KultúrHaus

Találkoztunk Godot-val

by Kristály Bea | 2015. 01. 18. | 0 | Egyéb,KultúrHaus,Slider

A Vároterem Projekt születésnapját ünnepelve együtt várhattunk Godot-ra.

Überkirályszuper volt.

Csak sajnos nem írhatunk róla, mert a jegyvásárláskor aláírattak velünk egy nyilatkozatot, miszerint hallgatunk.

De keressük a kibúvókat. (Nem tudom pl. az számít-e, hogy az aláírás pillanatában keresztbe volt az ujjam.)

So keep calm, and wait a little bit more.

Képvesztők – André Ferenc a Bretteren

by Kolozsvari Alida | 2015. 01. 14. | 0 | KultúrHaus,Slider

Hétfő este André Ferenc versein csámcsogtunk a Bretter-körön. A népszerű slammer most érett költőként mutatkozott be, ügyvédje pedig Ilyés Zsolt joghallgató volt. André Ferenc a tőle megszokott intonációval előadta verseit, amik hosszú tudatállapot leírásokként hatottak.

A fiatal költő művei a tartalomittasságuk miatt indítottak vitát, a vizuális képek túlcsordulása képzavart keltett egyes olvasókban. A forma valóban hiányzott André verseiből, mondhatni, formabontóak voltak. Egyes esküdtszék tagok szerint ez egy hiányosság, mások szerint pedig egy művészi reformmal állhatunk szemben. A komplex hangulat-ábrázolás és egy vázhoz való ragaszkodás mindenképp sok olvasó számára gondot okozott az értelmezésben.

Teljes cikk

Újra(forma)tervezés

by Kristály Bea | 2014. 12. 16. | 0 | KultúrHaus,Slider

Drótok, szigetelőanyag, elégőben lévő fa. A forma újratervezése, újraértelmezése jellemzi talán leginkább a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által, a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem magyar diákjainak szervezett kiállításon bemutatott alkotásokat.

Gondolataink szavakba, formákba, színekbe öltése egyfajta csoda. Főleg, ha az, amit alkottunk valakiben új gondolatokat, érzéseket ébreszt. Azt hiszem az már teremtés, nem csak egy meglévő átalakítása más formába, sokkal inkább valami újnak a létrehozása.

De hiába kreálunk nagy dolgokat, ha azt nem látja senki sem. Ezért is tartotta fontosnak a KMDSZ, hogy teret adjon az UAD magyar diákjainak munkáik bemutatására. Szöllősi Tamás, a kiállítás főszervezője szerint fontos, hogy olyan szakmában dolgozók is meghívást kaptak az eseményre, akik segíthetnek a fiatal alkotóknak, tanácsokkal, ötletekkel, útmutatásokkal. „Szeretnénk, ha ezt a kiállítást tovább tudnánk vinni, hogy ne csak a kolozsváriak, hanem a nagyobb közönség is láthassa a munkákat.” – tette hozzá Szöllősi.

kiallitas1Nem kell műértő légy, hogy betérj. Néha csak úgy jól esik látni a szépet, az érdekes megoldásokat. Jó, hogy az, amire te csak szigetelő anyagként gondolsz más fantáziájában egy ruhaterv ezer változata. Jó, hogy az ócskavasból formás nő lesz, a kidobott bokszkesztyűből kiállítási darab. Jó, hogy valaki másként látja a dolgokat, és más értelmet ad egyes jelenségeknek. Jó, hogy van, aki még megpróbál teremteni, és az is jó, hogy van, aki ilyen fiatalon, kezdeti erejét és lelkesedését felhasználva akar alkotni.

Jó, hogy ez az alkotó erő kapott egy közös teret, ahol megmutatkozhat.

A kiállítás csütörtökig, 10 és 16 óra között látogatható, a Minerva Egyesület pincegalériájában (Jókai/Napoca utca, 16. szám).

Így láttuk mi az Interferenciákat

by Korodi-Vass Lóránt, Kristály Bea, Simó Helga, Nagy Kinga | 2014. 12. 09. | 0 | Egyéb,KultúrHaus,Slider

Az idei Interfereciák a kolozsvári színház-világ egyik legjelentősebb eseménye, amivel foglalkoznunk kell, aminek szeretnénk a részesei lenni. Mégis akármekkora vagányság ez a dolog, ami majdnem két hétig lázban tartotta a város kulturális közegét, az elsősorban nem a diákságnak szólt. Hiába jutott el hozzánk a híre, hiába csalogatott, hívott minket, a legtutibb dolgok a másfél hét alatt a szakmának voltak előkészítve.

De az egyetemisták így is, csakazértis jelen voltak a rendezvényen: önkéntesként, azaz jegyszedőként, kabát adó-vevőként, plakátolóként, büfésként, helyreigazítóként, és legfőképpen őrült színházkedvelőként.

És amikor nem is olyan régen Tompa mondá: „kezdődjön”, akkor úgy éreztük mégis ott a helyünk, a színészek, kritikusok, rendezők, fanatikusok között. Mert egy réteget a nagy egyetemista-aglomerátumból érdekel, hogy miért is lila a Kolozsvári Állami Magyar Színház épülete.

Azért, hogy ezeket, (alant felsorolva) nekünk (is) bemutassa!

 

A NÉP ELLENSÉGE

nepellensege(Forrás:Facebook/Interferences International Theatre Festival, Cluj)

Egy nagy felvonás, since 1882.

(kétésfélóra tömény Ibsen.)

Négy nyelv, egy hang

(Kemény dió azért úgy bejátszani a dramaturgi spontaneitást egy német nyelven hangzó, román-magyar-angol nyelven fordított élő darabba, ahol még el is várják a közönség feszültségmentes reakcióját. Kár, hogy nem úgy jött össze, ahogy kellett volna.)

Örökzöld sztori, CARAGIALE FEELING.

(Egy kis család, egy kis szerelem, egy kis dráma, feszültség, félreértés, zsarolás, hátbaszúrás, metaforamentes, szájbarágott érettségi-tétel)

Verespatak áthallás.

(A közönség soraiból volt, aki rögtön a helyi romániai viszonyokra asszociált. A sorok között Kelemen Hunor feje is kikandikált. Nincs köze.)

 

RÓZSÁK

rozsak(Forrás: 7ora7.hu)

 

Miért a halált érted? Vagy az univerzumot? De érzékelni biztosan tudod. ÉRZED. Azt, amikor apró homokszemek hullnak cintányérokra, s apró és milliárdszor ismételt súrlódással megtörik a csendet. Azt, amikor víz csöppen a padlóra. Azt, amikor az ütés csattan egy széles vállon. Amikor agyag plottyan és valami mássá alakul. Ahogyan Tolnai Ottó költészete képekké alakul, majd ugyanaz hanggá, majd érzéssé. A behatároló nyelvet elhagyva, kitágul az idő. A szóból kép lesz, abból vizuális csoda. Már messze nem érted. Minek is. Elég, hogy érzed, azt a valamit, ami megfoghatatlan.

 

AMORE E CARNE

amore(Forrás: herald.ro)

Én Bălănescut szeretem, EZT NEM. Először jó volt hallgatnia  a mélyen búgó, olasz férfi hangot, a dallamos sorokat. Aztán, mikor folyamatosan csak széttört bennem valamit, akkor kiabáltam volna: Hallgasd, s hagyd inkább a másikat játszani. Csak játszani.

 

SACHEON-GA

sacheon(Forrás:Facebook/Interferences International Theatre Festival, Cluj)

Az istenek még mindig nem értenek minket. És az a Brecht fazon sincs igazán képben. Látszik, hogy európai. Jaram Lee, azonban nagyon is jó kommunikál a közönséggel. Az EZERARCÚ, fáradhatatlan phanszori-énekes egyértelműen levette a lábáról a közönséget. A legyezőlengetés, és a komikus helyzetteremtés művésznője teljesen új, modern köntösbe bújtatta A szecsuáni jólélek című darabot. Bátran, szemtelenül gúnyolta ki karaktereit, amelyeket egytől egyik maga személyesített meg. A még Koreában is egzotikusnak ható és kihalófélben lévő műfaj egyértelműen a fesztivál legkülönlegesebb ékkövének számított.

 

KAFKA-PROJEKT

kafka(Forrás: afirmator.org)

Habár ma is AKTUÁLIS, vigyázat, ha túl sokat beszélsz róla, csökkentheti a partnered szexuális étvágyát. Horvátországi olaszok, német koreográfus (Pina Bausch) közreműködésével, a cseh író műveit dolgozzák fel a romániai magyar színpadon. Úgy beszélnek határokról, hogy közben egyáltalán nem veszik figyelembe azokat. Egy-egy ideges rángással, vagy megfeszített lábfejjel áttáncolják a határokat, jelenetből jelenetbe, látszólag semmiféle átmenet nélkül. Valami ilyesmi jön le belőle. A darab megértéséhez szükséges egy Kafka-összes, de lehet az sem elég hozzá. Az előadás előrehaladtával kibontakozik az Átváltozás és a Per, de az őket keretbe foglaló történeteket nehéz értelmezni.

 

PAYSAGE INCONNU

evenement_374_image(Forrás: www.104.fr)

Nem láttam azt a kanizsai tájat, amit mutatni próbáltak, talán azért is, mert igazán „ismeretlen” volt (és maradt is) számomra. De láttam barátságot. És éreztem azt az összhangot, ami mindvégig a két táncos, Nagy József és Ivan Fatjo között jött létre, és ottmaradt a két férfitest mozdulataiban, a sziporkázó fényben a mozdulatlan időben.

És láttam sok-sok erőt. Rengeteg erőt, a táncban, zenében, karakterekben, díszletben, megvalósításban, ellentétekben. Azt az erőt, ami harmonikussá tette a disszonanciát és kellemessé a fájdalmat. Hallottam azt a velőig hatoló, érzelmeket felborzoló fájdalmas zenét, amit Akosh Szelevényi és Gildas Etevenard produkált, mindenféle furcsa hangszeren.

A Paysage Inconnu annyira fájt a lelkemnek, hogy az már kellemes volt. Valahogy így képzelem el a katarzist is – hogy nem tudok tapsolni, csak élvezem, hogy már nem fáj semmi.

Kiválasztották a Kolozs Kincsei fotópályázat díjazottjait

by Kolozsvari Alida | 2014. 12. 08. | 0 | KultúrHaus,Slider

A Kolozsvári Ifjúsági Központ fotópályázatot és kiállítást hirdetett, Kolozs Kincsei címmel. A fotósok feladata az volt, hogy megörökítsék Kolozs megye kincseit, szépségeit. A beérkezett képek zöme a kolozsvári panorámát örökíti meg, de például Tordatúron és Sebesváron is készültek fotók. Tizenhárom fotóstól huszonhárom képet állítottak ki, és mind nagyszerűen tükrözték Kolozs megye és Kolozsvár sokrétűségét és színkavalkádját. Tökéletes harmóniában egyesítették a fotók az urbanisztikai elemeket és a természeti kincseket, a modern elemeket és az archaikus, népi motívumokat. A versenyen Banga Előd-Ernő Kavalkád, Farkas Zita Tükörkép, és Kőmíves István Cinema című fotóját választották a három legjobbnak. A kiállított fotók a Kolozsvári Magyar Diákszövetség irodájában kapnak majd helyet. A kiállítást támogatta a Kolozs megyei Tanács.

A Kolozsvári Ifjsúgi Központ nagyon fontosnak tartja a magyar közösség építését és a fiatalok támogatását, ezért a továbbiakban is készül programokkal és projektekkel.

kolozsmegye1DSCN9559DSCN9562DSCN9560