,,Amióta ember az ember, azóta kutatja a szerelmet különféle formákban. Megéneklik, eltáncolják, lerajzolják, megfestik, megformázzák, mítoszok és legendák szólnak róla, verset és prózát írnak, megfilmesítik, lefényképezik, vágynak rá, élnek érte, ölnek érte, meghalnak érte.” Így kezdődik Helen Fischer A szerelmes agy című, méltán híres TED-előadása.1 És valóban, ha belegondolunk, az emberi civilizáció kezdete óta rengeteg formában próbálták már megfogalmazni, hogy mi is a szerelem. Antropológusok 170 társadalomban találtak bizonyítékot a romantikus szerelem létezésére2, és egy olyan társadalmat sem találtak, ahol valamilyen formában nem jelent volna meg.

Elfogultság nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a szerelem az egyik leghatalmasabb és legnagyobb érzés a világon, ami mindig is erős hatással volt az emberiségre, így pedig mindenre, ami az emberrel és az emberek közötti kommunikációval kapcsolatos. Az információk, amelyeket folyamatosan gyűjtöttünk, kollektív tudássá alakultak át, hiszen mindig is előszeretettel fejeztük ki saját világképünket. Az információcsere nemcsak verbális és nonverbális jelek segítségével történt, hanem tömegmédiával, amelyeknek köszönhetően a felhalmozott tudás rengeteg emberhez eljutott. McQuail Denis szerint a tömegmédia megjelenése a sziklarajzoktól kezdődik, és a modern médiának számító könyvvel folytatódik.3

A könyveket a bölcsesség tárának tekintjük, ugyanakkor sokáig ez volt az egyik legjelentősebb szórakoztató média. El kell ismernünk, hogy az irodalom mindig is teret adott az érzelmeknek és az önkifejezésnek, és már nagyon régóta ez a szerelem egyik legnépszerűbb kifejezési formája. A szerelemről mindig is beszéltek, ahogyan a szerelemhez szorosan kötődő szexuális vágyakról is, csak arról sokkal halkabban. Rengeteg olyan korszakot találunk a történelem folyamán, ahol egy ifjú hölgynek nem illett nyíltan beszélnie szerelmi vágyairól. A 20. század elején Magyarországon, a középosztályban lévő kisasszonyokat még az illemtankönyvek és anyai intelmek nyomán nevelték ártatlanságuk házasságig tartó megőrzésére. A kifejezetten női közönségeknek szánt újságok és nevelő célzatú regények megjelenésével párhuzamosan azonban fokozatosan virágzott a ponyvairodalom.4

Kezdetben csak romantikus regényeket olvastak, aztán később egyre népszerűbbekké váltak az erotikus ponyvaregények. Akár napjainkban is megtörténhet, hogy bizonyos irodalmi műveket betiltanak azért, mert homoszexuális szerelemről szólnak. Ezek közül akadtak 3000 éve köztünk lévő jelentős művek is, mint például Homérosz Iliásza, amiről mostanában már csak zárt ajtók mögött lehet beszélni.5 A szexualitás olyan téma, ami borzasztóan érdekli az embereket, felvállalása azonban nemi beállítottságtól függetlenül is még mindig szégyenteljes és titkos. Rengeteg író publikálta ilyen jellegű írásait álnéven, valószínűleg sok kisasszony dugdosta párnái alatt a tiltott szövegeket. Ez ugyanaz a jelenség, amit az amerikai tinifilmekben is láthattunk már, amikor a fiatal fiúk elrejtették a pornóújságokat. Mégis, ha egy fiú rejtegeti a pornóképeket, az valahogy ma is sokkal természetesebb, mint ha egy lány tenné ugyanezt.

De miért is ennyire tiltott dolog erről nyíltan beszélni? Egyesek a vallásos nézetekre hivatkoznak és azokat vádolják. Az ókori Kínában például egy ideig virágzott a pornográf tartalom.6 A Ming-dinasztia alatt az akt képeket készítő alkotók a tudományok és művészetek támogatásában részesültek, azonban a Qing-dinasztia korában az újra erőre kapó konfucianizmus és az akkor érkező keresztyén misszionáriusok hatására ezeket a pornográf tartalmakat elpusztították.

Kétségkívül a Biblia az egyik legfontosabb könyv az emberiség történelmében, bár a hatására megmozdult tömegek többsége meg sem próbálta elolvasni. Mégis egész kontinenseket határozott meg és nevelt fel.

Mit is találunk ebben a fontos könyveben a szerelemről és a szexualitásról? Az Újszövetség újraértelmezett tízparancsolata nemcsak a paráznaságot ítéli el, hanem annak gondolatát is, azonban a parázna szó önmagában nem szexuális természetű,7 hanem olyan bűnök különleges csoportját jelenti, amelyeknek jellemzőjük az, hogy a tulajdonhoz kötődnek. Azonban a Biblia szerint a keresztyén ember nemcsak a saját maga tulajdona, tehát azzal, hogy házasság előtti szexuális kapcsolatot létesít, nemcsak az Istent lopja meg, hanem a jövőbeli házastársát is. Ne felejtsük el, hogy a Szentírás szerint a szexualitás Isten ajándéka. Teológiai értelmezések alapján8 a házasság feltétele az, hogy társadalmilag felvállaljuk a kapcsolatot, amit elhálunk, és kitartsunk az elhatározásunk mellett. A Biblia könyvei között találjuk az Énekek éneke című, szerelmi versekből álló sorozatot, ami a világ egyik legrégebbi és legszebb szerelmes költeménye, nem mellesleg erotikus leírásokban gazdag. Mindez azt bizonyítja, hogy a vallásosság nem egyenlő azzal, hogy elzárkózunk a szerelemtől és a szexualitástól, sőt, ha úgy vesszük, ez a két dolog szoros kapcsolatban áll egymással.

A nagy következtetés, amit levonhatunk az, hogy ezek a médiatermékek nem csupán vágyaink és álmaink kivetülései, hanem az emberi élet mozgatórugói. Napjainkban azonban még veszélyesebb, mint amennyire eddig volt. A kultúripar fénykorát éli, arra törekszik, hogy elhitesse az emberekkel, hogy minél több médiaipari termékre van szükségük. És nemcsak termeli ezeket az árukat, a minél több jövedelem érdekében, de bennünk is folyamatosan szítja ezeket a vágyakat. Az emberek pedig boldogok akarnak lenni, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy hozzájussanak azokhoz az örömökhöz, amelyekkel kielégülhetnek, és ha nem kapják meg, amit akarnak, akkor egyre türelmetlenebbek lesznek. Az új médiaipari termékek folyamatos technológiai fejlődésének köszönhetően egyszerűen elkényelmesedtünk, és nem vagyunk hajlandóak már ugyanannyit kattintani például egy online vásárlás esetében, mint régebben. Hasonlóképpen a szerelem és a szexualitás is az ipar áldozatává vált.

A szerelem mindig is kéz a kézben járt a szexualitással, és bár ez a két dolog szoros kapcsolatban áll egymással, a kultúripar hatása miatt a vágyaink azonnali kielégítése olyan súlyos zavarokkal jár, mint a szerelem románccá redukálása. Rengeteg fiatal lány nőtt fel ezeken a könyveken, és sokan azért kerülnek nem megfelelő kapcsolatba, mert azt hiszik, a szerelem egyenlő a szexualitással. De nemcsak a könyvek, hanem a modernebb médiatermékek is hasonló üzeneteket közvetítenek. Mindamellett, hogy tele vannak folyamatos sémákkal, a romantikus filmek valahogy ugyanannyira eltérnek a valóságtól – még ha más síkon is –, mint a szintén népszerű pornófilmek. Ezek a termékek, még ha nem is ezt a célt szolgálják, téves edukációként működnek. Nagyon sok fiatal hozzáfér ezekhez, és tájékozódik belőlük. Mindezzel a legnagyobb probléma az, hogy ezek az információk nem reálisak. Ez egyrészt azért is történik, mert a médiaipar könnyebben eladja azt, ami az ideális élet illúzióját kelti, és eltérő a megszokott életünktől. Ilyen a sztárok élete, ami a média szűrőjén keresztül túlságosan is jónak tűnik. Ennek ellenére a médiafogyasztók elhiszik, hogy az ő életük is ugyanilyen lehet, és ezért rengeteget képesek fizetni.

Az idol megnevezésről akaratlanul is egy baba szokott eszembe jutni. Mert ezek a közszereplő sztárok is olyanok, mint a babák, amelyekkel a kislá­nyok játszanak. Ha jól megfigyeled őket, a Barbie babák néha önmaguk kivetülései. Szerelembe esnek, szép ruháik vannak és tökéletes életük. Mintha már gyerekként is belénk lenne kódolva, hogy valami sokkal tökéletesebbre vágyjunk. Aztán kamaszként romantikus és pornófilmeket nézünk, és talán még fan fictionöket is írunk arról, hogyan jövünk össze kedvenc sztárjainkkal.

Pedig sokkal közelebb kerülnénk a szerelem kérdéséhez, ha néha levennénk egy-egy klasszikus könyvet a polcról. Talán a tiltott meleg irodalmi versek is jobban el tudnának gondolkodtatni, mint a manapság tömegszámra és ugyanolyan sémára gyártott erotikus könyvek. Néha persze szükségünk van arra is, hogy az információval telített világban valami megszokottat vagy kevésbé elgondolkodtatót nézzünk. Mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy tudatosan kezeljük ezeket a tartalmakat, és ha már ennyire modernek vagyunk, meg „fejlődünk”, ne váljunk csupán vágyaink kiszolgálóivá.

A vallási szempontok azért lettek népszerűtlenek, mert a várakozás szörnyűséges szó, főleg olyan világban, ahol az emberek szinte mindent azonnal megkapnak. Maga a szerelem és az alkotás is olyasmi, amihez időre és türelemre van szükség. Hiába gyártjuk jól kifejlesztett hatásvadász receptek alapján tömegesen, rövid idő alatt ezeket a termékeket, ha közben magát az életet kifelejtjük belőlük.

1 https://www.ted.com/talks/helen_fisher_the_brain_in_love, letöltve 2022. január 18-án.

2 Szabó Eszter Judit, A szerelem olyan, mint az éhség és a szomjúság, szinte lehetetlen megsemmisíteni, 2018. március 6., https://pszichoforyou.hu/szerelem/, letöltve 2022. január 18-án.

3 McQuail, Denis, A tömegkommunikáció elmélete. Ford. Szalai Éva. Osiris, Budapest, 2003, 24–40.

4 Decens Recenzens, Milyen erotikus ponyvaregényt írt Kosztolányiné?, 2016. augusztus. 5., https://konyv.guru/, letöltve 2022. január 18-án.

5 Nyáry Krisztián, Ha nem üldözik őket, a homoszexuálisok szerelme az irodalomban pont olyan, mint a miénk, Transindex, letöltve 2022. január 25-én.

6 Chouwen, A kínai pornográfia rövid története, 2011. augusztus 17., https://doufukuai.blogspot.com/2011/08/kinai-pornografia-rovid-tortenete.html, letöltve 2016. augusztus 5-én.

7 Jorsits Attila, Mi a paráznaság, ki a parázna?, 2014. július 21., https://www.teologiablog.hu/mi-a-paraznasag-ki-a-parazna-3/, letöltve 2022. január 25-én.

8 Uo.