Slider

Jó reggelt, Vietnám!

by Belényesi Rebeka | 2020. 05. 09. | 0 | Ajánló,Slider |

A Jó reggelt, Vietnám! a közösségi rádiózás tökéletes modellje. Az 1965-ös események Saigonban játszódnak (a dél-vietnámi krízis idején), amikor a Robin Williams alakította Adrian Cronauert Krétáról Saigonba vezénylik, hogy ő legyen az új lemezlovas a közösségi rádiónál. Annál a rádiónál, ahol Vietnámban szolgáló, amerikai katonák szórakoztatását tűzték ki célként.

A filmben kibontakozik Adrian Cronauer karrierje. A frissen érkezett lemezlovasnak nincs könnyű dolga: meg kell szerettetnie magát feletteseivel, és van olyan, akinek már az első perctől a bögyében volt. Új színt visz a rádió életébe, feldobja a katonák hangulatát, akik épp a frontvonalon próbálnak életben maradni. A honvédek megkedvelik az új rádióst, szinte rajongói lesznek, elismeréseiket levelekben fogalmazzák meg. Cronauer felhagy a propagandahírek bemondásával és a régi slágerek lejátszásával. Úgy lesz neves, hogy viccesen tálalja a híreket, parodizálja Nixont, a rockkal mint új stílussal színezi a rádió életét és a katonáknak dedikál zenéket, akárcsak egy kívánságkosárban. A legfőbb célja feledtetni a fegyveresekkel az átélt borzalmakat. Arra törekszik, hogy minden reggel vidám műsorral ébressze őket, hogy boldogan vághassanak neki a napnak ami váratlan fordulatokkal is szolgálhat.

Cronauer szembemegy a szabályokkal, szabadszájúsága révén nem fél odaszólni még a katonatiszteknek sem. Humoros, szenvedélyes alak, igencsak érzelmes és őszinte ember. Egyenessége viszont nem válik az előnyére, olykor szakmai hibákat követ el: megfeledkezik arról, hogy nem olvashat vagy mondhat be bármilyen hírt a rádióban csupán azért, mert ő azt fontosnak ítéli. Önfejűsége végül megfosztja állásától: közöl egy hírt, miszerint robbanás történt az egyik helyi étteremnél, ahol a szórakozni vágyó amerikai katonák is megfordulnak.

A film Adrian Cronauer, a pörgős, vicces rádiós munkásságát ismerteti, aki tragikus eseményeket tapasztal meg a háborús helyzetben, ez pedig kihat érzelmeire, személyiségére, és befolyásolja rádiós munkáját is: műsoraiban sem rejti véka alá háborúellenességét. Felettesei nem értenek egyet sem vele, sem a tetteivel, őt azonban ez kicsit sem zavarja, eszébe nem jut változtatni a stílusán. A film elénk tárja a sajtószakma egyedi, kilátástalan helyzetét, bemutatja, milyen határokat állítottak fel a médiában, mi az, amit médiaszakemberként egyszerűen nem engedhetsz meg magadnak, és hol húzódik a határ megalkuvás és lelkiismeret, szakmaiság között. A kérdés örök: meddig mehet el a munkáltató és a sajtószakember bizonyos szakmai vagy csak annak mondott szabályok betart(at)ásában, és hol sérül a sajtószabadság, a szakmaiság, a média watchdog szerepe?

Nyelvek kavalkádja – miért választottam a bölcsészkart?

by Campus | | 0 | Ajánló,Slider |

Az igazat megvallva, úgy indítottam a 12. osztályt, hogy én biztosan Kolozsvárra megyek majd egyetemre, mégpedig a Babeş–Bolyai kommunikáció szakára. Nos, a tervem első fele beteljesült, a második pedig már nem is számít.

Valahol az érettségi és az egyetemi jelentkezések rengetegében az elképzelésem váratlan fordulatot vett, és felrúgva korábbi terveimet, végül a bölcsészkar mellett döntöttem. Úgy gondolom, elég jó a nyelvérzékem, és az olasz nyelv meg kultúra varázsa már kilencedik osztályos koromban megragadott. Nagyon romantikus, laza és könnyű nyelv az olasz, így egyértelmű volt, hogy ez lesz az egyik választásom.

Amit tudni kell a „bölcsészekről”, hogy mindenki dupla szakos (kivéve talán egy-két magyar szakot), így lehetőségünk van két nyelvet tanulni. A kar nyújtotta rengeteg alternatíva közül már-már nehéz választani, szinte bármelyik nyelvet lehet kombinálni akármelyik másikkal.

A második választási lehetőségemmel kapcsolatban viszont egyáltalán nem voltam határozott. Csupán az lebegett a szemem előtt, hogy hasznos, mégis nem mindennapi nyelv mellett döntsek, hogy egy percem se legyen unatkozni. Így történt, hogy olasz-kínai szakos lettem. Igen, mindenki megdermed, visszakérdez, hogy „mi, hogy jött ez?” vagy „jaaaaa, és akkor megtanulsz írni kínai betűkkel?”, „csángcsungcsingcsong”. Őszintén, én sem tudom az ötlet konkrét forrását. Méregettem az opcióim, majd mikor megláttam a kínait, bekattant valami, és tudtam, éreztem, hogy nekem kacsintgat, ezt kell választanom. Persze a kíváncsi természetem és a kihívások iránti szeretetem is nagy befolyással volt a végső döntésemre.

A kínai nem olyan nyelv, amit mindenkinek tiszta szívből ajánlanék, hiszen mindenekelőtt nagy érdeklődésre és rengeteg türelemre van szükség már csak az alapok elsajátításánál is. De a vállalkozó szelleműeknek vagy azoknak, akik ki akarnak lépni a komfortzónájukból, bátran javaslom, hiszen ez a Föld egyik legszélesebb körben beszélt nyelve.

Legyen szó az olaszról vagy akár a kínairól, büszkén elmondhatom, hogy nagyon jó tanáraim vannak. Többségük fiatal és lendületes, közvetlen emberek, többek között ez is segített abban, hogy hamar megtaláljam itt a helyem és már a kezdetektől jól érezzem magam. Vicces, hogy csupán két nyelvet tanulok, de azokhoz legalább öt nyelven keresztül vezet az út. Tudni kell az idegen nyelvű szakokról, hogy az oktatást románul tartják, viszont vannak a közös törzsecskék (olyan tantárgyak, amiket szaktól/nyelvtől függetlenül mindenkinek tanulni kell), ezeket fel lehet venni mind magyarul, mind románul, plusz van olasz és kínai nemzetiségű tanárom is (akikkel angolul értékezünk). A rengeteg nyelv keveredése miatt számtalanszor megesett velem, hogy nem a kellő nyelven szólaltam meg (kínaiórán olaszul, olaszórán magyarul), ami kissé kellemetlen, de vicces szituációkba is sodort már. Amit egyesek hátrányként, én viszont nagyon vagány tényezőként fogok fel: a kínaiórákat nem a kar épületében tartjuk, hanem a kínai intézetben, ahol a termek falait kínai díszekkel, különféle írásokkal, versekkel borítják, egyfajta sajátos hangulatot adva.

Nagy pozitívumnak érzem a bölcsészkaron a dupla szakot, hiszen ezáltal nő a lehetőség minél több ember megismerésére (és a vizsgák száma is – sajnos), mivel mindenkinek másak a nyelvkombinációi. Nincs egy konkrét, kötött csoportom, ez mégis nagyon izgalmassá és érdekessé teszi az egész egyetemfeelinget.

Az olasz és a kínai valóban különös párosítás, de úgy gondolom, hogy csodás nyelv és kultúra tartozik mindkét szakomhoz. Szívem csücskévé vált az egész város, egyetem, tagozat, így igazán nem panaszkodhatom. Ehelyett inkább szívből ajánlom mindenkinek a bölcsészkart, amelyre egy befogadó és sokszínű egyetemen találhattok rá.

Barlanglakóból kiskertész – ez aztán az evolúció!

by Miklós Anita | 2020. 04. 30. | 0 | Egészség,Egyéb,Slider |

Anno Domini 2020, új időszámítás, Covid-19. Izé, koronaparti. Káosz. Kicsit bővebben: teljesen kimarva a megszokott életemből, hazacsöppentem Csíkszeredába, Székelyföld és a Világ szívcsakrájába, a multiverzum közepébe, egy kilencedik emeleti ökoszférába. Aha. Nagy buli.

Sokan beszélnek arról, hogy a karantén, a kötelező otthon ülés, a bezártság érzése mennyi új, de inkább szokatlan viselkedésformát hozott elő az elmúlt hónap(ok)ban. Ez velem sem történt másként, de azt hiszem, ez az ismeretlen helyzet főleg a legrosszabb tulajdonságaimat és szokásaimat maxolta ki a régi-új hobbik és szokások legnagyobb (bűnös) örömére/bánatára, de erről kicsit később. Egyezzünk meg abban, hogy közel 4 év után hazaköltözni (ki tudja meddig?!) nem egyszerű feladat. Főleg, ha az ember éppenséggel végzős, tervezi a jövőjét, „mikor szórakozz, ha nem most?” – utolsó félév, nagy buli, na meg persze kellene az államvizsgával is haladni. FRÁSZT. (Itt szeretném jelezni a kedves, empatikus és kicsit sem ítélkező olvasónak, hogy a szakdolgozat motívuma lényegesen többször fog megjelenni ezen írásomban, mint az indokolt lenne.)

Újjászületés vagy inkább redegeneráció?

A diák egy különös alfaja a Homo sapiens sapiensnek: ingerek, események nélkül rejtőzködő életformát folytat, lusta és motiválatlan, leggyakrabban hihetetlenül kényelmes, pihe-puha, biztonságot nyújtó fekhelyének tájékán fellelhető. Ez fokozottan igaz, ha lakását elhagynia tilos, de semmi pánik! Kicsalogatni odújából rendkívül egyszerű: a hűtőajtó ritmikus mozgásának nem tud ellenállni. Jó diák lévén, én is így tengettem a karantén első napjait, majd elindultam egy új rögös úton: barlanglakóból vadászó-gyűjtögető életmódra váltottam.

Ahogy a barlang sem volt igazi, úgy a vadászat és gyűjtögetés is digitális valójában telepedett mindennapjaimra.

Megkísértettek a hoarding félelmei

Vegyük például az online webshopok akcióit, amikre mindig kész voltam lecsapni, foggal-körömmel, vért verejtékezve harcolni a soha vissza nem térő portékáért. Igazi kalóz módjára terrabájtok kincsesládáira bukkantam a Torrent-tengeren, és sikeresen lesújtottam mindennap a hírhedt Licensz-sárkány legalább 5 fejét a hétből. Na de nem örökre üldöztem el a bestiát, csak néhány napra hallgattattam el, pici lelkem felszínes nyugodalmáért.

A gyűjtögetésről épphogy a szűkös diákévek szoktattak le, de a halogatás és a semmittevés gonosz istenei visszarántottak eme rossz szokásom bugyraiba: itt egy leárazott cipő, ott egy olcsó napszemüveg (a tisztelt olvasó most biztosan nevet, hiszen mikor fogom ezeket viselni?), izgi audiokönyv, természetesen nem szakirodalom a dolgozatomhoz, ááá, úgyis rám fér egy kis kikapcsolódás, nem?

Plants are friends

Hogy a minievolúcióm kicsúcsosodjon, eljött a mezőgazdálkodó, helyesebben teraszgazdálkodó éra az összeömlesztett napjaim fölött: a receptek olvasása, kiskertész-folyóiratok böngészése után készen álltam a saját konyhakertem felvirágoztatására.

Kétcserépnyi bazsalikom, kevéske petrezselyem, néhány tő rozmaring – ennyit ültettem el két pohár bor között, mielőtt eltört a mécses. Rám tört az önsajnálat, mit csinálok egyáltalán, miért nem haladok az államvizsgámmal, miért vagyok haszontalan és szánalmas? A könnyek csak úgy záporoztak, majdnem túlöntöztem a csírákat. A lenyugvó nap ragyogóan visszasütött a Hargita irányából, harminc méter magasan belibbent egy kis friss tavaszi szellő, incselkedett, csalogatott, de én rab vagyok a 4 x 2-es teraszomon. Hol az igazság? Gratulálok, Anita, ide jutottál.

Az immáron rendszertelen bioritmusomnak köszönhetően éjszaka volt időm gondolkodni, a kertészkedéstől vérszemet kaptam, és eldöntöttem: még több növény kell. Ismét gyűjtögetésbe kezdtem (megint itt a visszafejlődés?), most már a kaktusz a lakás sztárja. Van itt mindenféle, kicsi, nagy, kerek és hosszú, színes-színtelen, szukulens és nem szukulens, trópusi és sivatagi. Megtudtam, hogy van kaktuszmaffia és -csempészés, felkutattam minden témába vágó youtubert és mondanivalóját. Új időszámítás vette kezdetét, hiszen ez a buta Gergely anno nem tudta, hogy hasztalan lesz napokkal, hónapokkal kalkulálni; egy Korona nevű csávó a legújabb trendjét mutatta be nekem. A módi most már, hogy új epizódok és a hajtások növekedésének üteme mutatja az idő múlását. Egyedül a Szakdolgozat-mumus figyelmeztet, hogy nincs megállás, lidércként követi minden lépésem ebben az 50 m2-es mennyországban.

5 hasznos testépítő gyakorlat karantén idejére

by Muszka Előd | | 0 | Egészség,Slider

A karantén beköszöntével bizonyára ti is észrevettétek magatokon, hogy jóval kevesebbet mozogtok az átlagosnál. Ez nem is csoda, hiszen kimarad a mindennapi rutinból a buszozás, egy kellemes séta a központban vagy esetleg egy mámoros este után a hazafelé vezető út.

Azért, hogy teljesen ki ne essetek a formátokból, 5 olyan gyakorlatról írtam nektek, amiket bármilyen segédeszköz nélkül végezhettek, és amelyekkel növelhetitek az állóképességeteket. Tipp: legyen nálatok valami, amivel mérni tudjátok az időt. A gyakorlatok egyenként 30 másodpercet tartanak, amit 10 másodperc szünet követ, majd jöhet a következő gyakorlat. A kívánt eredmény eléréséért ismételjétek a gyakorlatokat, amennyiszer csak tudjátok.

Mély guggolás (30 mp) – Ez a gyakorlat bizonyára sokatok számára már ismert, hiszen az egyik legkönnyebben végezhető, és számos izomcsoportunkat megmozgatja. Lábaitokat tegyétek kellemes terpeszbe, majd kezeiteket nyújtsátok ki magatok elé, és végezzetek úgy guggolást, hogy a fenék kifelé nézzen, így kevésbé terheljük a gerincünket.

Burpees (30 mp) – Ez a gyakorlat egyszerre veszi igénybe a lábizmokat, valamint a mellet, hátat és bicepszet. A gyakorlat lényege, hogy feküdjetek hasra a szőnyegen, majd erőteljesen ugorjatok fel és kezeiteket emeljétek a magasba. Újra feküdjetek hasra és pattanjatok fel hirtelen úgy, hogy kezeiteket a magasba emeljétek.

Fekvenyomás (30 mp) – Feküdjetek hasra, emelkedjetek lábujjhegyre, majd támasszátok ki magatokat karjaitokkal úgy, hogy tenyereitek befelé nézzenek. Utána a súlyt engedjétek le, hogy 90 fokos derékszöget zárjon be az alkarotok és a vállatok. Aki nem tudja lábujjhegyen végezni a gyakorlatot, végezheti térden is.

Kitörések (30 mp) – Egyik lábatokat helyezzétek előre, majd a másikkal térdeljetek úgy, hogy az érintse a földet. A gyakorlatot úgy végezzétek, hogy a lábakat váltakoztatjátok. Figyeljetek oda az intenzitásra, hiszen minél gyorsabban végzitek a gyakorlatokat, annál jobban és gyorsabban érhető el a kívánt forma.

Felülés, hasprés (30 mp) – Feküdjetek a hátatokra, majd kezeiteket tegyétek a tarkóra, és lábaitok mozgatása nélkül emelkedjetek fel, hogy törzsetek a lábakhoz viszonyítva 90 fokos szöget alkosson. Majd vissza, és ezt ismételjétek meg, ahányszor csak tudjátok.

A gyakorlatokat végezzétek körültekintéssel, mindenki a saját fizikai állapotához mérten igyekezzen teljesíteni, gondoljatok arra: Róma sem egyetlen nap alatt épült fel. A kívánt eredmény elérése érdekében a gyakorlatokat végezzétek legalább fél órán át. Hajrá!

Nemsokára nehezek lesznek a reggelek

by Domokos Zsófi | | 0 | Egészség,Egyéb,Slider |

Talán ennek az időszaknak a legrosszabb része a tehetetlenség, hiszen ez nem himlő, amely két hét alatt lejár, hanem jóval hosszabb periódus. Összeszedtem néhány hétköznapi jelenséget, amelyben változást érzek, és olyan dolgokat próbáltam felsorolni, amelyeket talán mások is tapasztalhatnak.

Délutáni reggelizés

A koronavírus mindenki számára lehetővé tette az alvási készség fejlesztését, így sokan „délutánig próbálok aludni” szindrómában szenvednek, teljesen új értelmet tulajdonítva a reggel és délután fogalmának. Általában 6-8 órát alszunk és reggel 10-kor már a napi rutinunkat nyomjuk. A karantén miatt ez a rendszer felbomlik és ezek a szokások eltűnnek. Számomra nagy gubancot jelent ez a probléma, mivel nem tudom rendesen beosztani az időt. Általában 1 óra körül megébredek, tisztálkodom, reggelizek, mire az ebédhez jutok, már 4 óra, így mindig hamarabb telik az idő. Délután 5-kor elkezdek pánikolni, hogy még semmit se csináltam, este 8-ig elfoglalom magam, és utána már le kell feküdjek, mert a nagy aktivitásba belefáradtam. Aztán megint fürdés, vacsora vagy ebéd és jöhet az éjszakázás, ami miatt természetesen nehezen megy a korán kelés, de ha valaki felébreszt reggel 10-kor, kiakadok: hát még karantén idején sem pihenhetek? Általában azzal nyugtatom magam, hogy ennek is van pozitív oldala, hiszen a hosszabb ideig tartó alvás segít a fiatalos bőr megőrzésében, viszlát karikák, minden reggel szépen és üdén kelhetek fel. Plusz a fogyáshoz is hozzájárul, hiszen mire felébredek, már délután van, így csak egy ebéddel kell megbirkóznom. Ha ez nem lenne elég, másik jó része a folyamatnak, hogy míg alszol, elképzelheted, mit is csinálnál épp Kolozsváron, pénzköltés és éjszakázás nélkül, hát nem nagyszerű?

Kis kedvencek elhanyagolása

A karantén kialakított egy újfajta rutint, amivel mindenki elfoglalhatja magát, az emberek minden percben ráérnek valamit csinálni, és emiatt megunjuk az ismétlődő napok ismétlődő feladatait. Nem találhatunk ki izgalmas programokat, nem sétálhatunk el a kedvenc kutyaparkba, nem engedhetjük ki kis kedvenceinket a közeli mezőre, ezért akárcsak mi, ők is ellustulnak. Magamon azt vettem észre, hogy a megszabott kijárási feltételek elveszik a napi motivációmat a sétáltatást illetően. Amióta itthon vagyok, nagyon sok időt töltök a kis káposztákkal és régebb próbáltam minél több gyakorlatot tanítani nekik. Sajnos a karantén őket is megviselte, általában egy nap kétszer is elvittem őket sétálni, csodás tájakon jártunk és ez inspirációt adott arra, hogy sokat kiránduljak is velük, de mostanában inkább itthon próbálom formában tartani őket. Eljutottak arra a szintre, hogy ha azt mondom nekik, „kaja”, képesek abbahagyni napozásukat, vagy éppen otthagyni kényelmes ágyukat, ami jelen esetben én vagyok. Az ül, fekszik, melyik kezemben van a táp gyakorlatok régen villámgyorsan mentek. Most? „Tesszi ülsz!”, és hátára fekve várja, hogy megsimizzem jól megtömött pociját. Akárcsak ők, én is ellustultam, ezért nem is szidom meg őket, ha pacsi helyett a hátamra szöknek.

Karantén alatt is légy díva: kisestélyi az élelmiszerboltig

Az elmúlt egy hónapban sok embernek a hét fénypontjává nőtte ki magát a bevásárlás, ezért a báli ruha kiemelt helyen szerepel, amikor a helyi bolt meglátogatásáról van szó. Igaz is, ha már szórakozni nem tudunk, akkor boltba se csípjük ki magunkat? Elő a legszebb ruhadarabokat, smink, haj, minden tökéletes kell legyen, és már az is feldobhatja a napodat, hogy díszöltözetben sétálhatsz. Pár hónappal ezelőtt még melegítő nadrágban, kócos hajjal indultam el a nagy bevásárlásokra, na de most ha elindulok a poros utcán, úgy lépkedek, mint Beyonce a Single Ladies zenéjének klipjében. Az úton a lányok tökéletes sminkkel, csillogó ruciban illegetik magukat, mint akik diszkóba indulnak meghódítani a táncparkettet, amely jelen esetben a gyógyszertár vagy a legközelebbi élelmiszeres.

A szülőkkel való kommunikáció fejlesztése

 Talán ez a legrosszabb, mivel a szülőkkel való civakodás mindig elronthatja a családias atmoszférát. Sajnos az összezártság és az a tény, hogy még esténként se tudunk elszakadni otthonról, folyamatos konfliktusokhoz vezet. Ez az időszak, amikor már egy „hajszál van a padlón” kijelentéstől robbannak az idegek. Régebb, mivel kevesebbet voltam itthon, mindig mézes-mázas érzéssel fogadtak a szüleim: „Mit főzzek?”, „Valamit vegyek a boltból?”, „Ne gyere le, felviszem a levest”. Kedvesen és nyugodtan beszélgettünk, élveztük az együtt töltött időt. Most? A pozitív oldal az, hogy megnyílt a lehetőségek tárháza. Megtanulhatok levest főzni, mivel már nem kérdezik meg, hogy mit akarok enni, gyakorolhatom az érvelési készségemet, napi háromszor vitázok velük, ezért kellenek a jó érvek, hogy nekem legyen mindig igazam, valamint önnállósulhatok: „Ha kell valami, menj és vegyél magadnak”. Megtanultam picit főzni, rám bízzák az olyan nagy feladatokat, mint „ma te döntöd el, mi lesz az ebéded”, és még sorolhatnám…

Nulla mozgás, de legalább fodrász lettem

Komolyabbra fordítva a szót, a tornászás, főleg ebben az időszakban nagyon fontos. Napi 30 percet legalább tanácsos mozogni, de sokaknak, köztük számomra is, a napi négy lépcsőzés is megteszi. Mivel a szobám az emeleten található, így össze tudom kapcsolni a kellemest a hasznossal, lefutok ételért, majd vissza az ágyba, így egyszerre mozgok, eszem és pihenek is. Ez természetesen nem egézséges, de a bezártság a motivációt is elveszi, vagy jó kifogás arra, hogy éppen miért nem tornászunk: hát én gymben szoktam, itthon nem ugyanaz. Egyéb problémák, amiket már sok embertől hallhattam mostanság: lenőtt, töredezett hajvég és köröm. Mindenkiben lapul egy elveszett fodrász és manikűrös, ne féljünk kipróbálni magunkat, ha esetleg rosszul sülne el a hajvágás, nem kell kétségbeesni, mire újra emberek közé mehetünk, úgyis visszanő. Csak semmi para, kis papírvágó ollóval is el lehet rendezni a rakoncátlan tincseket, és ha véletlenül festett hajad van és a lenövés már elviselhetetlen, hunyd csak le a szemed és gondolj bele: karantén után mindenkinek ilyen lesz, az új divat van most a fejeden.

Talán ismerősek nektek is ezek a szokások, hasonlókat eredményezett nálatok is a karantén és a bezártság. Remélem a májusi program már egy kicsivel izgalmasabb lesz, és nem azon kell majd szórakoznom, hogy milyen habos lett a víz a sok szappantól.