Slider

Elvárások, azok vannak…

by Balázs Etelka | 2020. 01. 18. | 0 | Kivetítő,Slider |

Mi kell a nőnek? S hát a férfinak?

Mindenki elgondolkodott már azon, hogyan is kellene kinéznie, viselkednie ahhoz, hogy jó nő/férfi legyen. Én ilyen kijelentések között nőttem fel: egy nő nem ihat, nem beszélhet csúnyán, mert az nem nőies, ugyanakkor tudjon főzni, legyen házias, tiszta. Gondoskodjon az egész családról, ne váljon el stb. A férfiakról már kevésbé mondanak ilyen „törvényeket”. De lássuk, hogyan vélekednek minderről a mi generációnk tagjai, a fiatal felnőttek. Gyors vizsgálódásba kezdtem mindkét nem körében, a kérdésem igen egyszerű volt: szerinted milyennek kell lennie egy jó nőnek/pasinak?

teljes cikk

„Célunk, hogy legyen egy közös tér”

by Nagy Andrea | 2020. 01. 16. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Az Érted friss kezdeményezés az erdélyi közbeszéd megújítására, közösségépítésre és értékteremtésre. Az ötlet már legalább egy éve érlelődik, de az egyesület létrehozása és a részletek kidolgozása váratott magára. A kezdeményezés része az Éter blog is, amelynek főszerkesztőjét, Markó Balázst kérdeztük tevékenységükről és terveikről.

teljes cikk

Megérte, bármi is történt…

by Péter Roland | | 0 | Mifolyikitt,Slider |

A KMDSZ által szervezett 7. Téli Majálison szombaton, reggel 11 órától vettek részt a diákok. Az én történetem kicsivel hamarabb kezdődött, legalábbis gondolatban, hiszen már a líceumban tudtam, ha egyetemista leszek, mindenképp fogok diáknapozni valamilyen csapatban. Tavaly májusba ismertem meg a Wattafák akkori csapatkapitányát, és tudtam, ez az a csapat, aminek a tagja szeretnék lenni.

Amikor decemberben a csapatunk sikeresen regisztrált a Téli Majálisra, tudtam, nincs visszaút. De miért is akarnék pont most megfutamodni? Hónapok óta erre vártam, ám a félsz bennem volt. Mi lesz, ha nem úgy teljesítek, ahogy a többiek elvárják? Ők jól ismerik egymást, én meg zöldfülű vagyok. Nekem ez az első majálisom, nekik van már tapasztalatuk. Ennek ellenére első perctől bennem volt a buzgóság. Türelmetlen voltam… hátra volt még a karácsony, a szilveszter, és még mindig volt egy kevés a vakációból. Jó volt otthon lenni, de én lélekben már kint voltam a Törökvágáson. Aztán a téli szünet véget ért, s gyűlések sorozata következett: ötletelések egy-egy feladatra. Az egyik feladat, a „mágikus járgány készítése” nem kis fejfájást okozott számunkra. Mi legyen az? Csapatunkat kell hogy jellemezze, valamilyen szánkóféleség kell hogy legyen – de az időjárás miatt nem baj, ha netán kereke is van. Végül az egyik csapattársunk áldozta fel haspadját (otthoni kondigép), és a RideEffect szponzorált leselejtezett sílécekkel, így a mágikus járgány megszületett: a Blyatwagen nevet kapta. Kereke nem volt, hisz kivitelezni elég nehéz, hogy sílécek mellett még guruljon is, szóval abban bizakodtunk, hogy az a kevés hó, ami van, megmarad. 

Szombaton reggel végre elindultunk. Rengeteg diák volt a helyszínen, a hírek szerint több mint négyszázan voltunk. Elkezdődött a feladatok sorozata: egyeseknél a puszta nyers erőre volt szükség, más játékokban az ész volt a nyerő – de mindezt sokszor nehezítette, hogy inni kellett közben. 

A kreativitására nagy szükség volt ahhoz, hogy a csapat előre haladjon, de szinte minden akadályt sikeresen vettünk, s ha nem, akkor sem csüggedtünk. Hiszen nem azért voltunk ott, hogy minden áron nyerjünk: jól akartuk érezni magunkat. 

 

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Pezseg a hangulat, forr a vér 7. KMDSZ Téli Majális olé!🍷❄️ #minemfázunk #huzzálzoknit

KMDSZ Diáknapok (@kmdszdiaknapok) által megosztott bejegyzés,

A feladatok lassan kezdtek elfogyni. Néhányan picit átfagyva, de az adrenalintól (vagy az alkoholtól?) felpörögve táncoltak a zenére a tűz körül, néhányan pedig miccset sütöttünk, amikor az utolsó feladatra hívtak minket. Talán ez fog megmaradni bennem örökre. Kötélhúzás, két csapat egymás ellen, négy lány, négy fiú csapatonként, és az nyer, aki a másik csapat utolsó emberét is áthúzza a középvonalon. Jobb és bal oldalon a földön poharak voltak elhelyezve, és aki kötélhúzás közben meg tudta inni a pohár tartalmát anélkül, hogy a kötelet elengedte volna, pluszpontot kapott. Nem volt könnyű, de az elejétől kezdve mi voltunk a domináns fél, viszont a latyakos talaj meg a sár nem volt senki pártján. A csapattársunk elesett, és miközben próbáltuk tartani a kötelet, hogy felálljon a földről, az a kezemre szorult. A fájdalom már óriási volt, ekkor volt az a pillanat, amikor döntenem kellett, hogy vagy teljes erőmből kezdem húzni, vagy a kezem fog eltörni. A többieknek csak annyit tudtam mondani, valójában üvölteni, „húzzátok, mert a kezemet el fogja törni a kötél”. Csapatmunka a köbön, azt kell mondanom, mert ahogy ezt „kimondtam”, a kötél lazulni kezdett, kihúztam a kezem a csomóból, és sikerült nyerni. Ezt hatalmas ováció követte a csapat részéről. Mindenki minket ünnepelt, a kezem reszketett, és nem éreztem semmit, de nem tudott érdekelni csak az a gondolat, hogy nyertünk. És megérte, bármi is történt. Végül pedig a harminc csapatból a hetedik helyezést értük el, amivel teljes mértékben meg vagyunk elégedve, és büszkék vagyunk magunkra.

Hatalmas élmény volt. Elsőévesként, így szesszió előtt tökéletes stresszlevezetésnek: ezek után nyugodtan lehet koncentrálni a vizsgákra. Bele sem merek gondolni, milyen lesz majd a diáknapokon, amikor ezt öt napon keresztül csinálhatom. Aki idén kihagyta a Téli Majálist, és nem tud dönteni, hogy a diáknapokon részt vegyen-e, annak csak azt tudom mondani, ne tétovázzon, veszíteni nem tud, viszont milliónyi élménnyel, emlékkel gazdagodhat.

Kedves Szomszéd!

by Péter Roland | 2020. 01. 15. | 0 | Bezzeg...,Slider |
„Másnap reggel még álmosan és bizonytalanul sétáltam az udvaron a kávémmal a kezemben, amikor a másik szomszédot pillantottam meg az udvarán."
Péter Roland
teljes cikk

Citromok Citromok Citromok

by Balázs Etelka | | 0 | Ajánló,Slider |

Ötven perc alatt egy pár élete tárul elénk a maga teljességében, a macskatemetőben történő fura ismerkedéstől a színen be nem következett végig. Az események közt folyamatosan ugrándozunk az időben, s csak kapkodjuk a fejünket, hogy most mi van? De hamar kiderül, hogy cenzúrára hajazó rendkívüli rendeletet vezettek be, amelynek lényege, hogy egy ember egy nap alatt nem mondhat ki 140-nél több szót. Ez ellen küzd az aktivista Olivér (Hajós Szilárd), és ebbe törődik bele a jogász Bernadett (Hegyi Kincső). Milyen egy ilyen pár élete? Egyszer szerelmes, törődő, máskor viharos. Egyik percben egymás gondolatait próbálják kitalálni, úgy gyakorolnak a szűkös napokra, másik percen pedig úgy elpazarolják szavaikat, hogy otthonra már szinte nem is jut. Amikor életbe lép a törvény, Bernadetten valóban megjelennek a kétségbeesés jelei:

„be kell tömnöm éjjelre zoknival a számat”.

A darabban megjelenő bulijelenet a színészeink hazai terepe, úgy érezzük, talán akkorra szokják meg a nézők jelenlétét is, és engedik bele magukat a darabba. Kár, hogy a könnyedséggel, mégis abnormálisnak tűnő táncmozdulatokkal előadott történés alatt a szöveg fele nem hallatszott. Ugyanez az érthetetlenség merült fel a műanyag hátsó felére írt szavak esetén is.

A darabban fontos szerepet játszik az elidegenítés, egyrészt az egyik kitalálós játéknál Bernadett a közönségből választ embert. A másik ilyen effektus pedig a dal, amely a szavak felett áll. Az előadás vége felé csendül fel a Psycho killer, amelyet a színészek székekre pattanva adnak elő. Ezalatt Szilárd arca felderül, mély szenvedély és boldogság jelenik meg rajta, amit én az éneklés szeretetének tudok be.

Ennyit a Citromokról 2×140 szóban. Pedig én még annyi mindent elmondanék, de csak Citromok, Citromok, Citromok.

Az előadást a kolozsvári Színház és Film szak végzős színi hallgatói mutatták be, rendező Abai-Szabó Tamás, dramaturg Rancz Mónika.

Nézzétek meg!