Slider

Tindertapasztalatok 1

by Tinderella | 2019. 03. 19. | 0 | Egyéb,Kivetítő,Slider |

Kezdjük ott, hogy mi az a Tinder. Randiapp, még inkább alkalmi szexpartnerkeresőnek találták ki. Bizonyos beállítások (nem, kor, távolság stb.) alapján emberek képei jönnek veled szembe, ha tetszik az illető, jobbra, ha nem tetszik, balra húzod. Ha tetszetek egymásnak, akkor már írni is tudtok, onnan tovább rajtatok múlik minden.

A profilodhoz meg kell adnod bizonyos dolgokat, adatokat – többnyire a sajátjaidat. Kellenek fotók, név, életkor. Opcionálisan megadható még a munkahelyed, hogy hol tanultál, 500 karakterben elmondhatod, ki vagy. Ezenkívül hozzákapcsolhatod az Instagramodat és a spotify-odat, utóbbiról saját himnuszt is beállíthatsz. Ezután indulhat is a „swipe”.

Hogy a valóságban is olyan személytelen, állatias szexet keresnének a tinderezők, nem hinném. Legalábbis nagyon ritkán sikerül belefutni a

nálam vagy nálad?

-okba.Erre természetesen megvannak a magam kis szűrői. Eddig mindenfélét láttam Tinderen. Pár keres valakit édeshármashoz; leszbikus pár keres fiút édeshármashoz; fiatal lány sugar daddy-t; fiú, aki lánynak szeret öltözni, nyitott gondolkodású barátokat stb. Természetesen ezek a ritkábbak, a legtöbben barátkoznak, kapcsolatot keresnek, de még inkább unatkoznak, vagy csak kíváncsiak, hogy mi folyik az internet sötét bugyraiban.  Szóval, előítélet letudva, beszéljünk egy kicsit a pozitívumairól.

A Tinder biztonságos.

Azzal beszélsz, akivel akarsz, azt mondasz, amit akarsz, valós következmények nélkül. Bármit írsz/írtak, ha eleged lett, mindenféle magyarázkodás nélkül nyomtalanul felszívódhatsz, szétválhatsz a párodtól, letörölheted a Tindert. De addig szabad vagy.

Jó kísérletezést kívánok!

Az ismerkedéstől sokakat a kudarctól való félelem tart vissza. A Tinder erre azt találta ki, hogy soha nem tudod meg, ha valaki téged nem húz jobbra. Ugyanis ha valakit te jobbra húzol, eltűnik, csak akkor kerül újra elő, ha ő is jobbra húzott. Keresési lehetőség pedig nincs, így nem tudhatod, hogy valaki balra húzott-e, vagy esetleg nem vagy benne a keresési távolságában, nem aktív Tinderen, csak van neki és porosodik, vagy soha nem is dobott fel neki az a csúúúúnya alkalmazás.

A fent említett preferenciákon kívül a Tinder nem szűr. Olyan személyekkel kerülhetsz kapcsolatba, akikkel a való életben nem találkozol, mert más helyekre jártok, máskor vagytok ébren, különböző dolgokkal foglalkoztok, más nyelvet beszéltek.

Tágítja a látóteret.

Beszélgettem már a norvég oktatási rendszerről, a japán fiatalok szexualitásáról, könyvekről, filmekről, zenéről, depresszióról, de eddig a legjobb, amit Tinderen írt valaki, hogy a hódokat Romániában halaknak nyilvánították, hogy böjt alatt is lehessen őket fogyasztani. A kijelentés igazságtartalmáról nem vagyok meggyőződve, és felvet még néhány kérdést, amit most inkább hanyagolnék. Ó, és ezt egy román fiú mondta, képzeljétek az arcomat, amikor kigugliztam, hogy mit is jelent a castor magyarul.

Ha már itt tartunk, erdélyi magyar egyetemistaként a többség még itt Kolozsváron is a saját társaságaiban, a románoktól elszigetelődve létezik. Egy helyes fiúnál, csinos lánynál jobb motivációt nem ismerek a nyelvtanulásra. Ráadásul, ha valamit nem értettél, van időd Google-fordítózni vagy megkérdezni valakit. Emellett saját mondatokat raksz össze, amivel szintén gyakorolhatsz. És nem csak a románt. Viszonylag gyakran érkeznek jóképű külföldiek turistáskodni, akik szívesen veszik egy helyi „guide” segítségét. Ugyanígy, ha úgy döntesz, hogy elutazol, akár barátokkal, akár megtalálni önmagad/függetlenedni egyedül, te is találhatsz helyi kísérőket, akik körbevezetnek a városban, megmutatják, azt is, amiről az útikönyvek nem írnak, figyelmeztetnek, hogy melyik a tuti lehúzós hely, és melyik a korrekt áras. Akár szállást és fuvart is segítenek keresni.

Bár elsőre felszínesnek tűnik ez a fajta ismerkedés, ha úgy állsz hozzá, pont az ellentétét is kihozhatod a dologból. Első körben egy kép alapján hozol döntést, de utána beszélgettek. Ha akartok, egész sokáig mellőzhetitek a másik külsejét, megismerhetitek a másik személyiségét. Ismerkedni, beszélgetni anélkül, hogy ki kelljen menned a házból. Rátesz egy lapáttal, hogy nem kell azonnal válaszolnod, átgondolhatod kétszer, mielőtt leírod, amit szeretnél – ez az introvertáltak álma.

És természetesen buli az egész.

Nem emlékszem, hányszor nyerítettünk a barátaimmal, amikor az új matchem egy szamár lett vagy akár Mihai Eminescu. Mikor Rick-kel, a Rick & Morty-ból egymást kölcsönösen jobbra húztuk, és az egyik barátom ráírt, hogy „légy a Morty-m”, utána szétváltunk. Rövid románc volt. Vagy hányszor kuncogtunk reménykedve, amikor egy régi kiszemeltünkről kiderült, hogy ő is jobbra húzott.

A Tinder is csak olyan, ahogyan használod. Természetesen, ha valami konkrétabbat szeretnél, érdemes körülnézni más, hasonló alkalmazások között is. Ha alkalmi párt keresel, ott a Tapsat, de melegeknek a Grindr, ha barátkozni szeretnél, akkor a Badoo, és még rengeteg más lehetőség is.

Miért nem tudok bízni benned…?

by Gebe Zoltán | 2019. 03. 05. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Számtalan alkalommal tapasztaltam, hogy képtelen vagyok megbízni az emberekben. Még azokban is, akik eddig még semmiféle okot nem adtak arra, hogy kételkedjek a szavukban, s még sosem csalódtam bennük. Hogy miért? Egyáltalán nem azért, mert bármi rosszat feltételeznék róluk, vagy úgy gondolnám, hogy szándékosan cserbenhagynának, bár vannak olyanok, akikre komolytalanságuk miatt alapból nem lehet számítani. Próbálunk segíteni azoknak, akik közel állnak hozzánk, de még a legmegbízhatóbbnak tűnő személlyel is megtörténhet, hogy túlvállalja magát, s nem jut eszébe, kinek mit ígért meg. Ilyenkor a másik nyilván úgy érezheti, hogy nem bízhat a szavában, még ha tudja is, hogy ebben nincs semmiféle szándékosság. Biztos veletek is előfordult már, hogy nem tudtatok eljutni egy megbeszélt találkozóra, annak ellenére, hogy megígértétek, ott lesztek, vagy nem volt időtök segíteni valakinek, akinek szüksége lett volna rá. Ez pusztán amiatt szokott előfordulni sokunkkal, mert manapság mindegyikünknek ezer dolga van, s egyszerűen nem tudunk mindenkinek megfelelni. Erre a problémára véleményem szerint egyedül az lehet a megoldás, hogy nem vállalunk magunkra egyszerre túl sok mindent, és nem teszünk egymásnak könnyelmű ígéreteket, amennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy azokat be is tudjuk tartani. Talán így jobban meg is tudnánk bízni egymásban. Ennek a felfogásnak egyetlen előnye, hogy mindig pozitívan tudok csalódni azokban az emberekben, akik megmutatják, hogy számíthatok rájuk. Azért remélem, hogy ti nem álltok olyan rosszul a bizalom terén, mint én.

fotó:

Bernard Hermant

Te vagy a kulcsa mindennek

by Pop Tamás | 2019. 02. 28. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Sokszor fordult már elő mindenki életében, hogy azt kívánta: „Bárcsak összejönne életem legnagyobb fogása!” Nos, most épp erről szeretnék egy történetet elmesélni, amely mély üzenet hordozója.
Teljes cikk

Zombik között

by Gebe Zoltán | 2019. 02. 27. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Manapság okostelefonjaink napi használata egyfajta életszükségletté vált számunkra, hisz korosztályunkból nem sok ember lenne képes kibírni egy teljes napot az eszköz használata nélkül, vagy ha mégis, akkor valószínűleg elvonási tünetei lennének. Nem csoda tehát az, hogyha sikerül is kibírnom telefonozás nélkül pár órát, már úgy érzem, hogy valami nagyon komoly tettet hajtottam végre. Nem könnyű feladat, mert az unaloműzésre néha nehéz elképzelni hatékonyabb dolgot készülékünk nyomogatásánál. Mindenkinek a saját dolga, hogy napi szinten mennyit használja eszközét mindaddig, amíg nem befolyásolja vele környezetét. Sok esetben viszont azt tapasztalom, hogy egyeseket már annyira hatalmába kerített a mobiljuk, hogy az utcán való sétálás közben sem képesek leszakadni róla. Ezt viszont már nehezebben tudom megérteni, mert ilyenkor egyesek nagyon fura élőlénnyé, úgynevezett telezombivá alakulnak, akiket egyáltalán nem zavar, ha véletlenül valakit lelöknek a járdáról, csak félig felemelik a kezüket bocsánatkérés gesztusaként, nehogy egy pillanatra is le kelljen vegyék a szemüket egyik ismerősük rettentően érdekes Insta-sztorijáról. A telezombivá való átalakulás első jele lehet, hogy valaki egy kocsmai beszélgetés közben is folyamatosan a mobiljával foglalkozik. Ez az átalakulási folyamat viszont egyáltalán nem visszafordíthatatlan. Ha ismerősünkön ennek a jeleit tapasztaljuk, próbáljuk meg minél hamarabb kiszabadítani a készülék rabságából.
Az előbb leírt esetek még csak a kisebbik problémát jelentik, az igazán nagy bajok ott kezdődnek, hogy egyes buszsofőrök még vezetés közben is a Facebookon lógnak, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és utasaik életét. Ehhez úgy gondolom nem kell semmit hozzáfűznöm, nem hiszem, hogy bárki ezt elfogadhatónak tartaná.
Összességében úgy gondolom, hogy az okostelefon önmagában egy hasznos eszköz, ami sok esetben képes megkönnyíteni az életünket, rajtunk múlik, hogyan és mennyit vesszük igénybe, csak arra az egyre kell ügyelnünk, hogy soha ne legyen belőlünk telezombi.

fotó: ROBIN WORRALL

Elme futtatása

by Főcze Tímea | 2019. 02. 25. | 0 | KultúrHaus,Mifolyikitt,Slider |

Gyermekként éjjel-nappal ábrándoztam a felnőtté válásról. Faggattam mindenkit, hogy milyen is lesz az átalakulás. „Addig örülj, míg fiatal vagy” – mondták. Badarság, nem érek rá üdvrivalgásra, addig legalábbis nem, ameddig nem tudhatom mikor, hol és hogyan megy végbe a beavatási szertartás. Legyintettek s mondogatták, „ej, ráérsz arra még, az élet majd hozza.” Meg is nyugodtam, akkor az élet majd küldi a kiképzőosztagot. Teljes cikk