In memoriam Tamás Gáspár Miklós

„Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a rossz fajta sajtónak azt a szokását, amely eszmék helyett életrajzi törmelékeket szolgál föl, megakadályozzuk” – nyilatkozta Tamás Gáspár Miklós Veiszer Alindának 2021-ben. Az a Tamás Gáspár Miklós, aki azért nem beszélt magáról, mert „tiszteli a nézőket”, aki tanított, aki felnyitotta az emberek szemét és akit ma, 2023. január 15-én elvesztettünk.

Elvesztettük. Nem elment, nem meghalt, elvesztettük. A magyarság, az erdélyi magyarság, a baloldal. Ahogy ilyenkor mondani szokás: szegényebbek lettünk. TGM, a rendszerváltó, a filozófus, az író, a szavak és gondolatok forradalmára. Amikor vele készült beszélgetéseket olvastam, hallgattam, néztem, egy kis részem mindig arról ábrándozott, hogy egyszer nekem is lesz egy. Hogy én is leülök majd A Gazsival szemben egy asztalhoz. Ő szokás szerint hózentrógert visel, lágy hangon beszél és megértő szigorral figyel a szemüvege mögül. Én meg nagyon ideges leszek, össze-vissza hadoválok és próbálom feldolgozni, hogy mi történik velem. Ez most már csak ábránd marad.

Azt hiszem, nem lennék baloldali, ha ő nem lett volna. Minden írását megpróbáltam elolvasni, sokszor abba kellett hagynom. Nem értettem. Vagy csak nagyon ritkán, az viszont olyan volt, mint amikor egy matek számítás végén kijön a helyes eredmény. Siker. Mindig tanító és magyarázó jelleggel írt, beszélt, soha nem fentről, kioktatóan. Ő magát nem vallotta prolinak, kommunista szülei révén azonban sokszor volt munkások között, így ismerte az ő lelküket, közegüket.

Bár 1978-ban elhagyta Kolozsvárt, mindig erdélyi érzelmű maradt. Számtalanszor jött haza, előadást tartott, beszélgetett, nem engedte el a Transindex, később a Transtelex kezét sem. Néha bánta, hogy nem maradt itthon, néha nem. Ő volt az az erdélyi magyar, akit itthon és Magyarországon ugyanazok az embertípusok imádtak és imádták utálni. Valahol mélyen mindenki tudta, hogy ha TGM valamiről ír vagy valamilyen ügy kapcsán megszólal, ott nagy a baj.

Azt mondta, ha zenét hallgat, nem csinál mást. Ha viszont mást csinál, akkor csend van. Azt is mondta, hogy neki feltételezhetően van csak igaza. Mert az is lehet, hogy nem mindig van. Az is lehet, hogy soha, semmiben nincs igaza. Pedig de. Igaza van, volt és ezután is lesz. Pihenése legyen csendes. Ha van másvilág, és én is oda kerülök, ahová ő, majd végre én is leülök A Gazsival egy asztalhoz. Ő hózentrógerben és zakóban lesz, lágy hangján tudniillik válaszokat ad és megértő szigorral figyel a szemüvege mögül. Úgy, ahogy itt, a Földön tette.

Kép forrása: Fortepan