Eltörölhető-e a minimálbér?

Ha elég sok külföldivel találkozol, előbb vagy utóbb az országotok gazdasági helyzetére terelődik a szó. Ilyenkor pedig nem ritkák a krokodilkönnyek és a fejcsóválások, amikor a minimálbérre kerül a sor. Valóban, nagy különbségek vannak az országok között: míg Luxembourgban a minimálbér megközelíti a havi 2.500 dollárt, addig Ugandában 2,5 dollár körül mozog.

Romániában egy alkalmazó, ha minimálbéren vesz fel valakit, 1087 lejt fizet havonta, ennek az állam elveszi több mint a felét ilyen-olyan címszó alatt. A közgazdászok (zöme) az ideális minimálbért kb. zéróra lövi be. Vajon ők a szegények igazi bajnokai, vagy csak az imperialista-kapitalista elnyomók futó-lakáj-disznó-kutyái (hogy egy kínai kifejezéssel éljek)?

forrás: kuruc.info

forrás: kuruc.info

Mi is a minimálbér?

A fogalom tisztázásával igazi fényt derítünk ennek a törvénynek az értékére. A legtöbb ember a következő meghatározást adná: A minimálbér az a legkisebb összeg, amit egy alkalmazónak kötelezően fizetnie KELL a munkaerőért. Egy másik megfogalmazás a következő lenne: A minimálbér egy olyan összeg, ami alatt egy alkalmazott nem adhatja el a munkáját egy alkalmazónak. A két meghatározás azonban egyáltalán nem ugyanaz, és a kettő közötti különbségben van a kutya elásva.

Az első meghatározás lényegileg nem igaz. A minimálbér bevezetése, vagy emelése esetében, a vállalkozó nem köteles többet fizetni. Vannak más opciói is: elbocsáthatja a meglévő, nem eléggé produktív alkalmazottakat, helyettesítheti őket gépekkel, amik ettől a pillanattól kifizetődővé válnak, vagy egész egyszerűen be is zárhatja a céget. Ugyanúgy nem köteles felvenni azokat az új munkakeresőket, akiket eddig felvett volna. Ezáltal a minimálbér munkanélküliséget teremt, ami egy mélyen ironikus és elszomorító eredmény, ha belegondolunk, hogy úgy van eladva, mint a „szegények törvénye” (általában olyanok által, akik jóval minimálbér fölött keresnek.)

A minimálbért gyakran úgy tüntetik fel, mint egy „igazságosabb” újraelosztását a profitoknak: igaz, a kapzsi nagy tőkések el is bocsáthatják az alkalmazottaikat, de ha van bennük egy kis emberség, akkor „átengedik” az általuk elért „többlet” hasznot a munkásoknak. Ennek a meglátásnak a hívei egyértelműen nem tudják (vagy nem akarják tudni?), hogy hogyan alakul ki a munka ára a piacon.

Hogyan alakul ki a munka ára a piacon?

Számos korai angol közgazdász-gondolkodó szerint a munkások éppen annyit kapnak, amennyi kell, hogy túléljenek (éhbérnek is lehetne nevezni). Induljunk hát ki ebből a helyzetből: feltételezzük, hogy a különböző képességű munkásoknak minden vállalkozó éppen annyit ad, hogy ne haljanak meg, a többit pedig bezsebelik. Nem kell sok időnek eltelnie, amíg valaki rájön: ha egy picivel többet ad, bár kevesebbet nyer munkásonként, összben sokkal többet fog nyerni, mert mindenki neki akar majd dolgozni. Amíg van különbség az a többletérték között, amit a munkás termel, és a bérszint között, mindig érdemes kicsit több pénzért munkát venni. Ez a játék addig tart, amíg nincs már akkora különbség, amiért érdemes munkásokat „elcsábítani”.

Éppen ezért, a munkások körülbelül annyit fognak keresni, amennyi a hozzáadott értékük a vállalkozásban, a gépek, tőke stb. mellett. Ez sosem teljesen pontos, mivel a legtöbb vállalkozó nem tudja felmérni, hogy ki, pontosan mekkora értéket termel, de az „igazi” érték körül fog forogni, mivel ha valaki túl sokat fizet, vagy csökkenti a kiadásait vagy csődbe megy. Ha valaki pedig túl keveset, akkor előbb vagy utóbb egy nála élesebb szemű vállalkozó elhódítja a munkásait.

 

 

Ezzel megvan a minimálbér kérdésének utolsó hiányzó tényezője. Hadd foglaljam össze az eddigi meglátásokat:

  1. A minimálbér nem kényszeríti a vállalkozókat, hogy veszteségesen is tovább alkalmazzák a munkaerőjüket, vagy hogy újat (tapasztalatlant, tehát alacsony értékűt) vegyenek fel
  2. A munkás körülbelül annyi bérre számíthat, mint amennyi a hozzáadott értéke

 

Tegyük hát össze!

A minimálbér igazi hatása az, hogy azok, akik nem termelnek legalább akkora hozzáadott értéket, mint a minimálbér, elveszítik állasukat, és/vagy nem kapnak állást. Ezzel a meglátással azonban nem lehet szavazatokat szerezni.

Igen, mondhatnád, de hát igazából ki nem teremti meg azt a semmi értéket, amit a minimálbér képvisel? Ki itt az áldozat? Ha idáig olvastad a cikket, akkor valószínűleg téged nem érint a minimálbér. Sokan, akik támogatják, ugyanebben a helyzetben vannak. Hadd segítsek átérezni a helyzetet.

Gondolj bele a következő helyzetbe: Egy politikus nagyon támogat téged, és emiatt kilobbizza a következő törvényt: Te, [insert name here] egy nagyszerű személy vagy, éppen ezért minden jót megérdemelsz az életben. Nem igazság, hogy egy ilyen csodálatos személy aprópénzért gürcöljön, ezért téged legolcsóbban csak 8100 (luxembourgi minimálbérért) lejért lehet felvenni (ha ennél többet keresel most, akkor vedd azt, amikor pályakezdő voltál). Nagyszerű törvény, nem? Egy nagyon elégedett munkanélküli lennél, jó eséllyel.

Namármost, nem kevés embernek ugyanekkora szökés a minimálbér. Sokaktól minden esély el van véve: összetört családokban, erőszakos környezetben, siralmas iskolákban nőnek fel. Van, aki nem tud olvasni, van akiben nem jön természetesen az udvariasság, a pontosság, a csapatmunka azok a borzalmak miatt, amiket átéltek. Emiatt a gazdasági értékük is sokkal kisebb. Biztos, hogy munka közben el tudnák sajátítani ezeknek a képességeknek egy részét – de nem lehet törvényesen alkalmazni őket a minimálbér miatt. Éppen ezért sokan a minimálbért ahhoz a fűrészhez hasonlítják, ami kivágja sokak karrierlétrájának a legalsó, elérhető fokait.

You're welcome!

You’re welcome!

A legrosszabb törvény

A minimálbér létezése egy óriási szégyenfolt a társadalmunkra nézve. Azt mutatja, hogy az üres politikai propagandán nem tudunk átlátni és emiatt a leginkább hátrányos helyzetűektől, a legjobban rászorulóktól vesszük el az egyetlen esélyt egy jobb életre, miközben azt hangoztatjuk hogy „megvédjük” őket a gonosz kapitalistáktól. A minimálbérnek soha nem volt, és soha nem is lesz létjogosultsága. Ideje eltörölni.