Lehet, hogy a drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alakja soha nem létezett? A Shakespeare-szerzőség kérdése – az az elmélet, hogy talán nem is William Shakespeare írta a neve alatt kiadott műveket – az angol irodalomtörténet legszörnyűbb, legbosszantóbb, legelképesztőbb témája. Sokan megkérdőjelezik, hogy Shakespeare írta-e a műveit, és sokan úgy tartják, a Shakespeare álnév volt, ami egy csapat írót takart. Hiába írt Shakespeare körülbelül 38 színművet és több mint száz szonettet, a kézírása sehol sem lelhető fel. Összesen hat darab aláírása maradt fent, és mind a hat teljesen másképp néz ki. A hat aláírás lehetséges olvasatai a következők: „Willm Shakp”; „William Shaksper”; „Wm Shakspe”; „William Shakspeare”; „Willm Shakspear”; „By me, William Shakspear”. Egyikük sem használta a teljes „Shake-speare” vagy „Shakespeare” vezetéknevet, ahogyan az a kánonban található.

Szakértők szerint Williamnak körbe kellett volna utaznia a világot, több nyelven is beszélnie kellett volna, olyan információk vannak a műveiben, amelyeket ő mint egyszerű parasztember nem szerezhetett volna meg, és amelyeket sehol máshol nem olvashatott. Egyes műveiben azt is bebizonyítja, hogy az orvostudomány sem állt tőle olyan távol. Nincs arra bizonyíték, hogy valaha is elhagyta volna Angliát, de még Londonból sem nagyon mozdult ki. Nem beszélt sem franciául, sem görögül vagy latinul. Senki sem tudja, mit csinált Shakespeare 1585 és 1592 között. Életrajzíróinak megdöbbenésére Shakespeare eltűnt a történelmi feljegyzésekből 1585-ben, amikor ikrei megkeresztelését feljegyezték, és 1592 között, amikor a drámaíró Robert Greene egy röpiratban „felkapaszkodott varjúként” ítélte el. A sértés arra utal, hogy addigra már nevet szerzett magának a londoni színpadon. Mit csinált az újdonsült családapa és leendő irodalmi ikon ez alatt a hét „elveszett” év alatt? A történészek feltételezik, hogy tanítóként dolgozott, jogot tanult, beutazta a kontinentális Európát, vagy csatlakozott a Stratfordon átutazó színésztársulathoz. Egy 17. századi beszámoló szerint elmenekült szülővárosából, miután szarvasokat orvvadászott egy helyi politikus birtokáról.

Hogyan lett a provinciális közemberből, aki soha nem járt egyetemre és soha nem merészkedett ki Stratfordon kívülre, a történelem egyik legtermékenyebb, legvilágiasabb és legbeszédesebb írója? Shakespeare már pályafutása elején olyan történeteket mesélt, amelyek a nemzetközi ügyek, az európai fővárosok és a történelem alapos ismeretéről, valamint a királyi udvar és az előkelő társaság ismeretéről tanúskodtak. Ezért egyes teoretikusok azt feltételezik, hogy egy vagy több szerző, aki el akarta rejteni valódi személyazonosságát, William Shakespeare személyét használta fedőnévnek. A javasolt jelöltek között szerepel Edward De Vere, Francis Bacon, Christopher Marlowe és Mary Sidney Herbert. A legtöbb tudós és irodalomtörténész továbbra is szkeptikus ezzel a hipotézissel kapcsolatban, bár sokan gyanítják, hogy Shakespeare néha más drámaírókkal is együttműködött. A Szentháromság-templom és a stratfordi kormányzat hivatalos feljegyzései Shakespeare létezését rögzítik, de ezek egyike sem tanúsítja, hogy színész vagy drámaíró lett volna.