A metál egyik legsokoldalúbb alfaja a black metal, amely a thrash és a death metal elemeit ötvözi. A zenei stílus erőteljes hangszereléséről és a legjelentősebb előadóit övező vitákról nevezetes. A black metal stílusa nemcsak a zenei elemekben különbözik a többi műfajtól, hanem a látványban, a szövegekben és a hozzá kapcsolódó életmódban is. Gyakran hallhatjuk a sötét és sivár hangzást, kegyetlen és torz gitártémákat, valamint extrém hangulatot teremtő dobtechnikákat. De a black metal lényege messze túlmutat a hangokon, az ideológiája és az esztétikája kifinomult és provokatív.

Hogyan és miért indult ez a mozgalom, ami több zenész éltébe is került? A black metal története a 70-es években kezdődik, egyre több zenekar, többek között a Black Sabbath is, egyre több keresztényellenes motívumot használt fel az zenéjében. Az angol Motörhead agresszív ritmusa és hangereje szintén elsődleges hatással volt a black metalra. A black metalnak gyakran két különböző fázisa vagy „hulláma” van. Az első hullám az 1980-as évek elején jelent meg az angliai Venom, a svéd Bathory és a svájci Hellhammer révén. Mindhármuk közös vonása a dühöngő tempójú, nyers képi világú, sötét és sátáni témákat idéző dalok.

A black metal történetének igazán érdekes része a második hullámmal kezdődött el: templomégetések, gyilkosságok és vandalizmus. Új zenei mozgalom, amely rosszabbra fordult. A black metal második hullámát egy sor észak-európai zenekarnak köszönhetjük, amelyek az 1990-es évek elején még szélsőségesebb területre vitték a műfajt. A norvég black metal azokból a zenekarokból és zenészekből alakult ki, akik a Helvete, norvégul „Pokol”, független oslói lemezboltot látogatták, amelynek tulajdonosa Euronymous, a Mayhem frontembere, a korai norvég metal egyik úttörője volt. A black metal második hullámának legfontosabb karaktere Euronymous mellett Varg Vikernes, a Burzum megalkotója és egyetlen tagja. Míg Varg és Euronymous zeneileg együttműködtek, részt vettek olyan eseményeken, amelyek a black metal zenét nemcsak híresebbé, de hírhedtebbé is tették. 1992 májusa és júniusa között ő, Euronymous és mások több keresztény templomot gyújtottak fel. Varg és Euronymous legalább egy templom felgyújtásában együtt vettek részt. Összesen ötven templomot gyújtottak fel 1992 és 1996 között. A templomégetésekért elítéltek nem mutattak megbánást, és tettüket a norvégiai kereszténység elleni szimbolikus megtorlásnak minősítették. És ha az ember azt hinné elsőre, hogy semmi nem tart össze két embert annyira, mint a közös templomégetés, akkor rosszul gondolja, ugyanis 1993 elején Varg és Euronymous között kezdett kialakulni a gyűlölet, bár nem tudni, hogy mi okozta az eltávolodást. 1993. augusztus 10-én Varg halálra késelte Euronymoust a lakásában. Varg azt állította, hogy önvédelemből cselekedett, mondván, hogy Euronymous azt tervezte, megkötözi és kamerák előtt halálra kínozza. Varg önvédelemre vonatkozó állítása nyilvánvalóan megkérdőjelezhető, mivel Euronymoust huszonháromszor szúrta meg, tizenhat seb volt a hátán.

Euronymous mellett a Mayhem zenekarnak volt még egy megosztó karaktere, Per Yngve „Pelle” Ohlin, ismertebb művésznevén Dead. Rengeteg mítosz lengi körül az életét és még több a halálát. Lehetséges, hogy Pelle Cotard-szindrómában szenvedett, amelynek egyik tünete az a tévhit, hogy a betegek már halottak, nem léteznek, rothadnak, elvesztették a vérüket vagy belső szerveiket. Az énekesnél az sem volt ritka, hogy saját magát vagdosta fellépés közben. Pelle halálával kapcsolatban sem alakult még ki konszenzus. A legvalószínűbb lehetőség az, hogy öngyilkos lett. Euronymous Dead öngyilkosságát a Mayhem gonosz és ördögi imázsának erősítésére használta fel, és azt állította, hogy Dead azért ölte meg magát, mert a black metal divatossá és kereskedelmivé vált.

A black metalnak hosszú időn keresztül sokféle inkarnációja volt. Nincs központi filozófia, de sok visszatérő téma van. Ez olyan műfaj, amely tele van nonkonformistákkal, ellentmondásokkal és hatalmas egójú karakterekkel. Politikai hovatartozás szempontjából is széles a skála, szélsőjobbtól a szélsőbalig szinte az összes ideológia fellelhető. A zenészek, és személyes tapasztalatom szerint a rajongók, körülbelül fele sátánistának bélyegzi magát, a többi szekularista vagy pogány. A sátánizmushoz hasonlóan a pogányságot is sokan csak színpadiasságból vagy kontraszelekcióból állítják, de valójában átfogó és igen változatos vallási gyakorlatra utal. Lényegében a black metal túlburjánzó filozófiája a keresztényellenesség, amely sokféle formában jelenik meg a mai napig híres és hírhedt zenei műfajban.

A II. világháború utáni időszak erősen konzervatív, jobboldali világképet erőltetett az emberekre a világ minden tájékán. Ebből ki-ki a maga módján próbált kitörni, akár rendszerkritikus megnyilvánulással, de teljesen új ideológián, alapelveken működő stílus és kultúra kialakításával. Ez az Amerikai Egyesült Államokban éleződött ki leginkább, ott kaphatott könnyebben lehetőséget az újfajta életstílus és közösség kibontakozása. Az alapok az antikommunizmus, mccarthyzmus és a hidegháború hatásából kialakult politikai erőfitogtatás hatásai végett fogalmazódtak meg a társadalom különböző rétegeiben, és szépen lassan elkezdtek felszínre szivárogni, kezdetét vette a hippimozgalom. 

1964-ben az amerikai televízióban hangzott el először a hippi kifejezés, amikor a New York-i Világkiállítás megnyitásán egy csoport fiatal ülősztrájkot tartott, tiltakozva ezzel a vietnámi háború ellen, de jóval korábbra visszanyúlik a szubkultúra értékrendje és az alapján a közösségbe rendeződés. Egyes vélemények szerint a hippimozgalom gyökerei egészen az ókori görög filozófusokig, Szinópéi Diogenészig és a cinikusokig vezethetők vissza. A Time egyik cikke szerint legalábbis ők voltak a történelem első, korai hippijei. Bár a fogalom pontos eredete vita tárgyát képezi, egyesek szerint a hop szóból alakult, ami az ópium szlengesített elnevezése, mások szerint a Nyugat-Afrikából eredő hipi szóból, ami azt jelenti, felnyitni valakinek a szemét. Kiindulópontként, mintegy elődként létezett a beatnemzedék nevű ellenkultúra, amelynek az értékeit örökölték a mai hippi szubkultúrába tartozók, vagyis azon nonkonformista fiatalok csoportjai, akik a fogyasztói társadalmat illetve a háborúkat tagadták, vagy csak nem értettek egyet a rendszerrel és ennek hangot adtak közösségi szinten. Ez a hangadás olykor olyan formában történt, ami nem volt feltétlenül korlátozva minden esetben törvényileg, csak társadalmi vélemény szintjén, mint például a ruházat, a viselkedésmód, de a társadalomban elfoglalt szerep is. Erős összeköttetés, meghatározó jellemvonás volt a közös zenei műfaj iránti érdeklődés is, a szexuális forradalom követőivé válás, de a drogfogyasztás is. Az utóbbi főleg azért volt lényeges, hogy felfedezzék a tudat alternatív oldalát és ezt hasznosítsák a saját rendszerük fejlesztésében, mert alapvetően elsődleges célja a hippimozgalomnak a társadalomból való kivonulás, a korábbi kötöttségek alól felszabadított életmód kialakítása volt. 

A mozgalom John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása után teljesedett ki igazán és akkorára nőtte ki magát, hogy néhány év alatt több millió tagú közösségek alakultak ki. Meghatározó tényezője volt a mozgalomnak a Beatles és John Lennon, de a Woodstock Music and Art Festival létezése is, ami teret kínált a kibontakozására. A 60-as évekre ilyen szinten hatalmas hatással volt a hippikultúra, főként politikai viszonylatban, de az élet minden aspektusát tekintve egyaránt. Ami kezdetekben a béke jelképe volt, az hamar elfajulni látszott, és ami ma a színes, bohókás, olykor legfeljebb renitens trapézfarmeres közösséget jelenti nekünk, az valójában a 70-es évek elején Amerikában a katasztrófába torkolló szubkultúrát takarja, ami több emberéletet is megkövetelt.

A kolozsvári diákélet velejárója az éhezés, amire legtöbbször a megoldás a rendelés, hiszen a lusta diáknak nincs mindig kedve elmenni a boltba. Tekintve, hogy a kincses város kincse mára már abból áll, hogy nagyon drága minden, ezért sokszor többet is elköltünk a rendelésekre, mint amennyit kellene.

A cikkben összehasonlítjuk a két legnagyobb futárcég szolgáltatásait és árait, lássuk, hol kell kevesebb pénzt „kidobni” a láthatatlan költségekre, amelyek abból állnak, hogy a termék árának akár a másfélszeresét ki kell fizetnünk csak azért, mert házhoz rendeltünk. 

A versenyzők

A Tazz (amely az eMAG ételfutár-alkalmazása) és a Glovo (amely „felfalta” a Foodpandát, miután azt a tulajdonosai eladták) kerül szemügyre. Ezek Kolozsvár legjei a futárkodás szempontjából. A Glovóról mindenképp fontos megjegyezni, hogy 2020-ra megötszörözte a bevételét az előző évhez képest. Vele szemben a Tazz 2020-ra tízszeresére nőtt 2019-hez képest, és hétszer többet keresett, mint egy évvel korábban – minden bizonnyal a világjárvány is hozzájárult ehhez a fejlődéshez. 

Ezek mellett jelen van még a Bolt Food, ami bár kisebb, de szintén több mint 50 százalékos növekedéssel dicsekedhet a fentebb említett időszakan. A Bolt Food kínálata azonban eltér kissé az előző két alkalmazástól, és van még hová felzárkóznia. Ennél pedig még kisebb a Bringo, amelyen keresztül csak bevásárolhatunk. A többi cég pedig mind kivonult Kolozsvár vad gyorskajadzsungeléből, ilyen volt a Takeaway, az Uber Eats és a Foodpanda.

Mérkőzés a pénztárca és a rendelés között

Mindkét alkalmazásban kiválasztottam a McDonalds McChicken maxi menüjét, ami 30,10 lejbe kerül. A Glovo 10 lejért hozza el nekem, erre pedig rászámol 1 lej kezelési költséget. A Tazz is hasonlóképp jár el a kezelési költséggel, és mivel a rendelésem nem éri el a 40 lej minimumot, még 6 lej pluszköltséget számol fel az előbbi, az utóbbinál pedig figyelmeztetés nélkül a házhoz szállítás összege 15,50 lej lesz. Ezzel pedig a Glovo végösszege 47,10, míg a Tazzé 46,60 lej lesz.

Amennyiben veszem a fáradságot, hogy elsétáljak én a Mekibe, akkor csak 27.70 lejembe fog kerülni az étkezés. Tehát azért, hogy ezt elhozzák nekem haza, szinte a kétszeresét kell kifizetnem úgy, hogy a haza rendelt menü már önmagában 2,40 lejjel drágább. 

Ezt a taktikát – tehát a házhoz rendeléses pluszt – máshol is alkalmazzák, leginkább a Madónál tűnt fel. A burgermenüjük 20,29 lejbe kerül, amennyiben helyben vásároljuk, a Tazzon és a Glovón pedig 32 lejbe, ami egy ideje nagylelkűen le van árazva 22,39 lejre (ez esetben a Tazznál 7,5 lej a szállítás, a Glovónál pedig 9 lej.) Ezt persze más termékeikkel is elművelik. Ami viszont nagyon humoros, hogy a Madónál lehet rendelni a saját weboldalukon is, ahol pedig a bolti áron számlázzák a kaját. 

Abban az esetben, ha hiányzik valami a rendelésből, azt bármikor lehet jelenteni a segítőkész ügyfélszolgálatosoknak, akik a hiányzó termékek árát vagy csak náluk felhasználható utalvánnyal térítik meg, vagy, ha mindenképp a költség visszatérítéséhez ragaszkodik a vásárló, akkor egy hét alatt visszakapja az összeget. Az utóbbi opciót azonban nem igazán szeretik híresztelni. 

Összegzésként, nagyon könnyen becsapódhatunk ilyen jellegű rendelés esetén, és rengeteg pénzt kifizethetünk, mit sem sejtve. Lehetőségként még van a Bolt Food, ahol a szállítási költségeket a távolság alapján számolják. Továbbá számos kedvezmény van sok étteremben, valamivel reálisabb árakkal dolgoznak. De a legbiztosabb még mindig az, ha nagy bevásárlást tartunk, és mi magunk készítjük el a kaját, akármennyire lusták is legyünk. Vagy, ha minden kötél szakad, sétáljunk el a legközelebbi gyorsétteremig, a séta segít leadni utána a fölösleges kalóriákat.

Kép forrása: YouTube/Marius Mariusică

Tavaly november óta ingyenesen hozzáférhetünk a ChatGPT chatbothoz, amelynek töretlenül növekszik a népszerűsége. Létrehozásáért, karbantartásáért és további betanításáért az amerikai OpenAI kutatólabor a felelős, csakúgy, mint a mostanában kialakult botrányért. Kiderült ugyanis, hogy csevegőpartnerünk jelenthet szórakozást, tudásgyarapítást és adathalászatot is.

A program párbeszédszerűen kommunikál a látogatóival, illedelmesen köszön, politikailag korrekten igyekszik válaszolni, véleménye pedig nincs semmiről, lévén, hogy nem erre tervezték. Ismereteit, adatbázisát online fórumokról, könyvekből, hírekből állították össze, viszont tudománya 2021 szeptemberéig tart. Ez azt jelenti, hogy hiába kérdezünk tőle például tavalyi történésekről, töredelmesen beismeri, hogy nem tudja a választ.

Ne tőle féljünk, inkább miatta

Általában rettegünk az ismeretlentől, pláne, ha az okosabb nálunk. Az MI (mesterséges intelligencia) bizony ismeretlen és jóval okosabb, mint amilyenekké mi valaha is válhatunk. De van-e okunk aggodalomra most, hogy bárki használhatja a ChatGPT-t, akinek internet-hozzáférése van?

A sci-fi filmek nagyban rásegítettek az emberek azon félelmére, hogy egyszer a mesterséges intelligencia átveszi az uralmat fölöttünk. Vagy ezek az autodidakta módon tanulni és fejlődni képes masinák, kihasználva a magasabb IQ-jukat, megvezetnek. Esetleg gyilkológépekként hagynak maguk után hullahegyeket (lásd példaként: Ex Machina, Terminátor, A nő – és még sorolhatnánk). A valóságban riadalmat Sophia, a robot keltett 2016-ban, amikor azt állította, el fogja pusztítani az emberiséget. Megnyugtatásul közöljük: mind ez idáig nem olvastunk, hallottunk arról, hogy Sophia belevágott volna előbb említett tervébe.

A ChatGPT viszont más: tulajdonképpen keresőmotor. Gondolhatunk rá úgy is mint barátságos Google-re, aminek a válaszait képtelenek vagyunk érdemben lehivatkozni.

Ha ez mind túl szép lenne, hogy igaz legyen, van példa arra is, mi a kockázat a ChatGPT használatát illetően. Ahhoz ugyanis, hogy többször cseveghessünk ezzel az MI-vel, meg kell adnunk az e-mail-címünket. A tapasztalat pedig azt mutatja, sokszor hiába közlik velünk a közösségimédia-platformok, különböző applikációk, hogy adatainkat bizalmasan kezelik, becsúszhat olykor egy-egy gikszer. A 24.hu számolt be arról, hogy március végén egy felhasználó rendszerhibát vett észre a chatbotban, és így megkaparintotta más személyek csevegési előzményeit. Rosszabbul jártak azok, akik a ChatGPT fizetős változatát használják: a becslések szerint 1,2 százalékuk bankkártyaszámait, elérhetőségeit is képes volt megszerezni a rendszerhibát kihasználó illető.

Néhány európai ország szerint jobb félni, mint megijedni

Elsőként az olasz adatbiztonsági hatóság döntött úgy, hogy ideiglenesen felfüggeszti a chatbot használatát az országban. A szervezet arra hivatkozott, hogy az OpenAI túl sok adatot gyűjt össze a felhasználóktól, amiket az MI tanítására használnak, ehhez pedig nincsen meg a jogi alapjuk – derül ki a Telex cikkéből. Emellett a chatbot nem nyújt megfelelő tájékoztatást arról, hogy az adatokat pontosan mire használja fel.

Azóta a német, ír és francia adatvédelmi hatóságok is Olaszországhoz fordultak, hogy felmérjék az esetleges veszélyeket és lehetőségeket – közölte a 24.hu.

De akkor miért érdemes egyáltalán a ChatGPT-hez fordulni?

Mint minden más alkalmazás, esetleg közösségimédia-platform esetében, fontos először is önmagunkat szabályoznunk. Bizalmas adatainkat (legyen az a személyinken keresztül a bankkártyánk számán át lelki problémánkig bármi) lehetőleg ne osszuk meg. Semleges kérdéseinkkel és szórakozás céljából azonban nyugodt lelkiismerettel cseveghetünk ezzel az elhíresült chatbottal. A ChatGPT nagyon hasznosnak bizonyulhat a következő esetekben:

• Ha szükségünk van bizonyos tematikájú könyvekre, filmekre.

Amikor megkérdeztük ezt az előzékeny chatbotot, milyen könyveket ajánl a 20. századi amerikai építészetről, tíz könyvvel is előrukkolt. De ugyanilyen lelkesen válaszolt, amikor naturalista, magyar nyelvű regényekről vagy 2000 után gyártott japán akciófilmekről érdeklődtünk.

• Ha rövid összegzést szeretnénk kapni híres személyekről, épületekről, történelmi eseményekről stb.

A ChatGPT (magyar helyesírási szabályokat gyatrán alkalmazva) mesél nekünk a Fekete Dáliáról, elárulja, ki volt 2008-ban Etiópia miniszterelnöke, adatokat közöl például a bukaresti Tévétoronyról, és összefoglalja a Watergate-botrányt is, ha arra kérjük.

• Ha receptre van szükségünk

Felsorolhatjuk a ChatGPT-nek, éppen mi található a hűtőnkben, ő pedig gyorsan összeállít nekünk egy receptet. Például, ha csak főzőtejszín, brokkoli és sajt várja nálunk a végítéletet, a szekrényben pedig egy csomag spagetti közelíti meg szavatosságának határidejét, a chatbot javasolja nekünk spagetti brokkolival és sajtos-tejszínes szósszal című konyhai remekművet, listázva a hozzávalókat, lépésekre lebontva az elkészítést.

Ha gyenge viccet akarunk hallani

Kérhetünk a ChatGPT-től nemes egyszerűséggel viccet. Viszont azt is közölhetjük vele, hogy olyan poénon akarunk vidulni, amiben szerepel mondjuk az egyetem szó. Vérrel, verítékkel, körülbelül az ötödik nekifutásra elő is rukkol egy félmosolyt generáló valamivel. Állításunk alátámasztandó, itt a vicc:

– Mi a különbség az egyetem és a szórakozóhely között?

– ???

– Az egyetemen az emberek előbb tanulnak, aztán buliznak. A szórakozóhelyen viszont előbb buliznak, aztán… hát, van, aki még tanul is!

Több 21. századi kutatás is kimutatta, hogy az emberek átlagos testhőmérséklete folyamatosan csökken az évtizedek múlásával, a tudósok pedig nem találnak magyarázatot a folyamatra. Bár az Egyesült Államok Nemzeti Orvostudományi Könyvtára szerint a mai ember áltagos testhője 36,1–37,2 °C körül mozog, a nyugati orvostudományban 150 éve elfogadott a 37 °C-os viszonyítási alap használata mind a közbeszédben, mind hivatalos kommunikációban.

Bostoni és harvardi szakemberek 35 ezer klinikai alanyt számláló kutatásuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a mágikus 37-es index ma már nem reális – számolt be az eredményekről 2017-es cikkében a The British Medical Journal. Az egyesült államokbeli mérések alapján az emberek átlagos testhőmérséklete 36,1 °C. De vajon miért a magasabb érték terjedt el világszinten?

A válasz Carl Rinhold August Wunderlich 19. századi német orvosra vezethető vissza, aki állítása szerint milliós mintavételből átlagolt, úgy kapta a 37 °C-t eredményként. Ennek az adatnak a hitelességére alapozva végzett kutatást nemrég Julie Parsonnet, a Stanford Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó orvosa, aki egyik projektjében szeretett volna kapcsolatot kimutatni az ember belső hője és a személyes anyagcsere gyorsasága között. Vizsgálódásai során akadt rá arra az adatgyűjteményre, amely civil háborús veteránok kórlapjait tartalmazta. Ezekben a magasság, testsúly, betegségek mellett a testhőmérsékletük is szerepelt. Parsonnet és csapata összevetette a fent említett dokumentumsorozat adatait egy hetvenes évekbeli kutatással és az egyetem új felméréseivel. Megállapították, hogy az emberek átlagos és általános testhőmérséklete az ipari forradalom óta fokozatosan csökkent. A kutatócsoport nem tudta meghatározni a folyamat okát, feltételezéseik szerint a testhőmérséklet fokozatos és állandó csökkenése összefüggésben állhat az általános életszínvonal emelkedésével. Parsonnet elmélete szerint az emberek egyre magasabbak, kövérebbek, hosszabb ideig élnek, hidegebbek, és ezek mind összefüggésben állnak egymással.

A Stanford egyetem kutatási eredményére természetesen érkezett kontravélemény is: Philip Mackowiak, a Maryland Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa szerint eleve téves volt az elgondolás, miszerint a normál testhő 37 °C körül mozog. Már 1992-ben publikált kollégái közreműködésével a Journal of the American Medical Association szakfolyóiratban egy cikket, amelyben helyteleníti az évszázadosan elfogadott érték használatát. Állítását arra alapozta, hogy szerinte Wunderlich túl nagy merítéssel dolgozott, amelynek csak kisebb szegmensét volt képes tanulmányozni. Mackowiak, hogy tényekkel alátámaszthassa hipotézisét, megvizsgálta a német orvos Mütter Múzeumban tárolt hőmérőjét. Arra a következtetésre jutott, hogy a szerkezet pontatlanul funkcionál, 0,5 fokos eltérést mutat.

A Parsonnet és csapata féle kutatás végkifejletével kapcsolatban a Kaliforniai Egyetem antropológusa, Michael Gurven is szkeptikus volt mindaddig, amíg saját vizsgálatai hasonló eredményt mutattak. Gurven és munkatársai saját kutatásaik során a bolíviai tsimane népcsoportot vizsgálták, és úgy határoztak, mintavételként is ezen emberek adatait használják a testhőmérséklet csökkenésének cáfolására. Abban reménykedtek, hogy ilyen elszigetelt közegben, ahol az iparosított világ és a konzumerizmus nem befolyásolja az életminőséget, nem találnak változást az évekkel korábbi mérésekhez képest. Meglepetten tapasztalták, hogy a tsimane népnél is megfigyelhető a testhőmérséklet folyamatos csökkenése: Gurven kutatásának kezdetétől (2002) 37 °C-ról 36,6 °C-ra esett a mutató.

A jelek szerint a tudósoknak nem sikerül ebben a témában konszenzusra jutniuk. Egyesek saját kutatásaikkal igazolják, hogy az évek múlásával csökken az átlag-testhőmérséklet, mások ennek ellenére kételkednek abban, hogy valóban hűlnének az emberek. Mi pedig, a nagybetűs életbe lassan kikerülő végzős egyetemistákként csak azért fohászkodunk, „kihűlésünk” véletlenül se azt jelentse, hogy az eddigieknél is többet kell fűtenünk.

Kép forrása: Freepik