Mifolyikitt

Kommersz zene és kerítésháború – Vibe 2018

by Nagy Andrea | 2018. 07. 13. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Véget ért a Vibe fesztivál, amelyet július 5-9. között szerveztek a Maros-parton. A sajtóközlemény szerint 33870-en vettek részt koncerteken, Vibe Koli beszélgetéseken. Mi is kimentünk, megnéztük, milyen volt.

VIBE_na-7

A Vibe még mindig egy kis fesztivál, de nagyon szeretne nagy lenni – erre még bőven lesz ideje kinőni magát, mivel ez még mindig csak a második kiadása a rendezvénynek.

VIBE_na-15

Tavalyhoz képest mindenképp fejlődött, de még mindig akadnak bakik. Az eső valahogy a kisebb erdélyi fesztiválokat még mindig meglepi. Most a kisszínpad ázott be, és került át róla minden koncert a Blue Arena sátrába, jelentős csúszást okozva ezzel a programban.

 

Másrészt a Vibe-Sörpatika ellentétet a fesztivál a magyar kormánytól és Trumptól tanulva kerítéssel akarta megoldani, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel a lustább fesztiválozók itt-ott kinyitották, aztán újrazárták az önkéntesek, aztán megint kinyitották, aztán megint újrazárták és így tovább. Utolsó nap valaki magát a kerítést vágta el az összekötő vas helyett, végérvényesen megnyerve ezzel a kerítésháborút.

Kerengő

Kerengő

A napközbeni programot nézve nem teljesített rosszul a Vibe. A Koliban például egyszerre három helyen három különböző előadást tartottak, főleg fiatalok, fiatalokat foglalkoztató témákban. Emellett a Fashion Cornerben természetesen a divaté volt a főszerep, illetve a helyi dizájnerek/alkotók munkái, míg a Kerengőben minden nap egy-egy költőé. De a vásárhelyi színi diákjai többek között tánccal és szoborparkkal szórakoztatták az érdeklődőket.  

Kistehén

Kistehén

Anna & the Barbies

Anna & the Barbies

A Vibe elsősorban a mainstream, rádióbarát zenét kedvelőknek szólt. A húzónevek között szerepelt a Dub Pistols és Sigma. Bár Jax Jones lemondta, jött helyette Willy William. A magyarországi nagy nevek közül itt volt a Wellhello, a Kelemen Kabátban vagy az Intim Torna Illegál és az Anna & the Barbies is. Ezek persze sokakat érdekeltek és mind nagy buli volt.

VIBE_na-2

SZ4P

Minket a kisebb zenekarok jobban vonzottak. Nagyon vártam többek között az Sz4P-t, akik saját meghatározásuk szerint gumipankot játszanak. Kicsike, de annál lelkesebb közönség előtt játszottak, látszik, hogy szeretnek a színpadon állni. De a Blahalousiana is jó volt, megtáncoltatták a közönséget, ráadásul az idei fesztiválhimnuszt is tőlük választották, az Ahol összeér c. dalt.

VIBE_na-4

Hősök

Viszont jellemzően erős volt a hip-hop vonal a fesztiválon. Ismertebbek közül itt volt a Hősök, Siska Finuccsi vagy Myke Mecanic. Ez annyira nem az én műfajom, de láthatóan van közönsége, akik nagyon jól érzik magukat a koncerteken. És volt néhány formáció, akiknek eddig csak a nevét, vagy még azt sem hallottam, de érdemes odafigyelni rájuk. Ilyen volt az NB vagy a Mulató aztékok. Mindkettő energikus volt, jó szövegekkel, szóval engem megvettek.

VIBE_na-14

NB

Úgy igazán egyetlen egy koncert érdekelt. Valahogy úgy álltak a csillagok, hogy ezen a nyáron a három kedvenc zenekaromat más másodjára látom élőben, ugyanis július 9-én a Generáció Party elhozta a Szabó Benedek és a Galaxisokat, Double Rise-on fellépett a Konyha, illetve most itt volt az Esti Kornél, és ezek ugye mind ott voltak Orfűn is. És ez az Esti Kornél koncert mindent megért. Azt már megszoktam, hogy nem játszhatják el az összes kedvenc dalomat, túl szép is lenne. Különben a kedvenc zenekarodat élőben látni mikor épp nem a legjobb formájukat hozzák, akkor is jó, de erről most szó sem volt. Azt hittem, hogy mégiscsak kinőttem ezt a fajta rajongást, de amint felálltak a színpadra, rögtön rájöttem, hogy közel sem: még mindig ugyanúgy éreztem magam a koncerten, mint 16-17 évesen, mikor először láttam őket élőben. Az Akik élnekkel kezdtek, amely az új lemezük beharangozó dala és nagyon el lett találva. De játszották a Térent, a Ne féljt is, és a Nem kárral köszöntek el. Csak azt sajnáltam, hogy a kisszínpad helyett sátorban volt a koncert, így annak a rohadt esőnek esélye se volt eláztatni minket a Rohadt eső alatt.

VIBE_na-10VIBE_na-11

  VIBE_na-9

Nagy kérdés, hogy Erdély megbír-e két, hasonló, időben ennyire közel eső fesztivált. Bár ez igazán csak jövőben fog eldőlni, mivel egymásra szervezték a Double Rise-t és a Vibe-ot. Összehasonlítva, mindkettő fiatal még, alakulóban van. Az eső nem hiányzott egyikről sem, viszont itt is-ott is lehetett beerpongozni. Árakban sincs nagy különbség, egy sör ugyanúgy 6 lej mindkét helyen, viszont míg Torockón 7 lejért lehetett lángost venni, most 6 lejért csak szalmakrumplit kapunk. Ha a helyszíneket nézzük, a Vibe könnyen megközelíthető, míg a Double Rise lenyűgöző. Előbbi az alternatívra, utóbbi a kommersz vonalra erősített rá, és ami a metál volt a Double Rise-on, az a Vibe-on a hip-hop. Ami Torockón az összművészetiség, az a Vibe-on a panelbeszélgetés. A döntést hozza meg mindenki magának.

VIBE_na-1

Double Rise 2018 – dagonya edisön

by Nagy Andrea | 2018. 07. 02. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Egyszerre mainstream és alternatív – így hirdeti magát a Double Rise fesztivál, amelyet Torockón rendeztek meg június 27-30. között. Összeművészeti fesztivál révén színház, slam poetry, folkprogramok is várták a résztvevőket. Engem leginkább a koncertek fogtak meg. A bérlet ára a gumicsizmát nem tartalmazta. Legutoljára két éve vettem részt a fesztiválon, az volt a legelső. Arra számítottam, hogy sikerül kinőni a gyerekbetegségeket – én kis naiv.

DB-13

Torockóra kidöcögni már szinte olyan, mintha hazajönnék: a Székelykő még mindig a helyén van és csodaszép. Idén a fesztivált a falun kívül építették fel, így nem kellett 15-20 perceket sétálni egy-egy helyszín között. De nem voltunk felkészülve arra, ami ott fogadott minket:  mindenki ellensége, a sár.

DB-12Igen, tudtuk, hogy esett és még fog is, a gumicsizmát nem felejtettük otthon, de amekkora dagonya volt, néha kicsit féltem, hogy a magam 150 centijével elkukkanok benne, és mocsári szörnyként élem le hátralévő életem. Végül mégsem történt meg. A legdurvább állapotok a kempingbe vezető ösvényen voltak, így sokan inkább a mellette elterülő kukoricást választották. Erre még a szervezők se voltak felkészülve, néha leszalmáztak itt-ott egy területet, de szerencsétlennek esélye se volt.

36572650_1708025862644266_270835140127621120_n

Fotó: Mátyás Beatrix

De nem csak a sárral volt gond, sok kisebb – esetenként nagyobb probléma ütötte fel a fejét. Első napra még nem érkeztek meg a programfüzetek. Vagy a kempingben a tusolás szerencsejáték volt. Sose tudhattad, hogy az az öt tusolókonténerből épp hány van nyitva, és hogy van-e egyáltalán víz. Ezek után meleg vízről, áramról, urambocsá’ internetről nem is érdeklődtünk.

 

A Gondűző és a Csűr – a fesztiválozók utolsó menedéke. Két fedett, száraz hely, víz- és áramellátásssal, előbbiben még wifi is volt, utóbbiban pedig zene. Ráadásul az árak is zsebbarátak voltak – bár az a fesztivál területén is okénak bizonyult. Viszonyításképp a Gondűzőben egy Hargita 4, a Csűrben 5 lejbe került. A fesztiválon a Grund a dobozos Ciucot 6 lejért értékesítette.

DB-17

A Csűr felső részébe csak cipő nélkül léphettünk be.

 

Napközben a programkínálatra nem panaszkodhatunk. Voltak slam workshopok, az aktívabbaknak lehetőségük volt sportolni is, az Everness életmódudvarban jógázni is lehetett, később füstölők és kis zenélgetés biztosította a hangulatot és még valami ingyenes tájmasszázsról is hallottam, de színházat is látogathattak.  Benéztünk mi is kettőre, teltházasak voltak. Láttuk a gyergyói Figura előadását, a Drognaplót, amelyet Faragó Zénó rendezett, és Fodor Alain Leonárd adott elő Kubiszyn Viktor kötete alapján, illetve a nagyváradi Szigligeti Színház Bányavirág előadását Hunyadi István rendezésében. Bár ennél különbözőbb előadásokat nem is láthattunk volna, mindkettőt szerettük.

DB-15

Fodor Alain Leonárd a Drognapló c. előadásban.

 

A legjobban várt programok okozták a legtöbb fejtörést a számomra: a koncertek időbeosztása. Tavaly is nagy szívfájdalmat okozott, hogy az érettségi miatt esélyem se lenne időben kijutni a Szabó Benedek és a Galaxisok koncertre, és ez idén se változott. Soerii & Poolek első nap du. 5-től szerepelt a programban, szerencsére késett egy órát, így még épp sikerült elkapni. A metálkoncerteket pedig 3:15-re időzítették. Sejtem, hogy ebben a műfajban ez nem számít későnek, de a Double Rise közönségének már talán, főleg ha közben két oldalról (a nagyszínpadról és a hangelegelőről) támadják elektronikus zenével. A kisebb zenekarokat, akiknek a leginkább szüksége lenne a publicitásra, délben léptették fel, ami fesztiválon még korábbinak számít, mint amúgy. Nem meglepő, hogy a 12 órától kezdő Teddy Queen koncertjén tizen ha voltak.

DB-21

Péterfy Bori a színpadon. Fotó: Mátyás Beatrix

Első nap, hattól fellépett a Soerii & Poolek, amely így, nappali fényben kifejezetten abszurd volt, nem is erre találták ki. Próbálták menteni a menthetőt, és megtáncoltatni azt az 50 embert kisebb-nagyobb sikerrel. A végén eljátszották egyetlen feldolgozásukat, Dorinától a Bulit is. Péterfy Bori és a Love Band koncertjére már többen voltak kíváncsiak, akárcsak az Irie Maffiára. Ezek után kisszínpadon éjjel egytől kezdett a Dope Calypso, amely minket a legjobban érdekelt. Rocksztárok a színpadon és azon kívül is. Félmeztelenül nyomják a hidegben, le-fel mászkálnak részegen a színpadról, miközben tönkreteszik a felszerelést. Koncert után pedig darabonként köszönik meg a közönségnek, megosztva velük a backstage-ből hozott piát. Jaj, és a zenéjük is jó.  Közben a nagyszínpadot már átvették a DJ-k, többek között a Superstereo, amely – enyhén fogalmazva – annyira nem fogott meg.

DB-6

Viki és Lóci a Szociálisan érzékeny dal közben.

 

A program csütörtökön volt a legérdekesebb a számunkra, gyakorlatilag négytől kettőig mindenre kíváncsiak voltunk. A Lóci játszik kezdett. Bugis, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki táncolt – bár tudjuk, senki se táncol jobban, mint Lóci. Ráadásul egy lányt sikerült felhívni a színpadra – ezelőtt már próbálkoztak vele zenekarok, de nem ment -, akivel elénekelték a Szociálisan érzékeny dal c. duettet. Viki a szöveget is tudta és a hangja se volt rossz. És ezután jött az eső, a nagy, az igazi. Ki-ki egy-egy sátor alatt húzta meg magát, miközben a Carbonfoolsnak kellett volna játszania a nagyszínpadon. Mikor már úgy tűnt, hogy elállt az eső, bekészült a zenekar, majd újra elkezdett esni és újra és újra. Maroknyi, de annál kitartóbb közönsége van a Carbonfoolsnak, akik a rossz idő ellenére is kitartottak. De a zenekar se sajnálta az energiát, az énekes Fóris-Ferenczi Gábor a sok színpad szélén ugra-bugrálástól maga is megázott.

DB-10

Esőben is játszik a Carbonfools.

 

Utána jött a Hiperkarma. Imádom a dalaikat, de most olyan gyors tempóban játszották, hogy egyet-egyet csak a közepén vagy a refrénnél ismertem fel. Az énekes Bérczesi Robi dalok közötti felkonfjaitól és a közönségből bedobott játékbabától szintén nem éreztem magam jobban. Utánuk következett a Brains, ami nem rossz, de nem is szívem csücske, ellentétben az Elefánttal, akik utánuk léptek fel, de ők már a kisszínpadon játszottak – nem tudom, miért.

DB-11

Hiperkarma koncert

 

Másnap már kevesebb fellépő érdekelt. Kicsit megtáncoltatott a Funkorporation, már amennyire a kisszínpad előtti dagonya engedte. Utána már csak a Bohemian Betyárst vártam, és nem hiába. A fiúk a színpadon mintha nem is emberek lennének, úgy nyomják. Idén már a harmadik koncertjükre mentem el, de mindig úgy játszanak, mintha életük legjobb koncertjét adnák. A végére tényleg elszabadult a buli. Beszaladtak az előttük fellépő Middlemist Red és Mary Popkids zenekar tagjai, Szűcz Levente beugrott pogózni a közönségbe, Palágyi Máté megmászta mezítláb a színpadot tartó oszlopot, úgy kellett utánavinni a mikrofonkábelt. Eszméletlen az az életszeretet és derű, ami benne/bennük van. A Lovasi-koncert is jól sikerült, meglepően energikus volt Bandi bácsi, még olyat is hallottam, hogy valaki elsírta magát a Hang és fény c. szám alatt. Valahogy rávettem magam, és megnéztem a 3:15-kor kezdődő Apey & the Pea metálzenekart is, mivel már nagyon régóta szerettem volna, de eddig nem jött össze. Bár sok közöm nincs ehhez a stílushoz, mégis élvezhető volt. Közel sem annyira vad és veszélyes, mint amilyen előítéleteim vannak ezzel kapcsolatban. Apey hálás volt mind a 30 embernek, aki elment a koncertjükre.

DB-22

A Funkorporation a Petőfi rádió kisszínpadon. Fotó: Mátyás Beatrix

A szombati koncertek megint nagyon izgalmasnak ígérkeztek, az idő felmelegedett és a sár is kezdett száradni. Különösen a Konyhát vártam, akiknek 3 órától kellett volna játszania a nagyszínpadon. Mikor odaértünk, a színpadon a 30Y hangolt, miközben a Tankcsapda vizuálját tesztetlték. És mi vártunk, voltunk vagy tizen. Magamban ezt a délután három órás kezdést hibáztattam, hogy alig leszünk néhányan – ha eddig nem lenne világos, ez az egyik kedvenc zenekarom. Kb. egy óra után értetlenkedve álltunk, mikor jön egy srác, hogy a Konyha most pakol fel a kisszínpadra. Odamentünk, és tényleg. Elkezdtünk interneten kutakodni hivatalos közlemény után, de nem volt. A zenekartól megtudtuk, hogy épp behangolnak, és kezdenek. Röpke két óra után és egy színpaddal odébb végre tényleg játszott a Konyha a maroknyi közönségnek. A végére egész sokan lettünk, és kikerült a hivatalos oldalra a programváltozás is. Utána jött a Soulwave. Őket régen szerettem, aztán valamiért nem hallgattam már tovább. Most olyan érzést keltett bennem, mintha városnapokon lennék.

DB-23

A várva-várt Konyha. Fotó: Mátyás Beatrix

 

De kárpótolt a 30Y koncert. Még mindig hitelesek, valódiak. Ahányszor alkalmam van elmenni koncertre, megteszem. Különben vicces volt a Tankcsapda és a Quimby hangszerei között egyensúlyozgató zenészeket nézni, miközben leégnek a tűző napon. A dalok között még egy-két megjeyezés is belefért Beck Zoli részéről, aki inkább nem ünnepelné jubiláló számaikkal magukat a színpadon, és megkéri a közönséget, hogy olyan zenészeket ne hallgassanak, akik koncert alatt egy pódiumon állnak, és utána nem jönnek le a közönséghez. Utánuk következett a Quimby és a Tankcsapda, akik a Lukács fél évszázad turné helyszínei közé vették be a Double Rise-t.

A fesztivál utolsó koncertjét az AWS adta a kisszínpadon, akik a meghirdetett 3:15-nél korábban kezdtek. Feltűnt, hogy a gitároson AWS póló van, ami szerintem mindig ízlésre vall. Jól jön, ha valaki épp elfelejtené, hogy kik is játszanak épp a színpadon… De az Euróvízió nyilván jót tett nekik, látszik, hogy tudják, mit csinálnak a színpadon, mégis hiteles.  Említettem már, de tényleg nem olyan borzasztó dolog ez a metál. Csupán fiatalok, és hisznek a változásban. Ki haragudna ezért rájuk?

Kísérletzenekar: Beeside

by Kincses Kriszta | 2018. 06. 14. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Szombaton ismét a jó zenéé volt a főszerep Kolozsváron. A Flying Circusben koncertezett Szabó Benedek és a Galaxisok, előzenekara pedig a nemrégiben alakult Bee Side volt. Az eseményt a Generáció Party szervezte, akik a páros koncertbelépő mellett Double Rise bérleteket is sorsoltak.

A Szabó Benedek és a Galaxisokat 2013-ban alapította a címszereplő Szabó Benedek. A zenekart dalszövegeik relevanciája, valamint folk, indie hangzásvilága teszi különlegessé a magyar kortárs könnyűzenében. Az együttes jelenlegi tagjai: Szabó Benedek, Sallai László, Günsberger Ákos és Bradák Soma. A Galaxisok eddig három lemezt jelentettek meg, az első a Kapuzárási Piknik (2013), ezt követte 2015-ben A legszebb éveink, legfrissebb albumuk pedig a tavaly megjelent Focipályákon sétálsz át éjszaka.

Az első lemezük megjelenése óta öt év telt el, az együttes ez idő alatt Magyarország egyik legkeresettebb koncertzenekarává nőtte ki magát, dalszövegeik jelentősége máig érvényes a fiatalok számára, amit vissza is jeleznek minden koncerten, mikor teli torokból énekli a közönség, hogy „akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink / Felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint.” A zenekarnak ez volt az első miniturnéja Erdélyben, Kolozsváron kívül Székelyudvarhelyen léptek fel június nyolcadikán.

1. beeside_na-1

„A zene szabadságának és az emberek örömének édesen szúrós leképeződése” – így jellemzik magukat az áprilisban megalakult Bee Side tagjai. A hip-hop és funk-rock műfaj elemeit egyesítő zenekar Tóth Zoltán (rap), László Péter (dob), Borbély Hunor (billentyűk), Kövecsi Norbert (basszusgitár), valamint Dobai Csaba (gitár) zenészek közös együttműködéséből jött létre.

– Ez az első komolyabb fellépésetek. Vannak elvárásaitok a koncerttel kapcsolatban?

Dobai Csaba: Elsősorban az, hogy magunkhoz képest jól teljesítsünk, hogy tetsszen az embereknek, amit csinálunk, és hogy minőségi zenét tudjunk megalkotni a színpadon.

Tóth Zoltán: Főleg a zene az, ami számít. Ha az emberek már eljönnek, az nekünk egy boldogság, és remélem ez fordítva is igaz, nekik is egy boldog élmény lesz, ha hallhatják ű a zenénket.

Kövecsi Norbert: Amilyen hangzásvilágot képvisel a zenekar, olyan hangulatot szeretnénk megteremteni a koncerten, és ezáltal bevonni a közönséget, hogy ők is átérezzék.

A zenekar megalakulásának körülményeiről Dobai Csaba azt mondta: – Igazából úgy volt, hogy mindenki szerette ezt a fajta zenét, de senki sem játszotta, ekkor jött egy ötlet Petivel, hogy csináljunk egy zenekart. Összeszedtük az ismerősöket, akik máshol is zenéltek már, és az volt a cél, hogy olyan dolgot alkossunk, amit eddig egyikünk sem csinált, ezáltal kimozdultunk a komfortzónánkból. A közeljövőben nincs sok koncertünk, inkább az alkotásra szeretnénk koncentrálni. Tervben van viszont ősszel egy erdélyi turné – mondta a gitáros.

1. beeside_na-15

Nyolckor volt a kapunyitás, egy órával később a Bee Side bele is kezdett a felvezető koncertbe. Az igazat megvallva, nem tudtam mire számítsak, az elhangzottak alapján érdekesnek találtam az ötletét egy ilyen hangzásvilágú zenekarnak, ahol a hip-hop egyesül egy kis gitár aláfestéssel. Mindkét műfajt szeretem, de eddig különválasztottam a kettőt. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz. És rohadtul nem az lett, amire számítottam. Nem gondoltam volna ugyanis, hogy ennyire kellemes összhangot fog nyújtani a két hangzásvilág együtt. Továbbá azt sem, hogy magával ragadjon az életérzés, ami akkor elfogott. A zenekar „frissessége” miatt voltak kétségeim a színpadi előadásmódjukat illetően, de az összhang és a lazaság kettőssége dominált legerőteljesebben. Érezhető volt, hogy a színpadi jelenlét egyikük számára sem újdonság. (Kedvencem még mindig a színpadról le-föl ugráló Zoli.) Ízléses gitárhasználat, az enyhén AKPH (Akkezdet Phiai) beütésű dalszövegekkel jó párosításnak bizonyult. Érdeklődve várom, hogy a közeljövőben mivel rukkolnak elő a méhecskék.

1. beeside_na-22 1. beeside_na-17 1. beeside_na-6 1. beeside_na-5 1. beeside_na-3

Rivaldafényben a házibulik elmaradhatatlan kelléke

by Tőkés Hunor | 2018. 06. 13. | 0 | Ajánló,Egyéb,Kivetítő,KultúrHaus,Mifolyikitt

Az amerikai Campus-fil­mek­ben gyakran látott beer­pong egyre népszerűbb hazánkban is. A házibulik kedvenc ivós játéka mára már versenyággá nőtte ki magát. Európa-szerte bajnokságot rendeznek itt, Erdélyben is. A finálénak idén Kolozsvár adott helyet.

Az 50-60-as években eredetileg még csak az egyetemista bentlakásokban és bárokban játszott beerpong mára saját világbajnoksággal rendelkezik. A sztereotípiákkal ellentétben hívei kulturális italozásként hirdetik, hiszen egy ügyességi versenyről beszélünk. Saját szabályzattal, bírókkal, kultúrával és aktív szervezetekkel rendelkezik. Ilyen például az Erdélyi BeerPong Egyesület (TBA), amely múlt hétvégén rendezte meg a 2. Erdélyi BeerPong Bajnokság fináléját több mint 300 résztvevővel. A legtöbben szurkolni jöttek, mivel a finálé hét fordulót követő döntőnek számít.

Románia harmadszor vesz részt az Európai BeerPong Bajnokságon januárban, ahol a vasárnapi beerpong döntő győztesei: Bálint Lehel és Orbán Bakk Levente, azaz a  BL&BL csapata képviseli az országot. A magyarországi országos döntőre szintén harmadszor, a finálés dobogó másodikjai mehetnek: Paulik Máté és Pakot Botond a Rio de haneeiro csapatából.

A beerpong több variációját próbálhatták ki az érdeklődők, emelte ki Ferencz Mónika, az esemény főszervezője: „A páros vetélkedő mellett az egyedi sikereknek is helyet biztosítottunk a dobóversenynél, ahol 20 pohárba kellett egymás után beletalálniuk a versenyzőknek, de trickshot próbán a legmeglepőbb variációkkal találhattak a pohárba: esernyő, longboard, söröshordó, palánk stb. segítségével. Elhoztuk még a fináléra az egyszemélyes (1 Vs 1) beerpongot és ennek a pontokért dobásos verzióját is. Azt tapasztaltam, hogy egyre többen ismerik meg a beerpongot Kolozsváron, majd otthon társaikkal folytatják a játékot.”

Szülőföldem, Székelyföld

by Balázs Etelka | | 0 | Bezzeg...,Egyéb,Kivetítő,Mifolyikitt

„Kiülök a dombtetőre,

Onnan nézek szerte szét,

S hallgatom a fák lehulló

levelének lágy neszét”

Vagy a traktor zúgását, a kutyák harangszóra vonyítását, a méhek dongását, a munka fáradalmas zaját. Nem lágy nesz, mégis simogatja fülemet. Illetve könnyezteti szememet, valahányszor a vonatból integetek a peronon álló szüleimnek, ahogy eltávolodom a hegyeinktől, a mezőinktől, s szülőföldem minden kedves, jó ízétől, jellemzőjétől. Itt már nem lóg pityókás necczsák a kapukon, és nem írja, hogy „eladó búza, árpa, tritikálé”. Itt azt sem tudják, hogy mi az a tritikálé, s létrával másznak le a fáról. Otthon: „vagy lejössz, ahogy felmentél, vagy ott maradsz, fiam”. S hát azért fent nem maradsz, mert hamar éhes leszel.

Édes otthon, ahol a vegetáriánust háziorvoshoz küldik, s a vegánról azt hiszik, hogy egzotikus vallás. Ahol, ha meglátogatod nagymamát, még olyanról is megtudod, hogy terhes, aki még saját magáról sem tudja (konkrétan megtörtént eset). És harangszóból állapítja meg, hogy ki halt meg. Ahol szemed állásából tudják meg, hogy kinek a gyermeke vagy, s mindahányszor összefutnak veled, a testvéred nevén szólítanak, mert hát nem hiszik el, hogy „te vagy a küssebb”.

Ha kilépsz az utcára, háromfelé mehetsz: odafel, odale, vagy túlfelől, s irányszóból állapítják meg, hogy ilyenkor melyik rokonodat látogatod meg. A biciklizés extrém fogócska: te, a bácskutyák és a medve, mert medve annyi van – s nem játék –, mint vadász, de azok csak hobbiból vadásznak, s mindig csak bakokat lőnek.

De azért sose tudnék hazámnak választani mást. Mert e nagy világon sincsen számomra hely, áldjon, vagy verjen sors keze, itt élnem, élnem s halnom kell.