Slider

Ezért ne olvass újságot

by Kölcze Renáta | 2022. 10. 12. | Ezért ne olvass újságot bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Elmélkedős,Slider

Tudom, hogy alapból sem olvasol újságot, nem kell nekem hazudnod. De ha ne adj’ isten! egy hírportálra keverednél, ráadásul olyanra, ami nem hemzseg a propagandától, akkor adok neked öt okot, hogy miért hagyd abba azonnal ezt az életveszélyes tevékenységet.

  1. Úgysem érint téged

Ha neked semmi közöd hozzá, akkor meg minek létezik? Lábad előtt hever a világ, Facebookra vagy Twitterre akármikor kiírhatod a teljesen egyedülálló gondolataid, lehet saját újságod, ami kizárólag rólad szól! Ki ne verné földhöz a mosatlant, hogy rohanjon elolvasni a posztod? Én biztosan ezt tenném!

Ha elsőre azt is hinnéd, hogy vannak téged érintő gondok, például energiaválság vagy az, hogy a demokráciának csúfolt széket kihúzzák a seggünk alól, esetleg egy jöttment háború, akkor jusson eszedbe, hogy görgess tovább a horoszkóp rovatra, mert ha rák vagy, ma misztikus és vonzó idegennel fogsz találkozni.

  1. Kell ez neked?

Tisztában vagyok azzal, hogy te átlátod az ok-okozati összefüggéseket és rengeteg dologhoz értesz is. Nemrég virológus voltál, mostanában hadpolitikai szakértő, és ha jó a megérzésem, nemsokára kiderül, hogy közgazdász is vagy! Szerintem a szakértői vélemények olvasását hagyd meg a nálad jóval kiszolgáltatottabb helyzetű embereknek. Szerelkezz fel énmegmondtamokból, mert holnap történhet valami, amire az átlagember nem számított, de ha jól sejtem, te már előre tudni fogod a dolgok kimenetelét.

  1. Vélemény? Az milyen állat?

Én nem várom el tőled, hogy levadássz egy őzt, és pörköltet készíts belőle. De még azt sem, hogy őzhúst vásárolj, és csak azután láss neki a pörköltnek. Szívem szerint étterembe vinnélek, vennék neked pörköltet, és meg is rágnám helyetted! Sokkal könnyebb lesz így megemésztened. Valamire viszont nagyon vigyázz! Nyulat nem ehetsz. El kell kötelezned magad az őzike mellett, nem természetes dolog valamit átgondolni és megváltoztatni a véleményed. De szerintem ezt eddig is tudtad. A vélemény is valami ehhez hasonló állat, akkor a legjobb, ha valaki más elkészíti helyetted, tálcára teszi és voilá, fogyaszthatod is!

  1. Nem valami jó buli

Elhagyta, leszúrta, elgázolta. Mik ezek a nyomasztó dolgok? Mélyszegénység? Infláció? Klímakatasztrófa? Nem lehet ilyen kiábrándító a valóság! Legalábbis nem a te valóságod. Nehéz napod volt, nem igaz? Ha gondolod, inkább nézz meg egy macskás videót, TikTokozz picit, vagy mondok jobbat, nézz vetélkedő show-t! Így folyamatosan érhetnek az ingerek, esélyed sem lesz elgondolkodni azon, hogy a világ nem jó hely. Így nem kell változtatnod sem magadon, sem a környezeteden, annyi a dolgod, hogy élvezd ki azt a néhány szabad órádat! Máris jobb, igaz?

  1. Az a csúnya politika

Na igen, itt érezheted a legnagyobb késztetést, hogy olvass, elvégre egy sör mellett jó lesz majd szidni mindent és mindenkit, akinek köze van a politikához. De van egy életmentő tippem! Csak címeket olvass! Úgyis mindenki lop, csal és hazudik, az már teljesen mindegy, hogy mit lop el, hogyan csal és miről hazudik, mert számonkérni úgysem tudjuk. Leváltani meg aztán főleg nem, mert ha az egyik párt ürülék, akkor a másik bélsár.

Ha idáig jutottál, akkor már régen rossz, de hát itt vagyok én, mégpedig azért, hogy segítsek. Elolvastad ezt a cikket, de tudod ám hatástalanítani! 3-4 óra görgetést javaslok akármilyen közösségimédia-felületen. Ha nagyon furdal a kíváncsiság, tudok alternatívát. Bulvársajtó! Foglalkozhatsz celebek gyerekeivel, celebek drámáival, celebek családjával, addig sem kell a sajátodon törnöd a fejed. És ha extraszerencsés vagy, rábukkanhatsz a hatodik „Meghalt Győzike” cikkre.

 

A jó újságíró tud beszélni, de hallgatni is

by Lukács Orsolya, Farkas Kriszta | | A jó újságíró tud beszélni, de hallgatni is bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Mifolyikitt,Slider

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás szakának több egykori diákját is jutalmazta október 8-án a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Gyergyószárhegyen: Lőrincz Anna, a Maszol munkatársa Balló Áron pályakezdő díjat, Antal Joós Erika, az Erdély Tv munkatársa Csép Sándor-díjat, Benedek-Székedy Sándor, a Hargita Népe közéleti napilap korrektora Benkő J. Zoltán-díjat kapott. Az alumnikat egyetemi és szakmai tapasztalataikról kérdeztük, alább vázoljuk válaszaik alapján megalkotott gyorsportréikat.

– Mi volt a legkedvesebb újságírós diákélményed?

Lőrincz Anna: „A sztánai kirándulások voltak a legkedvesebbek számomra. Télen-nyáron jártunk Sztánán több alkalommal, tanárokkal vagy csak diáktársainkkal. Gyönyörű a táj, megnéztük a környéket: sétáltunk, túráztunk, lovagoltunk. Volt néhány kedvenc tanórám is. Azokat szerettem inkább, ahol elmentünk a városba sétálni, nézelődni. Olyan is volt, hogy bementünk az egyik bevásárlóközpontba, embereket kellett követni, megfigyelni és majd írni róluk – az effajta kreatív feladatokat nagyon szerettem.”

Benedek-Székedy Sándor: „Nem az írott sajtóhoz fűződik, de talán az, amikor kisfilmet hoztunk létre Xantus Gáborral. A tananyag mindenképpen szerteágazó volt. Voltak tantárgyak, amelyek nem feltétlenül az újságírás szakhoz kapcsolódtak, nekem mind újszerűek, érdekesek voltak. Az újságírói rész nem mindig volt új, mert előtte sajtókollégiumot végeztem Nagyváradon, de azért szerettem és érdekelt. A legnagyobb élményem az államvizsga-dolgozatom volt, a metálzenéről írtam, a Metal Hammer hard rock és heavy metal magazin 89-es évfolyamát összehasonlítottam a 2003-assal. A tanárok nem is igazán tudtak hozzászólni, külsőst vontam be, nagy segítségemre volt Zilahi Csaba rádiós szerkesztő barátom. Ő hozott el amúgy először ide, Szárhegyre is MÚRE-táborba.”

Antal Joós Erika: „Nekem az volt a legfontosabb ebből a négy évből, amikor másodév elején versenyvizsgát hirdettek a Kolozsvári Rádióhoz riporteri állásra, jelentkeztem és fel is vettek. Nagyon sokat segített nekem ezen a vizsgán az, hogy az egyetemi rádióműhelyen kaptam néhány fogódzót, például, hogy hogyan is írjunk rádiós beszámolót, tudósítást egy-egy eseményről.”

– Miért érdemes ezt a pályát választani, médiában dolgozni?

Lőrincz Anna: „Leginkább azoknak ajánlanám ezt a szakmát, akik szeretnek beszélgetni az emberekkel, kíváncsiak, vagy azoknak, akik szeretik fotózni a környezetüket, videót készíteni. Azoknak, akik tudnak beszélni, de hallgatni is. Rengeteg embert meg tudsz ismerni, baráti kapcsolatokat is ki tudsz alakítani. Akik ebben a szakmában dolgoznak kreatívak, jó a hangulat egy-egy rendezvényen vagy a munkahelyen. Nem az a feszült irodai hangulat jellemző általában. Aki szeret írni, annak itt a helye.”

Benedek-Székedy Sándor: „Ehhez megszállottság kell. Ha valaki csak anyagi számításból dönt, akkor valószínűleg más pályát választ. Persze biztosan van olyan terület itt is, ahol nagyobbak a fizetések, hisz mindig vannak kivételek, de ide elhivatottság kell, nem mellesleg a szakma szeretete, hogy az ember ne csak a fizetését nézze. Például én tavaly korrektúrára váltottam, előző munkahelyemhez képest feleannyi fizetésért, de vállalok pluszműszakot, hogy jobban kijöjjek s mindezt azért, mert szeretem.”

Antal Joós Erika: „Személyfüggő, hogy kinek mi a jó ebben, vagy ki miért érzi úgy, hogy ezt szeretné csinálni. Szerintem nagyon fontos az elhivatottság és hogy az ember szeresse azt, amit csinál. Ez nem olyan terület, ami nagy fizetéseket ígér, vagy nagyon vonzó anyagi dolgokat, ez akkor jó, ha az ember szenvedéllyel csinálja. Csak úgy érdemes.”

 

(a fotón Lőrincz Anna átveszi a Balló Áron pályakezdő díjat)

Nyüzsgés, mozgás, egyetem!

by Farkas Kriszta | | Nyüzsgés, mozgás, egyetem! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...,Slider

Ha valaki nyáron túl zajosnak vagy közlekedés szempontjából kaotikusnak tartaná Kolozsvárt, az még semmiképp sem járt akkor a városban, amikor elkezdődik az új egyetemi tanév: visszatérnek a jól megérdemelt nyári vakációról a diákok, megtelnek a kávézók és a kocsmák teraszai emberekkel – noha eddig sem volt hiány belőlük –, a buszon az ülőhely már-már luxusnak számít, illetve az eddigi autóhordák megsokszorozódnak. Az új tanév kezdetével még mit figyelhet meg az ember?

Farkas Kriszta

Mondjuk azt, hogy irdatlanul megnőtt a hosszú sorok száma. És a mérete is. Mindig. Mindenhol. Főleg a Tömegközlekedési Vállalat (CTP) épületei és automatái előtt. Ahogy visszarepülnek Kolozsvárra az ifjú nebulók, az első teendők között szerepel a tömegközlekedési kártya feltöltése – az első közös összeröffenés után, amely általában kocsmában szokott megtörténni értelemszerűen. No de nem ez az egyetlen hely, ahol kígyózó sorokkal szembesülünk: kitűnő példaként következzenek a kávézók, „kávé elvitelre” standok. Az egyetemisták túlnyomó többsége kávéval indítja a napját, azzal folytatja a tanórák szüneteit, illetve azzal is zárja az aznapi tanítást. Már ha olyan időben végeznek. Esti kávézásról csak a szessziós időszakban lehet szó, azonban ne siessünk nagyon előre. Mindezek mellett türelempróbának számít a várakozás a liftre, illetve a fénymásolóboltokban – különösen ebben az időszakban, amíg mindenki le nem adta a tanulmányi szerződését, ösztöndíjkérelmét az egyetemi kar titkárságán, azonban ezek már csak enyhe akadályok a hétköznapok kavalkádjában.

Szerencsére nem csak a hosszú sorok látványa köszön be az október szelével. Holott az már megfirtatásra került, hogy ismét zajos Kolozsvár, az ifjúsági események és találkozók megfiatalítják, pezsgővé teszik a mindennapokat. Az indokolatlanul hangos nevetések ostorként csattannak a levegőben, a fáradt, karikás szemek a tantermek fehér falaitól még érzékenyebbek, a kialvatlanság és az őrjöngő bulizás ismét nagy cimborákká válik, a szorgalom és a kemény tanulás pedig valamelyest lefárasztja a diákot, de megnyugtatja az embert: van jövő. És mindez a fiatalok kezében. 

Vidám sarok a BBTE-n: évnyitó az újságírás szakon

by Lukács Orsolya | | Vidám sarok a BBTE-n: évnyitó az újságírás szakon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Slider

Az érzés, amikor az ember tudja, hogy jó helyen van. Amikor nem kell színlelni a mosolyt, mert magától díszeleg az ember arcán, amikor őszinte figyelemmel tudunk fordulni egymás felé, mert tényleg érdekel, amit a társunk mesél, amikor úgy kacagunk közösen, hogy már a hasunk fáj bele.

Az egyetemi évnek megvan a maga varázsa, bizton állítom, hogy minden szak évnyitója valamely formában sajátos, különleges. Ahogy azonban az édesanya is a saját gyermekét tartja a legszebbnek s legokosabbnak, úgy nekem is meggyőződésem, hogy a mi karunk és szakunk tanévnyitója egyike volt a legcsaládiasabb, legörömtelibb egyetemi évnyitóknak.

A pillanat, amikor még a nyári élmények mámorában úszkál az ember és onnan hirtelen kirángatja az októberi egyetemkezdés, lehet nagyon szomorú, ugyanakkor megtelhet lelkesedéssel, jókedvvel. A mi évnyitónkra az utóbbi volt jellemző. Az esemény abban az amfiteátrumban vette kezdetét, amelynek létezéséről csak kevesen tudnak, merthogy az ötödik emeletig még a lift sem megy fel. Október harmadikán mégis tele volt a hatalmas terem. Az online évnyitók után ez hihetetlen élmény volt sokunknak. Betöltötte a teret az a tipikus izgatott zsibongás és hallgatók, tanárok egyaránt csillogó szemmel néztek végig az összegyűlt tömegen.

Elhangzottak a mindenkori köszöntőszövegek, és megtudhattuk, hogy bizony történelmi pillanatot élünk meg – 150 éves lett a magyar nyelvű egyetemi oktatás Kolozsváron –, aztán meghallgathattuk Vallasek Júlia egyetemi docens átlagosnak egyáltalán nem mondható bemutatóját kutatásáról, amelynek alanya saját nagymamája. Meghitten személyessé tette az évnyitót ez a bemutató, és igazán hálával töltött el, hogy egyetemünkön van lehetőségünk megismerni egymást, és tanáraink nem csupán tananyaggal tömik a fejünket, hanem nevelnek, emberként is alakítanak bennünket.

A megnyitót még inkább emberközelivé varázsolta, hogy minden oktató külön köszöntötte a jelenlevőket, de a különösen vidám része csak ezután következett. A teljes kar évnyitóját követően minden szak elvonult, és sajátos módon köszöntötte az elsőéveseket. A mi szakunkon ez az első 10 percben elsőévesek híján telt, mivel a labirintusszerű épületben bizony hamar elkeveredik, aki nem ismeri a járást. Így az elsőévesek megtalálása és eligazítása megalapozta amúgy is élénk kedvünket. Később a bemutatkozás sem a szokásos keretek között zajlott nálunk, hiszen képzeletbeli szamárlétrára állítva a társaságot legidősebbtől a legfiatalabbig mindenki egy kis útravaló, évkezdő jótanácscsomaggal látta el egyetemi családunk újonnan érkezett tagjait. Ilyen vidám keretek között mutatkoztunk be a megszeppent arcoknak. S miközben kicsit bolondozva nagyokat kacagtunk, a társaságon végignézve melegség járt át. Nálunk nem komoran lépi át az egyetem küszöbét a hallgató, mi nem egy teremnyi idegen vagyunk, akik csak tanulni jöttek. A magunk módján értelmes és szórakozott társaság vagyunk, akik örülnek egymásnak, és várjuk, hogy az eseménydús nyár után ismét találkozva boldogítsuk egymást. Mert újságírás szakon tanulni igazán jó.

(kép forrása: BBTE Újságírás Facebook oldala)

Belefulladni az álhírtengerbe

by Kabai Krisztina | 2022. 07. 20. | Belefulladni az álhírtengerbe bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Slider

Három különböző személyiségű és nézőpontú ember, egy átfogó álláspont. Így lehet egy mondatban a legjobban összefoglalni a szombat délutáni kerekasztal beszélgetést, ahol dr. Csala Dénes, a Lancaster Egyetem oktatója, Nagy Károly, a Transzparens Újságírásért Alapítvány menedzsere és Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa az álhírek technikájának és valóságosságának témakörét boncolgatták.

A Koli Oázis számtalan panelbeszélgetésnek adott otthont a Vibe-on, szinte minden témáról hallhatott az érdeklődő valami olyat, amitől egy kicsit megváltozhatott a nézőpontja. Itt helyet kaptak egyszerű és bonyolult kérdések, sőt olyanok is, amelyek a téma értőinek egyértelműek, a laikusabbaknak viszont csupa homály és fekete lyuk.

A három szakember az első néhány percben többféleképpen is megfogalmazta az álhír meghatározását, a pletykával párhuzamot vonva pedig egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy amióta az életünk ennyire a közösségi médiától függ, egyre több az álhír is. Nagy Károly szerint előbb-utóbb kudarcba fulladnánk, ha az álhíreket szabályoznánk, mivel ez a fogalom lassan relativizálódik. A valós társadalmi hatással bíró álhírtengerből pedig csak az húz ki minket, ha elkezdünk tudatosan médiát fogyasztani. Nagy ugyanakkor azt is kiemelte, hogy általánosságban a hírek belekerülnek egy dobozba, ami lehet egy weboldal, egy cikk, egy fórum, ez pedig belekerül egy fiókba, ami jelen esetben a Facebook – ez az állapot káros, mind a sajtóorgánumra, mind a sajtófogyasztó társadalomra.

Amit fontos kiemelni az újságíró szakmával kapcsolatban, azt Szász Attila fogalmazta meg: tévedni az újságírók mindig is fognak, sőt, merjenek tévedni és vállalják fel tévedéseiket. Ebben az impulzustengerben az átlag médiafogyasztók elfelejtik, hogy még az újságírók is emberek, nem robotok. Bár jó lenne, ha mindent tudnának, senkinek sincs erre kapacitása, még nekik sem. Nem lehetnek ők a két lábon járó lexikonok, mert akkor egyrészt minek tartanánk otthon lexikonokat, másrészt ezek az emberek nem elégednének meg a sima újságírói állással.

Szász Attila ugyanakkor azt is hangsúlyozta, a médiának fel kéne ismernie, hogy nem a Facebookon vagy egyéb közösségi oldalakon kéne megnyerjék maguknak az olvasókat, főként azért, mert itt nemcsak biztos forrású hírek vannak, hanem álhírek is, ezeket az olvasók egyszerre és vegyítve olvassák, a legtöbbjük pedig még nem tud különbséget tenni a valós és valótlan hír között. Hozzátette, az emberekben is tudatosulnia kéne annak, hogy nem a Facebook az elsődleges forrás, nem feltétlen az az igaz, ami a „Facebookon meg van írva”.

Végső soron pedig különbséget tenni a hírek és álhírek között egy nagyobb folyamatnak az eredménye, és ez elsősorban tőlünk, olvasóktól függ, de mindenképpen szükségünk van ehhez a médiában dolgozók szakértelmére is. Dr. Csala Dénes szerint viszont nem mindegy, hogyan tudatosítjuk magunkban a médiafogyasztást, mert ennek az is lehet az eredménye, hogy nem hiszünk el semmit, ez pedig az igazságérzet rovására megy. Ugyanakkor nemcsak azt kellene megtanítani az embereknek, hogyan fogyasszák a médiát, hanem azt is, hogyan működik, ezáltal sokkal hamarabb különbséget tudnak tenni hírek és álhírek között.