Slider

Kortárs korkép: Paraziták

by Kincses Kriszta | 2020. 01. 25. | 0 | Ajánló,Slider |

A Parasite (Élősködők) minden kétséget kizáróan az év egyik legkiemelkedőbb alkotása a filmművészet terén. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Bong Joon Ho filmjét, akkor ilyenek jutnak először az eszembe: egyedi, sokkoló, paradigmateremtő (bár az utolsó takar némi költői túlzást.)

teljes cikk

A Z generáció glitteres csillogása, ami kiveri a biztosítékot

by Joldes Xénia | 2020. 01. 24. | 0 | Ajánló,Slider |

Sam Levinson izraeli mintára készült alkotása – az HBO saját gyártmányú és egyben a 2019-es év egyik legsikeresebb sorozata – a Z generáció problémáinak legsötétebb bugyraiba kalauzolja el a nézőt. A droghasználat, a mentális betegségekkel való küzdelem, a fizikai és nemi erőszak, a toxikus maszkulinitás és a nehézségektől hányattatott családi hátterek mind erősen tematizált és kulcsfontosságú jelenségek a szereplők mindennapjaiban. Az Eufória rendezője, Jennifer Morrison naturalista ábrázolásmóddal, nyers és brutális mivoltában viszi képernyőre mind a nuditást és szexualitást, mind a teljes lelki összezuhanás mélységeit.

A sorozat egy csapat amerikai tinédzser életét mutatja be soha véget nem érő érzelmi hullámvasútként, akik különféle frusztrációkkal – önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel és traumák feldolgozásával – küszködnek. A nyolc 50 perces epizód minden alkalommal más-más szereplő életébe kínál bővebb betekintést. A történések középpontjában a depresszióval és kábítószerfüggőséggel harcoló 17 éves Rue (Zendeya) áll, általa a leszokási kísérletek és folyamatos visszaesés ördögi ciklusának lehetünk szemtanúi. Az epizódok során az is körvonalazódik, hogy mindez hogyan befolyásolja kapcsolatait a külvilággal, családjával és barátaival. A lány életében Jules (Hunter Schafer) jelenti a tudatmódosító szerektől való távolmaradást, ugyanis kettejük sokszor bonyolult kapcsolata adja meg számára azt az euforikus életérzést, amit előtte csak a drogokkal tudott elérni. Rue ugyanakkor egyfajta kapocsként is működik a szereplők szerteágazó hálójában, hiszen gyakori kívülállósága ellenére egybefonja a karakterek közti szálakat cinikus hangvételű és mindentudó narrátori szerepével.

A főszereplőt alakító egykori Disney-csillag Zendeya nem várt hitelességgel ölti magára a züllés irányába haladó labilis tinédzserlány szerepét, akinek belső zaklatottságát és extrémekből extrémekbe ugráló hangulatvilágát kiváló megéléssel, megértéssel közvetíti. 

 Ugyanakkor fontos megemlíteni a többi, remek teljesítményt nyújtó fiatal színészt is, mint például a különleges, de állandóan a férfiak elismerésére vágyó Julest alakító Hunter Schafert vagy a népszerű, de édesapja miatt irtózatosan frusztrált és agresszív Nate-et játszó Jacob Elordit.

A sorozat képi világa álomszerű, pszichedelikus, rémisztő, mégis gyönyörű illúziót kelt, ennek köszönhetően az erősen naturalista elemek, mint a drogtúladagolás vagy a teljes lelki összeroppanás is lélegzetelállítóként hatnak. Az erőszakosság (pl. toxikus párkapcsolatokon belüli testi bántalmazás) és a veszély (pl. az internetes ismerkedés) glitteresen csillog, az elfajzott bulik harsány neonfényben úsznak. Mindezek mellett az évad teljességét uraló félhomály is tökéletesen tükrözi a fiatalság sötét bizonytalanságát és ingatag mivoltát. Mindez kiegészül az események merész, szemérmetlen és részletekbe menő képi ábrázolásmódjával is, ami kellő és szükséges módon vágja gyomorszájon a fiatal és az idősebb generációkat egyaránt, fényt derítve a társadalmi tabuk (pl. a szex, a kábítószerek) káros hatására.

A szereplők nyelvezete is hasonlóképpen nyers, akárcsak a vizuális elemek, ugyanis az epizódok hemzsegnek a káromkodástól, ez viszont mégsem tűnik erőltetettnek, abban a világban, amelyben a szereplők mozognak, teljesen hiteles. Mind a képi elemek, mind a karakterek nyelvezete nagyban hozzájárul a sorozat atmoszférájának megteremtéséhez is, ami a konfliktusok és váltakozó erőviszonyok miatt állandó jelleggel szikrázik a feszültségtől.

Ráaadásként az Eufória legremekebb és legfontosabb jellemzője, hogy bár glitteres csillogás borítja a brutálisabb történéseket, nem glorifikálja a tematizált jelenségeket, problémákat. Ítélkezni sem ítélkezik, hanem objektív tényekként jeleníti meg az említetteket. Több szempontból és oldalról mutatja be a szereplőket, kontextust és hátteret kínálva cselekedeteik miértjének, a nézőre bízva a hozzájuk való viszonyulást, a véleményformálást.

Annak ellenére, hogy az Eufória valóságképe szándékosan eltúlzott, mégis sikeresen, autentikusan tükrözi a Z generáció közelről sem könnyű helyzetét. Cselekménye elsöprően fordulatos és teljes mértékben magával ragadja a nézőt, aki sosem tudja, mi fog történni kedvenc szereplőjével. Az első évad számos elvarratlan cselekményszállal ér véget, kísértő kíváncsiságot, valamint egy második évadra való szilárd igényt hagyva a nézőkben.

Hé, te már tudsz románul?

by Molnár Bogi | 2020. 01. 23. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Hiába töltöttük be huszadik életévünket, hiába vagyunk már egyetemisták, román nyelven megszólalni még mindig kihívást jelent. Pedig én tisztán emlékszem az otthoni biztató szavakra: „úgyis megtanulsz, más is megtanult.” Akkor voltam 16, most 20. Mi változott?

Főként székelyföldi kisvárosból érkezett társaim tanúsíthatnak valamiféle együttérzést. Mi vagyunk azok, akik megszeppenünk, ha valaki útbaigazítást kér románul. Amíg várakozunk kedvenc kávézónkban, néhányszor elismételjük a legfeljebb hat szóból álló, előadásra váró mondatot. Talán miattunk látható a kolozsvári CFR-jegyirodában egy tábla, amelyen a „spre” szó áthúzva, a „până la” kipipálva szerepel. Mi csak reméljük, hogy egy meg nem értett kérdésre eltaláltuk a helyes választ.

Mégis akadnak kivételes helyzetek. Ez egyénenként változik. Van, akit a felháborodás sodor olyan állapotba, hogy elhallgattatása külön kihívás. Ilyenkor általában valaki letolásáról van szó, az kitűnően megy. Olyan szavak hagyják el a száját, amelyekről nem is feltételezte, hogy ismeri. Olyan összetett mondatokban nyilatkozik, hogy legszívesebben középiskolai nyelvtanárának dicsekedne vele. Van, aki csak éjjel tud románul társalogni. Gyakran szórakozóhelyeken, kocsmában, meg persze, ha a rendőrség megzavarja a házibulit. Ám utóbbinál a szócsatába belevágni akkor szokás, ha nem te vagy a házigazda. Az emberek bátrak, amikor belevetik magukat az éjszakába. Valószínűleg a másik fél nem mindig érti meg, mit is magyarázunk, ilyenkor ő reméli azt, hogy helyesen válaszol.

Gyakori eset, hogy nincs román ismerősöd, emellett magyarul tanulsz, a lakótársaid is az anyanyelvedet beszélik. Mikor akad lehetőséged a mindennapokban egy hosszabb beszélgetésre? A taxiban, ott mindig lehet. Bizakodsz, hogy a sofőr nincs beszédes kedvében, de mint tudjuk, szeretnek csevegni a kliensekkel. Két kimenetele lehet az utazásnak. Az egyik: végigmakogod az utat, közben a sofőr ötször megjegyzi, nem igazán érti, amit mondani szeretnél. A másik: egypercnyi kínos csevej után elkönyveli, hogy hülye vagy, többé meg sem szólal. Végül az utazás árát sem közli veled, elvárja, hogy leolvasd, te meg kínodban adsz neki néhány lej borravalót, remélve, hogy jóvátetted a bűnödet.

Az iskolai tapasztalatokra vezethető vissza a szorongás, a hibázástól való félelem: ha tévedtél, megszóltak, ki is nevettek. Így már egyértelmű, hogy szeretnéd elkerülni a megszégyenülés lehetőségét. Egyetemistaként még inkább érzed a nyomást, miszerint ezt neked már rég tudnod kéne, így kibújsz a lebukás veszélye alól a csendben maradással. Ez az a gondolkodásmód, amit el kell felejtenünk. Inkább várjunk újabb lehetőségre az élettől, hogy végre megtanuljunk románul.

Fotó:

Helena Lopes

Kellenek még emberek?

by Pilbáth Kincső | 2020. 01. 22. | 0 | Slider,Tudomány

Robotok, okostelefonok, számítógépek… olyan mesterséges intelligencián alapuló eszközök, amelyek lassan átveszik az emberi tevékenységeket. William Whitaker, a Carnegie Mellon University Robotics Institute kutatója több évvel ezelőtt kijelentette, hogy a robotok idővel egyenrangúak lesznek az emberrel. És milyen igaza volt. Hiszen lassan ott tartunk. Kis idő múlva (egyes helyeken már most) nem lesz szükség többé hírolvasókra a híradókban, a takarítást is meg tudjuk oldani egy robottal, de talán olyan hétköznapi, megszokott cselekedetet sem kell elvégeznünk, mint mondjuk a főzés. A robotok mindent megoldanak helyettünk. Ezek pedig még csak az olyan tevékenységek, amelyekről a legtöbben hallhattunk már. Vannak azonban meglepő dolgokra képes programok is. Talán lassan félnünk kéne?

teljes cikk

Tényleg butít az alkohol?

by Simon Ábel | 2020. 01. 21. | 0 | Slider,Tudomány |

Mindenki hallotta már, hogy az alkoholfogyasztás öli az agysejteket. Utánanéztem néhány dolognak a témában, hogy nektek ne kelljen.

Ivás után az emlékezeted homályos, reflexeid lassabbak és rendesen erőfeszítés gondolkodni, nemhogy még valami produktívat is alkoss. Semmiképpen nem egészséges megrészegedni, de lássuk, hogy konkrétan mi is történik az aggyal, amikor ebben az állapotban vagy.

Az elején, amikor még csak kezdesz „becsiccsenni”, az agyad dopamint termel, ettől érzed jól magad. Pár pohár múlva jön a rossz koordináció, az összezavarodás és a beszédhibák. Ilyenkor nem jó döntéseket hozni, mivel az alkohol elnyomja az agykéregnek a viselkedést szabályozó központjait. Az elülső lebeny érzelmi központját meglazítja, ezért tetszenek ilyenkor jobban az emberek.

Az ivászat nem az agysejtek elhalását okozza, hanem nehezebbé teheti az új agysejtek létrejöttét és a kommunikációt a neuronjaid között. A súlyos ivászat viszont csökkentheti az agyadnak azt a részét, ami a memóriáért és az érvelésért felelős (hippocampus). Súlyos ivászatnak számít férfiaknál a több, mint öt liter sör/hét, a nőknél pedig a három liter sör/hét. Ezeket az átlagokat minden egyetemista megszegte már, de ha nem csinálod minden héten, nincs baj.

A legtöbb ember nem 18 éves korában kezdett el sörözgetni. Amíg az agy fejlődésben van, veszélyesebb inni. Ilyenkor a prefrontális lebeny – ami az ítélethozásért, tervezésért, nyelvekért és az impulzus irányításért felelős – megy át nagy változásokon. 

Találtam olyan kutatást, ami az sugallja, hogy minél többet iszol, annál intelligensebb vagy. Ennek körülbelül annyi igazságalapja lehet, mint annak, hogy az okos emberek csúnyán írnak, és ha barna a szemed, akkor kedves vagy. Hallottam már azt is, hogy az alkohol olyan, mint az oroszlán, az agysejtek pedig a gazellák: mindig a leglassabbat kapják el, ezért okosabb leszel tőle. 

Kicsit már meg is bántam, hogy utánanéztem. Úgyhogy maradjunk annyiban: nem kell minden nap inni, és nem lesz baj.