Mifolyikitt

Magamat adom, a véremet adom érted

by Kabai Krisztina | 2020. 11. 10. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Holnap Kolozsváron te is csatlakozhatsz

Ha valaki arról kezd beszélni, hogy tű és vérvétel vagy véradás, a legtöbb ember előtt lepereg az egész élete, kimegy az erő a lábából, és a feje fölött látni véli a csillagokat is, mint Vili, a prérifarkas a Kengyelfutó Gyalogkakukkból. Ennek ellenére a véradás nem is olyan veszedelmes művelet, mint ahogyan azt a legtöbben gondoljuk, függetlenül attól, hogy önkéntesen vagy kivizsgálás miatt adjuk.

Keksz, dzsemes kenyér és rengeteg folyadék. Ezt reggelizi az a 18 és 60 év közötti egészséges személy, aki véradásra adja a fejét, miközben megpróbál nem azon izgulni, hogy vajon mi fog vele történni, ha átlépi a véradó központ küszöbét. Ha ez az első alkalom, akkor regisztrálás után ügyesen be kell ikszelni, hogy van-e valamilyen betegsége (fontos, hogy ne legyen semmilyen krónikus baj, még magas vérnyomás se), vagy hogy például utazott-e az elmúlt időszakban, és ivott-e alkoholt az előző 24 órában. Miután szinte mindenre nem volt a válasz, az asszisztensek átvezetik őt egy terembe, ahol vérnyomást, cukorszintet és súlyt is mérnek, ezután pedig jön az a néhány perc, amitől szinte mindenki retteg. Persze feleslegesen. Az asszisztensek kedvesek, függetlenül attól, hogy épp Kolozsváron, Zilahon vagy az ország egyik legeldugottabb véradó központjában vagyunk, és szinte minden percben érdeklődnek, hogy jól vagy-e és ittál-e eleget. Mert nekik nemcsak az fontos, hogy az emberek elmenjenek vért adni, hanem az is, hogy jó élménnyel távozzanak, és máskor is visszatérjenek.

– A véradás során a véradótól 450 ml vért vesznek, ez az a mennyiség, amit a szervezet hamar tud pótolni. Ebből háromféle készítményt állítanak elő, azaz akár három ember életét is meg tudják vele menteni. Fontos tudnivaló, hogy egy évben egy férfi ötször, a nők – a menstruációs vérveszteség miatt – négyszer adhatnak vért, aki pedig tetoválást vagy pearcinget visel, az az elkészítést vagy a behelyezést követő hat hónapban nem adhat vért, azt követően viszont bármikor – magyarázta Dr. Vizaknai Helga orvos.

A koronavírus járvány okozta korlátozások és félelem miatt az emberek nem úgy járnak el vért adni, ahogyan eddig. Több mint 50%-al csökkent a véradók száma március óta. Ez rengeteg életet jelent. Rengeteg elvesztegetett lehetőséget arra, hogy az intenzívről visszakerüljön az ember a való világba, ahol már csak emlék, hogy egyszer valamikor válságos állapotban volt az élete.

A számok láttán döntött úgy Dr. Vizaknai Helga orvos még a március-áprilisi karantén idején, hogy egy facebookos kihívásban arra kéri és ösztönözi az embereket, hogy bátran menjenek el vért adni. Ebből inspirálódva indult el a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) Magam adom! című kampánya, amit holnap, november 11-én Kolozsváron is megrendeztek.

– Közel negyven ember szólt vissza eddig, hogy biztosan részt vesznek a szerdai véradó kampányban, középiskolások, egyetemisták, döntéshozók és politikusok gondolták úgy, hogy magukat, a vérüket adva életeket mentenek – jelentette ki a Campusnak hétfőn Csorba Zsuzsi Emese, a kolozsvári kampány koordonátora.

A kampány nagy sikernek örvend, eddig Zilahon, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Brassóban és Déván rendezték meg, ma Kolozsváron, az következő napokban pedig Marosvásárhelyen. A MIÉRT csapata pedig nem áll meg, további megállókat keres, hogy minél több fiatalban tudatosuljon a véradás fontossága. A véradásért cserébe kapott ételutalványokat a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítványnak ajánlják fel a MIÉRT tagszervezetei.

Más reménye a TE véredben van!

Más reménye a TE véredben van!

– Sajnos Romániában még mindig az a tendencia, hogy az emberek csak akkor adnak vért, ha közeli hozzátartozójuk sebészeti beavatkozásra szorul. A mostani helyzetben csak rosszabbodott a statisztika, a legtöbben azt hiszik, veszélyes, pedig egyáltalán nem az. Nem veszélyesebb, mint elmenni bevásárolni vagy a buszon utazni. Fertőzések elkapásáról pedig szó sincs, mivel sterilizált környezetben zajlik az egész. Fel kell hagynunk a sztereotípiákkal! Az emberek azt hiszik, egy véradás sok időt vesz igénybe és fájdalmas, de ez nem így van. A kérdőív kitöltésével együtt is megvan minden egy óra alatt. Fájdalom pedig nincs is. Egy kis tűszúrást érzel, ami gyengébb, mint egy méhcsípés. Számomra nagyon fontos, hogy rendszeresen elmenjek vért adni, mert egy véradással akár három ember életét is megmenthetem. Ebben a projektben elég nagy feladatom volt, mert rám bízták, hogy Kraszna községből toborozzam össze a fiatalokat. Tíz olyan középiskolást is sikerült rávennem véradásra, akiknek ez volt az első alkalmuk. Látszott is rajtuk, mennyire izgultak, állandóan kérdésekkel bombáztak. Az egyik leggyakoribb az volt: „Mi lesz, ha elájulok?”. Ennek megelőzése érdekében fontos előtte elegendő folyadékot bevinni a szervezetbe és reggelizni. A legpozitívabb élményem az volt, hogy a végén mindenki azt mondta, a következő alkalmat se fogják kihagyni. Bízom benne, hogy minél több fiatal fog ezután is vért adni, mert mindenhol szükség van a vérre. Más reménye a TE véredben van! – foglalta össze tapasztalatait megkeresésünkre Kovács Miklós, a Krasznai Ifjúsági Tanács elnöke Szilágy megyéből.

A kolozsvári véradási kampány 8–12 óra között zajlik a Véradó Központ Eszterházy / Nicolae Bălcescu utca 18. szám alatt székhelyén. A részvételi szándékot kérik jelezni a 0756 644 039-es telefonszámon vagy a kvarifiatalok@gmail.com email címen.

Jelképháború

by Gebe Zoltán | 2020. 10. 29. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Mostanában nehéz nem a koronáról beszélni, a járványhelyzet minden másról elvonta az emberek figyelmét. Háttérbe szorultak olyan témák, amelyek tavaly szinte mindenkit foglalkoztattak, ilyen például a környezetszennyezés és a klímaváltozás elleni küzdelem. Emiatt az erre fókuszáló influenszerek is teret vesztettek.

Vissza a suliba

Greta Thunberg neve tavaly robbant be igazán a köztudatba, amikor keményen kiosztotta a világ vezető politikusait. A tizenhét éves svéd klímaaktivista nevét jól ismerik már a bolygó minden pontján. Követőket és utálókat egyaránt szerzett magának. Tevékenységéért több díjat kapott, de elmondása szerint ezek nem érdeklik. Ezt akkor is megmutatta, amikor a portugál Gulberkian-díj mellé járó egymillió eurót különböző környezetvédelmi szervezetek között osztotta szét. Március elején még Brüsszelben kritizálta az EU klímatörvényét, fegyverletételnek nevezve azt. Nem sokkal később a koronavírus tüneteit észlelte magán (nem derült ki, hogy tényleg elkapta-e), ezért karanténba vonult. Ekkor arra ösztönözte a klímatüntetőket, hogy az interneten folytassák tovább tevékenységüket. Nyáron keveset hallhattunk róla. Nemrég visszatért az iskolába, valószínűleg a járvány lecsengését várva.

Naomi Seibt

Nem Greta az egyetlen fiatal lány, aki tömegeket képes megmozgatni szavaival. Ellenlábasai sokáig keresték
a megoldást, amivel háttérbe szoríthatják. Az év elején még úgy tűnt, hogy a húszéves (akkor még 19) Naomi Seibt személyében meg is találták. A német lányt sokan a szélsőjobboldaliak bábjának tartják, ezt ő tagadja.
Klímarealistának vallja magát, szerinte Greta rettegésbe és mentális betegségekbe taszítja követőit azáltal, hogy
a vészharangot kongatja.

Ő inkább nyugalomra int mindenkit. Rámutat a svéd lány mozgalmának hibáira, miközben az ő személye is
megosztó. YouTube csatornáján nemcsak a klímahelyzetről, hanem a feminizmusról és az amerikai elnökválasztásról is elmondta már a véleményét. Ennek ellenére az elmúlt hónapokban nem gyarapodott jelentősen feliratkozóinak száma. Jelen pillanatban alig haladja meg a százezret, ez azért meglepő, mert a világ legnépszerűbb újságai is írtak már Naomiról. Egyesek alapból elutasítják őt, mert szembement a múlt év emberének nézeteivel. A nemzetközi sajtóban Antigretaként emlegették, ő viszont ezt a megbélyegzést is elutasította, mondván, hogy ennél többet akar üzenni a világnak.

Ami közös bennük

Sokan eszköznek tartják őket, akik politikai pártok és különböző intézmények érdekeit képviselik. Annál azért talán többek, hiszen már szimbólumoknak is tekinthetők, akik a számukra és a mögöttük állók számára fontos
ügyeket jelképeznek. Mindketten tudják, hogy megjelenésükkel alátámaszthatják mondanivalójukat és elérhetik, hogy többen figyeljenek rájuk. Nem véletlen, hogy fiatalabbnak akarnak látszani koruknál, hiszen ettől még inkább különlegesnek tűnnek és így talán saját korosztályukra is nagyobb hatással tudnak lenni. Greta gyakran heves, érzelemdús beszédekben kéri számon a politikusok intézkedéseit. Naomi akkor is megőrzi higgadtságát, amikor kritikát fogalmaz meg videóiban. Arra viszont mindkét lány nagyon figyel, hogy véletlenül se essen ki a szerepéből. Értelemszerűen egyiküknek sincs felsőfokú természettudományos végzettsége, ez persze nem
jelenti, hogy szükséges háttértudás nélkül beszélnek.

Szükség van-e rájuk?

Vitathatatlan tény, hogy az influenszerek képesek komoly tettekre ösztönözni követőiket. Ehhez elég, ha
véleményt formálnak és irányt mutatnak nekik. Valószínűleg nem Greta fogja egymaga megoldani a klímavészhelyzetet, és Naomi sem nyugtat meg minden szorongót. Ennek ellenére nem kell figyelmen kívül hagyni őket, mert rengeteg emberre képesek hatni, befolyásolni őket, ami hosszú távon eredményekhez vezethet. Rajtuk kívül még sok az olyan fiatal, aki komoly témákat feszegetve próbálja elérni mások figyelmét. Ha csak a mondandójukra figyelünk és nem arra, hogy kik tolják őket előre, akkor beláthatjuk, hogy legtöbbjüknek vannak elfogadható érveik, elméleteik. Tapasztalatlanságuk miatt viszont könnyű célpontot jelenthetnek kritikusaiknak. Nehéz lenne felmérni, hogy valójában mekkora szüksége van rájuk a társadalomnak. Az mindenképpen pozitívum, hogy a többi fiatal influenszerrel ellentétben nem a saját kávézási szokásaikról vagy egyéb tucattémákról beszélnek.

Greta Thunberg és Naomi Seibt

Miről is írhatnék?

by Sinkler-Németh Zsófia | 2020. 10. 14. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Most tényleg kezdjem a már unalmas maszlaggal, hogy koronavírusos lett a szomszédom, miközben félig elaludtam az online órám mellett? Vagy meséljem el az elcsépelt Bridget Jones-szerű hazaköltözésemet, hogy miként tapadtam fel a bepárásodott kocsiablakra, és az All By Myselfet kornyikálva sírtam vissza az önálló életemet Kolozsváron? Mondjam el egy erőltetett mosollyal a szüleimnek, hogy amúgy örvendek, hogy itthon vagyok, de úgy konkrétan MEDDIG IS?

Biztos már mindenki unja a híreket, van, aki elhiszi ezt a fránya vírust, és naponta sikálja az előszobát, majd aki utoljára bejön az ajtón még egyszer felsikálja, biztos, ami biztos alapon. És van, aki magasról tesz az egészre, hiszen minek is hazudtolja meg önmagát? Nincs itt semmi gond! Majd pár nap múlva halljuk, hogy csak nem karanténban van egy hőemelkedés miatt? Felmész az online sajtóoldalakra, unottan görgetsz lefelé, semmi nem kelti fel a figyelmedet. Korona, korona, választások, korona, látta valaki az ellopott bicajom az ószeren, korona, korona. Ilyenkor a médiamunkások fejében is megfordul, hogy jelenleg mi az, ami igazán érdekel minket. Az online oktatás. Egyre több iskola zár be Romániában a vírus terjedése miatt. Helyes az, hogy a medikusok otthon tanulnak varrni egyedül egy disznóbőrön, vagy képernyőn keresztül célozzák be a tű végét az illető ereibe? Helyes-e az, hogy újságíráson videóhívással készítünk interjút, mivel mindenki csak otthon lehet? Én már lassan nem tudom, hogy mikor van reggel és mikor este. Felkelek a reggeli online órámra, pizsamában lefőzöm a kávémat, máris ebédidő, kenek egy imádott vajas kenyeret, mert szünet ugye az nincsen, és mire észbe kapok, már adják az esti mesét az RTL Klubon. Néha belegondolok, milyen volt ma egy éve egyetemen lenni. Várni a lakótársamra, hogy együtt megreggelizzünk, átadni a fürdőt a gyors elkészülésre, és elbattyogni esős időben a reggeli órára. Már a környezetváltozás is sokat dobott a komor, őszi hangulatomon. Hiányzik az offline élet. Hiányzik az, hogy ne egész nap a telefont nézzem, milyen e-mail, melyik Zoom-link, hol van a Teamsen a házi feladat. Hiányzik az, hogy kipattanjon a fejemben egy téma, amiről írni tudnék. Legyen inspirációm. Történjék valami új, amire tudok építeni. A folyamatos görnyedéssel a számítógép előtt és a monoton életmóddal nem haladok semerre, mint jövendőbeli újságíró. Menjünk erre-arra, legyen célunk, ismerjünk meg új embereket, ne féljünk ennyire a járványtól. Legyünk elővigyázatosak, az alapvető higiéniai normákat betartva nem hiszem, hogy lenne mitől tartanunk. Kell az embereknek a tér, a szabadság, az újabb kihívások. Hiányzott nekünk ez a korona?

A digitális alvilág: Deep Web, Dark Web

by Mátyás Orsolya | 2020. 08. 27. | 0 | Egyéb,Mifolyikitt,Slider |

1990-et írunk, a kazetták és a Brick Game fénykorában járunk...

A médiát illetően a tévé és a rádió uralkodik, mígnem egy igen jelentős áttörés történik: elterjed a globális
számítógépes hálózat, a korai internet felturbózott, továbbgondolt változata. A WWW (World-Wide Web)
forradalmasítja a nethasználatot: egyszerűbbé teszi a tájékozódást és a böngészést az adatrengetegben. Létrehoz egy teljesen új társadalmat is, annak pedig egy sajátos nyelvezetet, az internetes zsargont. A robbanásszerű felhasználói szabadság, ami kialakul, megkérdőjelezhetetlen, de ezzel jár ugyanakkor a törvényszegések, a nem kívánt tartalmak,az extrém vulgaritás térnyerése, elszaporodása. Sokan szemétdombként ítélik meg azt, ami a hasznos tartalmak mellett ott van még a világhálón. Na de mi az, ami néhány kattintásnyira van tőlünk, és amitől borsódzik az ember háta? A realisták tudják, hogy vannak olyan bizarr emberek, akik nem tudják megítélni tetteik helyességét, és ezért képesek mocskossá tenni a Földet. A legnagyobb gond, hogy az ilyenek nem elzárt szigeten, nem másik bolygón, hanem köztünk élnek és csak ritkán felismerhetők. Az internet pedig számottevő előnyt kínált nekik, hiszen vele olyan, az anonimitásukat is megőrző, biztos teret kaptak, ahol piszkos ügyeket intézhetnek. Ők (többek között) annak a bizonyos szemétdombnak az alkotói is, a Deep Web lakói.

Na de mi is az a Deep Web, és hogyan lehet hozzáférni?

A tiszta web, más néven Surface Web, amit a legtöbb ember ismer és naponta használ, kb. 4%-át teszi ki a
tulajdonképpeni internetnek, illetve nagyjából 0,03 százaléka a ténylegesen létező adatmennyiségnek. Ide tartozik a Google, a Yahoo, a közösségi oldalak és olyan webhelyek, amelyek könnyen elérhetők keresési lekérdezéssel, bármely keresőmotor segítségével. A 96% további két szegmensből áll: ezek a Deep Web és a Dark Web, avagy mély és sötét web. Az internet azon részeinek, amelyek szándékosan rejtve maradnak, legfontosabb kritériuma, hogy hagyományos eszközökkel nem lehet elérni őket, és valahogy a tudományos kutatások célkeresztjébe sem kerülnek túl gyakran. Az 90-es évek elején az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy TOR (The Onion Router) nevű böngészőt, aminek elsődleges funkciója az volt, hogy elrejtsen internetes lábnyomokat: védelmezze az USA kormányzati kommunikációját, hiszen teljesen privát és biztonságos keresést tett lehetővé. A névválasztás nem véletlen: az onion, mint hagyma azért találó megnevezés, mert minden router, amin az adat átáramlik, lebont róla egy titkosítási réteget, éppen úgy, ahogy a hagymát hámozzuk. 2004-ben azonban ez a program elérhetővé vált mindenki számára, és sokan kihasználták a névtelenségben rejlő potenciált. A kereső jelenleg nonprofit szervezetként népszerűsíti az adatvédelmet. Bárki letöltheti, sőt fejlesztheti is. Az embereknek arra kell, hogy elérjék vele a Deep Webet, az internet mélyebb bugyraiba való belépéshez ugyanis a TOR kínálja a legbiztonságosabb protokollt. A hasonló célért hasznosított I2P (Invisible Internet Project) és a Freenet programokon csekélyebb a forgalom. A Deep Web kb. 400-500-szor nagyobb lehet a Surface Webnél, az emberek kb. 40 százaléka használja a mindennapokban. Ez nem is csoda, hiszen ez a része az internetnek temérdek mennyiségű információ tárháza. Vannak itt adathálózatok, pénzügyi infók, orvosi jelentések, kormányzati weblapok, netbankok stb. Az emberek főként azért használják adattárolásra és információátadásra ezt a teret, mert titkos. Míg hazánkban teljesen természetes a szólásszabadság, a kevésbé demokratikus államokban (lásd: Kína) erőteljes cenzúra működik az interneten is (a kínaiak Chinese Great Firewallként említik). Az anonimitás viszont bátorítja, ösztönzi az embert, hogy akaratának megfelelően cselekedjen, még akkor is, ha épp törvényellenes tettre készül. De nem csupán magánszemélyek, szervezetek, cégek, alapítványok is kihasználják a titkosított zónát. Több ismert folyóirat (New Yorker, Guardian, Washington Post) is üzemeltet rejtett szolgáltatást, ahol az újságírók és állampolgárok egyaránt kiszivárogtatnak információkat. Érdekesség, hogy a Facebook is működtet rejtett oldalt, hogy teljes anonimitást biztosíthasson az erre vágyóknak. A Deep Web legalját Dark Webnek, azaz sötét webnek nevezzük, ami a 96%-ból kb. 6 százalékot tesz ki. Az internetnek ez a legeldugottabb része a laikus számára csaknem észlelhetetlen. A Kaliforniai Egyetemen készült elemzés szerint megközelítőleg 7,5 petabyte-ot (1 petabyte = 1000 terabyte) foglalnak el az olyan oldalak, amelyek titkos IP (Internet Protocol)-címen futnak, ezért többnyire lehetetlen kideríteni, hogy honnan és ki működteti őket. Mivel ennyire bizalmasak, van itt kábítószer- és fegyverkereskedelem, pornográfia, bérgyilkosok, kiberbűnözés stb.

Tények-fények

Jamie Bartlett brit újságíró Ted-előadáson mesélt a tapasztalatairól, amiket egy kutatás alatt szerzett a dark neten, az anonimok lakta, cenzúramentes világban, az internet legizgalmasabb részében. Elmondása szerint azért olyan különleges hely ez, mert itt a társadalom peremén élők, a törvényen kívüliek a nagykutyák: ők a legkreatívabbak, mert erre kényszerülnek. Amiért hatásos: az embereknek hihetetlen ismerős, vevőközpontú oldal, nincsenek reklámok, felugró képek, de van nagy felbontású kép a termékekről, termékleírás, ár, sőt az áru jelentésének lehetősége is adott. Aztán maradt a rendelés, a bitcoinnal történő ellenszolgáltatás és pár napon belül a kiszállítás, ami a legtöbb esetben meg is történik.

Illegális-e mindez?

A Deep és Dark Web elérése önmagában nem bűncselekmény. A TOR használata sem tiltott, ha legális tevékenységekhez használják, például számos aktivista, jogvédő szervezet és újságíró is igénybe veszi kutatás, biztonságos adattárolás céljából, mert kreatív, biztonságos és nehezen cenzúrázható tér. Ha a sötét webet drogok, lőfegyverek vásárlására, esetleg bérgyilkosok szerződtetésére használja valaki, az illegális. A kulcs itt a józan ésszel való gondolkodás: ha valami törvénytelen az internet sötét részén kívül, akkor az törvénytelen a digitális alvilágban is.

Büntetik-e az illegális tevékenységeketa Dark Weben?

Az adásvételnek nem volt mindig boldog kimenetele az internet sötétjében, az FBI többéves nyomozás után, 2013-ban lekapcsolta a Silk Road (Selyemút) nevű első illegális online piacteret, ahol a felhasználók némi bitcoinért cserébe a legkemé­nyebb kábítószereket szerezhették be. Az oldal alapítóját, a Dread Pirate Roberts (DPR) néven ismert Ross Ulbrichtet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a szinte 1,2 milliárdos forgalom lebonyolításáért, és a 79,8 millió dolláros jutalékáért, amit 2011 és 2013 között zsebelt be. Ma egy bizonyos Change.org petíció folyik Ross szabadon bocsátásáért, édesanyja szerint: „(…) ő nem technológiai bűnöző volt, csak nagyon érdekelte a bitcoin (…), egy eszköznek tekintette azt, ami monetáris szabadságot ad az emberiségnek.” És igaz, ami igaz, nem egy ember lett gazdaggá a bitcoin által, mondhatnánk, Ross segítségével, lásd: a bitcoin-milliárdos Tim Drapert. Természetesen az is büntetést von maga után, ha egy felhasználó illegális tartalmat, szolgáltatást jelenít meg a Dark Weben, viszont az adatok titkosítása miatt túlnyomórészt elérhetetlen, felismerhetetlen az illető, aki ezt meglépi. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a hatóságok teljesen lemondtak ennek a szegmensnek a felszámolásával, és sajnos némi igazság van is benne. Hiszen a Dark Web olyannyira gyorsan, hatékonyan működik és fejlődik, akárcsak az ellene folytatott harc, így sokan az életüket is feltehetnék arra, hogy megszüntetik az internetes alvilágot, de törekvésük nagy valószínűséggel kudarcba fulladna.

A Spycloud nemrégiben kiadott egy tanulmányt, a kutatási anyagban az áll, hogy napjainkban a legtöbb visszaélés azoktól a kívülről teljesen átlagosnak tűnő, ám igazából hamis vállalkozásokból származik, amelyek vásárlásnak feltüntetett tranzakciókkal csalnak el hatalmas összegeket a felhasználóktól. A feketepiacok jönnek-mennek, eltűnnek, előbukkannak, ezért szinte lehetetlen egységes képet alkotni arról, hogy éppen melyik aktív. Mivel ezeket a feketepiacokat épp az emberi kíváncsiság, a fogyasztói igények, vagyis maga az ember táplálja, egyre inkább virágzanak, semmint a csőd felé tekintenének. A hatóságok természetesen nem adják fel a harcot, de pontosan tudják: ezt sem most, sem később teljesen nem lehet leállítani, megszüntetni. Az egyetlen fogódzó, hogy a Dark Web oldalait is emberek irányítják, márpedig az ember előbb-utóbb hibázik. És ha egy kiberbűnöző téved, akkor digitális bizonyítékot hagy maga után, és összekapcsolhatóvá válik az általa létrehozott oldalakkal, kétkezi munkájának gyümölcsével. Ted-előadásában Jamie Bartlett is úgy vélekedik, hogy lassan a mindennapjaink részévé válik az internet sötét oldala, és nem azért, mert mindannyian egyre inkább hajlamosakká válnánk az illegális cselekedetekre, hanem amiatt, mert minél többet használjuk az internetet, annál inkább szükségét érezzük a magánéletünk, személyes adataink védelmének. Napjainkban már a Facebooknak is van oldala a Dark Weben, zenészek osztanak meg ott albumokat, így a Dark Web lassan megszűnik a dílerek és besúgók búvóhelyének lenni.

Nekem hiányzik az igazi. Neked is?

by Sinkler-Németh Zsófia | 2020. 07. 25. | 0 | Mifolyikitt |

„Melyik épületben van most órád?” „Van időd eljönni velem a kantinba?” „Vajon, ha ma elmegyünk bulizni, reggel elérünk órára, vagy jobb, ha onnan megyünk egyenesen?” Igen. Bizonyára sok egyetemistának ismerősek ezek a kérdések. Mi lehet izgalmasabb, mint túlélni tíz lejjel két hetet úgy, hogy egy hónapra való költőpénzt elbuliztunk?

Számomra a diákélet Kolozsváron teljesen mást jelent, mint otthon, Sepsiszentgyörgyön. Szabadon, szülők és gátlások nélkül. Persze, nem mondom, néha kicsúszik a talaj a lábam alól, de egyetemistaként mindig sikerül olcsón átvészelni ezeket a pillanatokat. A legelején nem igazán érdekelt a város, nem vonzott a színház, az opera, csakis a nagyváros és a bulizás volt a szemem előtt. Kelj fel szórakozás, feküdj le buli. Jól ki is fárasztottam magam már az első félévben, és büszkén mondhatom, hogy igenis, bele lehet unni ebbe is. Megígértem magamnak, hogy egyetemi éveimet nem holmi rongyrázásra és nomád életre fogom pazarolni, hanem kihasználom a nagyváros adta lehetőségeket, és fejlesztem az alapműveltségemet, hiszen a bulik megvárnak, az idő viszont elfut, jobban teszem, ha megpróbálom felvenni a tempóját. Elgondolkodtam azon, miként tudnám tökéletesíteni, élményekkel megtölteni a diákéletet a bulizós haddelhadd után, és arra a következtetésre jutottam, hogy elsőként meg kell tanulnom jobban bánni a dolgok anyagi részével. Sajnos, ha nincs pénzed, nem engedheted meg magadnak a luxus, de még a visszafogott diákéletet sem egy ilyen városban, mint Kolozsvár. Gondolok itt a Diáknapokra, a sízésekre a KMDSZ-es csapattal, egy jó kis színdarabra a színházban, egy emlékezetes operettre, egy finom vacsorára a barátokkal. Aki nem dohányos és takarékos is, az máris előnyben részesül társaival szemben. Másodsorban a diákélethez, az egyetemista évekhez bizony merészség is kell. Ez az a periódus az életünkben, amit ki kell „maxolni”. És mi tagadás, minden adott, hogy ezt meg is tegye az ember. Bekérezkedhetsz különféle előadásokra bérmentesen, újságírás hallgatóként pedig simán érvelhetsz azzal, hogy anyagot gyűjtesz az államvizsgádhoz. Nyert ügy, mindenhol beveszik. Egyszerűsítheted az életedet A kártyával (kedvezményes diákkártya) is, így lehet, hogy a Souperben nem tíz lejért veszel magadnak egy görög csorbát, hanem nyolcért, ami igenis sokat számít! Főleg, ha azokat a két lejeket össze tudod gyűjteni, máris futja egy gin tonikra a következő „kimegyünk egy sörre” estén. Aki nem rendelkezik megfelelő romántudással, ne búsuljon, nem kell hosszasan magyarázkodni a taxisnak, elég csak annyit mondani, hogy „Nu sunt de aici”, és azzal le is lehet tudni a dolgot. Az életrevaló egyéneknek persze könnyű: kézzel-lábbal elmondják, amit akarnak, mert nekik van merszük. Én elég szegényes román szókinccsel rendelkezem, köszönhetem ezt annak, hogy a szülővárosom lakosságának háromnegyede magyar állampolgár, így nem igazán volt lehetőségem más nemzetiségű barátokat szerezni. Igaz, ami igaz, nem is törtem magam. Így utólag nagyon bánom, mert húszévesen bemenni a boltba, és tátott szájjal meredni az eladóra, amikor mond valami ismeretlen szót… hát enyhén ciki. Viszont ez is felkerült a bakancslistámra. Második félév elején a visszafelé vonatozás alkalmával megfogadtam, hogy a következő pár hónap más lesz. Rengeteg tervvel készültem erre a félévre. Román nyelvleckék, körbejárni Kolozsvárt, megnézni a látványosságokat, beiratkozni a könyvtárba, de aztán jött ez a fránya koronavírus, és keresztülhúzta minden számításomat. Ám nem csüggedtem el, mivel a diákélet sem áll meg, nem fog rám, ránk várni. Átgondoltam a terveimet, és rájöttem, hogy néhányat így sokkal könnyebben megvalósíthatok. Több időm van pl. infókat gyűjteni Kolozsvár nevezetességeiről, amiket a szigorítások után majd meg is látogathatok. Nézhetek román filmeket, olvashatok könyveket, amivel a tudásomat és szó- kincsemet is gyarapíthatom. Sikerült meglátni a jót a rosszban, feltalálni magam ebben a különös, már frusztrálóan idegesítő helyzetben, és nem aggódni a bezártság, az elmaradt fesztiválok, a lemondott diákélet miatt, vagy szomorkodni azon, hogy mi mindenből maradok ki, maradunk ki az összesen. De azért be kell vallanom, hogy hiányzik a normális egyetemista élet. Aki együtt érez velem, annak azt ajánlom: vásároljon parizert egy lejes mustárral, vegyen otthon szálra cigit, és meg is van a feeling. 

KMDSZ Diáknapok | Facebbok