Hogyan építi fel egy testnevelő tanár a tanóráját, hogy mind az aktívabb, mind a kevésbé aktív gyerekek részt vehessenek azon? Egyáltalán hogyan lesz valaki tesitanár? Mi a helyzet a romániai tornaórák számával? Kerekes Ferenc, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tornatanára válaszolta meg többek között ezeket a kérdéseket is.

– Hogyan válik valaki tornatanárrá? Önt mi irányította erre az útra, a sport vagy a pedagógia iránti szeretet?

– A testnevelés tantárgy az iskolai nevelés rendszerében olyan eszköz, amelynek segítségével a személyiség fejlődéséhez szükséges mozgásismereteket, jártasságot, készségeket és képességeket sajátítanak el a gyerekek. A testnevelő tanár, diáknyelven tornatanár, pedig mindezeket iskolai keretek között oktatja és neveli. Bárki elvégezheti a testnevelés-egyetemet, természetesen, ha sikeresen vizsgázik, de igazi szakemberek azok lesznek, akik mindvégig lépést tartanak az újításokkal, fejlesztik magukat különböző sportágakban, és nem utolsósorban szeretik a gyerekeket és szeretik azt, amit tesznek nap mint nap. Elsősorban a sport és a mozgás iránti szeretet késztetett arra, hogy testnevelő tanár legyek, de természetesen jól éreztem magam a gyerekek között, mindvégig velük együtt végeztem és végzem a bemelegítő gyakorlatokat, és nem utolsósorban szeretem a kihívásokat is.

– Milyen edzéseket szokott tartani, azok miben másak, mint a hagyományos tornaóra? 

– A tanórák mellett vannak kosárlabda-, foci-, atlétikaedzések is. Mivel ezek az alkalmak nem ötvenpercesek, és a diákok is szabadon választják, sokkal érdekesebbek, jobban lehet dolgozni velük, és legtöbbször türelmetlenül is várják. A tanári pályám elején sokkal többet lehetett foglalkozni a bemelegítő és rávezető gyakorlatokkal, a gyerekek lelkesen dolgoztak, erősítették és fejlesztették mindazokat a képességeket és készségeket, amiket utána a játékokban felhasználtak. Napjainkban gyorsan akarnak játékhoz jutni a diákok, elhanyagolva ezáltal mindazokat az alapokat, amit a futó-, ugró- vagy dobóiskola ad meg a tervszerű bemelegítések által.

– Milyen típusai vannak a tornának, és ezek hogyan ötvöződnek a tornaóra során?

– Az egyes órák a testnevelés folyamatában összefüggő láncolatot alkotnak. Emellett minden órára sajátos feladatok megoldása járul. A tornaórák nagy témái az atlétika, a torna, a játékok és természetesen a készségek és képességek fejlesztése. Mindezek feldolgozása kevesebb vagy több órában történik, egymást kiegészítik, de semmiképp nem kell mereven értelmezni.

– Hogyan épül fel a tornaóra, hogy mind az aktívabb, mind a kevésbé aktív diákok is részt tudjanak venni, el tudják végezni a feladatokat?

– A tornaóra felépítése az évek során nem sokat változott, a mozzanatok közé tartozik a szervezés, a szervezet általános bemelegítése, a fő rész gyakorlatainak a feldolgozása, a szervezet megnyugtatása és az értékelés. Legtöbb tanuló részt vesz a teljes órán, de vannak olyanok is, akik az óra elején és a végén vesznek részt, ami gondot okoz nekik, az a fő rész anyagának a begyakorlása, ismétlése, rögzítése, vagy az óra végére maradt labdajáték. Ilyenkor differenciáltan kell a tanulóval vagy a tanulókkal dolgozni, több magyarázatra van szükségük és nagyon fontos az is, hogy a segítségadás legyen szakszerű és határozott.

– Mindenkinek más a teherbíró képessége, hajlékonysága, vannak, akik korlátozottak bizonyos gyakorlatok tekintetében. Mi a helyzet ilyen esetekben? Hogyan jár el mint tornatanár, hogy mindenki igazságosan legyen osztályozva?

– Az egyetemen nekem azt tanították, hogy az osztályozásnál vegyük figyelembe a tanuló fejlődését, elsősorban saját magával szemben, mutassuk meg, hogy az előző méréshez képest mennyit tudott fejlődni és mik az elvárások vele szemben. Amennyiben csak a kialakított eredménytáblázatot nézném, lenne olyan tanuló, aki nem tudna teljesíteni és rossz minősítést is kellene írnom. Ilyenkor a tanulók kapnak pluszfeladatokat, több időt az ismétlésre vagy akár javítási lehetőséget. Nem szoktam rossz jegyeket írni, de néha-néha lepontozom a diákjaimat, ha alulteljesítenek.

– Hogyan gondolja, mennyiben elég az a heti tornaóraszám, ami rendelkezésére áll? Mennyi lenne az ideális mozgásidő egy gyermeknek, tinédzsernek?

– A heti testnevelésóra-szám Romániában nagyon kevés, évek óta beszélnek róla, beszélnek a változásokról, de eddig semmi sem történt. A kötelező három tesióra mellett legyen egy sportkör, amit a diák választ, valamint tegyék kötelezővé a kisdiákok számára az úszó- és sízőtáborokban való részvételt. Ha mindezek minden szinten megvalósulnának, valamint a tömegsportnak és az iskolai sportnak biztosítanák a megfelelő finanszírozást, szerintem, a sporteredmények és a világversenyeken való szereplések hatványozottan változnának.

– Mit szokott akkor tenni, ha valaki igazán ügyes és látja benne a tehetséget? Voltak diákjai, akiknek ön adta meg valamilyen módon az alapot, amit felhasználva, ma már kiemelkedő nevek valamilyen sportágban? 

– Kiemelkedő eredmények testnevelésben nem igazán születnek, bizonyos sportágakban voltak jó eredményeink, de karatéban és küzdősportokban a diákjaink a városi klubok versenyzőiként értek el igazán szép eredményeket. Mindazok a diákok, akik szabadidejüket áldozzák fel a felkészülésre, az edzésre és a versenyzésre, példaértékűek és nagyon sokszor dicsekszünk is velük, de legtöbbször szorgalmuk, kitartásuk és munkájuk által jutnak el a dobogó legfelső fokára. Az utóbbi években a gyerekfoci is nagy lendületet kapott, reméljük, hogy ott is kitűnő sportolók nevelkednek.

– Milyen sportmérkőzéseken, versenyeken szoktak részt venni a kollégium diákjai? Milyen eredményekkel büszkélkednek? 

– A kosárlabdának a kollégiumunkban régi és szép hagyománya van, évente ki szoktunk jutni a megyei döntőkre, inkább a líceumi diákok ügyeskedtek, de voltak évek, amikor kisebb diákokkal is kijutottunk, és nagyon jó eredményeket értünk el. Idén ilyen szinten az eredmény kiváló, a gimnáziumi fiúk a gyulafehérvári megyei kosárlabdadöntőn második helyezést értek el. Külön öröm számomra, hogy a csapatot erősítette Dávid fiam, aki már jó két éve kosarazik, és képességeit fejlesztve rendszeresen edz és készül minden meccsére. A minisztérium által szervezett foci- és atlétikai versenyeken mindig részt veszünk, a megyei jó helyezéseket nem igazán tudjuk országos döntőkre váltani, de vannak aranyérmes dákjaink az Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiákon, valamint dobogós helyezésekkel térünk vissza, ha részt veszünk külföldi atlétika- vagy focibajnokságokon.

Mindent tönkretett a TikTok, a fókuszálási képességünket, az olvasást, az önképünket, de még a zenét is. A TikTok nyilvánvalóan minden rossznak a forrása, soha semmi jó nem származott és nem is származhat belőle. Egy félperces videó soha nem edukatív és nem közölhet információt, sőt elmennék egészen odáig, hogy TikTokon csak konvencionálisan vonzó lányok tátognak és táncikálnak. Mondanom sem kell, hogy soha nem fedeztem fel a TikToknak köszönhetően új zenéket vagy zenekarokat. Viccet félretéve, a TikTok nem olyan borzasztó, mint amilyennek első látásra tűnhet, de nem tagadom a negatív hatásait, a következőkben főleg azt fogom boncolgatni, hogy ez az alkalmazás milyen hatással volt a popzenére. 

Egyre több olyan zene jelenik meg, ahol fél percre van téve a hangsúly, amire tánckoreográfiákat kitalálni lehet majd és tátogni. Ilyen volt Drake Toosie Slide című száma, egyetlenegy megjegyezhető sora van. Ez annyira elterjedt, hogy már egyre több kiadó támogatja, hogy a videóklipekben is szerepeljenek rövid és könnyen megjegyezhető, TikTokra targetált táncmozdulatok. Ez azt eredményezte a popzenében, hogy one-hit wonderek jelentek meg, majd tűntek el a süllyesztőben egymás után, nagyon gyorsan. De ez a tendencia átalakulófélben van. A múlt héten a TikTok nem tudott megegyezni a Universal Music Group (UMG) licencjogainak megújításáról, ami ahhoz vezetett, hogy az UMG könyvtárából több ezer, esetleg több millió dal hirtelen lekerült a platformról. Ez nem könnyű döntés, tekintve, hogy a TikTok mennyire elválaszthatatlan és befolyásos lett a globális zenei kultúrában. Azzal, hogy az UMG elsétál a zenei felfedezés egyik legnagyobb globális platformjától, nyilván a TikTokot próbálja sarokba szorítani és arra kényszeríteni, hogy jobb ajánlatot tegyen.

Sophie Ellis-Bextor 2001-es Murder on the Dancefloor című slágere trenddé vált, miután a Saltburn című filmben szerepelt – ennek eredményeképpen a TikTok-felhasználók, köztük maga Ellis-Bextor is, a filmet utánozva drámai táncot lejtettek otthonukban. A film és a trend hatására a dal 2024. január 12–18. között a brit kislemezlistán a második helyen végzett, és Ellis-Bextor első dala lett, amely valaha is felkerült az amerikai Billboard Hot 100-as listájára. Mivel azonban a dal az UMG alatt működő Polydor Records kiadó tulajdonában van, a számból már nem lehet új feldolgozásokat készíteni. Bár sok meglévő videót még meg lehet tekinteni, már nem lehet (legalábbis hivatalosan) csatlakozni a trendhez.

Mit jelenthet ez a popzenére nézve? Ha rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy végre majd muszáj lesz jó vagy jobb zenéket gyártani, amikből nem csak fél perc értékelhető, de szerencsére én vagyok a két lábon járó jóindulat. A popzene mindig is a tömeget akarta megszólítani, régen rádiókompatibilis zenéket próbáltak készíteni, most pedig más médiumnak próbál megfelelni a popzene.

A The Perks of Being a Wallflower erős érzelmi töltetű film, amely történetének középpontjában Charlie áll, a félénk, ám rendkívül érzékeny fiú, aki a középiskola kezdetén kötelezi el magát a naplóvezetés mellett. A rendező, Stephen Chbosky 1992-ben szerezte diplomáját a Dél-Kaliforniai Egyetem filmírás szakán, forgatókönyvírói szakon. A The Perks of Being a Wallflower gyártása 2011 közepén zajlott, a filmet 2012 őszén mutatták be. 

A film azonnal magával ragadja a nézőt a kiváló színészi teljesítmények és a bemutatott erős karakterfejlődés révén. Logan Lerman, aki Charlie szerepét játssza, meggyőzően alakítja a karakter szorongásait és kihívásait. Az új barátokkal való kapcsolata egyedi és mély, ami által könnyű azonosulni vele. A filmben megjelenő másik kiemelkedő színészi alakítás Emma Watson nevéhez kötődik, ő ugyanis Sam személyében ragyogtatja meg tehetségét. Watsonnak sikerült úgy átszellemülnie, hogy tökéletes kontrasztba állítsa karaktere erősségeit és gyengeségeit, ugyanakkor ezeket emberien mutassa be. Miközben a barátság, a szerelem és az elfogadás témái alkotják a film gerincét, számos nehéz társadalmi és érzelmi kérdést is kibont. 

Zeneválasztás tekintetében kivételesnek mondható a film hangulatvilága. Az olyan ikonikus dalok, mint David Bowie Heroes és a The Smiths Asleep, tökéletesen illeszkednek a történethez és fokozzák a filmélményt. A mű erőssége ugyanakkor a realisztikus ábrázolásmódban rejlik. A középiskolai élet számos nehézségét és örömét szemtől szembe ábrázolja. A szereplők sokszínűsége és mélysége lehetővé teszi, hogy minden néző bármelyikükkel együttérezhessen vagy legalábbis megértse őket. A film bátorságot ad ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és elfogadjuk önmagunkat, lévén, hogy ez az üzenete is. Az író-rendező összegzi és továbbgondolja a híres élőképeket; a Zabhegyezőtől egészen a Holt költők társaságáig terjed a skála, a felnőtté válás egyetemes problémáját és a függetlenséghez vezető rögös utat rendkívül szimbolikus tragédiákkal mutatja be. 

The Perks of Being a Wallflower olyan film, amely nemcsak szórakoztatja a nézőket, hanem bátorságot is ad nekik. Érzelmi hullámvasútra invitálja a nézőket és bátorságot ad nekik az álmodozáshoz, a szeretethez és önmagunk elfogadásához. Emellett inspiráló is a cselekményszál, és megérdemli, hogy a fiatalok számára készült legjobb filmek közé lehessen sorolni.

Az FK Csíkszereda U17-es korosztályú női csapatának tagja, a Márton Áron Főgimnázium diákja, Daradics Boglárka mesélt többek között arról, hogy szerinte milyen a jó focista, mi építi a csapatszellemet és milyen sztereotípiákkal találkozott a női foci kapcsán.

– Próbáltál ki más sportokat mielőtt elköteleződtél a foci mellett? 

– A futball kipróbálása előtt úsztam és kézilabdáztam is egy ideig, de egyik sem fogott meg igazán, emellett a szomszéd fiúkkal nagyon sokat fociztam hobbiból, és szimpatikussá vált a sport. Így a szüleimet kezdtem kérlelni, hogy elkezdhessek komolyabb szinten is focizni, amire épp lehetőségem nyílt, hiszen akkoriban indult lánycsapat az FK Csíkszeredánál.

– Ezekkel szemben mi tette különlegessé számodra a focit? 

– Úszni elég régen jártam és nem is tartott sokáig a pályafutásom, de nagyon élveztem magát a sportot. A kézilabdát is nagyjából csak másfél-két évig űztem, viszont ott megfogott az, hogy milyen jó érzés is csapatban csinálni valamit. Közösséghez tartoztam, aminek teljes mértékben a része voltam és szerettem másokkal megünnepelni a sikereket, talán ezért is maradtam másik csapatsportnál: a futballnál. Azt hiszem, tízéves koromban kezdtem el focizni, még negyedik osztályban, ennek már majdnem hat éve. A focit különlegessé teszi számomra, hogy mindig más és sosincs két ugyanolyan edzés, mérkőzés vagy játék sem.

– Átlagban mennyi időt töltesz az edzésekkel, meccsekkel? Mennyire foglalja le a hétköznapjaidat?

– Átlagban egy nap két-három órát töltök edzéssel, persze van olyan nap, amikor nincs edzésem. Ebben a három órában benne van az átöltözés, a melegítés, maga az edzés, esetleg kondizás és a levezetők, nyújtások is. A délutánjaim így gyorsan telnek, és időt kell szakítanom a tanulásra is, be kell osztanom az időmet. Hetente általában négy nap vannak edzések, kondizások, prevenciók és szezon alatt hétvégeken a meccsek. Egy meccs, ha hazai pályán játszunk, egy délelőtt alatt le tud járni, viszont idegenbe utazáskor többnapos dologról van szó.

– Milyen kihívásokkal kellett szembenézned?

– Véleményem szerint elég nehéz, hogy jól tudj teljesíteni mind csapatként, mind pedig egyénileg. Ezalatt gondolok a csapatszellemre, a jó hangulatra, közegre, ami elengedhetetlen. A pályán kívül is egyet kell tudnunk érteni egymással, és időt kell töltenünk együtt, hogy megszokjuk és megismerjük egymást, tudjuk, hogyan tudunk a legkönnyebben együttműködni. Az egyéni teljesítmény itt is fontos, nem csak az egyéni sportoknál, és hogy fejlődjünk, javítsuk a képességeinket, ahhoz rengeteg munka és idő kell, de a magabiztosság és a koncentráció is lényeges. Nekem a legnehezebb kihívást talán az jelentette, és néha még most is az jelenti, hogy higgyek magamban és tudjam, képes vagyok jól játszani és jó teljesítményt elérni, az elvárásoknak megfelelni.

– Mivel ez csapatsport, van egyfajta közösségépítő jellege. Szerinted ez hogyan nyilvánul meg?

– Fontos, hogy jó legyen a közösség a csapaton belül, a konfliktusokat meg lehessen beszélni és mindenki jól egyezzen a másikkal. A csapattársaim már évek óta fontos szerepet töltenek be az életemben, a focipályán kívül is. Nagyon sok csapatépítő táborban voltunk már, amelyek szintén sokat segítettek a közösség formálásában, de rengetegszer vagyunk csak úgy együtt is, közös programokban.

– Hogy érzed, neked mik az erősségeid, mivel egészíted ki te, személyesen a csapatot?

– Szerintem én inkább jó csapatjátékos vagyok, mint jó egyéni, erősebb jellemű játékos, aki több párharcba belemegy. Jól tudom a labdákat osztogatni, passzokat, indításokat adni. A csapatot azzal a szerepemmel egészítem ki, hogy bármilyen poszton tudok játszani. Régebben védő voltam, most inkább csatárt játszom, de középpályán és a kapuban is voltam már párszor.

– Mit gondolsz, mitől lesz a focista jó focista?

– Szerintem a focista attól lesz jó, hogy kemény, alázatos és kitartó munkával és megfelelő odafigyeléssel tud edzeni, fejlődni. A jó focista jól tud játszani csapatban és egyénileg is. Fontos emellett a magabiztosság és a jó beszédkészség is, mind a pályán, mind pedig a pályán kívül.

– Vannak olyan tévképzetek, sztereotípiák a foci, főként a női foci kapcsán, amiket szeretnél eloszlatni?

– A női focit illetően van néhány sztereotípia, amit hallottam és nem tartom valósnak, de ritkán futok össze ilyenekkel. Egyesek szerint a női foci még gyerekcipőben jár, akár világszinten, akár itt a környékünkön nézünk szét. Ezzel én nem teljesen értek egyet, mert bár a női futballnak nincs olyan régre visszanyúló történelme, de fejlődik és egyre csak jobb lesz. 

– Nemrég a csapatodat, a csíkszeredai városháza Év Sportolója gáláján díjazták mint az év utánpótláscsapatát. Ezt hogy élted meg?

– Igen, nemrég az Év utánpótláscsapata címet kaptuk meg a gálán, aminek őszintén nagyon örültem. Nem is gondoltam volna, hogy valaha is ilyen eseményen vehetek részt, viszont a csapatomnak és a volt edzőimnek is köszönetet mondok ezért. 

– Mik a terveid a focival a jövőre nézve?

– Nagy hangsúlyt próbálok fektetni az egyéni teljesítményem fejlődésére, de a csapaton belüli együttműködési készségemre is. A terveim között szerepel emellett az is, hogy a csapatunk is jól játsszon és jó eredményeket érjünk el a 2023–2024-es országos bajnokság tavaszi fordulóján, aminek a szezonja hamarosan kezdődik. El tudom képzelni magunkat a döntőbe jutáskor is, de még meglátjuk, addig mit hoz a forduló.

Az utóbbi években egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a transznemű nők részvétele a női csoportokban mennyire igazságos. Ez a kérdéskör nem csupán a sport területén vált ki heves vitákat, hanem a társadalom számos más területén is, ahol az identitás és az egyenlőség kérdéseit a mai napig szorgosan vizsgálják. A sportban azonban ez a kérdés különösen érzékeny téma, mivel itt a fizikai különbségek és attribútumok kiemelt szerepet játszanak.

Az egyenlőség elve azt mondja, hogy minden személynek azonos jogai és lehetőségei vannak, függetlenül nemi azonosságától vagy szexuális orientációjától. Ideális világban ezzel mindenkinek egyet kellene értenie. Ha nem is teljesen, de legalább nagy részben. Ennek alapján az lenne a logikus, hogy a transznemű nők is ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel rendelkezhessenek a sportban, mint a cisznemű nők. Az egyenlőség hívei szerint a transznemű embereket nem szabad diszkriminálni, és mindenki számára lehetőséget kell adni a sportban való részvételre. Ámen! De…

Annak érdekében, hogy becsületesen döntsünk, muszáj az etikai szempontokat is figyelembe venni. A sportban a testi képességek, az erő, a gyorsaság és az állóképesség kulcsfontosságúak a versenyzés szempontjából. Nagyon kevés kivétel létezik, de a legtöbb versenyszámban, játékban az előbb felsorolt készségek és tulajdonságok döntik el, hogy ki állhat dobogóra és ki nem. Azt állítani, hogy a transznemű nők azonos fizikai előnyökkel vagy hátrányokkal rendelkeznek, mint a ciszneműek, a biológiai különbségek figyelmen kívül hagyását vonja maga után.

A kérdéses vitát tovább bonyolítja, hogy a tudomány még nem határozta meg egyértelműen, hogy a hormonkezelés és a nemátalakító műtétek mennyiben változtatják meg az adott személy testi adottságait – sportolási teljesítmény szempontjából. Néhány tanulmány szerint a hormonterápia után a test teljesítőképessége jelentősen csökkenhet, mások viszont azt állítják, hogy bizonyos előnyök továbbra is fennmaradhatnak. Ez egyelőre a jövő titka, amíg ez nem tisztázódik, addig csak ujjal mutogatunk egymásra.

Hogy mi a teendő? Nem tudom, nem tudni pontosan, de türelmesnek kell lenni. A társadalomnak és a sporttestületeknek meg kell találniuk az egyensúlyt egyenlőség és etika között. Lehetséges, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség a transznemű nők részvételével kapcsolatban, figyelembe véve a biológiai különbségeket. Lehet, hogy külön kategóriában kellene indulniuk. Bármi lehetséges. Egy valami biztos: a nyitottság, a nemek és a bizottságok közötti párbeszéd és az elfogadás fogja eldönteni, hogy az „egyenlőség mindenáron” a legfontosabb, vagy sem.