KultúrHaus

Jamaicai gyógyír rosszkedvre

by Gebe Zoltán | 2021. 01. 20. | Jamaicai gyógyír rosszkedvre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider

Reggae. Érdekes műfaj, látszólag egyszerű. Valószínűleg mindenkinek Bob Marley jut eszébe róla. Dalait még ma is rengetegen hallgatják világszerte, a raszták mellett sok más ember számára is példaképet jelent. Nem véletlenül. Hazájában nemcsak zenészként, hanem a béke nagyköveteként és prófétaként is emlékeznek rá. Az 1970-es évek végén adott kingstoni koncertjén ádáz politikai ellenfeleket is rá tudott venni az összeölelkezésre. Egész életében az elnyomott jamaicai kisebbség érdekeit képviselte, de nem buzdította őket erőszakos lázadásra. Three little birds című dala ma már az Ajax Amsterdam futballcsapat szurkolói himnusza. Marley-ról még rengeteget lehetne írni, de az általa képviselt műfajról valószínűleg kevesebbet tudunk.

 

Amit tudni kell a reggae-ről

 

A hatvanas évek környékére tehető a kialakulása Jamaicában, az akkoribban jól ismert rocksteady és a ska műfajok keveredéséből jött létre, talán  az első húsz évében volt a legnépszerűbb. Általában a pozitív gondolkodásra alapoz, gyakran előfordulnak benne vallási utalások, egyes dalok pedig a füvezés vagy a könnyűdrogok jótékony hatásaira is figyelmeztetnek. Az utóbbi miatt rengeteg kritika érte a reggae-t, és nem lehet szótlanul hagyni, hogy néhány dal a nőgyűlöletet is népszerűsíti, amit érthető módon a társadalom túlnyomó része elutasít. Árnyoldalai ellenére viszont a műfaj legtöbb esetben képes jó hatással lenni az emberre, segít háttérbe szorítani a problémákat és az életünkben folyamatosan jelen lévő rosszban meglátni a szépet. Nyilván ez csak akkor sikerülhet, ha nem vagyunk alapból elutasítóak az irányzattal kapcsolatban.

Összességében egyértelműen a kedvenc műfajaim közé sorolnám, általában el tudja érni nálam a remélt hatást, nem könnyű stresszesnek vagy feszültnek lenni, ha ez megy az ember fülében. Az nem tetszik benne, hogy a számok stílusukban és mondanivalójukban is túlságosan hasonlítanak egymáshoz, így szűk fél óra után meg lehet unni a hallgatásukat.

 

Mai formája

 

A kétezres évek elejére a műfaj már eléggé kiment a divatból, egyes rétegek viszont nem pártoltak el tőle, ennek köszönhetően ma is vannak olyanok, akik egész nap szívesen elhallgatnák. Természetesen a mai rajongók túlnyomó része Jamaicában él, ahol még mindig sok különböző platform ad teret a reggae-nek. Ilyen például az online is elérhető Blitz radio 2000, amely naphosszat a műfajba tartozó vagy ahhoz közel álló stílusú zenéket játszik. Kevés mai előadó ragaszkodik a reggae régről ismert, eredeti formájához, de elemeit sokan építik be saját számaikba. Jó példa erre a szigetországból származó rapper, Sean Paul, akinek stílusa többek között ennek köszönhetően vált egyedivé.

 

Magyar reggae

 

A műfaj valamilyen formában jelen van néhány európai országban is, de csak kevés képviselője tud népszerűséget szerezni magának általa. A kivételek közé tartozik a magyarországi Copy Con, aki a 2010-es évek közepéig volt igazán aktív. Klipjeinek több százezres megtekintése van a legnagyobb videómegosztón, legnépszerűbb számai közé tartozik a Nyugi és az Életek éneke, amelyekről elég csak annyit elmondani, hogy a korábban felsorolt stílusjegyek közül szinte mindegyik megvan bennük. Többször dolgozott együtt a nála valamivel ismertebb előadóval, Denizzel. Közös számaik bizonyítják, hogy a rap és a reggae összekombinálva is jól tud működni, előbbi ugyanis képes társadalomkritikát hozzáadni a jamaicai műfaj pozitív üzenetéhez. Ez a keveredés másképp hat, mint a Sean-féle ötvözet, már csak azért is, mert mindketten önálló szövegrészben képviselik saját stílusukat.

Bár korábbi népszerűsé­gét minden bizonnyal sohasem fogja visszanyerni, azért sokan örülnének, ha a reggae nem tűnne el teljesen a köztudatból.

Megfertőzött zeneipar

by Gebe Zoltán | 2021. 01. 14. | Megfertőzött zeneipar bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider

Lassan már tíz hónapja annak, hogy a koronavírus-járvány világszerte beleavatkozott a zenészek munkásságába. Bizonytalan ideig kitörölt mindent koncertnaptárjukból, a klipkészítést pedig jelentősen megnehezítette. E kettő közül egyértelműen utóbbi a kisebbik probléma, mert a technikának köszönhetően megfelelő tudással és eszközökkel akkor is össze lehet hozni egy nézhető videót, ha az ember saját lakásába van bezárva. A szigorú karanténszabályok idején voltak is erre sikeres és kevésbé sikeres próbálkozások.

A nagyobb gond tehát a fellépések elmaradása, mert egyes zenészek számára azok jelentették a legfontosabb bevételi forrást. Eleinte sokan próbálkoztak online koncertekkel, de egy ideig kevesen jöttek rá arra, hogy ezzel a módszerrel hogyan lehet pénzt keresni. Magyarországon az első jó ötlet egyike Ganxsta Zolee és a Kartel együttestől származott, akik Facebookon hoztak létre egy csoportot, ahová csak fizetés után lehetett belépni. Ők tehát pénzért kínáltak online koncertet a rajongóknak, teljesen korrekt módon. Egyesek a belépési díj mellett egyéb pénzösszegekkel is támogatták őket. Az ő esetükben érdemes megemlíteni, hogy több évtizedes hírnevük miatt sokan szeretnék, hogy megmaradjon az együttes. Az igazán nehéz helyzetbe azok sodródtak, akik még karrierjük elején tartanak, így kevésbé ismertek.

Még nagyobb bajban vannak a zeneiparban dolgozó háttérmunkások, akik a fesztiválok és egyéb rendezvények hiánya miatt hosszú ideig munka nélkül maradtak. A második hullám megérkezésével biztossá vált, hogy helyzetük év végéig nem fog jelentősen javulni. Számukra fontos lenne, hogy legalább kisebb eseményeken dolgozhassanak. Minden országban nagyrészt az államtól függ, mennyire és hogyan támogatja a zenészeket és a háttérmunkásokat. Magyarországon például nagy felháborodást keltett a nyáron, hogy a futballmérkőzésekre több ezer ember kimehetett, minimális korlátozások betartásával, a zenei rendezvények viszont egyáltalán nem kaptak teret. Ezt Gulyás Gergely miniszterelnökségért felelős miniszter azzal indokolta, hogy utóbbiak esetében komoly problémát jelentene az alkoholfogyasztás. Többször elhangzottak olyan utalások is (nem csak a politikusok szájából), hogy a zenészeknek más pénzkeresési lehetőségek után kellene nézniük a járványidőszakban. Az ilyen típusú kijelentések ihlették meg a népszerű magyar paródiagyárost, Polgár Petit is, aki Co-Vidám nyár című dalában teszi fel a kérdést: „Te elküldesz kapálni, ha nem tudok megélni, / Majd ha neked nem lesz melód, én meg küldjelek el zenélni?”

A vírussal kapcsolatos témák a külföldi előadókat is megihlették. Az ugandai Bobi Wine és Nubian Li Corona Virus Alert címmel adott ki közös számot, amelyről első hallásra nem tudtam eldönteni, hogy valódi figyelmeztetés vagy ironikus üzenet, a közepére viszont eldőlt, hogy az előbbi. A veszély komolyságára igyekeznek békés stílusban figyelmeztetni. Ez csak egy példa a több tízezer karanténklip közül, amelyek néhány hónap alatt unalmassá is váltak, mert túl sok volt már belőlük.

Fontos megemlíteni, hogy a zenészek helyzete mellett a fogyasztók hallgatási szokásai is megváltoztak. Ezt saját magamon is észrevettem. Az elmúlt években nagyrészt videómegosztókon hallgattam zenét, most viszont a közösségi oldalakon is jobban odafigyelek kedvenc előadóim online közvetítéseire és eseményeire. Több alkalommal kellett karanténba vonulnom, ez idő alatt pedig unaloműzés céljából hosszú idő után ismét elkezdtem zenecsatornákat nézni a tévében. Élő zene hiányában gyakorlatilag minden olyan platformmal elfogadó vagyok, amelyen jó minőségű tartalmak vannak és könnyen elérhető.

Úgy tűnik, hogy a zenészeknek még jó ideig be kell érniük a streaminggel, adott esetben a raktárkoncertekkel. Előre nem látható, hogy mikor normalizálódhat a helyzetük. Nekünk, fogyasztóknak pedig emlékezetes élő koncertélményeink sóvárgó felidézésével.

Hanuka matata

by Böjte Beatrix | 2020. 12. 24. | Hanuka matata bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider

 

A Friends című sorozatot fiatalabb fejjel is nagy élvezettel néztem. Nem értettem mindent, mégis viccesnek és érdekesnek tűnt. A hetedik évad egyik részében volt egy jelenet, ami nagyon megmaradt az emlékezetemben. Évek kellettek ahhoz, hogy igazán megértsem, mi is történt a vásznon. Az említett részben Ross próbálta megismertetni a fiával a hanukát. Feltevődött bennem a nagy kérdés: mi is az a hanuka?

Az emberek többsége erre a kérdésre azt válaszolná, hogy a karácsonyhoz hasonlítható, ez a zsidó ünnep. Az igazság viszont, hogy sem tartalmilag, sem a szokásokat illetően, de még az időpont sem egyezik feltétlenül. Kezdetben fontos elmondani, hogy a felénk nem igazán ismert és használatos Gergely-naptár szerinti időmérés alapján határozható meg az ünnep dátuma. A héber naptár szerint mérik az időt, amely holdnaptár, azaz a hónapok a Hold ciklusaihoz igazodnak. A hanuka a fény ünnepe, és idén a kezdete december 10-re esett. A nyolcnapos ünnep során két csodára emlékeznek vissza. Az első a zsidó népet elnyomó szíriai görögök kiűzése Jeruzsálemből, amelynél fontos megemlíteni, hogy nagyon erős jelképpel is rendelkezik, hiszen a makkabeusok kis serege legyőzte az elnyomó szíriai görögöket, vagyis a fizikai erőt felülmúlta a belső tartás, a spiritualitás. A második pedig az egyik legrégebbi zsidó szimbólumhoz köthető, a menórához, vagyis a hétágú gyertyatartóhoz, amely kezdetben olajlámpás volt. Egy adag olaj, amely csak egy estére lett volna elég, nyolc napon keresztül égett. A fény csodája ez, hiszen még egy kis gyertya is képes elüldözni a nagy sötétséget. A nyolc nap alatt minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg, ezzel azt példázva, hogy mindig haladni kell előre. A menóra pedig csak szimbólumként van jelen, hiszen ma már kilencágú gyertyatartót használnak. A középső gyertya arra szolgál, hogy ezzel gyújtsák meg a további nyolcat.

Az ünnephez egy közkedvelt játék is tartozik, a trenderli, egy négyoldalú pörgettyű, aminek minden oldalán egy-egy héber betű található. Ezek rövidítések, melyekből az jön ki, hogy „nagy csoda történt ott”. Az ott természetesen Izraelre utal. A játék eredete pedig ugyancsak a szíriai görög elnyomás idejére tehető, amikor is tiltották a Tóra olvasását, tanulmányozását, így amikor a diákok leültek együtt tanulni, akkor vitték magukkal a pörgettyűket is, hogy úgy tűnjön, emiatt gyűltek össze. Az ünnep alkalmával a nyolc napig égő olaj csodájára emlékezve kedveltté váltak az olajban sütött ételek, mint például a látke. Ez az étel reszelt krumpli, hagyma, tojás, liszt és só keveréke, amelyet korong alakban sütnek ki. A másik közkedvelt hanukai étel pedig a fánk, ami minden formájában és alakjában tökéletes. A gyerekek természetesen itt is számíthatnak ajándékokra és a nyolc nap alatt rengeteg programra.

S ha már itt a karácsony, jó ha megemlítjük, hogy ekkora ünnepet nehéz kikerülni, nem ünnepelni. A zsidó vallás gyakorlóinak nincs megtiltva, hogy részt vegyenek világi ünnepeken. Karácsonykor ők is a csodákban, a családdal való együttlétben és a fényekben lehetnek együtt. Továbbá ők sem zárkóznak el az érdeklődők elől, sőt a menóra meggyújtása olyan helyen szokott történni, ahol többen is megcsodálhatják, részt vehetnek a hanukai csodákban. Azt hiszem, igen kevés dolgot szabhatunk meg a ma emberének, de miért is tennénk, ha éppen ilyen jó dolgokról, jó ételekről és jó hangulatról van szó.

Van, ami akkor sem változik, ha világjárvány van

by Molnár Bogi | | Van, ami akkor sem változik, ha világjárvány van bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider

A Kerekes családban megkezdődött az ünnepi készülődés. Az idei karácsonyba apait-anyait beleadnak, most először családi kupaktanácsot is tartottak, és mindenki megkapta a feladatát. Hibázni nem lehet, Ági néni szerint ez az év bizony nagy kínszenvedés volt, az ünneplésnek legalább meg kell adni a módját. Azt is leszögezte, hogy idén nincs több panaszkodás, „annyit szidtuk már ezt az évet, biztos a fejem is azért fáj már megint. Mondtam is a szomszédasszonynak a délelőtt, hogy ez az év tönkretett, mindjárt pénzünk sincsen, s akkor ne fájjon az ember feje. Erre hallom, ahogy mormolja: »Biztos azért van 15 méter fa az udvarotokon«. Most mondd meg, Gyuri! Ezekben a nehéz időkben is csak az irigység, s semmi jóindulat vagy megértés”.
No, ne ítéljük el mi sem Ági nénit, az erdélyi ember eddig is sokat panaszkodott, aztán idén úgy rászokott, talán többé sosem felejti el.
Az is szokása az itt élőknek, hogy ragaszkodnak a megszokotthoz. Ha már úgy érzik, az idei karácsony más lesz, akkor mindent megtesznek az ellenkezőjéért. Mert legalább ennek a neves ünnepnek pont olyannak kell lennie, mint tavaly, s mint 20 éve. Kerekesék is erre törekednek. Gyuri intézi a karácsonyfát, Ági néni főz, takarít, dekorál. Józsi fiuk feldíszíti az udvart, bevág vagy öt méter fát, és elmegy a keresztanyjához disznóvágásra, mert fiatal, s még azért is, mert szokás adni utána egy kicsi kóstolót a segítőknek. Hilda lányuk csak karácsonyfát díszít, mert a tanárok vakációban sem hagyják, hogy legalább három napocskát pihenjen, megbolondítják az online tanítással.
Gyuri újabban minden évben a falu végén vásárolja a karácsonyfát, jó áron, nem úgy, mint városon. De idén ennek is úgy felment az ára, azt hitte nem hall jól, amikor már megtalálta a kedvére valót. Nem kell viszont egy percig sem félteni őt, feltalálja az magát minden helyzetben. Hozott karácsonyfát, szépet, nagyot, még Ági néninek is tetszett. Sőt még ingyen is volt, de ezt a felesége nem kell hogy tudja. Szerencsére most nem találkozott az erdésszel. Amikor legutóbb lopott, jól megbüntették érte. Idén fa is lett, s még a kocsmába is betérhet vagy három napig. Egy gonddal kevesebb.
Józsi fiuk nem járt sikerrel a disznóvágáson. Ebédre meghívták ugyan, de kóstoló? Nehéz volt ez az év, s a komák maguk is sokan vannak a családban. Na, nem baj, Józsikám, oda sem mész többet – háborgott Ági néni. – Csak tudnám, így honnan lesz házi kolbász a hidegtálon. Feriék is a múltkor fél kilóval becsaptak, s azt hitték nem veszem észre. De mostanra 5 lejjel drágították kilóját, mert erre van eszük. S mi egy kicsi kolbászért meg kell húzzuk magunkat… Apád is, nem értem, hogy nem tud hús nélkül kibírni egy napot.
Ági néninek van a legtöbb feladata. Takarítás, mosás, ablakpucolás. Ez utóbbit utálja a legjobban. Három napja alig alszik valamit, reggeltől estig csinosítgatja a házat, megállás nélkül. Már fáj a dereka, a lába, a nyaka sem a régi, és a főzést még el sem kezdte. De megpihenni? Olyan nincs! Inkább hullafáradtan ül le a karácsonyi asztalhoz – talán a sok munka után nem is tudja élvezni az ünnep szépségét –, de hogy szenteste egy porszem heverjen a padlón? Olyan Isten nincs. Szégyen lenne s gyalázat. Így szokás ezt mifelénk.
A karácsony előtti utolsó két nap a főzésé. 24-én vacsorára rántott hús, majonézes krumpli, töltött tojás, fasírt, boeuf és gombasaláta. Füstölt kolbász idén nem lesz, mert a komák nem adtak volna egy kilócskát. 25-én ebédre húsleves, töltött káposzta, s vacsorára sütni fog egy egész csirkét, nehogy véletlenül éhesen maradjon a család, főleg Gyuri ne, mert az aztán hallatja a hangját.
– Ezt is egyedül csinálom. Kész sem leszek vacsoráig, de azt mindenki elvárja, hogy terülj, terülj asztalkám s minden finomság legyen a tányéron. De valaki megkérdezi a családból, hogy segítségre van-e szükség? Hát hogyne, Hilda is csak ül a laptop előtt, az ünnepekkor sem hagyják békén, annyi feladata van szegénynek. Pedig milyen ügyesen tudna segíteni nekem. Még jó, hogy a töltött káposztát tegnap felraktam a tűzre…
Ági néni befejezi a főzést, megteríti az asztalt. Hirtelen minden olyan, mint tavaly volt, s mint most 20 éve. Nincs világjárvány, nincs nélkülözés, nincs panaszkodás sem – azért a füstölt kolbász mégiscsak hiányzik. Teljesítették a feladatot, a karácsony a régi maradt, meghitt, boldog és szeretetteli. Legalább ez, ebben az évben. Nem számít, hogy lopott a fa, hogy Ági néni mindjárt elalszik a fáradtságtól. Örülnek egymásnak, annak, hogy a vírushelyzet alatt is együtt ünnepelnek. Hiába áll felettünk a világjárvány, hiába ő a főnök, a karácsonyi ünneplésbe még ő sem tud beleszólni. És ez így van jól.

Trashhatárok

by Gebe Zoltán | 2020. 12. 21. | Trashhatárok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider

Trash. Különös jelenség. Mindenhol ott van. Öltözködésben, filmekben, és természetesen zenékben is érzékelhető a jelenléte. Mindig érdeklődve figyelem, hogy a hozzá való viszonyulás mennyire meg tudja osztani a társadalmat. Egyesek utálják, mások szinte rajonganak érte, de vannak olyanok is, akik egyszerűen csak elfogadják a jelenséget és nem fogalmaznak meg véleményt vele kapcsolatban.

A fogalom jelentését valószínűleg mindannyian jól ismerjük. Azt viszont talán érdemes elmondani róla, hogy nemcsak az unalmasnak, gáznak vagy gyenge minőségűnek tartott tartalmakra vonatkozik, hanem azokra is, amelyek eleve nem komoly céllal készültek. Elkészítésükben általában nyoma sincs semmiféle igényességnek. Abban nem mindenki ért egyet, hogy milyen tényezők és feltételek (vagy ezek hiányának) alapján kell valamit besorolni ebbe a kategóriába. A zene esetében különösen nehéz ezt megállapítani, mert nincs két olyan ember, akinek teljesen egyforma lenne az ízlése. Van, aki képes meglátni a minőség valamilyen formáját abban a számban is, amelyre más gondolkodás nélkül ráhúzná a trash jelzőt.

Az egyik legtalálóbb magyar példa lehet erre ByeAlex 2013-ban ismertté vált Kedvesem című dala. Nagyon sokan nem értették, hogy lehet ennyire egyszerű dalszöveggel és gyenge énektudással kijutni az Euróvíziós Dalfesztiválra. Azt viszont nehéz lenne megcáfolni, hogy a dalt komoly szándékkal írta, s volt mondanivalója. Nagy meglepésnek számított, hogy a magyar közönség után a nemzetközi is jól fogadta a szerzeményt. ByeAlexnek a döntőben elért jó helyezés ellenére sem sikerült évekig levetkőznie a trash megbélyegzést. Mára már a nagyobb rétegek érdeklődési körét is megtalálta, emellett sok fiatalnak adott lehetőséget egyik saját YouTube-csatornáján arra, hogy népszerűsítsék dalaikat, szakmailag is sokat segített nekik a fejlődésükben. Mostanában egyre kevesebben kérdőjelezik meg szakértelmét, egyes dalai pedig komoly mondanivalót is tartalmaznak (nem a korskorskorsra gondolok), emiatt az ő esetében továbbra is vitatható, hogy hová kell besorolni.

Ha teljesen egyértelmű példát akarok felhozni az elmúlt tíz évből a trashre, akkor nem is találhatok jobbat a What does the fox say? című számnál. Részletes elemzésbe ezzel kapcsolatban inkább nem mennék bele, annyit viszont érdemes megjegyezni, hogy klipjében és szövegében is tökéletesen átad mindent, amiről ez a jelenség valójában szól. Számomra egyébként meghökkentő, hogy mostanra több tízezer minőségibb dalt háttérbe szorítva megközelítette az egymilliárdos megtekintésszámot a YouTube-on, de nem ez az egyetlen remekmű, amelynek ez összejött.

Így a végére nem szégyellem bevallani, hogy én magam is fogyasztok néha trash tartalmakat, nem feltétlenül élvezetből, a bennem rejlő titkos vágyak kielégítésére, hanem sokkal inkább azért, mert jól tudok rajtuk szórakozni és könnyen azonosulok azzal a komolytalansággal, amely eleve szükséges ahhoz, hogy valaki elkészítse őket.