Hatszázhatvanhárom millió. Megközelítőleg ennyi azoknak az embereknek a száma, akiknek nincs hozzáférésük tiszta ivóvízhez a lakhelyük közelében. Sőt, hatalmas távolságokat kell megtenniük, hogy hozzáférjenek a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges folyadékhoz. Közülük sokaknak pedig meg kell birkózniuk a szennyezett víz fogyasztásával járó súlyos egészségügyi problémákkal. Szomália, Szíria, Banglades, Zimbabwe, Mianmar, Nepál, Nigéria – csak néhány azon országok közül, ahol valóságos harc folyik az ivóvízért vagy akár napokat képesek ásni az emberek, hogy egy-egy kiszáradt folyó, kút, forrás földalatti készletére rábukkanjanak. A fertőző víz miatt naponta mintegy kilencszáz ártatlan, öt éven aluli gyerek válik áldozatul világszerte, a vízhiány és a szennyezett környezet miatt pedig percenként egy újszülött életét veszti valamelyik földrészen. Szemétlepte folyók, szennyezett tavak, mérgező anyagokkal teli folyamok, amelyek emberi felelőtlenségünkről árulkodnak. Mialatt mi napi akár háromszáz liternyi vizet is elpazarolunk tusolásra, mosásra, WC-öblítésre, főzésre, mosogatásra, rengeteg afrikai, ázsiai és dél-amerikai országban még az életben maradáshoz szükséges csekély mennyiséghez sem tud hozzáférni a lakosság nagy része. Elképzelhetetlen mennyiséget használ fel az ipar, a földművelés, a háztartások nagy része, amely megtisztítás nélkül kerül vissza a természetbe. Az általunk megtermelt szennyvíznek pontosan a 80%-a kerül vissza az ökoszisztémába ahelyett, hogy újrahasznosítanánk azt. Sőt egyes feltételezések szerint 2050-re a világ népességének legnagyobb része városokban fog élni, ám ehhez nincs biztosítva egy kiépített szennyvízhálózat.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy mi lenne velünk víz nélkül? Vagy annyira természetesnek tarjuk a mindennapi hozzáférést, hogy azt hisszük, kijár nekünk? Képesek vagyunk órákat zuhanyozni egy fárasztó nap után, mert megérdemeljük? „Ugyan már, én fizetek érte. Annyit használok, amennyi jólesik” – mentegetőzünk sokan.

Múlt héten ünnepeltük a Víz Világnapját, amelynek idei témája pontosan az értékes ivóvíz pazarlására próbálja felhívni az emberek figyelmét. A kampány egyik legfőbb célja javítani a víz minőségén, csökkentve a vegyi szennyezést, ugyanakkor növelni a szennyvíz globális újrahasznosítását. Ha egyenként picivel jobban odafigyelünk az életmentő folyadék tudatos használatára, kicsiben mi is sokat tehetünk a megoldás érdekében. Elég ehhez egy fogmosás közben elzárt csap, az órás pancsikolás helyett csupán pár perces zuhanyzás, vagy a mosásra elhasznált mennyiség újrahasznosítása. Addig kell vigyáznunk rá, amíg van mit óvni, hiszen sosem tudhatjuk, hogy készleteink meddig fognak kitartani.

Forrás: Reuters