Tizenkilenc évem alatt nem igazán történt meg velem, hogy olyan koncertre indulok el otthonról, amelynek nem ismerem az előadóit. Kinek is jutna eszébe 1000 kilométert utazni csak azért, hogy élőben láthasson és hallhasson egy csapatot, amely nem is biztos, hogy elnyeri a tetszését. Amikor meghívást kaptam az Above and Beyond koncertjére Prágába, a város volt az, ami vonzott, amit igazán látni akartam. Így én is kocsiba ültem három ismerős mellé, hogy velük együtt majd én is kalandként említhessem a cseh fővárost és az ABGT350-et.

Körülbelül egy hónappal az utazás előtt eszembe jutott, hogy jó lenne megtudnom valamit a koncertről, az együttesről, mert végül is miattuk fogok pár nappal az indulás előtt zsongani, összevissza futkorászni a városban, hogy beszerezzek ezt-azt, napokig azon gondolkodni, hogyan pakolhatnám be a szekrényemet egy kisméretű bőröndbe és hallgatni az Alig kezdődött meg az egyetem, te máris lelépsz jellegű kedvességeket.

Egy kis internetes kutakodás után megtudtam, hogy az együttesnek van egy hetente sugárzott zenés rádióműsora, és minden 50. adás után koncerteznek a világ különböző városaiban.

A következő, amire rákerestem, Prága volt. Youtuberek videói kötöttek le hosszú időre, akik bemutatták a fővárost, olyan címeken át, mint: Drága Prága? Sörtúra Prágában, Elveszve Prágában és hasonlók. Megjött a kedvem. A felvételek után azonnal indultam volna. Sőt azt is elterveztem, hogy majd én is lencsevégre kapom a Kettő az egyben, avagy miért fedezz fel együttest és várost egyszerre című élményt.

A hangolódás az úton folytatódott. Cseh kifejezéseket próbáltunk helyesen kiejteni és megtanulni. Ami biztosan megmarad, az a pivo. A pivot ott korsóban kértük, haza pedig dobozban hoztuk.

Érkezés után nemsokára megtapasztalhattuk a csehek vendégszeretetét, igényességét, először a minket fogadó hölgytől a szálláshelyig vezető úton, amit három napig egyszerűen jó volt otthonnak nevezni.

Innen kezdődött igazán az élményszerzés! Még első este kipróbáltunk egy-két cseh hagyományost, ettünk habtejszínes bélszínt knédlivel, és koccintottunk Becherovka likőrrel a felszolgálóval. (Na igen… csak az első kör volt a koccintásért.)

A koncert napján az óvárosba látogattunk, a villamos három napig volt barátunk, bárhova eljutottunk vele, hiszen a prágai utak villamosoktól zsúfoltak, nem pedig autóktól. A szeles idő is kitartott, a Károly hídon sétálókon viszont a sapka-sál kombináció mellett a ruha-napszemüveg is megjelent. A híd után, a séta alatt olyan nevezetességeket néztünk meg, mint a zsidó negyed, az óvárosi hídtorony, a több mint 600 éve működő Orloj óramű és a prágai vár. A látványosságok sora persze csak számunkra ért itt véget, de abban megegyeztünk, hogy egy prágai városnézést valóban öt napra kell tervezni.

Mivel otthon valahogy úgy szoktuk meg, a biztonság kedvéért a koncert helyszínére jóval hamarabb érkeztünk, nehogy elkéssünk, na meg azért is, hogy hangolódjunk a nagy show előtt fellépő zenekarok koncertjein.

A trance műfaj sosem volt a kedvencem, de nem is állt távol tőlem. Így történt, hogy elnyerte a tetszésem az Above and Beyond 2019-es prágai koncertje. Különösen tetszett, hogy az egyik előadó helyben gépelt üzeneteit közvetítették a tömeg felé, aki elmondta, egy családot alkotnak a közönséggel. Az üzenetek fényekkel váltakoztak, amelyek mintha kitörnének a színpadról, így töltve meg az arénát.

A koncerten fiataltól idősebbig, ittastól józanig, színes bőrűtől fehér bőrűig mindenki elnézést kér, ha véletlenül rád lép, meglök, vagy tekintve, hogy arénányi tömegen vergődi át magát, leönt esetleg néhány cseppel a poharából. Úgy érzem, kedves hely lett nekünk az O2 Aréna, a koncert helyszíne, az emberek, az előadók és a közönségből sugárzó energia által.

A koncertet követő fáradt napon ellátogattunk egy prágai hagyományos vásárra, megnéztünk egy bevásárlóközpontot, és megbeszéltük: jó Prágában lenni, és biztos ugyanolyan jó ott élni is. Persze a költekezésre jó odafigyelni. Mondjuk ilyen alkalmakkor ki az, aki folyton átszámol, és nem enged meg valamit magának, amit a lelke vagy szíve kíván? Ez alkalommal mi sem tiltottunk meg magunknak semmit. Pontosan azért, mert az ilyen élmények fűszerezik meg az életet, mi pedig sósan szeretünk élni.