Tudomány

Probléma a Netflix függőséggel: a szén-dioxid kibocsátás

by Adorján Zsófia | 2020. 02. 20. | 0 | Egészség,Kivetítő,Tudomány |

A maraton sorozat nézési mániánk nem csak az agyunkat süti ki, úgy néz ki a bolygónkat is.

A streaming szolgáltatás globális energiafogyasztása 84%-kal nőtt 2019-ben. Maga a Netflix tette közzé a környezetvédelmi, társadalmi és kormányzati jelentésében miszerint 2019-ben először, 100%-ban egyezik a nem újrahasznosítható energia felhasználásuk az újrahasznosítható energia tanúsítványokkal és szén-dioxid kibocsátásra vonatkozó szabályzatokkal. Ez a márkának meglehetősen jó hír lehet, ugyanakkor nem foglalkoznak azzal a kellemetlen ténnyel, hogy ennek a szerelmünknek még csak most kezdjük kapisgálni a nem annyira kecsegtető mellékhatásait.

A digitális technológia egy olyan korszakhoz érkezett ahol lekövetethetetlen az energia fogyasztása. Azt már mind tudjuk milyen hatásokkal van a környezetre a mértéktelen vásárlás, vagy, hogy az Atlanti-óceán átrepülése mit tesz a levegővel. Nehezebb belelátnunk abba, hogy mennyi energiát jelent az adatoknak átrepülni a világhálón. Úgy érezhetjük, hogy kevesebbet fogyasztunk az internetnek köszönhetően, de a digitális technológiák több szén-dioxid-kibocsátásért felelősek, mint a repülőgépipar. Ennek nagy részét a videó nézés és azok küldése teszi ki, a globális kibocsátás csaknem 1%-át. Ehhez hasonlóan egy a Glasgow-i egyetem által kiadott kutatásban bemutatták, hogy a zene letöltés/streaming szignifikánsan magasabb szén-dioxid-kibocsátást eredményezett mint a zene történelmének bármelyik korábbi pontjánál.

Lelkiismeretes fogyasztónak lenni nem azt jelenti, hogy kikapcsoljuk a wifit és azonnal lemondjuk a Netflix előfizetésünk, de figyelmesebbek kell lennünk az adatfogyasztásunkat illetően. Az Apple már használ képernyőidő jelentéseket, így tökéletesen követheted mikor és mennyit használod a telefonod, talán a műszaki szolgáltatások hasonló karbon számláló jelentésekkel kéne fellépjenek: „Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy a most következő műsorszám megtekintése 16 éven aluliaknak szigorúan csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, valamint rengeteg szén-dioxid kibocsátással jár.”

A változás ideje

by Joldes Xénia | 2020. 01. 24. | 0 | Tudomány |

„A klímaváltozás nem egy valós probléma. Mindössze egy újabb hisztériarohama a társadalomnak, ami megvakarja az emberek feltűnési viszketegségét” – hangzanak el manapság ilyen és hasonló kaliberű kijelentések. „Aggodalomra semmi ok, minden a legnagyobb rendben” – és tovább áltatjuk magunkat.

Az űrből is tisztán látható a leégett Amazonas, az Ausztrália egészét fojtogató füst, az elejtett fagyi módjára olvadó sarki jég, az átmeneti évszakok felszívódása. A bolygónk helyzete féktelenül romlik, az ökológiai lábnyomunk pedig mindegyre kinövi a cipőjét. Kérdem én, mik ezek a jelenségek, ha nem óriási felkiálltójelek a természet, a környezetünk részéről?

Nyugodtan megpróbálhatjuk a szőnyeg alá seperni a klímaváltozás aggasztó kérdését, viszont a hatásai ettől még nem mennek sehova. Együtt élünk velük nap mint nap, ha hajlandóak vagyunk észrevenni, ha nem. A 21. század pestise, a műanyag hulladék, nem kegyelmez. Ellep mindent, a tengereket, az óceánokat, és a szárazföldet is. A nagyvárosok elfertőződnek a túltermelt szeméttől és szén-monoxidtól. Az évszakok már nem háromhavonta váltakoznak, hanem heti rendszerességgel cserélődnek. Ahhoz, hogy mindezt észrevegyük, nem kell „ökó- szemüveggel” vizsgálnunk a világot. Egyszerűen ki kellene nyitnunk a szemünk, hogy végre felfigyeljünk az egészségügyi, infrastrukturális és sok egyéb társadalmi probléma okára.

Hány természeti katasztrófa kell még lesújtson ránk, hogy az „amíg le nem ég a saját házam, addig nem érdekel” mentalitásból kizökkenjünk? Addig kell fajuljon a helyzet, amíg szenteste bikiniben kucorgunk majd a karácsonyfa árnyékában? 

Vagy talán addig, amíg az oxigén luxuscikknek számít majd? Tévedés ne essék, senki sem várja el, hogy önkéntes teknős meg jegesmedve mentők legyünk mind, vagy hogy Greta Thunbergként tüntessünk a parlament előtt. Csupán annyi lenne a lényeg, hogy a piacon vásárolt három paradicsomot és két uborkát ne öt különböző zacskóba pakoljuk, mert az „úgyis ingyen van”, vagy a tőlünk kétszáz méterre lévő közértbe ne autóval furikázzunk, amennyiben nem muszáj.

A természet és ember közti egyensúly talán végérvényesen megbomlott. Az viszont kétségtelen, hogy most lenne igazán itt a változás ideje. A kérdés már csak az, hogy be fog-e következni. Vagy hogy az emberiség mekkora árát hajlandó fizetni önzőségéért, illetve ignoranciájáért. Na meg hogy mikor.

Kellenek még emberek?

by Pilbáth Kincső | 2020. 01. 22. | 0 | Slider,Tudomány

Robotok, okostelefonok, számítógépek… olyan mesterséges intelligencián alapuló eszközök, amelyek lassan átveszik az emberi tevékenységeket. William Whitaker, a Carnegie Mellon University Robotics Institute kutatója több évvel ezelőtt kijelentette, hogy a robotok idővel egyenrangúak lesznek az emberrel. És milyen igaza volt. Hiszen lassan ott tartunk. Kis idő múlva (egyes helyeken már most) nem lesz szükség többé hírolvasókra a híradókban, a takarítást is meg tudjuk oldani egy robottal, de talán olyan hétköznapi, megszokott cselekedetet sem kell elvégeznünk, mint mondjuk a főzés. A robotok mindent megoldanak helyettünk. Ezek pedig még csak az olyan tevékenységek, amelyekről a legtöbben hallhattunk már. Vannak azonban meglepő dolgokra képes programok is. Talán lassan félnünk kéne?

teljes cikk

Tényleg butít az alkohol?

by Simon Ábel | 2020. 01. 21. | 0 | Slider,Tudomány |

Mindenki hallotta már, hogy az alkoholfogyasztás öli az agysejteket. Utánanéztem néhány dolognak a témában, hogy nektek ne kelljen.

Ivás után az emlékezeted homályos, reflexeid lassabbak és rendesen erőfeszítés gondolkodni, nemhogy még valami produktívat is alkoss. Semmiképpen nem egészséges megrészegedni, de lássuk, hogy konkrétan mi is történik az aggyal, amikor ebben az állapotban vagy.

Az elején, amikor még csak kezdesz „becsiccsenni”, az agyad dopamint termel, ettől érzed jól magad. Pár pohár múlva jön a rossz koordináció, az összezavarodás és a beszédhibák. Ilyenkor nem jó döntéseket hozni, mivel az alkohol elnyomja az agykéregnek a viselkedést szabályozó központjait. Az elülső lebeny érzelmi központját meglazítja, ezért tetszenek ilyenkor jobban az emberek.

Az ivászat nem az agysejtek elhalását okozza, hanem nehezebbé teheti az új agysejtek létrejöttét és a kommunikációt a neuronjaid között. A súlyos ivászat viszont csökkentheti az agyadnak azt a részét, ami a memóriáért és az érvelésért felelős (hippocampus). Súlyos ivászatnak számít férfiaknál a több, mint öt liter sör/hét, a nőknél pedig a három liter sör/hét. Ezeket az átlagokat minden egyetemista megszegte már, de ha nem csinálod minden héten, nincs baj.

A legtöbb ember nem 18 éves korában kezdett el sörözgetni. Amíg az agy fejlődésben van, veszélyesebb inni. Ilyenkor a prefrontális lebeny – ami az ítélethozásért, tervezésért, nyelvekért és az impulzus irányításért felelős – megy át nagy változásokon. 

Találtam olyan kutatást, ami az sugallja, hogy minél többet iszol, annál intelligensebb vagy. Ennek körülbelül annyi igazságalapja lehet, mint annak, hogy az okos emberek csúnyán írnak, és ha barna a szemed, akkor kedves vagy. Hallottam már azt is, hogy az alkohol olyan, mint az oroszlán, az agysejtek pedig a gazellák: mindig a leglassabbat kapják el, ezért okosabb leszel tőle. 

Kicsit már meg is bántam, hogy utánanéztem. Úgyhogy maradjunk annyiban: nem kell minden nap inni, és nem lesz baj.

Gyerekek, az „okostelefonok” rabjai

by Pop Tamás | 2020. 01. 09. | 0 | Tudomány |

Mostanában sokat foglalkoztat, hogy a mai gyerekek rengeteg időt töltenek egy fénylő képernyő bámulásával ahelyett, hogy valami értékesebbel foglalkoznának.

Az okostelefon olyan, mint egy kisebb számítógép. Pontosabb meghatározása nem létezik, mivel a vélemények megoszlanak arról, hogy mit nevezünk „okos” tulajdonságnak. Míg egyesek az ímélt, az SMS-t, internetet és hasonló dolgokat kötik az okostelefonhoz, mások azt nevezik annak, aminek „teljes értékű operációs rendszere platformot nyújt az alkalmazásfejlesztők számára”.

Régen más világ volt, most más világ van. Gyerekként én is másképp viselkedtem, mint a mostani gyerekek és másképpen, mint a szüleim, akik szintén másképpen élték a gyermekkorukat, mint az ő szüleik, de ez a generációs változás, „szakadék” általános érvényű. Ezt a fajta különbséget nevezhetjük fejlődésnek is, de mindenképpen összefügg a társadalom, a technológia fejlődésével is. Az utcán járkáló fiatalok nagy részének okostelefon van a kezében vagy a zsebében, de most konkrétan nézzük a legfiatalabbakat, hiszen a mai gyerekek beleszületnek az okoskütyük világába – ezt szerethetjük vagy gyűlölhetjük, egyetlen dolgot nem tehetünk: hogy nem veszünk róla tudomást.

Rengeteg tanulmány íródott arról, befolyásolja-e a gyerekek agyát, fejlődését az okostelefon, korai életkorban történő (mérsékelt vagy mértéktelen) használata milyen mentális elváltozásokat okoz. A kutatások különböznek egymástól, különbözőek az alanyok és a kutatási módszerek, eltérőek tehát az eredmények is, és nem született egyértelmű válasz arra, hogy az okoskütyük használata negatív vagy pozitív hatással van-e a gyerekekre. Elsőre könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a mai gyerekek minden rosszaságát a képernyőidőre fogjuk, de ha mégoly temérdek káros hatását is mutatják a túlzott netezésnek, a kutatások arra is figyelmeztetnek: a kütyüzésnek pozitív hozadékai is vannak.

Az ABCD (Adolescent Brain Cognitive Development) kutatói agykéreg megvékonyodást észleltek azoknál a gyerekeknek, akik naponta több mint hét órát (!) töltenek képernyő előtt. A projektet irányító Gaya Dowling ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: „Nem tudjuk, hogy ez jó-e vagy rossz – csak azt tudjuk, hogy van. Ez az üzenet elsikkadt a kutatásunkról szóló hírekben: látjuk ezeket az összefüggéseket, de még nem tudjuk, mit jelentenek.” Az Index azt írja, hogy nem az számít, mennyit ül valaki a varázslatos kijelző előtt, hanem az, hogy mit néz: képernyőidőnek nevezzük azt is, ha a gyerek „a barátaival csetel, a nagyszülővel videotelefonál, egy készségfejlesztő appot próbálgat a szülei társaságában, idegen zaklatóknak küld gyanútlanul fotókat, aktívan videojátékozik, passzívan videókat néz, irigykedve nézegeti Facebookon a tökéletes életű barátai bejegyzéseit, youtube-os oktatóvideókkal képezi magát, és így tovább”. A felsoroltakról szinte azonnal meg tudjuk mondani, melyik hasznos, melyik veszélyes. Felnőttként képesek vagyunk erre a disztingválásra, ám a gyerekek még híján vannak az ehhez szükséges tudásnak, tapasztalatnak, így sokkal sebezhetőbbek, kiszolgáltatottabbak.

Ugyanakkor nem minden gyerekre hatnak egyformán a különböző online tevékenységek. Befolyásoló tényező a családi állapot, az anyagi gondok és nem utolsósorban a gyerek mentális helyzete. Például egy egészséges gyerekre nem ugyanúgy hatnak a látott tartalmak, mint mondjuk egy depresszióban szenvedőre. Candice Odgers, az Irvine-i Kaliforniai Egyetem pszichológusa egy 2015-ös kutatásában azt vélte felfedezni, hogy az online megtapasztalás szoros kapcsolatban áll az offline tényezőkkel. „Azoknál a gyerekeknél a legvalószínűbbek az online töltött idővel kapcsolatos negatív asszociációk, akik már offline is problémákkal küzdenek. Valószínűtlen, hogy az online világ lenne az ok” – mondta a pszichológus.

Szakemberek megállapították, hogy a függőség kialakulása nagyban összefügg azzal, milyen életkorban kezdünk a világhálón szörfölni: minél fiatalabb korban „szokik rá” valaki az okoskütyük online világára, annál nagyobb a függőség kialakulásának kockázata. A londoni King’s College pszichiáterei szerint a fiatalok 23 százaléka az érintőképernyő rabja, komoly elvonási tüneteket élnek át, ha nem használhatják az eszközüket. Ezt a fajta viselkedést addikcióként diagnosztizálják.

Cáfolhatatlan: a technika fejlődésének köszönhetően egyre fiatalabban kezdenek el a gyerekek okostelefont használni. Az ELTE kutatása szerint a 2-3 éveseknek már a 40 százaléka használt ilyen eszközöket. „A szülő digitális nevelési stílusa szintén befolyásolja, hogy mennyit kütyüzik a gyereke. A pszichológiai kutatások alapján a szülők nevelési stílusa alapvetően négy típus valamelyikébe tartozik: tekintélyelvű, mérvadó, elkényeztető és elhanyagoló. Az Alfa Generáció Labor kutatói elsőként mutatták ki, hogy a szülők a gyerekek digitális tevékenységére is ugyanezen nevelési stílusok valamelyikével reagálnak. Az is kiderült, hogy az elkényeztető és mérvadó szülők gyerekei többet kütyüznek, míg a tekintélyelvűeké kevesebbet.” – írja a Magyar Nemzet.

Persze minden megelőzhető és minden megoldható, kellő odafigyeléssel, irányítással ezeket a függőségeket is orvosolni lehet. És ebben jut nagy szerep a szülőknek. Dióhéjban: fontos, hogy ne engedjenek ellenőrizetlenül szabad utat a gyerekeknek az okoskütyük világában, mert az interneten idejekorán juthatnak olyan információkhoz, tartalmakhoz, amelyeket nem értenek (nem is érthetnek) meg, sokat félreértelmeznek, és ez nagyban befolyásolhatja az online világon kívüli jellemfejlődésüket – igen gyakran nem pozitívan. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az otthon melegéből csalókán biztonságosnak érzett virtuális térben ugyanúgy cukrosbácsik áldozataivá válhatnak, mint az utcán. A teljes kütyütilalom nem megoldás, egyrészt a tiltott gyümölcs édesebb, másrészt a kütyükhöz máshol is hozzájuthat, ugyanakkor a kütyüvilág olykor akár terápiás szerepet is betölthet: a világhálón egy szorongó gyerek építő kapcsolatokat alakíthat ki más gyerekekkel, jól érzi magát, és ez a magatartásforma beszivároghat a valós mindennapokba.

Az okoskészülékeket már ötödik végtagként használó mai egyetemistákból néhány éven belül szülő válhat, rájuk/ránk hárul tehát a felelősség: addig ki kell találnunk, hogyan tesszük majd gyermekeink életének részévé a technika mindennapossá vált vívmányait úgy, hogy közben azért legyen foci, társasjáték, kaland és nevetés is. Mert nem mindegy, hogy a homokvár a játszótéren közösen (is) vagy (csak) a szoba magányában bebarangolt Virtuáliában épül.

teljes cikk