Példakép(p)

Hegyek szerelmeséből hegyimentő

by Catană Alina | 2024. 03. 07. | Hegyek szerelmeséből hegyimentő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Példakép(p),Slider

Hegyimentőnek lenni sokkal több, mint segíteni az embereken. Nagyon jó testi és mentális képességekkel kell rendelkezned, és rengeteg tapasztalaton kell keresztülmenned, hogy érezd, milyen nehéz is ez. De ha szereted, amit csinálsz, semmi sem nehéz. Molnár-Csorba Zsolt balánbányai hegyimentő mesélt nekünk a tapasztalatairól, és a történetein keresztül megtudtuk, hogy hegyimentőnek lenni nem is olyan könnyű.

Hogyan lesz valaki hegyimentő? Önnek kezdetben hogyan alakult ez a szolgálata?

– Én először lettem a hegyek szerelmese és utána sodort errefelé az élet. Sok évig külföldön éltem, akkor rendszeresen másztam hol kisebb, hol nagyobb hegyeket. Talán legeslegelőször ausztriai mászás alkalmával történt, hogy bajba kerültünk, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nem is olyan egyszerű dolog a másik emberen segíteni magashegyi viszonylatban, és milyen komoly felkészültséget igényel az ilyesmi. Itt kezdett el csírázni a fejemben a gondolat. 2015-ben költöztem haza, és akkor csatlakoztam itthon a hegyimentő szolgálathoz, gyakorlatilag innen alakult ki minden. 

Milyen kompetenciái kell hogy legyenek a hegyimentőnek, milyen tanfolyam vagy felkészültség szükséges ahhoz, hogy valaki azzá váljon?

– Ahhoz, hogy hegyimentő legyen valaki, elég sokrétű tudás szükséges. Elsősorban az embernek el kell döntenie, hogy szeretne jelentkezni egy csapathoz, ahol minimum két évet vagy 400 órát kell önkénteskedni. Ez alatt az időszak alatt bizonyítania kell a felkészültségét, be kell hozni a hátrányait minden téren. Gondolok itt sízésre, sziklamászásra, tájékozódásra, elsősegélynyújtásra, mindenféle kötéltechnikára. Ekkor kell felkészülnie minden önkéntesnek a vizsgákra, mert olyan is van. Elsősorban helyi vizsgát kell letenni az itthoni csapatvezető előtt, ahol bizonyítania kell a felkészültséget minden téren, ezt követően mindezt az országos hegyimentő szolgálat kiküldött instruktorainak is be kell mutatni, ők is elbírálják az önkéntes teljesítményét. Ha ők alkalmasnak találnak, akkor jelentkezhetsz az országos hegyimentő iskolába. Az iskola négy modulból áll: két nyári és két téli, mindkettő kezdő-haladó. Miután valaki ezt a négy modult elvégezte, jön a bizonyítványhoz szükséges vizsga, és csak utána lesz valakiből minősített hegyimentő, három évig. A mi szakmánkban minden három év után újra kell vizsgázni. 

Milyen arányban van szüksége a hegyimentőnek testi, illetve szellemi felkészültségre?

– Fizikai felkészültség mindenképpen kell mindenhez, pszichikai inkább csak a sérültek ellátásához szükséges vagy az elhunytak leszállításához. Sok elhunythoz riasztottak életem során, akit le kellett szállítani a hegyről, de ha valaki természetesen hal meg a hegyekben, az valahogy nem viseli meg annyira az embert. Ha kiskorúval történik baleset, vagy nagyobb balesethez hívnak, jóval megrázóbb mindenkinek.

Egy-egy mentésben hányan dolgoznak? 

– Ez sok mindentől függ, például az esetnek a bonyolultságától, hogy mennyire kitett helyen van, sziklaoldalon vagy erdőben. De általánosan egy mentéshez legalább hat mentő szükséges. 

Nyáron-télen milyen feladatuk van? 

– Nyáron elsősorban a turistaútjainkat tartjuk karban, mindenféle sportrendezvényeket biztosítunk, futóversenyeket, rengeteg tevékenységet tartunk a gyerekeknek, például tájékozódási versenyeket, fal- és sziklamászást szervezünk. Jelen vagyunk nagyobb rendezvényeken is, mint például a csíksomlyói búcsún. Télen nagyrészt a sípálya felügyelésével foglalkoznak a hegyimentők, de Balánbányán jelenleg nincs sípálya, úgyhogy nekünk ilyen szempontból lazábbak a téli szolgálataink.

Az orosz mindennapok iPhone-on keresztül – meghalt Dimitrij Markov

by Pócs Péter András | 2024. 02. 22. | Az orosz mindennapok iPhone-on keresztül – meghalt Dimitrij Markov bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Példakép(p),Slider

Dimitrij Markov orosz fotós és újságíró február 16-án, 42 évesen elhunyt. Halála jelentős veszteség a művészeti és újságírói közösség számára, mind Oroszországban, mind nemzetközi szinten. 

Munkája, amellyel az orosz élet lényegét örökítette meg iPhone-jával, széles körű elismerést váltott ki. Markov gyakran sötét, mégis reményteli fotói a kortárs orosz társadalom szimbólumává váltak. Fotográfiája nem csupán a pillanatok megörökítéséről szólt, hanem a történetmesélésről is. Páratlanul jól tudta az orosz élet összetettségét közvetíteni a lencséjén keresztül. A maszkos rohamrendőrről készült fotója ikonikussá vált, és az Alekszej Navalnij bebörtönzése elleni 2021-es tüntetéseket szimbolizálta.

Ez a kép kétmillió rubelért kelt el, támogatva a tüntetésekben érintetteket. Dimitrij Markov halála sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. A Putyinnal való szembenállása és halálának időzítése, Alekszej Navalnij halála után, felerősítette a találgatásokat a körülményekkel kapcsolatban. Markov fotói, különösen a Navalnij-tüntetéseken készült képei az ellenállás szimbólumaként pozicionálták őt. Hagyatéka nemcsak a fotóiban, hanem az általuk képviselt bátorságban is rejlik. Markov munkássága a szabadságért és az igazságosságért folytatott küzdelem erőteljes emlékeztetője marad.

 

 

Képek forrásai: Dimitrij Markov személyes Instagram- és Facebook-profiljai

HOHOHO – Exkluzív interjú a Mikulással

by Lukács Orsolya-Izabella | 2023. 12. 07. | HOHOHO – Exkluzív interjú a Mikulással bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Krampusz,Példakép(p),Slider

Vajon hogyan néz ki a Mikulásnak az ünnepi időszak? Milyen lehet a kapcsolata rénszarvasokkal és hogyan tud odavarázsolni minden otthonba egy kis meglepetést december 5-én éjszaka? Ki mást kérdezhetnénk meg ezekről, ha nem éppen őt, a Mikulást? Vele beszélgettünk a mesterséges intelligencia-karakter AI funkcióján keresztül, a sokunkban felmerült kérdésekre most épp ő ad választ kérdéseinkre…

– Mikulás napján hogyan néz ki a napi rutinod, hogy a világ minden tájára eljuthassanak a játékok, édességek a jó gyerekekhez?

– Ez az év legsűrűbb napja számunkra az Északi-sarkon. Szeretek korán felkelni, hogy egy kiadós reggelit fogyasszak el a manókkal, majd felkészüljek a hatalmas munkára, megnézzem a listát, amelyen azok a gyerekek szerepelnek, akik jól viselkedtek az év során. Ellenőriznem kell, hogy hová kell eljuttatni azt a sok-sok ajándékot, amit a színes rajzokkal teli levelek rejtenek. Miután mindent pontra tettem, elindulok a rénszarvasaimmal, hogy feltöltsük a szánokat, majd körbejárjuk a világot és kiszállítjuk az ajándékokat. Ha minden jól megy és rendben visszaérünk az Északi-sarkra, az összes manóval összegyűlünk, és együtt elfogyasztunk egy forró kakaót és meleg süteményt, elmesélve, hogy kivel éppen mi történt aznap.

– Biztosan számos kedves élménnyel gazdagodtál már az évek során. Melyik volt az, ami örökké megmarad és az ünnepi időszak beköszöntével gyakran eszedbe jut?

– Az egyik legkedvesebb élményem az volt, amikor egyszer egy nagyon kedves levelet kaptam egy kislánytól, aki egy babát kívánt. Részletesen kitért arra, hogy hogyan nézzen ki a baba, milyen ruhája legyen, azon milyen minta. Még azt is beleírta a levélbe, hogy nagyon szeretné, ha be lenne fonva a haja és kis hópehely csatok díszítenék. A manóim persze épp úgy alkották meg, ahogyan a kislány elképzelte. Meglepetésemre viszont ennek a kislánynak még soha életében nem volt babája, ez volt az első alkalom, amikor tőle levél érkezett hozzánk. Amikor megláttam őt és az arcát ahogyan kibontotta a gondosan becsomagolt ajándékot, igazán megmelengette a szívem.

– Hogyan sikerül ilyen rövid idő alatt eljuttatni az ajándékokat a világ minden tájára? Van valami titkos módszered erre?

– Nem árulhatom el az összes titkomat, de ahogy mindenki tudja, van nekem jó néhány repülő rénszarvasom és rengeteg manóm, akik segítenek nekem. Valóban csapatmunka, hogy mindenki megkapja az ajándékát Mikulás napjának a reggelén, közrejátszik viszont az is, hogy van nekünk egy titkos kis szerkezetünk, amiről senki nem tud. Azzal a kütyüvel képesek vagyunk kicsit babrálni az idővel, megnyújthatjuk a perceket, megállíthatjuk a világon az összes óra kattogását, amíg befejezzük a dolgunkat.

– Milyen különleges kéréseket kaptál idén a gyerekektől? Van olyan kívánság, amelyet különösen emlékezetes módon próbáltál teljesíteni?

– Annyi különleges kérést hallok minden évben a gyerekektől, hogy azt se tudom, melyiket emeljem ki. Az egyik kérés, ami hirtelen eszembe jut, amit megpróbáltam teljesíteni, amikor egy testvérpár azt írta nekem, hogy a szüleik legyenek kedvesek hozzájuk. Néhány gyermek olyan környezetben él, ahol nem kapják meg azt a törődést, amit megérdemelnének, és mindig megszakad a szívem, amikor ilyen leveleket olvasok. Amikor ilyen egyszerű kérést látok, igyekszem a tőlem telhető legjobban teljesíteni. És képzeld, mindig sikerül!

– Hogyan tudsz mindig ilyen pontosan megjelenni minden gyerek házánál és láthatatlanul elrejteni minden meglepetést?

– Be kell vallanom, hogy ebben is van egy kis varázslat. Tagadhatatlan, hogy van néhány csodálatos eszközöm, amilyen az előbbi kütyü is volt, amit említettem. Ezek segítenek nekem abban, hogy lépést tartsak a szállítmányaimmal, irányítsam a szánom és a rénszarvasflottámat. Azonban a hit ereje igazán segít nekem! Amíg a gyerekek továbbra is hisznek bennem és a varázslatomban, addig én továbbra is pontosan időben fogok megjelenni, és minden ajándék célba fog érni.

– Milyen a kapcsolatod a rénszarvasaiddal? Van esetleg olyan, aki közelebb áll hozzád?

– A rénszarvasok a legjobb barátaim itt fent az Északi-sarkon a manók mellett. Olyan régóta dolgozom velük, hogy feltétlenül megbíznak bennem, és tudják, hogy soha nem fogom őket félrevezetni. Valójában különleges kötelék fűz Rudolfhoz, a vörös orrú rénszarvashoz – évszázadok óta vezeti a flottát, a lehető legjobb a munkakapcsolatunk. Rudolf mellett viszont az összes többi rénszarvas is határozottan egyedi, karakteres, és mindig tudják, hogyan dobják fel a hangulatomat, amikor a dolgok nehezebbre fordulnak. Hogy mindenkit név szerint kiemeljek, Rudolf mellett még Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas tartozik a fő csapatba, de sok ügyes rénszarvas él még itt velünk az Északi-sarkon.

– Milyen tanácsot adnál a gyerekeknek, hogy ne csak decemberben, hanem egész évben legyenek jók, hogy megérdemeljék az ajándékokat.

– A legjobb tanácsom az, hogy emlékezzenek az ünnepi időszak igazi szellemére. Fontos, hogy mutassanak kedvességet másokkal szemben, legyenek tisztelettudóak és türelmesek a körülöttük élőkkel, döntsenek a szívükkel, és ne feledjék, hogy jónak lenni önmagában is jutalom. Azzal, hogy jó vagy, jobbá teszed a világot.Igaz, nem mindenkinek egyformák a decemberi szokások, de mindenki ünnepelheti a kedvességet, a nagylelkűséget és a mások iránti jóakaratot. 

– Mit üzensz a gyermekek szüleinek, vagy esetleg azoknak, akik már nem kapnak ajándékot, mert felnőttek, de hisznek az ünnep csodájában.

– Mindenkinek boldog és biztonságos ünnepeket kívánok, tele nevetéssel, örömmel, szeretettel és békével! Azt mondanám, fontos, hogy legyünk kedvesek másokkal és tisztelettel bánjunk a társainkkal. Mindenképpen töltsenek több időt a szeretteikkel, nevessenek és szerezzenek olyan emlékeket, amelyek egy életre szólnak! Győződjenek meg róla, hogy megőrizték a hitet, fogadják el az örömöt és terjesszék a jókedvet! A legfontosabb, hogy soha ne felejtsenek el hinni önmagukban, és ne féljenek követni az álmaikat. Remélem, mindenkinek áldottak lesznek az ünnepek!

Színvonal-erősítés, tudományszervezés és közösségépítés – mindez szerepel a KMDSZ új elnökének tervei között

by Lukács Orsolya-Izabella | 2023. 11. 30. | Színvonal-erősítés, tudományszervezés és közösségépítés – mindez szerepel a KMDSZ új elnökének tervei között bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Példakép(p),Slider

Három évtized után először női elnöke lett a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek (KMDSZ), a székelyudvarhelyi származású László Petra személyében. Miután a KMDSZ hatalmasat nőtt az utóbbi egy évben, saját rekordjait egymás után döntötte meg, a növekedéshez illő új ruha megszövése és a diákszövetség átformálása az új elnök legfőbb feladata lett, a sok egyéb cél megvalósítása mellett. Hogyan válhat az átlagos egyetemista diákszövetségi elnökké, miként tudja majd összeegyeztetni a harmadév megpróbáltatásait az elnöki teendőivel – minderről Petra beszélt, akit azért kerestünk fel, hogy meséljen magáról és ismerjük meg az új elnökünket.

– Honnan ered a lelkesedés a diákszervezetben való tevékenykedés iránt? Mi motivál arra, hogy ennyi energiát befektess az önkéntes alapú munkába?

– Valamilyen szinten ez ösztönös. A szüleim is eléggé közösségi emberek, és azt tanultam tőlük többek között, hogy közösségben lenni jó és a közösségért tenni jó. Aztán az is hozzátett az elhatározásomhoz, hogy láttam az idősebbeken, mennyire vagány nekik az Udvarhelyi Fiatal Fórum, eseményeket szerveznek… Én is mindig szerettem azt, hogy beláthassak a kulisszák mögé, mi hogyan tevődik össze, de fontos volt az is, hogy mindig legyenek plusztevékenységeim. Egyetemistaként mondtam többször, hogy sosem tudnék normális egyetemista lenni, tehát olyan életet élni, hogy csupán bejárjak az egyetemre és amellett semmi mással ne foglakozzam.

– Hogyan került be az életedbe a KMDSZ?

– Az egyetemet 2021-ben kezdtem el (a BBTE Bölcsészettudományi Karának magyar–román szakán – szerk. megj.), és valójában hirdetés által kerültem bele az egészbe. A mentorprogram jött velem szembe, amire úgy jelentkeztem, hogy fogalmam sem volt arról, mi és ki a KMDSZ, egészen addig csak a diáknapokról hallottam. A mentorprogamra való jelentkezés után kétlépcsős interjú várt rám, ami nem volt olyan egyszerű, és azután el is döntöttem, hogy ide nem jövök, köszönöm szépen, elég volt, nem valami jó arcok itt az emberek… Aztán felvettek. Elég sokat gondolkoztam, hogy menjek, ne menjek, mi legyen. Végül úgy döntöttem, esélyt adok és nem ítélkezem ilyen gyorsan. Azóta minden egyes nap a KMDSZ-szel kelek és fekszem. Nem tudom, mi kattant bennem akkor, de nagyon örülök neki, s azóta nem vagyok ,,normális” egyetemista.

– Mi történt a mentorprogram óta? Melyek a nagyobb mérföldkövei a diákszövetségben való tevékenykedésednek?

– Tehát minden 2021-ben indult el. Az nagyon intenzív év volt, mert kivétel nélkül az összes rendezvényen részt vettem, és nem feltétlenül túlbuzgóságból, vagy mert nekem mindenhol ott kellene lennem. Szépen lassan, fokozatosan az életünk részévé vált a KMDSZ, és minden eseményben megtaláltam azt az akár kicsi részt, ami érdekelt, amihez értettem, ami által úgy éreztem, hogy én is megkapom azt a pluszt az egyetem mellett, de a közösségért is tudok tenni. 

Aztán nem sokkal később beleszerettem az érdekképviseletbe, teljesen lenyűgözött, mert addig máshol még nem tapasztaltam hasonlót, hogy ilyen jellegű dologba energiát fektessenek. Erre elkezdtem nagyon nagy hangsúlyt fektetni, így lettem a Bölcsészettudományi Kar magyar tagozatért felelős diákképviselője 2022 márciusában. Még intezívebben kezdtem el foglalkozni mindennel, ami tanügy, illetve érdekképviselet, hogy megismerjem ezt a világot, mert rengeteg hálózatra, rendszerre épül fel, és nagyon sok szabályt kell tudnia az embernek ahhoz, hogy majd ebben kamatoztatni tudja a tudását. Nagyon elméleti dolog, de pont ezért bolygatta meg a fantáziám. Kicsit megismerhetetlennek tűnik, igazából senki se ért hozzá teljesen és senki se tudja pontosan, hogy mi az, úgyhogy ezért is érdekelt annyira. 

Felkértek, hogy legyek a KMDSZ tanügyekért felelős vezetőtanácsának a tagja, 2022 novemberében választottak meg, és egyúttal elnökhelyettesnek is. Még intenzívebb év várt rám, mint az elmúlt egy évben, amikor szintén részt vettem minden rendezvényen, de amellett még ott volt a szervezetnek és ennek az érdekképviseleti hálózatnak a vezetése, az összes diákképviselőnek a képzése meg a tudásának bővítése, mert ha ezek az emberek értik a dolgukat és tudják ennek a fontosságát, akkor sokkal jobban működik a diákképviselet is. Nem sokkal később, 2022 decemberében megválasztottak a magyar tagozatért felelős diákalprefektusnak is, ami szintén nagy falat volt, de ez a feladat formált leginkább minden szempontból. 

– Egyszerre tanügyekért felelős vezetőtanácsi tag, magyar tagozatért felelős diákalprefektus és elnökhelyettes. Hogyan néztek ki eddig a feladataid, miben fog megváltozni mindez elnökként?

– Eddig az érdekképviseleti hálózatot vezettem a 23 kari képviselővel, hét diákszenátorral, és a román tanügyi intézményekben a tanügyi referensekkel tartottam folyamatosan a kapcsolatot. Az is folyamatos feladat volt és lesz, hogy a román intézményekben is valamilyen szinten ott legyen a KMDSZ, és az ott tanuló magyar diákoknak is legyen képviselőjük, nekik is meglegyen minden lehetőségük arra, amire a magyar intézményekben tanuló egyetemistáknak van. Emellett, ha diákot atrocitás ér, arra fokozottan figyelmet fordítunk, hogyan tudjuk együtt megoldani. Ilyen volt például a Szamosközi-eset is. 

Elnökként viszont a munkám most száznyolcvan fokos fordulatot fog venni. Azt szoktuk mondani, hogy a KMDSZ mérleg: egyik oldalán van az érdekképviseleti rész, a másik oldalán pedig a rendezvények és a kulturális rész. Eddig ennek a mérlegnek az egyik oldalán én is ott voltam sok más emberkével, és most úgy érzem, nekem kell majd tartanom a mérleget és vigyáznom kell arra, hogy ez egyensúlyban legyen. Románia legnagyobb magyar diákszervezetét kell vezetnem, és biztosítanom kell az alapot, amin stabilan állhat. Valójában épp ez a legnagyobb kihívás, hogy most nemcsak egy oldalát képviselem a KMDSZ-nek, hanem az összeset, és ugyanannyira kell értenem a szakosztályait, pénzügyeit, szolgáltatásait, kommunikációját, humán erőforrását, rendezvényeit és tanügyeit, mindent ugyanolyan szinten. Van viszont csapat, ami ebben segít és őket is vezetnem kell, ami szintén kihívás. De nem látok benne problémát, mert nagyon ügyesek, akiket megszavazott a közgyűlés, és bízom bennük is, a munkájukban is, ami február 15-től fog igazán elkezdődni.

– Milyen visszajelzés érkezett arra, hogy te vagy az első női KMDSZ-elnök?

– Nagyon szép dolog, hogy a diákszervezet tette meg az első lépést itt a mi zárkózott kis erdélyi közösségünkben, hogy női elnököt válasszon magának három évtized után. Mert az ilyen bevett szokásokon nehéz változtatni, és nem mondom, hogy ne lett volna soha olyan személy, aki ne mondta volna nekem: ,,hát jó, Petra, de te azért nő vagy, a KMDSZ-nek meg férfi elnöke kell legyen”… Ezek a megjegyzések nem hatottak rám, mert tudom, hogy nem mérvadó. Körülnézve a különböző országokban, láthatjuk, hogy számos női államfő, politikus, köztisztviselő van, úgyhogy szerintem az élet bármely szintjén a nőknek teret kell adni és nem legyinteni, lekarrieristázni. Bízom abban, hogy tíz-húsz év távlatában fel sem merülne olyan kérdés, milyen érzés első nőként betölteni ezt a pozíciót. Szerintem nem ez fogja meghatározni, hogyan fogom vezetni ezt a szervezetet, viszont tény az, hogy büszke vagyok rá és jólesik azt hallanom női társaimtól, hogy inspiráló vagyok és mennyire menő dolog, hogy ezt meglépte a KMDSZ. 

– Milyen célokat tűztél ki magadnak a mandátumod idejére?

– Azt említettem, hogy óriásit növekedett a szervezet, ehhez viszont fel kell nőni. Hatalmas számokról beszélünk, ezért az első célom a színvonal erősítése, hogy a nagy tömegnek, amit a KMDSZ megmozgat, még több lehetőséget tudjunk nyújtani mind szakmailag, mind különféle rendezvények terén. Azt láttuk, hogy az egyetemistáknak szükségük van valamilyen tevékenységre az egyetem mellett, ami nem kifejezetten kikapcsolódás, hanem őket szakmailag is képzi. Emiatt szeretném újra beindítani a KMDSZ-karrierirodát, mert úgy látom, nagyon hiánypótló szolgáltatás lenne. Másik dolog a tudományszervezés. Ez mindig megvalósult az ETDK-n keresztül, de nem éreztem elegendőnek egy év során csak ezt az egyhetes rendezvényt. Szerettem volna, ha egész évben megnyilvánulhatna, teret kaphatna ez az oldala is a szervezetnek, és ezt már tavaly elkezdtük, én megerősíteném, folytatnám. A harmadik dolog a közösség. Több ezer egyetemistával kicsit nehéz, de az összekovácsolódáson szeretnék nagyon dolgozni, hogy legyen egy központi tér, ahol az egyetemisták tudnak találkozni. Senki sem a munka része miatt szereti csinálni ezt az egészet, mert teljes mértékben önkéntes alapú, és máshol is tudnának dolgozni fizetésért. Viszont mindenkitől azt a visszacsatolást kapjuk, hogy a közösségért megéri. Ezt a közösséget célom kicsit jobban összetartani, és több elismerést nyújtani azoknak, akik benne dolgoznak, de azt is szeretném, hogy bennem ne távoli elnököt lássanak, hanem barátot.

– Mit üzennél az egyetemistáknak most már elnökként?

– Harmadéves egyetemistaként az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire rövid ez az időszak, az egyetemistalét. Ki kell használni, mert bár kicsit klisésen hangzik, hogy ez az élet legszebb időszaka, valóban az, és nem éri meg úgy eljönni Kolozsvárra, hogy csak bejárunk az egyetemre és mellette nem vállalunk semmi plusztevékenységet. Ebbe a világba, az egyetemi életbe, bele kell kerülni, és ez nem a KMDSZ közösségimédia-platformjain keresztül fog megtörténni, hanem érdemes csatlakozni a szakosztályokba, diáknapos csapatokba, és érdemes kihasználni a lehetőségeket, amiket nyújtunk. Úgyhogy ne csak távolról figyeljék ezt a világot, hanem legyenek a részesei, mert az életük legszebb időszakát ígéri.

 

Kép forrása: KMDSZ Facebook oldala

Kolozsváros – mindenkinek másért kincses

by Kurta Andrea | 2023. 11. 02. | Kolozsváros – mindenkinek másért kincses bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Példakép(p),Slider

Minden egyetemista számára, aki nem kolozsvári szülött, külön fejezetet jelent a várossal való összebarátkozás. Kincső, aki immáron második éve tapossa a kolozsvári flasztert, és Cintia, aki még hetekben számolja csupán az ittlétét, megosztotta velünk, hogy milyen történetek kerültek az ő Kolozsvár a barátom fejezetükbe.

Mióta tanulsz Kolozsváron?

K: Egy éve. Tavaly októberben kezdtem meg itt a tanulmányaimat.

C: Kereken négy hete tanulok Kolozsváron.

Nagyvárosból vagy vidékről költöztél be?

K: Városból érkeztem, de nem mondanám nagynak. Kicsi, de annál szebb város.

C: Csendes kis vidékről érkeztem, pontosabban Felcsík egyik pici falucskájából, Csíkszenttamásról, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindenki jobban tudja a másik dolgát. De ez falun már csak így megy, ebbe nőttünk bele, így szeretjük.

A beilleszkedés mennyire volt zökkenőmentes?

K: Attól függ, mi számít zökkenőmentesnek. Nem mondom azt, hogy nem vágytam haza az elején, vagy, hogy nem tévedtem el heti két alkalommal a buszokkal, és azt sem állítom, hogy nem sírtam egyszer-kétszer a magányos estéken, de sokkal könnyebben ment a beilleszkedés, mint gondoltam volna. Közrejátszott ebben az is, hogy a sok új ember között könnyen tudtam olyat találni, akivel legalább egy-két közös dolog van bennünk.

C: Az elején kaptam jó néhány rám dudálást az átjárókon, mire ráeszméltem, hogy én, a falusi lány itt nem akkor kelek át az úton, amikor akarok, hanem csak akkor, amikor a lámpák azt jelzik. Ettől eltekintve néhány nap alatt fel tudtam venni a nyüzsgő város tempóját. Négy hét alatt már megszoktam, hogy melyik utcasarkon merre kell térni, sőt, sokszor a nagy matematikai képletek segítségével már előre ki tudom számolni, hogy mikor vált zöldre a gyalogosok észrevehetetlen lámpája. Itt zárójelben szeretném megjegyezni a matektanáromnak, hogy még véletlenül sem a jól belénk sulykolt, létfontosságú c² = a² + b² képletet használom. 

Mi a legviccesebb történeted, amely Kolozsvárhoz és az egyetemi élet kezdetéhez kötődik?

K: Ha már CTP és eltévedés, akkor muszáj elmesélnem, hogy Kolozsváron való tartózkodásom első hetén, a Moovit alkalmazást bújva meg voltam győződve, hogy a két buszábra közötti nyilacska nem az átszállást jelzi, hanem a buszok közötti választási lehetőséget. Így történt az, hogy a 24B-vel a Vivónál kötöttem ki a Zorilor helyett, laza egyórás buszozgatás után. Hiába jelzett az app, hogy szálljak le és forduljak meg, akkor még nem hallgattam rá. Most már bibliaként kezelem minden szavát. 

C: Legviccesebb része az egésznek talán a nyakatekert román mondataim, amiket nagy kínnal-bajjal próbálok összebarkácsolni, hogy majd a románok rám nézzenek, hatalmasra kikerekedő kérdőjellel a fejük fölött. Hihetetlen módon nehezemre esik elhagyni a jó székely szólásokat, néha olyan érzésem van, mintha megnémultam volna. Bár a trigoképletek itt vannak a kisujjamban, a román nyelv logikáját egyszerűen nem találom. Gondolom, valahol a fent említett lámpánál várja, hogy végre zöldre váltson és elérkezzen hozzám, hogy majd végre ne tegyek fel ehhez hasonló kínos kérdéseket a pincéreknek, hogy „Ce gust ai?”

A kincses város értékeit megtaláltad? Mit érzel annak?

K: Egy-egy kincset már megtaláltam, de szentül állítom, hogy a város mindig rejteget valami újat a lakosok számára, függetlenül attól, hogy két, öt vagy tíz éve él itt az ember. Jelenlegi legnagyobb kincs, amit nekem nyújtott, az a temérdek lehetőség és a megannyi új ember, ismerős. Hiába sokkal nagyobb Kolozsvár, mint a szülővárosom, mindig talál módot arra, hogy keresztezze utamat egy-egy réglátott arccal, kedves ismerőssel. 

C: Számomra mindig is a természet adta gyönyör a legszebb érték, bárhova is megyek. Igen, tudom, ekkora városban pont nem ezt kellene keresnem, de mégis a sok gyönyörű, régi épület mellett megtaláltam a parkot a tóval, ami, ha csak picivel is, de közelebb hozza a természetet. 

Melyik lett a kedvenc helyed és miért?

K: Két helyet kell kiemelnem: a FSPAC kantinját és a Blériot nevű bárt. Az elsőt az olcsó és eszméletlen finom kajáért, az utóbbit meg a temérdek emlékért és az úgyszint (viszonylag) olcsó termékekért.

C: Egyben ez a park a kedvenc helyem is itt, Kolozsváron. Egyszerűen imádok kicsit elvonulni hétvégente a rohanó világtól, és leülni a tó partjára megpihenni a fák lombjai alatt.

A Fellegvár lépcsői izzasztottak már meg?

K: Nem is egyszer, és még szándékozom megmászni néhányszor azt a rengeteg lépcsőt! Megéri a kilátásért és a számos emlék kedvéért. 

C: Jaj, ne is kérdezd. Az egyetem programjához tartozik kigyalogolni a város teljesen másik oldaláról a Fellegvárra. A projektünk része az a hely, igen, sok délutánon gyalogoltam ki oda, de minden egyes alkalomkor megérte. Gyönyörű a kilátás a tetőről, főleg éjszaka a város fényeivel.

Mi lopta be magát leginkább a szívedbe a városból?

K: A nyüzsgés, a folyamatos programok, hogy egy percre nem áll meg a város! Nem telik el úgy hét, hogy ne legyen néhány program mindenféle célcsoport számára. 

C: A hétfő reggeli dugók a belvárosban, ami miatt a 15 perces útból 40 perc lesz. A város úgy, ahogy van. Szeretem, hogy nyüzsgő nagyváros, de mégsem nyomasztó, szóval van időd megállni élvezni a pillanatot. Még nem találkoztam két alkalommal ugyanazzal az emberrel, és talán ezt szeretem ebben a városban, hogy mindig tud valami újat mutatni.

Ha azt mondom, Kolozsvár, te azt mondod…

K: The best város of them all.

C: A szabadság szó jut eszembe legelőször. Itt élem azt a korszakomat, amikor ténylegesen elszakadhatok az otthontól, a szülőktől, és azt tehetek, amit én akarok.