Mifolyikitt

A digitális alvilág: Deep Web, Dark Web

by Mátyás Orsolya | 2020. 08. 27. | 0 | Egyéb,Mifolyikitt,Slider |

1990-et írunk, a kazetták és a Brick Game fénykorában járunk...

A médiát illetően a tévé és a rádió uralkodik, mígnem egy igen jelentős áttörés történik: elterjed a globális
számítógépes hálózat, a korai internet felturbózott, továbbgondolt változata. A WWW (World-Wide Web)
forradalmasítja a nethasználatot: egyszerűbbé teszi a tájékozódást és a böngészést az adatrengetegben. Létrehoz egy teljesen új társadalmat is, annak pedig egy sajátos nyelvezetet, az internetes zsargont. A robbanásszerű felhasználói szabadság, ami kialakul, megkérdőjelezhetetlen, de ezzel jár ugyanakkor a törvényszegések, a nem kívánt tartalmak,az extrém vulgaritás térnyerése, elszaporodása. Sokan szemétdombként ítélik meg azt, ami a hasznos tartalmak mellett ott van még a világhálón. Na de mi az, ami néhány kattintásnyira van tőlünk, és amitől borsódzik az ember háta? A realisták tudják, hogy vannak olyan bizarr emberek, akik nem tudják megítélni tetteik helyességét, és ezért képesek mocskossá tenni a Földet. A legnagyobb gond, hogy az ilyenek nem elzárt szigeten, nem másik bolygón, hanem köztünk élnek és csak ritkán felismerhetők. Az internet pedig számottevő előnyt kínált nekik, hiszen vele olyan, az anonimitásukat is megőrző, biztos teret kaptak, ahol piszkos ügyeket intézhetnek. Ők (többek között) annak a bizonyos szemétdombnak az alkotói is, a Deep Web lakói.

Na de mi is az a Deep Web, és hogyan lehet hozzáférni?

A tiszta web, más néven Surface Web, amit a legtöbb ember ismer és naponta használ, kb. 4%-át teszi ki a
tulajdonképpeni internetnek, illetve nagyjából 0,03 százaléka a ténylegesen létező adatmennyiségnek. Ide tartozik a Google, a Yahoo, a közösségi oldalak és olyan webhelyek, amelyek könnyen elérhetők keresési lekérdezéssel, bármely keresőmotor segítségével. A 96% további két szegmensből áll: ezek a Deep Web és a Dark Web, avagy mély és sötét web. Az internet azon részeinek, amelyek szándékosan rejtve maradnak, legfontosabb kritériuma, hogy hagyományos eszközökkel nem lehet elérni őket, és valahogy a tudományos kutatások célkeresztjébe sem kerülnek túl gyakran. Az 90-es évek elején az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy TOR (The Onion Router) nevű böngészőt, aminek elsődleges funkciója az volt, hogy elrejtsen internetes lábnyomokat: védelmezze az USA kormányzati kommunikációját, hiszen teljesen privát és biztonságos keresést tett lehetővé. A névválasztás nem véletlen: az onion, mint hagyma azért találó megnevezés, mert minden router, amin az adat átáramlik, lebont róla egy titkosítási réteget, éppen úgy, ahogy a hagymát hámozzuk. 2004-ben azonban ez a program elérhetővé vált mindenki számára, és sokan kihasználták a névtelenségben rejlő potenciált. A kereső jelenleg nonprofit szervezetként népszerűsíti az adatvédelmet. Bárki letöltheti, sőt fejlesztheti is. Az embereknek arra kell, hogy elérjék vele a Deep Webet, az internet mélyebb bugyraiba való belépéshez ugyanis a TOR kínálja a legbiztonságosabb protokollt. A hasonló célért hasznosított I2P (Invisible Internet Project) és a Freenet programokon csekélyebb a forgalom. A Deep Web kb. 400-500-szor nagyobb lehet a Surface Webnél, az emberek kb. 40 százaléka használja a mindennapokban. Ez nem is csoda, hiszen ez a része az internetnek temérdek mennyiségű információ tárháza. Vannak itt adathálózatok, pénzügyi infók, orvosi jelentések, kormányzati weblapok, netbankok stb. Az emberek főként azért használják adattárolásra és információátadásra ezt a teret, mert titkos. Míg hazánkban teljesen természetes a szólásszabadság, a kevésbé demokratikus államokban (lásd: Kína) erőteljes cenzúra működik az interneten is (a kínaiak Chinese Great Firewallként említik). Az anonimitás viszont bátorítja, ösztönzi az embert, hogy akaratának megfelelően cselekedjen, még akkor is, ha épp törvényellenes tettre készül. De nem csupán magánszemélyek, szervezetek, cégek, alapítványok is kihasználják a titkosított zónát. Több ismert folyóirat (New Yorker, Guardian, Washington Post) is üzemeltet rejtett szolgáltatást, ahol az újságírók és állampolgárok egyaránt kiszivárogtatnak információkat. Érdekesség, hogy a Facebook is működtet rejtett oldalt, hogy teljes anonimitást biztosíthasson az erre vágyóknak. A Deep Web legalját Dark Webnek, azaz sötét webnek nevezzük, ami a 96%-ból kb. 6 százalékot tesz ki. Az internetnek ez a legeldugottabb része a laikus számára csaknem észlelhetetlen. A Kaliforniai Egyetemen készült elemzés szerint megközelítőleg 7,5 petabyte-ot (1 petabyte = 1000 terabyte) foglalnak el az olyan oldalak, amelyek titkos IP (Internet Protocol)-címen futnak, ezért többnyire lehetetlen kideríteni, hogy honnan és ki működteti őket. Mivel ennyire bizalmasak, van itt kábítószer- és fegyverkereskedelem, pornográfia, bérgyilkosok, kiberbűnözés stb.

Tények-fények

Jamie Bartlett brit újságíró Ted-előadáson mesélt a tapasztalatairól, amiket egy kutatás alatt szerzett a dark neten, az anonimok lakta, cenzúramentes világban, az internet legizgalmasabb részében. Elmondása szerint azért olyan különleges hely ez, mert itt a társadalom peremén élők, a törvényen kívüliek a nagykutyák: ők a legkreatívabbak, mert erre kényszerülnek. Amiért hatásos: az embereknek hihetetlen ismerős, vevőközpontú oldal, nincsenek reklámok, felugró képek, de van nagy felbontású kép a termékekről, termékleírás, ár, sőt az áru jelentésének lehetősége is adott. Aztán maradt a rendelés, a bitcoinnal történő ellenszolgáltatás és pár napon belül a kiszállítás, ami a legtöbb esetben meg is történik.

Illegális-e mindez?

A Deep és Dark Web elérése önmagában nem bűncselekmény. A TOR használata sem tiltott, ha legális tevékenységekhez használják, például számos aktivista, jogvédő szervezet és újságíró is igénybe veszi kutatás, biztonságos adattárolás céljából, mert kreatív, biztonságos és nehezen cenzúrázható tér. Ha a sötét webet drogok, lőfegyverek vásárlására, esetleg bérgyilkosok szerződtetésére használja valaki, az illegális. A kulcs itt a józan ésszel való gondolkodás: ha valami törvénytelen az internet sötét részén kívül, akkor az törvénytelen a digitális alvilágban is.

Büntetik-e az illegális tevékenységeketa Dark Weben?

Az adásvételnek nem volt mindig boldog kimenetele az internet sötétjében, az FBI többéves nyomozás után, 2013-ban lekapcsolta a Silk Road (Selyemút) nevű első illegális online piacteret, ahol a felhasználók némi bitcoinért cserébe a legkemé­nyebb kábítószereket szerezhették be. Az oldal alapítóját, a Dread Pirate Roberts (DPR) néven ismert Ross Ulbrichtet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a szinte 1,2 milliárdos forgalom lebonyolításáért, és a 79,8 millió dolláros jutalékáért, amit 2011 és 2013 között zsebelt be. Ma egy bizonyos Change.org petíció folyik Ross szabadon bocsátásáért, édesanyja szerint: „(…) ő nem technológiai bűnöző volt, csak nagyon érdekelte a bitcoin (…), egy eszköznek tekintette azt, ami monetáris szabadságot ad az emberiségnek.” És igaz, ami igaz, nem egy ember lett gazdaggá a bitcoin által, mondhatnánk, Ross segítségével, lásd: a bitcoin-milliárdos Tim Drapert. Természetesen az is büntetést von maga után, ha egy felhasználó illegális tartalmat, szolgáltatást jelenít meg a Dark Weben, viszont az adatok titkosítása miatt túlnyomórészt elérhetetlen, felismerhetetlen az illető, aki ezt meglépi. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a hatóságok teljesen lemondtak ennek a szegmensnek a felszámolásával, és sajnos némi igazság van is benne. Hiszen a Dark Web olyannyira gyorsan, hatékonyan működik és fejlődik, akárcsak az ellene folytatott harc, így sokan az életüket is feltehetnék arra, hogy megszüntetik az internetes alvilágot, de törekvésük nagy valószínűséggel kudarcba fulladna.

A Spycloud nemrégiben kiadott egy tanulmányt, a kutatási anyagban az áll, hogy napjainkban a legtöbb visszaélés azoktól a kívülről teljesen átlagosnak tűnő, ám igazából hamis vállalkozásokból származik, amelyek vásárlásnak feltüntetett tranzakciókkal csalnak el hatalmas összegeket a felhasználóktól. A feketepiacok jönnek-mennek, eltűnnek, előbukkannak, ezért szinte lehetetlen egységes képet alkotni arról, hogy éppen melyik aktív. Mivel ezeket a feketepiacokat épp az emberi kíváncsiság, a fogyasztói igények, vagyis maga az ember táplálja, egyre inkább virágzanak, semmint a csőd felé tekintenének. A hatóságok természetesen nem adják fel a harcot, de pontosan tudják: ezt sem most, sem később teljesen nem lehet leállítani, megszüntetni. Az egyetlen fogódzó, hogy a Dark Web oldalait is emberek irányítják, márpedig az ember előbb-utóbb hibázik. És ha egy kiberbűnöző téved, akkor digitális bizonyítékot hagy maga után, és összekapcsolhatóvá válik az általa létrehozott oldalakkal, kétkezi munkájának gyümölcsével. Ted-előadásában Jamie Bartlett is úgy vélekedik, hogy lassan a mindennapjaink részévé válik az internet sötét oldala, és nem azért, mert mindannyian egyre inkább hajlamosakká válnánk az illegális cselekedetekre, hanem amiatt, mert minél többet használjuk az internetet, annál inkább szükségét érezzük a magánéletünk, személyes adataink védelmének. Napjainkban már a Facebooknak is van oldala a Dark Weben, zenészek osztanak meg ott albumokat, így a Dark Web lassan megszűnik a dílerek és besúgók búvóhelyének lenni.

Nekem hiányzik az igazi. Neked is?

by Zsófia Sinkler | 2020. 07. 25. | 0 | Mifolyikitt |

„Melyik épületben van most órád?” „Van időd eljönni velem a kantinba?” „Vajon, ha ma elmegyünk bulizni, reggel elérünk órára, vagy jobb, ha onnan megyünk egyenesen?” Igen. Bizonyára sok egyetemistának ismerősek ezek a kérdések. Mi lehet izgalmasabb, mint túlélni tíz lejjel két hetet úgy, hogy egy hónapra való költőpénzt elbuliztunk?

Számomra a diákélet Kolozsváron teljesen mást jelent, mint otthon, Sepsiszentgyörgyön. Szabadon, szülők és gátlások nélkül. Persze, nem mondom, néha kicsúszik a talaj a lábam alól, de egyetemistaként mindig sikerül olcsón átvészelni ezeket a pillanatokat. A legelején nem igazán érdekelt a város, nem vonzott a színház, az opera, csakis a nagyváros és a bulizás volt a szemem előtt. Kelj fel szórakozás, feküdj le buli. Jól ki is fárasztottam magam már az első félévben, és büszkén mondhatom, hogy igenis, bele lehet unni ebbe is. Megígértem magamnak, hogy egyetemi éveimet nem holmi rongyrázásra és nomád életre fogom pazarolni, hanem kihasználom a nagyváros adta lehetőségeket, és fejlesztem az alapműveltségemet, hiszen a bulik megvárnak, az idő viszont elfut, jobban teszem, ha megpróbálom felvenni a tempóját. Elgondolkodtam azon, miként tudnám tökéletesíteni, élményekkel megtölteni a diákéletet a bulizós haddelhadd után, és arra a következtetésre jutottam, hogy elsőként meg kell tanulnom jobban bánni a dolgok anyagi részével. Sajnos, ha nincs pénzed, nem engedheted meg magadnak a luxus, de még a visszafogott diákéletet sem egy ilyen városban, mint Kolozsvár. Gondolok itt a Diáknapokra, a sízésekre a KMDSZ-es csapattal, egy jó kis színdarabra a színházban, egy emlékezetes operettre, egy finom vacsorára a barátokkal. Aki nem dohányos és takarékos is, az máris előnyben részesül társaival szemben. Másodsorban a diákélethez, az egyetemista évekhez bizony merészség is kell. Ez az a periódus az életünkben, amit ki kell „maxolni”. És mi tagadás, minden adott, hogy ezt meg is tegye az ember. Bekérezkedhetsz különféle előadásokra bérmentesen, újságírás hallgatóként pedig simán érvelhetsz azzal, hogy anyagot gyűjtesz az államvizsgádhoz. Nyert ügy, mindenhol beveszik. Egyszerűsítheted az életedet A kártyával (kedvezményes diákkártya) is, így lehet, hogy a Souperben nem tíz lejért veszel magadnak egy görög csorbát, hanem nyolcért, ami igenis sokat számít! Főleg, ha azokat a két lejeket össze tudod gyűjteni, máris futja egy gin tonikra a következő „kimegyünk egy sörre” estén. Aki nem rendelkezik megfelelő romántudással, ne búsuljon, nem kell hosszasan magyarázkodni a taxisnak, elég csak annyit mondani, hogy „Nu sunt de aici”, és azzal le is lehet tudni a dolgot. Az életrevaló egyéneknek persze könnyű: kézzel-lábbal elmondják, amit akarnak, mert nekik van merszük. Én elég szegényes román szókinccsel rendelkezem, köszönhetem ezt annak, hogy a szülővárosom lakosságának háromnegyede magyar állampolgár, így nem igazán volt lehetőségem más nemzetiségű barátokat szerezni. Igaz, ami igaz, nem is törtem magam. Így utólag nagyon bánom, mert húszévesen bemenni a boltba, és tátott szájjal meredni az eladóra, amikor mond valami ismeretlen szót… hát enyhén ciki. Viszont ez is felkerült a bakancslistámra. Második félév elején a visszafelé vonatozás alkalmával megfogadtam, hogy a következő pár hónap más lesz. Rengeteg tervvel készültem erre a félévre. Román nyelvleckék, körbejárni Kolozsvárt, megnézni a látványosságokat, beiratkozni a könyvtárba, de aztán jött ez a fránya koronavírus, és keresztülhúzta minden számításomat. Ám nem csüggedtem el, mivel a diákélet sem áll meg, nem fog rám, ránk várni. Átgondoltam a terveimet, és rájöttem, hogy néhányat így sokkal könnyebben megvalósíthatok. Több időm van pl. infókat gyűjteni Kolozsvár nevezetességeiről, amiket a szigorítások után majd meg is látogathatok. Nézhetek román filmeket, olvashatok könyveket, amivel a tudásomat és szó- kincsemet is gyarapíthatom. Sikerült meglátni a jót a rosszban, feltalálni magam ebben a különös, már frusztrálóan idegesítő helyzetben, és nem aggódni a bezártság, az elmaradt fesztiválok, a lemondott diákélet miatt, vagy szomorkodni azon, hogy mi mindenből maradok ki, maradunk ki az összesen. De azért be kell vallanom, hogy hiányzik a normális egyetemista élet. Aki együtt érez velem, annak azt ajánlom: vásároljon parizert egy lejes mustárral, vegyen otthon szálra cigit, és meg is van a feeling. 

KMDSZ Diáknapok | Facebbok

Nyaralj itthon

by Helga Megyesi | 2020. 06. 19. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Ez az év számos nehézséggel állított szembe minket, már a kezdetekor úgy kellett élnünk az életünket, ahogy eddig még soha: korlátozva. A nyár beköszöntével sem mondhatjuk, hogy szabadok vagyunk, és folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytunk. Már az is elég szomorú, hogy az idei kisebb-nagyobb fesztiválok dátuma átkerült a jövő évre, és a külföldön nyaralni vágyók is korlátok közé lesznek szorítva. Mi mégis a szerencsések közé sorolhatjuk magunkat, hiszen egy gyönyörű országban élünk, amit eddig talán éppen a külföldi utazások miatt nem fedeztünk fel. Most itt a lehetőség arra, hogy túrázzunk és várost nézzünk belföldön, akár családdal, baráti társasággal vagy kettesben. Íme öt hely, amit érdemes lesz meglátogatnod a nyáron.

Az egyik személyes kedvencem Vajdahunyad vára (Corvinus kastély), Románia leglátogatottabb nevezetessége. A középkori vár az egyik legimpozánsabb és leghíresebb turisztikai látványosság Erdélyben. A várkastélyról hátborzongató legendák is keringenek, például az egyik ilyen történet Vlad Țepeș személyéhez kapcsolódik. Sokan azt hiszik, hogy Hunyadi Mátyás itt börtönözte be a hírhedt vajdát és tizenöt évig tartotta fogva. Egy másik legenda szerint a lovagtermet nemcsak vendégfogadásra, hanem tárgyalásokra is használták. A tömlöcbe vezető nyílás fölött elhelyezett székre ültették az elítéltet, majd döntéshozatal után a rab több métert zuhant a tömlöcig. A jó hír az, hogy a vár május 15-e óta újra fogadja a látogatókat. Amennyiben ezt a helyszínt tűzted ki úticélnak, akkor ne felejtsd el bepakolni a diákigazolványod is, hiszen a tanulók kedvezményes áron juthatnak be a várba, mindössze 7 lejért, a felnőtteknek viszont 31 lejt kell fizetniük. Itt a fotózás vagy videózás plusz költségekkel járhat.

A következő helyszín Szinaja, Peleș-kastély, Románia egyik legfontosabb történelmi jellegű műemléke, egyedi stílusa, történelmi és művészeti értékei miatt. A kastély nem minden nap látogatható, hétfőn és kedden zárva van, ami pedig a belépést illeti: saját magad választhatod meg, hogy teljes vagy csak részleges túrát szeretnél a kastélyon belül. Igaz, ami igaz, a Prahova-völgyében elterülő Szinaja sem utolsó látvány, a Kárpátok gyöngyszemének is nevezik, nem csoda, rengeteg látnivalót találunk a városkánba, például a kaszinó épülete, a Foisor vadászház vagy a szinajai kolostor. Amennyiben nyáron látogatod meg a hegyi várost, mindenképp vigyél magaddal fejfedőt és naptejet, mivel rettentő meleg van ebben az időszakban, ha pedig a Bucsecs-hegységben található Szfinx vagy Babele alakzatok felé vennéd az irányt, nem árt felszerelkezned egy meleg pulcsival is.

Harmadik: Törcsvár (Bran kastély), az utolsó kastély a listán, amit ajánlok figyelmetekbe.
A közhiedelemmel ellentétben nem Vlad Țepeș birtokában állt, ő csupán egyszeri vendégként töltött itt pár napot, azonban a Drakula-kultusz meghatározó helyszínévé nőtte ki magát, talán alaptalanul is.

A városias környezetből kiszakadva megannyi természeti látványosságot találhatunk. Például a Radnai-havasokban. Itt található Románia legmagasabb zuhataga, a 80 méteres Lóhavasi-vízesés. A fárasztó szintemelkedésekből mintegy 500 métert megspórolhatunk sífelvonóval, amit nem érdemes kihagyni az elénk táruló látvány miatt, a felső állomástól a vízesésig pedig turistaösvény vezet. Itt ajánlott óvatosan lépkedni, főleg a vízeséshez közeledve, az itt-ott kitüremkedő sziklák miatt.

Szintén látványos helyszín a Dregán-völgye, aminek legismertebb látnivalója a Dregán víztározó vagy más néven Floroiu tó. A gát magassága 120 méter, nagyszerű kilátás nyílik róla a víztározóra és a környékre, amit érdemes bejárni. A környéken található az 1741 méteres Bocsásza-csúcs, valamint az Ördögmalom vízesés, azonban ezekhez nem vezet turistaösvény, nincsenek a közelben éttermek vagy boltok, ezért érdemes uzsonnát csomagolni az útra. Nyáron nagyon meleg van, emiatt oda kell figyelni arra is, hogy legyen nálunk elegendő ivóvíz, illetve óvakodjunk a sziklák alatt megbúvó viperáktól.

Kis listánkat kibővíthetjük még festői városokkal, például Brassó, Segesvár, Kézdivásárhely, Nagykároly vagy akár Temesvár. A lényeg, hogy bárhova is megyünk, érezzük jól magunkat, törjünk ki a bezártságból, és kiélvezzük a nyarat, ahogyan azt az előző években is tettük.

„Most tudom igazán értékelni azt, amit eddig hanyagoltam”

by Krisztina Lukács | 2020. 05. 29. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

A szükségállapot kihirdetése óta a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) Instagram-oldalán követtem a koronavírus áldozatainak számbeli változásait. Hihetetlennek tűntek az adatok, mert egyetlen ismerősöm sem volt beteg és egyikük sem ismert senkit, aki az lenne. Nem éreztem magam a probléma részesének, amíg nem beszéltem Kovács Örssel. Interjúalanyom kézdivásárhelyi származású, 49 éves férfi. Hollandiában fertőződött meg a koronavírussal, de ellátás híján hazaindult. 1148 kilométert tett meg egyedül a járvány több tünetével küzdve, míg Magyarországon kórházba került. Kérdéseimre kórházi ágyából válaszolt. Személyében a nehéz helyzet ellenére derűlátó, kitartó embert ismerhettem meg.

Mesélnél, kérlek a kezdetekről? Mikor vetted észre, hogy baj van?

– Húsvéthétfőn rosszul éreztem magam. Nagyon fájt mindenem, folyt rólam a verejték, lázas is voltam. Ekkor még nem gyanítottam semmit. Kedden már kezdtem egyre hosszabban köhögni, Coldrexet vettem be. Másnap felhívtam a főnököm, hogy nagyon rosszul vagyok, de ő csak azt mondta, nincs háziorvos és vegyek be gyógyszert. Hozzátette, hogy ha csütörtökön is beteg leszek, elvisznek egy másik szállóra, de akkor sem orvoshoz vagy kórházba. Még aznap felhívtam az unokahúgomat, aki orvos, és az ő tanácsára elmentem a legközelebbi klinikára. Az ügyeleten próbáltam elmagyarázni, mi bajom, még Google-fordítót is használtam. Azzal fogadtak, hogy csak felfázás. Adtak egy telefonszámot, hogy újra elmondjam valakinek a panaszom. Elküldtek azzal, hogy majd egyeztetnek a háziorvosommal és eldöntik, hogy kell-e menjek kórházba vagy nem. Visszamentem a szállóra, bevettem két újabb Coldrexet és lázasan elaludtam. Csütörtök reggel autóba ültem és elindultam haza. Éjjel németországi autóparkban aludtam, majd 1148 kilométert tettem meg Hegyeshalomig. Reggel 8.20 volt mikor a határhoz értem.

Mi történt, amikor a határhoz értél?

– Mondtam a vámosoknak, hogy már nem bírom, nem kapok levegőt. Azonnal jöttek megmérni a lázam, 39 fokos volt. Nem hitték, hogy egyedül vezettem az autót. Mentőt hívtak és elszállítottak a győri korházba, amely a vírusosoknak volt elkülönítve. Már a mentőben kifaggattak, hogy hol jártam, kivel találkoztam. Az autóm a vámnál maradt, a bátyám vitte el később Dunakeszire.

Azonnal kezeltek?

– Igen. Azonnal vért vettek, orrváladékot, nyálmintát stb. Körülbelül 20 perc múlva felvittek a tüdőgyógyászatra, akkor már levegőhöz is alig jutottam. EKG-vizsgálat következett, oxigént és vénás injekciókat kaptam. Első nap háromszor kellett csengetnem az ápolóknak, annyira fulladoztam. Levittek, röntgent készítettek és akkor kaptam a pofoncsapást a sorstól: nagyon nagy veszélyben volt a tüdőm. Azt mondták az orvosok, ha egy nappal később indultam volna, nem tudtak volna biztosítani afelől, hogy túlélem. A vírus tüdőgyulladást okozott. Még CT-vizsgálatra is vittek. Ott vissza kellett tartanom a levegőt, ami nekem, akkor nem igazán ment, hiszen folyamatosan köhögtem. 4 napon keresztül gyógyszerekkel tömtek, az időérzékem is elvesztettem. Kanül volt a vénámban, hogy ne szurkáljanak állandóan. Mindennap imádkoztam, hogy meggyógyuljak. Ezeket a napokat senkinek nem kívánom!

Milyen volt a kórházi ellátás?

– Kitűnő, mondhat bárki bármit. Nagyon modern és jól felszerelt kórtermek vannak és minden tiszta. A kórházi koszt is rendben volt, biztosítottak reggelit, ebédet, vacsorát. A nővérek mindig kedvesen megkérdezték, hogy mire van szükségem, van-e valami óhajom, panaszom. Viccelődve mondtam nekik, hogy hozzanak egy zsák egészséget. Kérdezték, hogy miért nem pénzt kérek. Azt válaszoltam, hogy mindezek után, amit átéltem, most tudom igazán értékelni az életet, az egészséget és a hitet, azt, amit eddig hanyagoltam.

Hollandiában voltak valamilyen óvintézkedések a járványt illetően?

– Nem volt karantén, húsvétig nem is foglalkoztak a vírussal. Az ott maradt barátaimtól csak azt hallottam, hogy tovább sem szabad csoportosan járni, maszk használatát boltokban kötelező, de ezenkívül semmiféle szigorítás nincs. Nem kell bizonylat arról, hogy hova mész és kijárási tilalom sincs. A holland kormány csak a médiában villogtatta a járványhoz való hozzáállását. Átéltem azt, amire soha nem számítottam. Figyelembe se vették az állapotomat, mert nem voltam holland állampolgár. Hívtam a magyar konzulátust, elmondtam, mi történt velem. Annyit reagáltak, hogy tudnak az ilyen helyzetekről, csempészcégekről, akik nem biztosítanak orvosi ellátást, de ezek ellen ők tehetetlenek.

A munkahelyeden volt valami változás?

– Az ajtóknál és elektromos kapunál fertőtlenítők voltak kitéve. Addig nem engedett be a kapus, amíg nem fertőtlenítettük a kezünket. A munkához amúgy is húztunk kesztyűt, hajhálót, köpenyt. A maszk nem volt kötelező!

A polcokról hiányzott a vécépapír vagy a liszt?

– Megesett, hogy a polcokról kifogyott a vécépapír, de rögtön pótolták. Másképp sem só, sem hús, semmi nem hiányzott.

Most jön a 10 pontos kérdés. Tudod ki fertőzött meg?

– Mivelhogy eljöttem, nem tudok erre válaszolni, és hazudni nem akarok. Akkor nem látszott senkin, hogy beteg lenne. Ha valaki eltűnt hosszabb időre, azt mondták, hazament.

Félsz így hazamenni?

– Mivel tudom, hogy meggyógyultam, nem félek. De kesztyűt és maszkot biztos viselek. Most egy ideig hanyagolni fogom Hollandiát.

Interjúalanyomat május 6-án engedték ki. Bátyjánál töltött néhány napot Dunakeszin, majd épségben hazajutott.

Hangos lesz-e a Vibe-tól a nyár?

by Campus | 2020. 05. 09. | 0 | Ajánló,Mifolyikitt,Slider |

A Vibe fesztivál Epic Music Battle instagramos versenyén közel százezren szavaztak céltudatos erdélyi zenekarokra és DJ-kre, hogy kedvenceiket eljuttassák a fesztiválra. A rendezvény dátuma mindeddig nem változott, de a járványhelyzetre való tekintettel és a biztonság kedvéért a szervezők B tervvel is készülnek.

,,Természetesen nem tőlünk függ az, hogy júliusban lehet-e majd fesztivált szervezni vagy sem. Mi úgy tervezzük, hiszen ez a Vibe eredeti dátuma már negyedik éve, de ha a körülmények nem engedik meg, készülünk már B tervvel, és amennyiben szükséges, értesítünk mindenkit. Addig is, arra buzdítjuk a fesztiválozókat, hogy maradjanak otthon. Mi is otthonunkból szervezzük tovább a fesztivált: most a hálószobánk és a teraszunk a fesztiválhelyszín a laptop a DJ-pult, a tévé pedig a nagyszínpad. Csatlakoztunk a Maradj Otthon! fesztiválhoz, és hamarosan saját tartalmakat is gyártunk a fesztiválozóknak, hogy könnyítsük a karanténidőszakot!” – nyilatkozta Rés Konrád Gergely főszervező a Vibe fesztivál szerkesztőségünknek küldött közleményében.

Epic Music Battle: erdélyi zenekarok és DJ-k tehetségkutatója 

,,Bár az Epic Music Battle-t már harmadik éve szervezzük, idén mindennél nagyobb hangsúlyt fektettünk rá, hiszen mindenki az online felületeinket figyeli. Az a fontos, hogy minél többen kövessék az új zenekarokat, mert a fesztivál egyik célja felkutatni és felkarolni az induló, tehetséges művészeket. A versenyt úgy kell elképzelni, mint egy foci-világbajnokság kieséses szakaszát: a résztvevők párharcokban versenyeznek, értelemszerűen az jut tovább, aki a legtöbb szavazatot kapta a VIBE Instagram-oldalának követőitől. A végén egy zenekar jut nagyszínpadra, három kisszínpadra, négy DJ a Blue Arénába és négy a Black Boxba” – számolt be az Epic Music Battle projektmenedzsere, Lázár Beáta. Az Epic Music Battle-t idén is a K Plusz program támogatja.

Ők nyerték a döntőt! 

A leginkább techno és house műfajban mozgó Black Boxos fellépők: Kolozs megyéből Chris Low és Kolumban, a székelyudvarhelyi Hang Fall, a szovátai Kakukkfű. Az EDM (electronic dance music) és DnB (drum and bass) kategóriában játszó lemezlovasok közül biztosan fellépnek a Blue Arénában: Dj Toni és a BRN–NRB páros, a kézdivásárhelyi Beatpumperz, a Szilágy megyei 5HA5H. A nyertes zenekarok között található a rock and roll és thrash metál stílust játszó kolozsvári tinizenekar, a 3AD, a borszéki indie-folkos Kalandor, az elektronikus rockzenét játszó Phrenia és a sepsiszentgyörgyi House of Pioneers. A Campus nevében gratulálunk a kiválasztottaknak!