A hétfő esti Bretter kör csak addig volt unalmas, míg André Feri be nem ordította a mikrofonba, hogy szóval, ez itt a Bretter kör, és köszöntjük sok szeretettel (lehet ezt nem pont így volt) a ma esti meghívottunkat, Szőcs Petrát, akinek a Kétvízköz című kötetéről fogunk beszélgetni! Ezután pedig, az érzések skáláján egymást váltotta a nevetés, csodálkozás, felháborodás, szomorkodás vagy épp a gyermeki felismerés.

Ahhoz, hogy az estét legjobban jellemezni tudjam, meg kell említenem még egyszer a nevetést, hiszen abban a pillanatban, amikor Szőcs Petra beszélni kezdett, képtelenség volt nem elmosolyodni. Az a tiszta, fesztelen humor, amit válaszaiba oly természetességgel szőtt bele, igazán különlegessé tette az estét.

 

A Kolozsváron született költő, filmrendező most Budapestről tért vissza mesélni. Magával hozta a Kétvízköz című verseskötetét is, ami tavaly jelent meg a Magvető kiadónál és elnyerte az első köteteseknek járó Makói Medáliák díjat. A felolvasott versekből erős képi elemek köszöntek vissza, olyan emlékek, amelyeket Petra nem felejtett el, olyan tárgyak, amik emberek emlékét őrzik, egy olyan térben, ami valahol két víz között van– Duna és Szamos, álom és valóság, itt és ott, akkor és most. Mindez a legkisebb Női nyálasság (Bréda, ez felháborító) nélkül. Sőt, még a szerelem is csak burkoltan jelenik meg verseiben, s a beszélgetéskor is hamar véget vetnek bármilyen effajta elfajulásnak, hiszen ez Bretter kör, nem Oprah.

Ha a szerelemről nem is, de szó esett filmekről, arról, hogy A kivégzést a pupillatágító cseppeknek (is) köszönheti: a rendszert-rengető események idején ő nem láthatott semmit. Ezért hát kíváncsi lett. S míg elszívott egy-egy újabb cigit, arról is mesélt, hogy a nagyapa Oroszországban tanult. Hogy volt egy ház, amit el kellett adni. Hogy a nagymamáról a szvetter jut eszébe. S hogy az anyáról szinte semmi, vagy éppen hogy túl sok minden. Hogy már megunta a nyelvet, s most nem ír. Hogy a verseket valamiféle lezárásnak gondolta. De mi inkább kibontakozásnak láttuk.  Inkább Kolozsvár az otthona. Vagy a vonat a két víz között. Nem tudja.

(Kép forrása: Facebook/Bretter György Irodalmi Kör Kolozsvár)

 

Hozzászólások