Slider

Cimboránk, a stressz

by Nagy Kriszta | 2020. 02. 01. | 0 | Kivetítő,Slider |

Az átlagember naponta több stresszfaktorral is találkozik, legyen az egy hatalmas forgalmi dugó, időhiány, vagy az egyetemisták rémálma, a vizsgák. Az élet komplikált, összetett, nehéz, sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi azt gondosan elterveztük, ez pedig rengeteg stresszel jár.

A stressz alapvetően nem rossz dolog, hiszen olyan testünkbe kódolt kellék, aminek a segítségével azonnali válaszreakció érkezik különböző szituációk hatására. Őseink ezen szupereszköz által képesek voltak megmenekülni olyan fenyegető helyzetekből, mint például egy ragadozó támadása.

A 21. századra jelentősen csökkent annak a valószínűsége, hogy megtámad egy oroszlán (a medve más kérdés…), de a stressz ettől még létezik, és osztályozzuk is: ma már pozitív és negatív stresszről beszélünk. A feszültségkeltő, mégis izgalmas tevékenységek során pozitív stresszérzet uralkodik rajtunk. Különböző sportok, például kézilabda, foci, vagy sízés alatt is átélhetjük ezt a fajta stresszt, az olyan extrém tevékenységek, mint a bungee-jumping is kiválthatja, de egy egyszerű ajándékozás alatt is tapasztalhatunk pozitív stresszt, amit torkunkban dobogó szívünk vagy izzadó tenyerünk jelez.

Az ember életében állandóan jelen levő feszültség a krónikus stressz, ami hatással van az elmére és a testre egyaránt. Az idegrendszer nem képes megkülönböztetni a valós veszélyt az elmében történő veszélytől, tehát egy vizsga közeledte ugyanolyan stresszt képes előidézni, mint egy oroszlántámadás. A mai rohanó világban az ember rengeteg különböző feszültséget, zavart keltő faktornak van kitéve, ezért nap mint nap többször is tapasztalhatunk erőteljes stresszélményt. Ennek az állandó érzésnek pedig olyan hatása lehet, mintha méreg áradna a testben: fejfájás, magas vérnyomás, rossz alvás, feledékenység, megemelkedett szívroham kockázat, depresszió. A stressz szinte mindenféle lelki és testi betegséget képes sokkal rosszabbá tenni.

 

 

 

Hogyan csökkenthetjük a stresszt? Első lépésként fel kell ismerni a stresszfaktorokat. Rövid önvizsgálattal bárki rájöhet a frusztráció okára. Ezt megtalálva máris megpróbálhatunk változtatni a helyzeten, kizárva a negatív tényezőket, elvégezve az elmaradt feladatokat, legyőzve az esetleges félelmeinket. Hátra kell hagyni a helytelen megküzdési technikákat. Ilyen például az alkohol, a drogok, a cigi, a túlzott érzelmi evés, a közösségi média folytonos görgetése, agresszió. Ezek helyett érdemes olyan technikákat bevetni, amelyek ténylegesen segítenek a stressz levezetésében, csökkentésében. Meglepően sok felesleges feszültségkeltő helyzetet kerülhetünk el tudatosan, egy kis életünkre vonatkozó változtatással. Nem szabad mindent az utolsó percre hagyni, és nem kell minden feladatot elvállalni. Meg kell tanulni nemet mondani. Kerülni kell az olyan beszélgetéseket, amelyek különböző vitákba torkollnak, és a munkamánia helyett inkább a megfelelő munka-pihenés arány kialakítására kell koncentrálni. Ha olyan szituációval találkozunk, amelyben elkerülhetetlen a stressz, a kommunikáció és megküzdési stratégia változtatásával könnyíthetünk a helyzeten. Az érzelmek kifejezése és a kompromisszumkészség a siker kulcsa. Fontos az egészséges egyensúly az iskola, a munka, a társadalmi élet és pihenés között.

Léteznek olyan relaxációs technikák, amelyek azonnal segítenek csökkenteni a stresszt. A mély légzés és az izomgyakorlatok (feszít-kienged) talán a legkönnyebb módjai a feszültség azonnali levezetésének. És bármennyire is klisé, meditációval tényleg segíthetünk frusztrált idegállapotunkon. Hosszú távon a kirándulások, túrázások, a testmozgás, a szociális kapcsolatok, a hála megélése, az egészséges étkezés és a kreatív alkotói tevékenység mind csökkentheti az életünkben előforduló stresszt.

Minden tízesed egy fát ültet!

by Pilbáth Kincső | 2020. 01. 30. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Ha már túlvagy a napi hat kávén, a legaktuálisabb bulin, halaszthatatlan nagymosáson és sürgősebbnél sürgetőbb januári nagytakarításon, de a Szexoktatás (Sex Education) és a Fekete tükör (Black Mirror) legutolsó évadait is ledaráltad, kétszer, akkor itt a legeslegmotiválóbb indok, hogy végre elkezdj tanulni a vizsgáidra: ahány tízest kapsz, annyi fával lesz gazdagabb a Föld!

A vizsgaidőszakban kapott minden tízes egy újabb elültetett fa a BabeşBolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán, amely feladatául tűzte ki, hogy diákjai segítségével tegyen valamit a környezetvédelem érdekében. Az egyetem annyi fát fog elültetni, ahány 10-es összejön a diákoknak a vizsgaidőszakban.

A faültetést az egyetem biztosítja a TeamTrees projekt keretében, amit két amerikai youtuber, Mr. Beast, más néven Jimmy Donaldson és Mark Rober kezdeményezett. Az ötlet szerint minden adományozott 1 dollárból elültetnek egy fát valahol a világban. Az adományokat az Arbor Day Alapítvány nevű, faültetéssel foglalkozó szervezet kapja, amely 2020 januárjában kezdi el az ültetést, ami legkésőbb 2022. december végéig tart majd.

Ha nem vagy a fenti kar tagja, de egy fával te is szeretnéd segíteni a Földet, megteheted a TeamTrees oldalán (teamtrees.org). Eddig 21,6 millió dollárt sikerült összegyűjteniük, a legtöbb adományt, 1,1 millió dollárt Tobi Lutke, a Shopify vezérigazgatója adta, őt követi Elon Musk, a Tesla Motors, a PayPal vagy a SpaceX megtervezője,  egymillió dollárral.

Ne feledd. EGY fa is segíthet!

Cím helye

by Joldes Xénia | | 0 | Bezzeg...,Slider |
„Ülsz a teljesen üres Word-dokumentum előtt. Nézed. Intenzíven szuggerálod évtized-hosszúságúnak tűnő perceken keresztül, és várod, hogy sült galamb formájában a szádba repüljön az inspiráció."
Joldes Xenia
teljes cikk

Lénárt Paula: kézdi sportolóból amerikai kosarazó egyetemista

by Balázs Etelka | | 0 | Példakép(p),Slider,Sportszelet |

Lénárt Paula Kézdivásárhelyen született, ott kezdte kosaras karrierjét, ma már Amerikában, a Dartmouth Women's Basketball csapatban játszik. Napjai sűrűn beosztottak, de sikerült Skypeon elcsípnem pár kérdés erejéig.

 

  • Hogyan kezdtél el kosarazni?

  • Körülbelül hatéves lehettem, amikor először fogtam labdát a kezembe. Akkor kezdődött minden. Az első és legkedvesebb emlékeim közé sorolnám a nyári táborozásokat, amiket akkor még Sinaián szerveztek meg az edzők. Ott játszottam az első mérkőzésemet is, amikor három évvel nagyobb korosztállyal játszottunk, és 21-0-ra kikaptunk.

  • Mi az, ami azóta is hajt, hogy kosarazz?

  • Eleinte valójában nem igazán szerettem kosarazni, kifejezettem ellenkeztem, és próbáltam kifogásokat találni, hogy ne kelljen edzésre mennem. Aztán idővel annyira hozzám nőtt, hogy nem akartam edzést kihagyni. Ahogy kiskoromban, úgy most is a legnagyobb örömöt a csapattársaim adják és közösség, amelynek tagja lehetek. Bár először édesapám kosárlabda-szeretete hajtott, ma már annyira az életem részévé vált, hogy nem bírnék ki hosszabb időt mozgás nélkül.

  • Kik támogattak/támogatnak benne?

  • Rengeteg támogatást kaptam a szüleimtől, elsősorban édesapámtól, akinek az élete a kosárlabda, otthon Kézdin. Emellett anyukám is mindig támogatott a céljaim elérésében.

  • Hogyan jutottál ki Amerikába?

  • Tizenegyedik osztály végén kezdtem el azon gondolkodni, hogy szeretnék kijönni Amerikába tanulni, mivel itt a kosarazást és a tanulmányaimat is magas szinten folytathatom. Ekkor kezdtem el készülődni vizsgákra és tesztekre, majd felvettem a kapcsolatot egy EasyGo nevű céggel, akik segítenek sportolóknak kijutni. Pár hónap levelezés és Skypolás után volt már néhány komolyabb ajánlatom, többek között az egyetemtől, ahol most is tanulok. Persze nem ment minden olyan simán, ahogy elképzeltem. Elsőre nem vettek fel, így egy évet magániskolában töltöttem Massachusettsben. Ez többek közt segített a nyelv elsajátításában és a kultúrasokk leküzdésében is.

  • Azt kaptad ott, amit vártál?

  • Igen is meg nem is. Fejlődni jöttem, és azt megkaptam, viszont nem úgy, ahogy arra számítottam. És persze az sem igaz, hogy itt problémamentes az élet, sőt sokkal stresszesebb.

  • Mitől stesszes? Mi a programod?

  • Hát röviden: napi két edzés, minden héten két meccs, és közben segítek egy professzoromnak egy kutatásában is. Végzős vagyok mérnöki és művészetek szakon, emellett pedig az egyetem csapatában kosarazom. Idén kapitány is vagyok a négy másik végzőssel együtt. Sőt most munkára is jelentkezem. Mondjuk nem mindig ilyen az életem, csak ilyen most a végzős év.

  • Szerinted miért mennek ki az emberek Amerikába? És onnan miért jönnek ide, Európába?

  • Legtöbben hasonló okok miatt jönnek ide, mint én, vagyis, hogy összeegyeztessék a sportot meg a tanulást. Vannak, akik magasabb szintű kosárlabdát szeretnének játszani, vagy ugródeszkaként tekintenek az egyetemi évekre, ahonnan majd belevághatnak egy profi karrierbe. A legtöbb amerikai játékos viszont szimplán a játék szeretetéért utazik és játszik Európában. Nekik ez egy lépcsőfok, vagyis inkább pihenő egy mindennapi karrier és az egyetemi éveik között. Női ágon többet is keresnek egy európai csapatban, mint egy amerikaiban. Sokan szeretnének világot látni és közben azért kapni fizetést, amit szeretnek csinálni.

  • Mik a terveid? Van-e B-terved a kosarazás mellett?

  • Jelenleg a kosárlabda maga a B-terv. Vagyis ezt mondom magamnak, aztán meglátjuk, hogy a valóságban működik-e. Szeretnék mesterire jelentkezni építészet szakmában, de előtte mindenképp szeretnék némi munkatapasztalatot szerezni. Jelenleg erre keresek lehetőséget itt Amerikában.

  • Van valami babonád/szokásod, amit meccsek előtt csinálsz?

  • Nincs babonám, minden meccs előtt alszom egyet, az segít koncentrálni.

  • Itthon sztárként tekintenek rád? Találkozásaink során azt vettem észre, hogy van egy rajongói attitűd körülötted.

  • Nem gondolom, hogy sztárként tekintenének rám otthon, példaképként igen, kosaras körökben. Ez pedig boldoggá tesz, hiszen szeretem motiválni és inspirálni az embereket, hogy kövessék az álmaikat.

A Papalagi egy polinéz törzsfőnök szemével

by Molnár Bogi | 2020. 01. 26. | 0 | KultúrHaus,Slider |

Adott egy német festő-író, aki az első világháború idején Szamoára utazott, majd érdekes ötlettől vezérelve megírta könyvét, amelyben egy képzeletbeli bennszülött törzsfőnök szemszögéből mutatja be a kor modern, európai fehér emberét, vagyis a Papalagit. A helyenként nevettető olvasmány száz évvel a megjelenése után is úgy tart görbe tükröt a 21. század Papalagijai elé, hogy az önkritika és felismerés elkerülhetetlen.

(more…)