Köztudott, hogy az úgynevezett „elsők” igenis meghatározóak és emlékezetesek az ember életében, ez pedig nem volt másképp életem első szavazását illetően sem. A május 26-ai választások jelentették azt a momentumot az én, illetve sok más velem egykorú életében is, amikor először nyertünk tényleges beleszólást érdekeink képviseletébe és kontinens-, sőt világszintű politikai megítélésünkbe.

A kampányperiódus kezdete óta tudtam, hogy mindenképp élni fogok a szavati jogommal, mind a referendumot, mind az EP-választásokat illetően, mert kötelességemnek éreztem és szükségesnek tartottam politikai álláspotom kifejezését, hiszen ha valakiket mindennél jobban érint a jövő kérdése, akkor azok mi vagyunk, a fiatal generáció.

Mindemellett megemlítendő az is, bármennyire hihetetlenül is hangozhat, főként az idősebbek számára, hogy egyáltalán nem könnyű és felhőtlen a mai fiatalság tagjának lenni, leginkább a felénk irányuló számtalan, sokszor igazságtalan kritikának köszönhetően. Többek közt ezért is éreztem felelősségemnek azt, hogy vegyem a fáradtságot, és kivárjam a sorom a szavazóközpontok egyikénél, hogy én is részese lehessek annak a mozgalomnak, ami bebizonyítja, hogy a fiatalok nem érdektelenek a közélet irányába, hiszen igenis tudnak meg akarnak is tenni egy jobb jövő és politikai képviselet elérése érdekében.

A kihirdetett végső eredmények és az előző évekhez viszonyított magas részvételi arány alapján úgy vélem, nem csak én, hanem sokan mások is hasonló véleményen voltak voksuk leadását illetően, bizonyítva, hogy a hatalom valóban az állampolgárok kezében van, és hogy közös összefogással bármi lehetséges.

Végezetül pedig, amennyiben valakiben még ezek után is feltevődne a kérdés, hogy miért fontos (főként fiatalként) szavazni, itt a válasz: a jövőért és a változásért, egyszóval önmagunkért és társadalmunk fejlődéséért.