Régi, nagy szerelmem az AKPH, pedig a műfaj annyira nem áll közel hozzám. Hitelességükkel, a szó legjobb értelmében vett egyszerűségükkel, a magyarok között egyedülálló szövegeikkel azonban sikerült engem is berántaniuk rendesen. Ha valaki nem értené, milyen trúságról beszélek, a nyáron készült interjúnkban pont erről van szó.  Tehát nem vagyok elfogult egyáltalán.

Magától értetődött, hogy ha Saiid akár egymagában Kolozsvárra érkezik, elmegyek a koncertre, és ó, nagyon jó ötletnek bizonyult.

 

Az SRG melegítette be a közönséget Saiid előtt.

Amikor azt mondom, hogy a hip-hop nem az én műfajom, akkor az ilyen típusú előadókra gondolok. Középszerű, gengszterkedős szövegek, amelyben a valóságra való reflektálás kimerül a kártiér névszerinti említésében.

Nem tudok kapcsolódni, mintha a tartalom megadná magát a formának. De lehet, hogy csak műfaji sajátosság, amit nem értek.

A Flying picike színpadán túlzsúfolódnak, szóródik a fókusz. A saját formációd nevét magadon hordani szintén jó ízlésre val…

A közönség jól reagál a fiúkra, együttbólogatnak a beanie-k a tömegben.

Aztán végre Saiid. Már csak a Pikowatt molinó és a színpadon lévő minimum egy fotós zavar kicsit.

Az egyszemélyes Akkezdet Phia jó lehetőséget biztosít arra, hogy olyan régebbi dalok is előkerüljenek, amelyeket Újonc P.-vel és DJ-vel/zenekarral ritkábban játszanak.

A közönséggel a kapcsolat a számok között és alatt egyaránt intenzív.

Régebbi koncertek tapasztalatai alapján, jót Saiidnak, hogy csak ásványvizet fogyasztott.

A Csók és ólom című szöveget nem ismertem. Az elsőre nagyon iskolásnak tűnő szójáték soraival a fülemben mentem haza.

Szokatlanul hosszú volt a koncert, de ezt látszólag senki sem nehezményezte.

A koncert vége felé felhívott két lányt, akikkel elnyomta a Mivel játszolt. Utána levonta a következtést: Erdélyben a csajok a legtökösebbek.

Nekem egy házam van

Saiid egész végig koncentrált. Őszinte és hiteles a színpadon, annyi év után is.