta a jellegzetes Joker -nevetést, amelyet a rendező jelenlétében rendszeresen előadott, és sokáig úgy gondolta, hogy a filmet illetően ez a legnagyobb kihívása: megformálni és életet önteni egy nevetésbe, aminek a helyzettől függően több jelentése is lehet. A hiénahangra emlékeztető, sokszor már-már fájdalmas kacajt végül sikerült tökéletesre fejlesztenie.

Arthur Fleck a nyolcvanas évekbeli Gotham szemében nem több, mint egy szörnyszülött, szánalmas, furcsa, néha kissé ijesztő személy, aki a zsúfolt városban csak lényegtelen porszem. A semmitmondó munkahelyén, ahol bohócot kell alakítania, boldogtalan, hiába fest magára hatalmas vörös mosolyt, a szemében levő keserű szomorúságot képtelen eltüntetni. Nem vágyik sokra, csupán szeretné megnevettetni az embereket, és abban lelné örömét, ha humoristaként az ő viccei által telne meg kacajjal a helyiség. Törekvése viszont hiábavalónak bizonyul, mivel a félresikerült fellépése után az emberek nem vele, sokkal inkább rajta nevetnek, és ezt fokozva, még a tévében is lejátsszák kínos próbálkozását, ezzel többmilliós nézettség előtt megalázva őt.

Arthur karaktere azért szimpatikus, mert emberi és szolid, beérné egy kis figyelemmel, megértéssel, vagy akár csak a szomszéd nő szeretetével is. Ezzel szemben Gotham városa csak megszégyenítést, kirekesztést, elutasítást és erőszakot kínál neki. A személyisége lassan felőrlődik, és ahogy a társadalom általi kegyetlen hatások kiölik belőle azt a csepp épeszűséget is, úgy uralkodnak el rajta a démonjai, megformálva annak a személynek a kezdetleges alakját, akit Jokernek nevezünk. A film Arthur átalakulásának minden mozzanatát alaposan bemutatja, hogy megértsük, a Joker nem önjelölt bolond, aki gondolkodás nélkül robbantgat, hanem a közösség által tákolt, haragból és megbélyegzésből született perszóna. Az emberek alkották, ők emelték a magasba, majd szimbólumukká választva a rendszer elleni tüntetés élére állították. Arthur Fleck útja a Joker felé teljesen tiszta és átlátható, és bár az átlagember nehezen tud azonosulni a főszereplő tetteivel, mégis megértjük az indíttatásait, a cselekedeteinek okát.

Joaquin Phoenix olyan karaktert képes vászonra hozni, aki merőben eltér az eddig ismert Jokerektől. Viselkedése passzív, lassan vagy egyáltalán nem reagál a körülötte forgó történésekre. Ezzel szemben a köztudatban élő Joker a tombolás és a káosz megtestesítője, aki őrült módon képes bármit bevetni a célja elérése érdekében. A tétlenségben úszó Joker önakarata ellenére válik a Gothamben viharzó lázadások jelképévé, és bár a film vége felé cselekedetei kezdenek szélsőséges formákat ölteni, ezekkel nem szándékozik eget rengető hatást elérni, mégis sikerül lángoló forradalmat szítania. És itt, ebben a hamutól és füsttől homályos időszakban születik meg a Joker.

A Todd Philips által rendezett amerikai filmdráma műfajában kiemelkedő élettörténet, amely új értelmet ad a szuperhősfilmeknek. A Joker több kategóriában is esélyes az Oscar-díjra, sőt egyenesen ironikus lenne, ha Joaquin Phoenix a nívós díjat Robert Downey Jr. orra elől kaparintaná meg, hiszen évekkel ezelőtt szintén a Joker szerepe kapta az aranyszobrot, elorozva ezzel a Vasember megtestesítőjétől a hatalmas szakmai elismerést.

Az év végéig még hátravan néhány hónap, így akadhatnak még meglepetések, de talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ez lesz 2019 legjobb filmje.