A Kerekes családban megkezdődött az ünnepi készülődés. Az idei karácsonyba apait-anyait beleadnak, most először családi kupaktanácsot is tartottak, és mindenki megkapta a feladatát. Hibázni nem lehet, Ági néni szerint ez az év bizony nagy kínszenvedés volt, az ünneplésnek legalább meg kell adni a módját. Azt is leszögezte, hogy idén nincs több panaszkodás, „annyit szidtuk már ezt az évet, biztos a fejem is azért fáj már megint. Mondtam is a szomszédasszonynak a délelőtt, hogy ez az év tönkretett, mindjárt pénzünk sincsen, s akkor ne fájjon az ember feje. Erre hallom, ahogy mormolja: »Biztos azért van 15 méter fa az udvarotokon«. Most mondd meg, Gyuri! Ezekben a nehéz időkben is csak az irigység, s semmi jóindulat vagy megértés”.
No, ne ítéljük el mi sem Ági nénit, az erdélyi ember eddig is sokat panaszkodott, aztán idén úgy rászokott, talán többé sosem felejti el.
Az is szokása az itt élőknek, hogy ragaszkodnak a megszokotthoz. Ha már úgy érzik, az idei karácsony más lesz, akkor mindent megtesznek az ellenkezőjéért. Mert legalább ennek a neves ünnepnek pont olyannak kell lennie, mint tavaly, s mint 20 éve. Kerekesék is erre törekednek. Gyuri intézi a karácsonyfát, Ági néni főz, takarít, dekorál. Józsi fiuk feldíszíti az udvart, bevág vagy öt méter fát, és elmegy a keresztanyjához disznóvágásra, mert fiatal, s még azért is, mert szokás adni utána egy kicsi kóstolót a segítőknek. Hilda lányuk csak karácsonyfát díszít, mert a tanárok vakációban sem hagyják, hogy legalább három napocskát pihenjen, megbolondítják az online tanítással.
Gyuri újabban minden évben a falu végén vásárolja a karácsonyfát, jó áron, nem úgy, mint városon. De idén ennek is úgy felment az ára, azt hitte nem hall jól, amikor már megtalálta a kedvére valót. Nem kell viszont egy percig sem félteni őt, feltalálja az magát minden helyzetben. Hozott karácsonyfát, szépet, nagyot, még Ági néninek is tetszett. Sőt még ingyen is volt, de ezt a felesége nem kell hogy tudja. Szerencsére most nem találkozott az erdésszel. Amikor legutóbb lopott, jól megbüntették érte. Idén fa is lett, s még a kocsmába is betérhet vagy három napig. Egy gonddal kevesebb.
Józsi fiuk nem járt sikerrel a disznóvágáson. Ebédre meghívták ugyan, de kóstoló? Nehéz volt ez az év, s a komák maguk is sokan vannak a családban. Na, nem baj, Józsikám, oda sem mész többet – háborgott Ági néni. – Csak tudnám, így honnan lesz házi kolbász a hidegtálon. Feriék is a múltkor fél kilóval becsaptak, s azt hitték nem veszem észre. De mostanra 5 lejjel drágították kilóját, mert erre van eszük. S mi egy kicsi kolbászért meg kell húzzuk magunkat… Apád is, nem értem, hogy nem tud hús nélkül kibírni egy napot.
Ági néninek van a legtöbb feladata. Takarítás, mosás, ablakpucolás. Ez utóbbit utálja a legjobban. Három napja alig alszik valamit, reggeltől estig csinosítgatja a házat, megállás nélkül. Már fáj a dereka, a lába, a nyaka sem a régi, és a főzést még el sem kezdte. De megpihenni? Olyan nincs! Inkább hullafáradtan ül le a karácsonyi asztalhoz – talán a sok munka után nem is tudja élvezni az ünnep szépségét –, de hogy szenteste egy porszem heverjen a padlón? Olyan Isten nincs. Szégyen lenne s gyalázat. Így szokás ezt mifelénk.
A karácsony előtti utolsó két nap a főzésé. 24-én vacsorára rántott hús, majonézes krumpli, töltött tojás, fasírt, boeuf és gombasaláta. Füstölt kolbász idén nem lesz, mert a komák nem adtak volna egy kilócskát. 25-én ebédre húsleves, töltött káposzta, s vacsorára sütni fog egy egész csirkét, nehogy véletlenül éhesen maradjon a család, főleg Gyuri ne, mert az aztán hallatja a hangját.
– Ezt is egyedül csinálom. Kész sem leszek vacsoráig, de azt mindenki elvárja, hogy terülj, terülj asztalkám s minden finomság legyen a tányéron. De valaki megkérdezi a családból, hogy segítségre van-e szükség? Hát hogyne, Hilda is csak ül a laptop előtt, az ünnepekkor sem hagyják békén, annyi feladata van szegénynek. Pedig milyen ügyesen tudna segíteni nekem. Még jó, hogy a töltött káposztát tegnap felraktam a tűzre…
Ági néni befejezi a főzést, megteríti az asztalt. Hirtelen minden olyan, mint tavaly volt, s mint most 20 éve. Nincs világjárvány, nincs nélkülözés, nincs panaszkodás sem – azért a füstölt kolbász mégiscsak hiányzik. Teljesítették a feladatot, a karácsony a régi maradt, meghitt, boldog és szeretetteli. Legalább ez, ebben az évben. Nem számít, hogy lopott a fa, hogy Ági néni mindjárt elalszik a fáradtságtól. Örülnek egymásnak, annak, hogy a vírushelyzet alatt is együtt ünnepelnek. Hiába áll felettünk a világjárvány, hiába ő a főnök, a karácsonyi ünneplésbe még ő sem tud beleszólni. És ez így van jól.

FacebookApiException thrown

REST API is deprecated for versions v2.1 and higher (12)