Most igyekszem eltérni az alapkliséktől, amikről ilyenkor beszél az ember, s próbálom bemutatni a saját szemszögemből az első KÚF-gólyabált. Kötelezően szubjektív beszámoló következik!

A „szomszédom” és jómagam voltunk az első gólyapár, aki jelentkezett, így hát elég kíváncsi voltam, mi fog ebből kisülni. A magánprodukcióra igazi kihívásként tekintettem, ezért nagyon sokáig nem sikerült eldönteni, mivel szégyeníthetjük magunkat. Gólyabál előtt pár nappal, amikor elkéstem az egyik órámról, mert elaludtam, megálmodtam az ötletet: shittyflute, ergo szájharmonikázni fogunk. Nagyon vártam már a nagy estét, főleg, hogy a KÚF-os csapat folyamatosan tartotta bennünk a lelket. A helyszínért külön köszönet egyrészt, mert közel lakom, másrészt pedig illett a témához, és persze a két pufi macska is dobott rajta.

 

Az est a magánprodukciókkal indult, amit mi kezdtünk (meg amúgy minden próbát). Aztán a némafilm következett, ami teljes improvizációt követelt, mert az egyperces gondolkodási időben egyetlen mondaton nevettünk végig a párommal, így hát eltelt az idő az „én verem az egész családot” mondattal. (Félreértés ne essék, Győzikés verekedős jelenetre ez ugrott be).  Ezután a Dance Battle következett, ahol az ember megmutathatja az „így táncolok egyedül otthon a tükör előtt” táncát. Jól éreztem magam, ámde a helyzet csak jobb lett, amikor az összes gólyapár közösen táncolt a végén egy olyan zenére, amit azt hiszem hívhatok a közös számunknak a gólyatábor után. Ezután a harácsolás következett, amitől kicsit féltem, hogy nehezen lesz kivitelezhető, azonban amikor ott van az ember és játszik, teljesen más a helyzet. Teljes beleéléssel hoztuk el a közönségtől a kért tárgyakat, amelyek nem igazán voltak kéznél. Ezért tartok mindig kavicsot a cipőmben, nem azért, mert mindig beleragad. Most épp jól jött.

marad14

Bevallom, végig izgultam, hogy ki fog nyerni, mert ügyesek voltak a gólyapárok. Klisé, de igazság következik: nem a győzelemért csináltam, hanem hogy jól érezzem magam. És ez így is történt. Nem csalódtam, jól éreztem magam. A Trash Party által pedig újra 9 éves lehettem. Köszönöm a lehetőséget s az életérzést mindazoknak, akik ezt a rendezvényt létrehozták, azoknak is, akik támogattak, akiket én támogathattam, és akik velem buliztak, vagy akik csak egy jó szót szóltak.