Kivetítő

Elvárások, azok vannak…

by Balázs Etelka | 2020. 01. 18. | 0 | Kivetítő,Slider |

Mi kell a nőnek? S hát a férfinak?

Mindenki elgondolkodott már azon, hogyan is kellene kinéznie, viselkednie ahhoz, hogy jó nő/férfi legyen. Én ilyen kijelentések között nőttem fel: egy nő nem ihat, nem beszélhet csúnyán, mert az nem nőies, ugyanakkor tudjon főzni, legyen házias, tiszta. Gondoskodjon az egész családról, ne váljon el stb. A férfiakról már kevésbé mondanak ilyen „törvényeket”. De lássuk, hogyan vélekednek minderről a mi generációnk tagjai, a fiatal felnőttek. Gyors vizsgálódásba kezdtem mindkét nem körében, a kérdésem igen egyszerű volt: szerinted milyennek kell lennie egy jó nőnek/pasinak?

teljes cikk

Karácsony Kolozsváron – KÉPEKBEN

by Campus | 2019. 12. 28. | 0 | Kivetítő,Slider |

Karácsony, a hízás ünnepe

by Nagy Kriszta | 2019. 12. 25. | 0 | Kivetítő,Slider |

Töltött káposzta, csülök, halászlé és zserbó, a karácsonyi vacsorák elengedhetetlen fogásai. Minden háztartásban elkészül ilyenkor egy-két nehéz étel, amiből néhány falat is bőven elég lenne, mi mégis teletömjük magunkat, hogy nagymama elégedetten mosolyogjon ránk. Az ünnepi időszakban egymást érik a partik és családi összejövetelek, ráadásul a rokonoktól és ismerősöktől annyi édességet kapunk, hogy az új év kezdetén akár kisboltot is nyithatnánk. Az értelmező szótárban a karácsony mellé nyugodtan be lehetne ékelni az elhízás szót is, hiszen a két fogalom már kézen fogva jár. De mit lehet tenni? Elkerülhetjük a plusz kilókat?

A válasz rövid, és egyszerű: igen. Persze ez gyakorlatban korántsem ilyen könnyű, hiszen ellenállni annak a sok finomságnak kész kihívás. Ha mégis úgy döntöttünk, hogy idén formában tartjuk magunkat, akkor sem kell lemaradnunk az ünnepi lakomáról, csupán mértéket kell tartanunk.

Kisebb tányérokat használva az adag is kevesebb lesz. A telepakolás illúziója megnyugtathat, és a szűkösebb férőhely miatt a kalóriabevitelünket akár meg is felezhetjük. A puffadást és az esetleges hasfájást is elkerülhetjük, ha lecsökkentjük a bevitt ételmennyiséget, valamint energikusabbak maradhatunk, hiszen nem tör ránk a food-coma jelenség.

A régi, házias receptek újragondolása is segíthet alakunk megtartásában. Nem mindegy, hogy milyen halat teszünk a halászlébe, zsíros vagy sovány hússal töltjük-e a káposztát, vagy hogy milyen kenyeret választunk az étkezés mellé. Azzal is kicselezhetjük a saját étvágyunkat, ha a falatozás előtt megiszunk egy nagy pohár vizet, így kevesebbet tudunk enni.

   Nemcsak az ételekkel, de az alkoholos italokkal is vigyázni kell az ünnepek idején. Hajlamosak vagyunk ilyenkor túlzásba vinni az alkoholbevitelt, ami nemcsak súlygyarapodást idézhet elő, hanem más egészségügyi problémákat is. Ha a nagymamánál, a szomszédnál és az anyósnál is megkínálnak sörrel-borral-pálinkával, meg kell tanulnunk illedelmesen visszautasítani, szem előtt tartva testünk épségét. Egy pohár bor vagy rövid ital természetesen nem árt, de figyelnünk kell a mértékre, hiszen hiába mondunk le az ínycsiklandozó ételekről, ha az italokkal dupla annyi kalóriát viszünk szervezetünkbe.

Nem lehetek beteg, hisz fiatal vagyok…

by Mátyás Orsolya | 2019. 12. 20. | 0 | Kivetítő,Slider

Fiatalon szép az élet. Az ám. Azok az ifjú évek, amikor még csak azért is leülünk a hideg padra, kőre, lépcsőre, mert mi az nekünk, egy felfázás? A heti egy alma és avokádó majd úgyis megvédi a szervezetünket a baciktól. Sőt, teszünk egy kis fahéjat a kávéba, s máris egészségesek vagyunk. Mitől is félni? Velünk úgysem történhet meg, hogy betegek legyünk, hiszen a betegség az időseké. Ráérünk mi még arra.

Gondolj csak bele, te hányszor nyugtattad magad azzal, hogy áh, veled úgysem történhet meg, mindegy, miről volt szó. Csak hogy tisztázzuk így az elején: bizony, bármi megtörténhet veled is, velem is! A motivációs szövegekben hangoztatott „nincs lehetetlen!” okosság sem zárta ki soha a rossz dolgokat. De ha már motivációs szövegekben halljuk, miért is értelmeznénk úgy, hogy csalódás is érheti az embert? Áh, ennek semmi értelme…

Gyerekkorban távol áll tőlünk minden betegség. Akkor a legegyszerűbbnek tűnik a tőlünk legtávolabb álló generációra kenni a dolgot, általánosítani, mivel tényleg azt látjuk, hogy a legtöbb egészségügyi gonddal az idősek szenvednek, na meg, hogy általában egy fióknyi gyógyszer az átmeneti megoldás a bajokra.

Na jó – gondolja magában a gyerek – én már tuti nem akarok megöregedni!

Őszintén? Én sem akarok megöregedni, de igazából mindegy is, mert már tudom, hogy nem feltétele a betegségnek az időskor, és azt is, hogy a baj úgy jön, mint a Mikulás – nem látjuk, csak a nyomait, és néha nem azt az ajándékot kapjuk, amire számítottunk, mégis el kell fogadnunk, mert nekünk szánták. Aztán jöhet az interneten való böngészés, hogy mégis mi lehet a gyógymód a váratlan nyavalyára. Vagy hogyan kerülhettük volna el?

A jó hír az, hogy a legtöbb kór tünetei előbb vagy utóbb jeleket festenek a testre, hogy felhívják az ember figyelmét arra, hogy valamilyen alkatrésze a szervezetnek bizony meghibásodott. A rossz hír pedig, hogy az emberek nagy része nem veszi komolyan az ilyen figyelmeztetéseket, nekik pedig a második fázis a fájdalom, ami fájdalomcsillapítóval elmúlik, „oszt jól van”.

Na de meddig van jól?

Amikor legutóbb kórházban jártam, hallottam, amint egy ápoló arról érdeklődött a betegétől, hogy milyen mélyreható lelki öröm vagy csalódás érte őt az utóbbi időben. Érdekes helyzet volt, mert még nekem is mint hozzá nem értőnek feltűnt, hogy az illetőnek a lábával van problémája. Az ápoló hamar észrevette az értetlenkedésem, és elmagyarázta, hogy minden betegség emocionális alapú, a testben, és a testen ezek tünetei láthatók.

A meglepettség az arcomra rajzolódott. Mindaddig azt gondoltam, hogy ebben csak a spirituális emberek hisznek, egy orvos vagy ápoló sosem mondana ilyet.

Hazaérve a Facebook lepett meg hasonló módon egy, a lelki eredetű betegségek témáját boncolgató cikkel. Az oldal kis bevezetővel indított, majd ábécésorrendben az ismert és általam kevésbé ismert betegségek nevei álltak, a lelki okok meg magyarázatként sorakoztak mellettük. Ahogy vágtattam a sorok között, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ha mindez igaz, milyen csúnya tévhitben él minden egészségügyi problémával küzdő, legyen az fiatal, idős vagy bárki, aki úgy véli, hogy sorsának elkerülhetetlen ínyencsége a betegség.

„Gondolatvilágunk mint egy „irányító központ”, hatással van az érzelmeinkre. Ha egy negatív érzelem kibillent minket az egyensúlyunkból, és ez az állapot tartósan fennáll, akkor a szervezetet átjáró energiák nem tudnak megfelelően áramlani. Elakadások, blokkok keletkeznek, amelyek szintjén az egyes szervekben kezdetben kisebb funkciózavarok, később egyértelműen kimutatható betegségtünetek jelentkeznek.” (Forrás: lelkednek.hu/)

Nem szeretnék senkit meggyőzni afelől, hogy semmi más meghatározó tényező nincs, és ha az ember nem enged teret az erős érzelmeknek az életében, akkor minden bizonnyal egészségesen él, ameddig csak szeretne. Afelől viszont annál inkább, hogy jobban kell figyelni magunkra és a hozzánk közel állókra. Figyelni kell a szervezet segélykiáltásaira, és abban az esetben is szakember véleményét kell kérni, ha úgy tűnik, minden jól megy. Mert idősekként diagnosztizálhatnak olyan bajjal is, amiért huszonévesen „dolgoztunk meg”.

50/50

by Kincses Kriszta | 2019. 12. 18. | 0 | Kivetítő,Slider |