Nehéz eldöntenem, hogy kivel bánik kegyetlenebbül a társadalom: a súlyfölösleggel rendelkező csajokkal vagy a nádszálvékony lányokkal? Ha az első kategóriát erősíted, akkor értelemszerűen csúnya vagy, ha pedig a másodikat, akkor nyilvánvaló, hogy nem természetes folyamat következtében érted el az eredményt.

A következő motivációs idézet áll az edzőtermek falán: „Minden fejben dől el”. Egyértelműen nevettem rajta, az edzést nagyon untam, ez valahol annyit jelentett számomra, hogy „Kijárat a következő kanyar után, jobbra”. Azóta azonban sokszor beugrik, amikor az önelfogadásról gondolkozom, hogy valóban mindent a fej irányít.

„Egyszer én is bűnözhetek, na” – jelentik ki sokan, amikor édességet is képesek elfogyasztani az ebéd mellé. Az utóbbira hasonlít az, amikor vékony lányokhoz szólnak így: „Ehetnél rendesen, a koplalástól csak nyafogósabb vagy!” Tegyük hozzá azért, ezek a szurkálódó megjegyzések túlnyomó részt szeretetből hangzanak el, vagy a törődés szándékát hivatottak jelezni. Elvileg. Azonban vannak olyan kifejezések, amelyek igenis határt szabnak az önelfogadásnak. Összegyűjtöttem közülük néhányat.

„Aki képernyőn szerepel, üzletember, aki emberekkel foglalkozik, akit celebkedéssel vádolnak, az nem engedheti meg magának, hogy azt egyen, amit éppen megkíván.”

De, abszolút megeheti, a saját teste felől dönt. A testsúly nem szab gátat az üzleti érzéknek, érdemes lenne megakadályoznunk a felszínesség intézményesítését!

„Ehetnél már valamit, nemhogy elfogysz itt nekünk!”

A helyszín persze a nagyiéknál tartandó vasárnapi ebéd. Naná, tilos ellentmondani, mind az öt fogást örömmel kell habzsolni, nehogy megbántódjon a mama. A házi rétes visszautasításánál nem ismer nagyobb szentségtörést.

„Áruld el nekem, kérlek, hogyan lehetsz ennyire vékony?”

Ezt általában olyan személyektől kérdezik, akik rendszeresen tíz-tizenkét órát is képesek dolgozni egy nap, ettől pedig annyira stresszessé válik az életük, hogy az étvágyról megfeledkeznek, mire hazaérnek. Ezért persze könnyedén szaladnak le a fölösleges kilók róluk. Mióta ilyen húzós melót folytatnak, bombázzák őket a dicséretekkel. A titok tehát a folytonos ideg, a stressz jelenléte, higgyétek el, hatékony.

„Tessék elfogadni, hogy egy túlsúlyos lány is lehet szép, ez nem egyenlő az elhízás népszerűsítésével!”

Egészségesen táplálkozni igazán jó dolognak számít, a sportolás még rátesz egy lapáttal. Ha valaki viszont teltkarcsú, az is jó, nem ajánlott a kettőt kapcsolatba állítani egymással.

Ja, és fölösleges azt gondolnunk, hogy az efféle csípős megjegyzésből a hírességek nem kapnak. A napokban Mandy Moore amerikai színésznőnek ajánlgatták a fotójához fűzött megjegyzésekben, hogy „beugorhatna egy-két hambiért” – arra célozva, hogy túl vékony.