Mit tud az átlagember a háromdimenziós nyomtatásról? Körülbelül annyit, hogy ezzel protéziseket lehet létrehozni. Hát a háromdimenziós szkennelésről? Leginkább semmit. Pedig ezek a technológiák manapság már mind a bűnözést, mind a bűnüldözést, helyszínelést befolyásolják. De mégis hogyan? Erre a kérdésre kereste a választ a 2022-es Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián László Tas harmadéves joghallgató. Az ő dolgozata alapján próbálom meg „lefordítani” és boncolgatni a témát.

A 3D nyomtatók és szkennerek története

A 3D nyomtató „teremtéstörténete” a 20. század második felére tehető: 1987-ben létrehozták a 3D System SLA 1 nevű gépet, amely az első értékesített háromdimenziós nyomtatónak tekinthető. Ez az eszköz a sztereolitográfia (SLA) technikájával működött, ami emberi nyelven azt jelenti, hogy a nyomtató fényre keményedő műgyantából, rétegről rétegre hozza létre azt a tárgyat, amelynek a digitális modelljét betáplálják a számítógépbe vagy a nyomtatóba. Ezt a technológiát és a 3D nyomtatót már 1983-ban fejleszteni kezdte a 3D Systems Corporation az Egyesült Államokban.

Az innovatív törekvést követően a 2000-es évek elejéig várni kellett az újabb vívmányok megjelenéséhez. 2000-ben a Z Corporation létrehozta az első olyan 3D nyomtatót, amely egyszerre több színnel is tudott nyomtatni. A tétet a Solidimension emelte azzal, hogy 2001-ben piacra dobta az első asztali háromdimenziós nyomtatót.

Amikor ez az eljárás még gyerekcipőben járt, főként az iparban és az orvostudományban használták. Az első igazán jelentős eredményt az utóbbi területen mutatták fel 2002-ben, amikor elkészült az első nyomtatott emberi vese.

A 3D szkennelés későbbi találmány, ez az eljárás tulajdonképpen egy létező tárgynak, helyszínnek az adatait (például: szín, színmélység, méret) gyűjti össze és digitalizálja. A szkennelés nyomán háromdimenziós fájlok jönnek létre, amelyeket később kinyomtatva vagy digitálisan is fel lehet használni. Ez a fejlesztés először a méréstechnikában jelentett óriási segítséget.

3D technológia a bűnözés és bűnüldözés világában

Most, hogy megtanultuk a történelemleckét és tudjuk, mi fán terem a háromdimenziós eljárás, nézzük meg, hogyan kerülnek a képbe a rosszfiúk és az igazságszolgáltatás. Minden 2013-ban kezdődött, amikor a Defence Distributed létrehozta a Liberator névre keresztelt lőfegyvert. Bár az „egy golyó, egy pisztoly” elvet követte, vagyis egyetlen lőszernek volt tárhely benne és egyetlen lövést tudott leadni, ez a pisztoly új kapukat nyitott meg a bűnözők és a bűnüldözők előtt: ez az első fegyver, amely 3D nyomtatással készült. Megjelenésekor a Liberatort több vizsgálatnak is alá kellett vetni, hiszen akkoriban még a hozzáértők sem tudták, hogy az ilyen fegyverek alkalmasak-e emberi élet kioltására. Magyarán: meg lehet-e ölni vele valakit? A többszörös vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy igen, ez a fegyver emberölésre is használható.

Illetékesek körében már a vizsgálati eredményeket megelőzően téma volt, hogy a Liberator tervrajzát közzéteszik az interneten. Minekutána a vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy ez a pisztoly igenis gyilkos fegyver, a terv nyilvánosságra hozatalát elvetették, aztán mégis az éterben kötött ki. Innen pedig nincs megállj: egy kanadai férfi rövidesen létrehozott egy 0,22-es kaliberű puskát, amelyet – rendkívül szellemesen – Grizzly 2.0-nak nevezett el.

A 3D-s szkennelés jelentős segítséget és változást hozott a helyszínelés, a bizonyítékok feldolgozásának és a szemtanúk ellenőrzésének területén. A BBC 2012-ben kimutatta: az évente 18 ezer bűneset feldolgozásának ideje összesen 487 nappal csökkent attól kezdve, hogy a bűnüldöző szervek háromdimenziós szkennereket kezdtek használni. Mindemellett a 3D-s lézerszkennerek más területeken is korszerűsítik a bűntények feltárásának és feldolgozásának folyamatát: a helyszíni bizonyítékok, amelyek az időjárási viszontagságok miatt megsemmisülnének, a szkennelt fájlban megmaradnak. A nyomozók pontosan visszakövethetik és ellenőrizhetik a szemtanúk vallomásait. A virtuálisan leképezett helyszín abban is segíthet, hogy azok a szemtanúk vagy feltételezett elkövetők is vallomást tegyenek, akik valamiért nem tudnak fizikailag kimenni a bűntett helyszínére.

Rhode Islandig: élesben a nyomtatott fegyverek

Nem is olyan régen, 2020 januárjában Jack Doherty (24) és Shaylyn Moran (18) megölte Cheryl Smith-t (54), Moran exbarátjának édesanyját Rhode Islanden. A nyomozás során kiderült, a pár egy 9 milliméteres lőfegyvert használt, amelyet 3D-s nyomtatóval hoztak létre. A vádlottakat elítélték, a rendőrség azonban most sem tudja biztosan állítani, hogy a fegyver valóban háromdimenziós nyomtatással készült-e. Állításuk szerint „nem rendelkeznek elég ismerettel ahhoz, hogy fel tudjanak ismerni egy 3D nyomtatással készült fegyvert”.

Ennek az esetnek a segítségével pedig meg is fogható a háromdimenziós nyomtatás legnagyobb veszélye: a technológia gyorsabban fejlődik, mint amit az ember felfogni képes. Kifejlesztettük ezt a technológiát, fegyvert gyártottunk vele, majd a módszert rászabadítottuk az internetre, hogy mindenki számára elérhető legyen, de ha szorul a hurok és fel kéne ismerni egy gyilkosság eszközét, a rendőrség tehetetlen. A szkennelés alkalmazása mellett teljes vállszélességgel kiállok, hiszen hatalmas segítség a bűnüldözésben. A nyomtatás viszont sokkal nagyobb aggodalomra ad okot: ha valaki nyomtatott fegyverrel öl, az illetékesek nem ismerik fel, következésképpen a törvényen szigorítani nem lehet, és kezdődhet minden elölről.

Kép forrása: Formlabs

A higiéniának nincsen neme, és a háztartásban megosztani a tisztálkodási, egészségügyi és higiéniai feladatokat segíthet a jólétünk előmozdításában – a YouTube-leírás szerint ez a célja annak a Zewa-reklámnak, amit 2019-ben készíttetett egyik márkájának a higiéniai és egészségügyi cikkeket gyártó Essity nemzetközi vállalat. Ez a videó nagyon fején találta a szöget. Javarészt pozitívumokat tudok kiemelni, ugyanakkor a reklámban szereplő gyermekek érdekeit is szemügyre kell venni – mint minden gyermekszereplőket alkalmazó médiaterméknél.

A nyilvánosság ebben az esetben ugyanúgy kiterjed a gyermekekre, mint a felnőttekre, mert bárki nézi, fontos üzenet jut el hozzá: hiába élünk a 21. században, az esélyegyenlőtlenség még mindig erőteljesen jelen van. Ezzel szembesíteni kell a káros hagyományt fenntartó nagykorúakat, és figyelmeztetni kell a jelenségre a jövő generációját.

A reklám azzal indul, hogy a részt vevő gyermekeket megkérdezik, mit látnak otthon: mit csinál anya, mit csinál apa? A válaszok nagyrészt borítékolhatóak: anya főz a családra, rendet rak, és mivel a mosogatás szörnyen unalmas, ezt is ő végzi. Apa pedig telefonál, ez a munkája. Ha tud vezetni, elviszi a gyermekeket iskolába. A következő jelenet előtt angol nyelvű feliratot olvashatunk: Based on what they told us, we set up an obstacle race, vagyis az elmondottak alapján akadálypályát állítottak fel a gyermekeknek. Itt következik a csavar a történetben: a lányoknak pluszfeladatokat kellett végezniük. Takarítottak, rendet raktak, miközben a fiúknak volt idejük célba érni. Nagyon pozitív élmény látni, hogy a verseny után a stáb kikérte a résztvevők véleményét: szerintük mi lehetett az oka annak, hogy különbözőképpen, éppen így alakították ki számukra a pályákat. Ez azért fontos, mert a gyermekek nemcsak a kudarcélménnyel maradnak, hanem lehetőségük van átbeszélni a történtek miértjeit. A tanulságot a szereplők szűrik le, nemtől függetlenül egyetértve abban, hogy a fiúknak is akadályokra van szükségük, mert nem fair play, amit tapasztaltak.

A reklám összességében nagyon jó: a felnőtteket általában meg lehet nyerni az őszinte, ártatlan gyermekek monológjaival és tévészereplésével. Az üzenet helytálló, fontos problémára hívja fel a figyelmet, a gyermekekben pedig tudatosulhat, hogy nincs rendben a fennálló helyzet – mindennapi problémát tálaltak nekik nem mindennapi köntösben. Saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a társadalom, ha csak lappangó beidegződések szintjén is, különbséget tesz férfi és női szerepkörök között. Az egyetlen szempont, amivel etikai vétségek szintjén érdemes foglalkozni a reklám kapcsán: a lányok önbecsülésén ejtett esetleges sebek.

A helyes eljárás a forgatás előtti felkészítés volna, ahol elmondják a gyermekeknek: bár azt kell demonstrálni, mennyire része még mindig az életünknek a nemi élőítélet a házimunka tekintetében, ők (részt vevő lányok) ettől eltekintve nem kevesebbek a fiúknál, és éppen azt próbálják elérni a videó készítői, hogy ezt mindenki megtanulhassa. PR-szempontból viszont ez nem hatékony, mert a reakciók nem lennének annyira eredetiek, ha a szereplőket beavató forgatókönyv szerint járnának el a készítők. Ha utóbbi változathoz ragaszkodunk, akkor pedig mélyebb beszélgetés szükséges az esetleges károsultakkal arról, hogy miért kellett őket – mondjuk ki – kellemetlen(ebb) helyzetbe hozni a kamerák előtt. Nem tartom súlyos etikai vétségnek a különbségtételt ebben az esetben, ugyanakkor ismét hangsúlyoznám: a lányok lelkivilágára kötelező odafigyelni a jelen körülmények között.

A társadalom szempontjából fontos a reklám üzenete, és nem tudom kategorikusan kijelenteni, hogy vétség lenne az alkalmazott módszer. Az érintett értékek egyértelműen a női emancipáció, az esélyegyenlőség, az egyéni és társadalmi felelősségvállalás az illető diszkriminációs helyzetben. A reklám úgy akar tenni a hátrányos megkülönböztetés ellen, hogy szereplőit éppen olyan helyzetbe kényszeríti, amelyet eltörölni kíván. Hatásos módszer – pláne a következő generáció néhány képviselőjét bevonva – rámutatni a jelen hibáira, ami nem feltétlenül okoz maradandó károkat. A Zewa reklámja esetében a kötelességetika, értéketika és egy bizonyos szinten a diskurzusetika is érintett, ezeknek pedig nem merülnek fel hiányosságai a vizsgált alkotásban. Az ötletgazdák ragaszkodni kívántak az emberi méltóság hangsúlyozásához nemtől függetlenül, tisztában voltak az esélyegyenlőség, női egyenjogúság problematikájával, amire fel akarták hívni a figyelmet, és olyan helyzetet teremtettek, amelyben fiúk és lányok konszenzusra juthattak abban, hogy nem méltányos csak az egyik felet nehézségekkel elhalmozni: meg kell osztani a feladatokat, egyenlő nehézségű pályákra van szükség.

A fentiekben kiemelt vétség viszont még mindig jelen van. A BBC etikai kódexe kimondja, hogy: We must ensure that children and young people are not caused unnecessary anxiety or distress by their involvement in programmes or by their broadcast, vagyis a gyermekek nem szenvedhetnek el fölösleges szorongást, nem kényszeríthetőek stresszhelyzetbe a közös munka során. Mivel az interneten nem találtam bármilyen iratot, cikket arról, hogy a Zewa-reklámot büntette, beperelte volna bárki, reménykedem, hogy a felvázolt vétség nemkívánatos következményei beteljesülésének elejét vették.

Mindent egybevetve, ha a reklám készítői figyeltek a gyermekek önbecsülésének épségére, ha elmagyarázták, hogy a kellemetlenség szükséges rossz volt annak érdekében, hogy a reményteli jövőben nekik ne kelljen szembesülniük a nők elnyomásával, leterhelésével, és hogy joguk van kiállni önmagukért, ha nem tekintik őket egyenlőnek a férfiakkal, akkor nem látok a videóban semmi kivetnivalót. Sőt, kellemes csalódás ilyen egyszerre komoly és aranyos reklámot nézni.

Kép forrása: Zewa: The Unfair Race YouTube videó

,,Amióta ember az ember, azóta kutatja a szerelmet különféle formákban. Megéneklik, eltáncolják, lerajzolják, megfestik, megformázzák, mítoszok és legendák szólnak róla, verset és prózát írnak, megfilmesítik, lefényképezik, vágynak rá, élnek érte, ölnek érte, meghalnak érte.” Így kezdődik Helen Fischer A szerelmes agy című, méltán híres TED-előadása.1 És valóban, ha belegondolunk, az emberi civilizáció kezdete óta rengeteg formában próbálták már megfogalmazni, hogy mi is a szerelem. Antropológusok 170 társadalomban találtak bizonyítékot a romantikus szerelem létezésére2, és egy olyan társadalmat sem találtak, ahol valamilyen formában nem jelent volna meg.

Elfogultság nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a szerelem az egyik leghatalmasabb és legnagyobb érzés a világon, ami mindig is erős hatással volt az emberiségre, így pedig mindenre, ami az emberrel és az emberek közötti kommunikációval kapcsolatos. Az információk, amelyeket folyamatosan gyűjtöttünk, kollektív tudássá alakultak át, hiszen mindig is előszeretettel fejeztük ki saját világképünket. Az információcsere nemcsak verbális és nonverbális jelek segítségével történt, hanem tömegmédiával, amelyeknek köszönhetően a felhalmozott tudás rengeteg emberhez eljutott. McQuail Denis szerint a tömegmédia megjelenése a sziklarajzoktól kezdődik, és a modern médiának számító könyvvel folytatódik.3

A könyveket a bölcsesség tárának tekintjük, ugyanakkor sokáig ez volt az egyik legjelentősebb szórakoztató média. El kell ismernünk, hogy az irodalom mindig is teret adott az érzelmeknek és az önkifejezésnek, és már nagyon régóta ez a szerelem egyik legnépszerűbb kifejezési formája. A szerelemről mindig is beszéltek, ahogyan a szerelemhez szorosan kötődő szexuális vágyakról is, csak arról sokkal halkabban. Rengeteg olyan korszakot találunk a történelem folyamán, ahol egy ifjú hölgynek nem illett nyíltan beszélnie szerelmi vágyairól. A 20. század elején Magyarországon, a középosztályban lévő kisasszonyokat még az illemtankönyvek és anyai intelmek nyomán nevelték ártatlanságuk házasságig tartó megőrzésére. A kifejezetten női közönségeknek szánt újságok és nevelő célzatú regények megjelenésével párhuzamosan azonban fokozatosan virágzott a ponyvairodalom.4

Kezdetben csak romantikus regényeket olvastak, aztán később egyre népszerűbbekké váltak az erotikus ponyvaregények. Akár napjainkban is megtörténhet, hogy bizonyos irodalmi műveket betiltanak azért, mert homoszexuális szerelemről szólnak. Ezek közül akadtak 3000 éve köztünk lévő jelentős művek is, mint például Homérosz Iliásza, amiről mostanában már csak zárt ajtók mögött lehet beszélni.5 A szexualitás olyan téma, ami borzasztóan érdekli az embereket, felvállalása azonban nemi beállítottságtól függetlenül is még mindig szégyenteljes és titkos. Rengeteg író publikálta ilyen jellegű írásait álnéven, valószínűleg sok kisasszony dugdosta párnái alatt a tiltott szövegeket. Ez ugyanaz a jelenség, amit az amerikai tinifilmekben is láthattunk már, amikor a fiatal fiúk elrejtették a pornóújságokat. Mégis, ha egy fiú rejtegeti a pornóképeket, az valahogy ma is sokkal természetesebb, mint ha egy lány tenné ugyanezt.

De miért is ennyire tiltott dolog erről nyíltan beszélni? Egyesek a vallásos nézetekre hivatkoznak és azokat vádolják. Az ókori Kínában például egy ideig virágzott a pornográf tartalom.6 A Ming-dinasztia alatt az akt képeket készítő alkotók a tudományok és művészetek támogatásában részesültek, azonban a Qing-dinasztia korában az újra erőre kapó konfucianizmus és az akkor érkező keresztyén misszionáriusok hatására ezeket a pornográf tartalmakat elpusztították.

Kétségkívül a Biblia az egyik legfontosabb könyv az emberiség történelmében, bár a hatására megmozdult tömegek többsége meg sem próbálta elolvasni. Mégis egész kontinenseket határozott meg és nevelt fel.

Mit is találunk ebben a fontos könyveben a szerelemről és a szexualitásról? Az Újszövetség újraértelmezett tízparancsolata nemcsak a paráznaságot ítéli el, hanem annak gondolatát is, azonban a parázna szó önmagában nem szexuális természetű,7 hanem olyan bűnök különleges csoportját jelenti, amelyeknek jellemzőjük az, hogy a tulajdonhoz kötődnek. Azonban a Biblia szerint a keresztyén ember nemcsak a saját maga tulajdona, tehát azzal, hogy házasság előtti szexuális kapcsolatot létesít, nemcsak az Istent lopja meg, hanem a jövőbeli házastársát is. Ne felejtsük el, hogy a Szentírás szerint a szexualitás Isten ajándéka. Teológiai értelmezések alapján8 a házasság feltétele az, hogy társadalmilag felvállaljuk a kapcsolatot, amit elhálunk, és kitartsunk az elhatározásunk mellett. A Biblia könyvei között találjuk az Énekek éneke című, szerelmi versekből álló sorozatot, ami a világ egyik legrégebbi és legszebb szerelmes költeménye, nem mellesleg erotikus leírásokban gazdag. Mindez azt bizonyítja, hogy a vallásosság nem egyenlő azzal, hogy elzárkózunk a szerelemtől és a szexualitástól, sőt, ha úgy vesszük, ez a két dolog szoros kapcsolatban áll egymással.

A nagy következtetés, amit levonhatunk az, hogy ezek a médiatermékek nem csupán vágyaink és álmaink kivetülései, hanem az emberi élet mozgatórugói. Napjainkban azonban még veszélyesebb, mint amennyire eddig volt. A kultúripar fénykorát éli, arra törekszik, hogy elhitesse az emberekkel, hogy minél több médiaipari termékre van szükségük. És nemcsak termeli ezeket az árukat, a minél több jövedelem érdekében, de bennünk is folyamatosan szítja ezeket a vágyakat. Az emberek pedig boldogok akarnak lenni, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy hozzájussanak azokhoz az örömökhöz, amelyekkel kielégülhetnek, és ha nem kapják meg, amit akarnak, akkor egyre türelmetlenebbek lesznek. Az új médiaipari termékek folyamatos technológiai fejlődésének köszönhetően egyszerűen elkényelmesedtünk, és nem vagyunk hajlandóak már ugyanannyit kattintani például egy online vásárlás esetében, mint régebben. Hasonlóképpen a szerelem és a szexualitás is az ipar áldozatává vált.

A szerelem mindig is kéz a kézben járt a szexualitással, és bár ez a két dolog szoros kapcsolatban áll egymással, a kultúripar hatása miatt a vágyaink azonnali kielégítése olyan súlyos zavarokkal jár, mint a szerelem románccá redukálása. Rengeteg fiatal lány nőtt fel ezeken a könyveken, és sokan azért kerülnek nem megfelelő kapcsolatba, mert azt hiszik, a szerelem egyenlő a szexualitással. De nemcsak a könyvek, hanem a modernebb médiatermékek is hasonló üzeneteket közvetítenek. Mindamellett, hogy tele vannak folyamatos sémákkal, a romantikus filmek valahogy ugyanannyira eltérnek a valóságtól – még ha más síkon is –, mint a szintén népszerű pornófilmek. Ezek a termékek, még ha nem is ezt a célt szolgálják, téves edukációként működnek. Nagyon sok fiatal hozzáfér ezekhez, és tájékozódik belőlük. Mindezzel a legnagyobb probléma az, hogy ezek az információk nem reálisak. Ez egyrészt azért is történik, mert a médiaipar könnyebben eladja azt, ami az ideális élet illúzióját kelti, és eltérő a megszokott életünktől. Ilyen a sztárok élete, ami a média szűrőjén keresztül túlságosan is jónak tűnik. Ennek ellenére a médiafogyasztók elhiszik, hogy az ő életük is ugyanilyen lehet, és ezért rengeteget képesek fizetni.

Az idol megnevezésről akaratlanul is egy baba szokott eszembe jutni. Mert ezek a közszereplő sztárok is olyanok, mint a babák, amelyekkel a kislá­nyok játszanak. Ha jól megfigyeled őket, a Barbie babák néha önmaguk kivetülései. Szerelembe esnek, szép ruháik vannak és tökéletes életük. Mintha már gyerekként is belénk lenne kódolva, hogy valami sokkal tökéletesebbre vágyjunk. Aztán kamaszként romantikus és pornófilmeket nézünk, és talán még fan fictionöket is írunk arról, hogyan jövünk össze kedvenc sztárjainkkal.

Pedig sokkal közelebb kerülnénk a szerelem kérdéséhez, ha néha levennénk egy-egy klasszikus könyvet a polcról. Talán a tiltott meleg irodalmi versek is jobban el tudnának gondolkodtatni, mint a manapság tömegszámra és ugyanolyan sémára gyártott erotikus könyvek. Néha persze szükségünk van arra is, hogy az információval telített világban valami megszokottat vagy kevésbé elgondolkodtatót nézzünk. Mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy tudatosan kezeljük ezeket a tartalmakat, és ha már ennyire modernek vagyunk, meg „fejlődünk”, ne váljunk csupán vágyaink kiszolgálóivá.

A vallási szempontok azért lettek népszerűtlenek, mert a várakozás szörnyűséges szó, főleg olyan világban, ahol az emberek szinte mindent azonnal megkapnak. Maga a szerelem és az alkotás is olyasmi, amihez időre és türelemre van szükség. Hiába gyártjuk jól kifejlesztett hatásvadász receptek alapján tömegesen, rövid idő alatt ezeket a termékeket, ha közben magát az életet kifelejtjük belőlük.

1 https://www.ted.com/talks/helen_fisher_the_brain_in_love, letöltve 2022. január 18-án.

2 Szabó Eszter Judit, A szerelem olyan, mint az éhség és a szomjúság, szinte lehetetlen megsemmisíteni, 2018. március 6., https://pszichoforyou.hu/szerelem/, letöltve 2022. január 18-án.

3 McQuail, Denis, A tömegkommunikáció elmélete. Ford. Szalai Éva. Osiris, Budapest, 2003, 24–40.

4 Decens Recenzens, Milyen erotikus ponyvaregényt írt Kosztolányiné?, 2016. augusztus. 5., https://konyv.guru/, letöltve 2022. január 18-án.

5 Nyáry Krisztián, Ha nem üldözik őket, a homoszexuálisok szerelme az irodalomban pont olyan, mint a miénk, Transindex, letöltve 2022. január 25-én.

6 Chouwen, A kínai pornográfia rövid története, 2011. augusztus 17., https://doufukuai.blogspot.com/2011/08/kinai-pornografia-rovid-tortenete.html, letöltve 2016. augusztus 5-én.

7 Jorsits Attila, Mi a paráznaság, ki a parázna?, 2014. július 21., https://www.teologiablog.hu/mi-a-paraznasag-ki-a-parazna-3/, letöltve 2022. január 25-én.

8 Uo.

Az utóbbi években különösen nagy figyelemnek örvendett a kripto-, avagy a digitális valuta. Relatív új fogalomról beszélünk, amely a tőzsdét és az internetet is futótűzként tarolta le. A szerencsések hatalmas vagyonokat halmozhattak fel, míg mások passzív jövedelemforrásként használják ki a lehetőségeit. Lássuk, miről is van szó.

A kriptovaluta olyan digitális eszközök gyűjtőneve, ami cserére, illetve fizetésre is alkalmas. A létező legbiztonságosabb fizetési módszer, hiszen olyan titkosított rendszert, avagy kriptográfiát használ, amelyet szinte lehetetlen lenyomozni. Legfőbb jellemzője a decentralizáció, központi felügyelet nélkül működik, az internethez hasonlóan, amelynek köszönhetően országhatárokon átívelő fizetőeszközként funkcionál.

Bitcoin és altcoinok

A legismertebb kriptovaluta, becsületes nevén Bitcoin, 2009-ben indult útnak Satoshi Nakamotónak köszönhetően. Azóta rendszeresen jelennek meg különböző úgynevezett altcoinok, beszédes nevük alapján sejthetjük: a Bitcoin alternatívájaként próbálnak érvényesülni. A Bitcoin és alternatívái a hagyományos, centralizált bankrendszerrel szemben decentralizáltak. A decentralizált ellenőrzés a blockchain (blokklánc) használatához kapcsolódik, amely elosztott főkönyvi technológia. Lényege, hogy az egymással kapcsolatban lévő emberek elektronikus pénzt tudnak fogadni és küldeni mindenféle központosítás nélkül. A decentralizált blokklánc szerves eleme a DeFi, avagy decentralizált pénzelés, a passzív jövedelemtermelés leghatékonyabb módja. A közhiedelemmel ellentétben nem értéktelen, hanem a kereslet-kínálat határozza meg az árát, magyarán az, hogy a potenciális vásárlónak megéri-e egy adott összegért Bitcoint vásárolni vagy nem.

Hibák, amiket elkövetünk

A kripto megjelenését és felrobbanását követően több millió felhasználó kapott vérszemet, a gyors meggazdagodás reményében több százezres, ha nem milliós tételekben vásároltak be különböző valutákból. A feketeleves hamar érkezett, hiszen a piac fokozottan változékony (volatilis), másodpercek alatt is hatalmasat zuhanhat az ár, ennek okán felbukkantak a kriptovalutákat bíráló és elítélő hangok. Pedig a probléma forrását nem a piac jelenti, hanem a gazdasági ismeretekkel nem rendelkező egyének impulzív vásárlási szokásai. A tőzsde működésével tisztában lévők profithozama bevonzza és bevonzotta a tapasztalatlan vásárlókat, akik a piac bezuhanásával és pénzük nagy százalékának elvesztésével inkább kiszálltak a digitális pénz világából. A negatív hangokkal ellentétben a kriptovaluták tényleg valós befektetési formát jelentenek azok számára, akik tudják, mikor kell befektetni, mikor kell kivenni a beáldozott pénzt és mit kell keresni, milyen lehetőségeket kell feltárni ahhoz, hogy pénzünk dolgozzon a pénztárcánkban.

Passzív jövedelem, valós befektetési forma

A Bitcoin és az altcoinok piaci volatilitása miatt hatalmas profitokra lehet számítani, ha tudjuk, mikor kell vásárolni, de ez magában hordozza a veszteség lehetőségét is, ezért fontos az informálódás és a hidegvér. Az „olcsón vásárolunk, drágán eladunk” technika az egyik módszer, amivel befektetett pénzünk nem válik hamuvá. Kevésbé bátrak számára jelentenek megoldást a stablecoinok vagy stabil kriptovaluták. Ezek, amint arról a nevük is árulkodik, biztonságosak, hiszen létező pénznemekhez csatolt rendszerek, amelyeknek a piaci ára nem volatilis, hanem például a dollár valós piaci értékéhez kötött, ezzel sokkal biztonságosabb befektetési lehetőséget biztosítva. A kripto világában, hasonlóan a bankokhoz, a valutáinkat vagy a portfóliónkat le lehet kötni bizonyos százalékú kamatért. A bankkal ellentétben viszont a kripto decentralizáltságának köszönhetően sokkal nagyobb kamatlábat biztosít a befektetett pénzünknek. A dollárhoz csatolt stabil valuták ezzel a módszerrel inflációbiztos takarékossági megoldást nyújtanak, mellette még az infláció mértékétől függően profitot is termelhetünk. Természetesen 100 lejes befektetéssel senki sem lesz milliomos, de tájékozódással, némi vakmerőséggel és realitásérzékkel lehetséges olyan időtálló portfólió kidolgozása, amely kevés erőfeszítéssel termelhet pénzt az internet és a decentralizáltság segítségével.

Elstartolt az Erdély Pitch, a Pénzcsinálók gazdasági portál, az OTP Bank Románia és az OTP Consulting kezdeményezése, amelynek célja a fenntarthatóság elősegítése közvetett vagy közvetlen módon. Az 5000 eurós fődíj és a kétéves mentorprogram azon egyetemisták kezét üti, akik február 28-ig a leginnovatívabb ötlettel jelentkeznek.

„Az Erdély Pitch második kiadása több mindenben különbözik az előzőtől” – magyarázta Kelemen Attila, az OTP Bank marketingigazgatója a pénteki sajtókonferencián. Kiemelte, hogy az idei vetélkedőn kizárólag egyetemisták vehetnek részt, ám nem tesznek kivételt a külföldről érkező tanulók és nemzeti kisebbségekhez tartozók között. Míg az előző verseny modernizációs problémák megoldásáról, esettanulmányokról szólt, a 2022-es változatra egyéni kezdeményezéseket várnak, amelyeknek végterméke akár helyi, akár globális átalakuláshoz vezethet.

A benevezéshez kitöltött jelentkezési űrlap, az ötletet bemutató 3-5 perces videó, legfeljebb 10 oldalas prezentáció és kétéves költségvetési terv szükséges. Ajánlott a projekt angol nyelvű levezetése a nagyobb elérés végett. A csatlakozáshoz elengedhetetlen egy csapat létrehozása, ellenben a létszámot nem határozták meg, javasolják úgy felépíteni, hogy a pályázati kezdeményezésnek megfelelő kompetenciájú emberekből álljon.

A termékek, szolgáltatások, vállalkozások, alkalmazások, dizájnok és egyéb megoldások koncepcióit az erdelypitch2022@gmail.com e-mail-címre lehet elküldeni február 28-ig. Ezután következik az online előzsűrizés, majd a kiválasztott résztvevők Bukarestben védhetik meg elméleteiket. Az erdélyi startupkultúra fejlődéséhez és a társadalmi szerepvállaláshoz hozzájárulva a zsűri további két 500 eurós díjat oszt ki, és a legjobb csapatok képzéseken fejleszthetik tovább magukat.

Ha érdekel a környezeted, szeretnél változást hozni, van egy jó ötleted, de nem voltak meg az anyagi forrásaid a kivitelezéséhez, ne szalaszd el ezt az alkalmat. Jövőre teljesen más lehet az Erdély Pitch és Erdély is általad.