Slider

Nyelvtanulás másképp

by Belényesi Rebeka | 2020. 06. 19. | 0 | Ajánló,Slider |

A karantén jó lehetőség volt arra, hogy új dolgokat próbáljunk ki. Nekem az jutott eszembe, hogy nem is lenne rossz egy új nyelvel megismerkedni. Manapság nyelvet tanulni már ezerféle módon lehet, én pedig a szórakoztató változatot választottam: a sorozatnézést.

Amellett, hogy érdekes ebben a formában elsajátítani egy idegen nyelvet, teljesen bérmentes is, hiszen nem kell magántanárt fizetni. A legfontosabb, amikor valaki elkezd filmekből vagy sorozatokból nyelvet tanulni, hogy olyat válasszon, aminek a cselekménye érdekli, és le tudja kötni a figyelmét hosszabb időre. Én (éppen ezért) a spanyol nyelvtanulásomat a La Casa de Papel (Money Heist) című sorozattal kezdtem meg. (Most is úgy gondolom, a lehető legjobb döntés volt.) A spanyol sorozat 2017-ben került a képernyőkre, és mai napig hatalmas sikere van az egész világon. Egy nyolcfős társaság, talpig pirosban és maszkban betör a nemzeti pénzverdébe, hogy véghez vigye a történelem legnagyobb és legtökéletesebb rablását. A banda tagjai városok neveit viselik, hogy senki se ismerje fel őket. A Profesor irányításai szerint dolgoznak, ő a rablás ötletgazdája, megszállottja, és ő az, aki mindent kitervelt a siker érdekében, még a rendőrök lépéseit is kiszámította. A saját tökéletesített tervének kivitelezéshez viszont szüksége volt elszánt emberekre, akik bűnözői előélettel dicsekedhetnek.

Az akciósorozatot nem véletlenül kedvelik világszerte, izgalmas cselekménye képes teljesen beszippantani a nézőt. Velem is így történt, és ha őszinte akarok lenni, a sorozatban szereplő Profesor óráin figyeltem a legtöbbet ebben a félévben. Elsőként a puta madre, puta vida szitokszavakat jegyeztem meg, sőt néha azon kapom magam, hogy használom is őket, egy-egy feszültebb pillanatban. De ismerős már a helyzet, ugyanis régen is így történt ez: a játszótéren a román gyerekeknek mindenekelőtt a magyar káromkodásokat tanítottuk meg, és fordítva. Valamiért ezek vésődtek és vésődnek be mai napig is leginkább az emlékezetünkbe. Természetesen itt nem állt meg a tudomány, a számokat is megjegyeztem, és az olyan kulcsfontosságú szavakra is jól emlékszem, amelyek számtalanszor elhangzanak a szereplők szájából, mint például a medicina (gyógyszer), sangre (vér), atracos (rablás), negociación (tárgyalás), asesino (gyilkosság). Összegezve, a spanyol sorozatkészítők előtt kalapot emelek, mert fantasztikus sorozatokat készítettek, és hála nekik nem unatkoztam annyira a karantén alatt. Még a kijárási tilalom feloldása után is szívesen nézem őket, már csak azért is, mert sikerült néhány spanyol kifejezést megtanulnom. Igaz, a nyelvtant sorozatokból nem lehet elsajátítani, de aki elég elszánt, online kurzusokkal folytathatja a tanulást. Én kifejezetten szerettem, hogy a nemtanulás közben is tanultam.

Gracias amigo por leer mi artículo!

Na, ezt kukkold, babám!

by Böjte Beatrix | | 0 | Étrend,Slider

Az unalom perceiben, amikor csak elbambulunk a semmibe, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a szomszéd tájéka több izgalmat rejt, mint az, ami éppen körülöttünk zajlik. Van, aki kukkolásnak nevezi, és van, aki évek óta műveli. Vannak, akik profibban, kameralencsével űzik ezt, az aranyfokozatos mesterek pedig távcsővel. Az egyszerű ember simán csak a szemére hagyatkozik. A legizgalmasabb egy tömbházdzsungelben, hogy rengeteg ablak van, ami számtalan izgalmas történetet mesél el a kíváncsi szemeknek. De vajon az én ablakom mit mond el rólam?

Azt, hogy én még itthon is mindig a tökéletes outfitre törekszem, és hogy a hajam is állandóan csodálatosan néz ki. A kékcsillagos pizsi naci délután négykor is kiemeli a szemem barnaságát, és megmutatja, hogy az öltözködésnél a kényelmet ötvözöm a legújabb trendekkel. Legalábbis merem remélni, hogy Álomországban a csillagminta a 2020-as divat egyik elengedhetetlen eleme. A kusza csomóba kötött hajam meg a lelkiállapotom vidám kócosságát, fürtös ingadozását és fonott frusztráltságát próbálja sugallni. Fontos ugyanis, hogy a külsőnk tükrözze a belső énünket is. Titkos vámpír mivoltomra az éjjeli fények és a nappali sötétítés utalhat, ám a fokhagymát szeretem, így az alvási rutinom felborulására más magyarázatot kell találni. Azt vallom, hogy a délutáni tea helyett a sörösüveggel mászkálni igenis jót tesz a léleknek. Jóga helyett is inkább ezt választom, ha lehet. De Isten és a szomszédok látják lelkemet, én próbálkozom az otthoni edzéssel is kisebb-nagyobb sikerrel. Az is kiderül, hogy eddig titkoltam a tánctudásom. Csípőm ringása, mozgásom kecsessége, a már-már erotikusba átmenő figuráim a szobám, a parkett és a szőnyeg az ördögévé tesznek. És igen, be kell vallanom, ezeket csak pár dolog miatt nem láthatta sűrűn ismerős-ismeretlen: az egyik a féltékenység, azt hiszem, ezt meg sem kell magyaráznom, lányok… cicaharc…, a másik pedig, hogy a hímek párzási rituáléként érezékelhetik, vagy akár szirének énekéhez hasonló állapotba is kerülhetnek tőle. Tisztes távolságból nézve senkire nem hat veszélyesen, így aki lesve kapja el a pillanatot, megmenekül, nem kell félnie. A koncertjeim nem tudom mennyire látványosak, itt sajnos kár, hogy csak kép van, hang nincs, mert változatos számokat szoktam olyan hangosan elénekelni, ahogy csak bírom. A szemfülesek észrevehették, hogy Ádám szerdánként, Bence szombaton és Csanád minden második hétfőn meglátogat. De ez nem is fontos. A lényeg, hogy sokat elmondhat rólam egy kis távoli megfigyelés, így aki úgy érzi, hogy valamit kifelejtettem, bátran jelezze.

Nyaralj itthon

by Helga Megyesi | | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Ez az év számos nehézséggel állított szembe minket, már a kezdetekor úgy kellett élnünk az életünket, ahogy eddig még soha: korlátozva. A nyár beköszöntével sem mondhatjuk, hogy szabadok vagyunk, és folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytunk. Már az is elég szomorú, hogy az idei kisebb-nagyobb fesztiválok dátuma átkerült a jövő évre, és a külföldön nyaralni vágyók is korlátok közé lesznek szorítva. Mi mégis a szerencsések közé sorolhatjuk magunkat, hiszen egy gyönyörű országban élünk, amit eddig talán éppen a külföldi utazások miatt nem fedeztünk fel. Most itt a lehetőség arra, hogy túrázzunk és várost nézzünk belföldön, akár családdal, baráti társasággal vagy kettesben. Íme öt hely, amit érdemes lesz meglátogatnod a nyáron.

Az egyik személyes kedvencem Vajdahunyad vára (Corvinus kastély), Románia leglátogatottabb nevezetessége. A középkori vár az egyik legimpozánsabb és leghíresebb turisztikai látványosság Erdélyben. A várkastélyról hátborzongató legendák is keringenek, például az egyik ilyen történet Vlad Țepeș személyéhez kapcsolódik. Sokan azt hiszik, hogy Hunyadi Mátyás itt börtönözte be a hírhedt vajdát és tizenöt évig tartotta fogva. Egy másik legenda szerint a lovagtermet nemcsak vendégfogadásra, hanem tárgyalásokra is használták. A tömlöcbe vezető nyílás fölött elhelyezett székre ültették az elítéltet, majd döntéshozatal után a rab több métert zuhant a tömlöcig. A jó hír az, hogy a vár május 15-e óta újra fogadja a látogatókat. Amennyiben ezt a helyszínt tűzted ki úticélnak, akkor ne felejtsd el bepakolni a diákigazolványod is, hiszen a tanulók kedvezményes áron juthatnak be a várba, mindössze 7 lejért, a felnőtteknek viszont 31 lejt kell fizetniük. Itt a fotózás vagy videózás plusz költségekkel járhat.

A következő helyszín Szinaja, Peleș-kastély, Románia egyik legfontosabb történelmi jellegű műemléke, egyedi stílusa, történelmi és művészeti értékei miatt. A kastély nem minden nap látogatható, hétfőn és kedden zárva van, ami pedig a belépést illeti: saját magad választhatod meg, hogy teljes vagy csak részleges túrát szeretnél a kastélyon belül. Igaz, ami igaz, a Prahova-völgyében elterülő Szinaja sem utolsó látvány, a Kárpátok gyöngyszemének is nevezik, nem csoda, rengeteg látnivalót találunk a városkánba, például a kaszinó épülete, a Foisor vadászház vagy a szinajai kolostor. Amennyiben nyáron látogatod meg a hegyi várost, mindenképp vigyél magaddal fejfedőt és naptejet, mivel rettentő meleg van ebben az időszakban, ha pedig a Bucsecs-hegységben található Szfinx vagy Babele alakzatok felé vennéd az irányt, nem árt felszerelkezned egy meleg pulcsival is.

Harmadik: Törcsvár (Bran kastély), az utolsó kastély a listán, amit ajánlok figyelmetekbe.
A közhiedelemmel ellentétben nem Vlad Țepeș birtokában állt, ő csupán egyszeri vendégként töltött itt pár napot, azonban a Drakula-kultusz meghatározó helyszínévé nőtte ki magát, talán alaptalanul is.

A városias környezetből kiszakadva megannyi természeti látványosságot találhatunk. Például a Radnai-havasokban. Itt található Románia legmagasabb zuhataga, a 80 méteres Lóhavasi-vízesés. A fárasztó szintemelkedésekből mintegy 500 métert megspórolhatunk sífelvonóval, amit nem érdemes kihagyni az elénk táruló látvány miatt, a felső állomástól a vízesésig pedig turistaösvény vezet. Itt ajánlott óvatosan lépkedni, főleg a vízeséshez közeledve, az itt-ott kitüremkedő sziklák miatt.

Szintén látványos helyszín a Dregán-völgye, aminek legismertebb látnivalója a Dregán víztározó vagy más néven Floroiu tó. A gát magassága 120 méter, nagyszerű kilátás nyílik róla a víztározóra és a környékre, amit érdemes bejárni. A környéken található az 1741 méteres Bocsásza-csúcs, valamint az Ördögmalom vízesés, azonban ezekhez nem vezet turistaösvény, nincsenek a közelben éttermek vagy boltok, ezért érdemes uzsonnát csomagolni az útra. Nyáron nagyon meleg van, emiatt oda kell figyelni arra is, hogy legyen nálunk elegendő ivóvíz, illetve óvakodjunk a sziklák alatt megbúvó viperáktól.

Kis listánkat kibővíthetjük még festői városokkal, például Brassó, Segesvár, Kézdivásárhely, Nagykároly vagy akár Temesvár. A lényeg, hogy bárhova is megyünk, érezzük jól magunkat, törjünk ki a bezártságból, és kiélvezzük a nyarat, ahogyan azt az előző években is tettük.

Levél az érettségizőknek

by Fórika Dóra | | 0 | Egyéb,Slider |

Kedves érettségiző,

Nem foglak most én is azzal nyaggatni téged, hogy tanulj. Hagyom, hogy eldöntsd, most mi a fontos neked. Bár te most másabb, talán nehezebb helyzetben vagy, mint anno én – hiszen kimaradt a szemtől szembeni oktatás egy része –, úgy gondolom, az érettségi előtti időszakot mindenki hasonlóan éli meg. Elmesélem, én hogyan vészeltem át.

Kétfajta embertípust képzelek el: aki éjjel-nappal tanul és aki inkább halasztgat az érettségi árnyékában is. Bevallom, én az utóbbihoz hasonlítottam inkább, pedig a kezdetekben nem így álltam hozzá. Naptárt készítettem magamnak, hogy a különböző napokon milyen tételeket oldok meg, mit nézek át, esetleg milyen leckéket tanulok újra. Az elején töredelmesen követtem saját utasításaimat, de nem sikerült sokáig motiváltnak maradni. Feltettem magamban, ha egy nap kimarad valami, másnap bepótoltam. Aha, persze. A sohabenempótolósdi. Ismerős, nem? Mind a mai napig csodálkozom, hogy sikerült a hatos átlagot összekaparnom. Nagy mákom volt, az biztos. A román érettségi előtt egy nappal rápillantottam az egyik verselemzésre, amit nem igazán tudtam. Átolvastam, de nem is figyeltem rá. (Ez, remélem, már nem ismerős!) Kitalálod mi történt? Másnap éppen a csak átolvasott vers mosolygott rám a lapról. Szidtam magam, amiért nem tanultam meg rendesen, mert aztán egy kerek hétig rághattam a körmöm, vajon átcsusszanok-e egy fél oldalnyi esszével? Spoiler: meglett, átcsúsztam. Az eredményhirdetés napján dél körül kaptam az üzenetet, hogy közzétették a jegyeket. Remegő kezekkel és anyukám biztatásával vettem rá magam, megnyitottam az oldalt, és kerestem a nevem a sok között. Elsőként a sor végére néztem, mert nem is az érdekelt, hogy milyen jegyekkel, csak ott legyen a szócska „reușit”. Ott volt bizony, és túlzásnak tűnhet, soha addig nem voltam olyan boldog. Nem mondhattam, hogy a sok álmatlan éjjel meghozta gyümölcsét, hiszen nem tanultam éjjeleket, de a hír, hogy mégis sikerült, legurította azt a bizonyos nagy sziklát a szívemről. Egy dolog biztos: egyszer kell végigcsinálni, és neked már nem szabad a szerencsére hagynod, mert én azt mondom: nem éri meg. Képes vagy arra, hogy megtanuld, amit kell. Kérj segítséget tanáraidtól, ismerőseidtől, ha nem megy valami. Nálam sokszor elhangzott az a mondat, hogy most már úgyis mindegy, mert már túl kevés időm van tanulni. Jegyezzétek meg: sosincs késő. Az utolsó öt méter is lehetőség.

Üdvözöl, és sok sikert kíván egy elsőéves újságíró szakos diák!

Kincsem és Nagy Ervin, a tökéletes páros

by Fanni Urbán | | 0 | Ajánló,Slider |

A Herendi Gábor rendezésében készült Kincsem című magyar romantikus kalandfilmet 2017. március 16-án mutatták be Magyarországon. Már hetekkel a megjelenés előtt szembejött velem a plakáton a reklámja, a nagybetűs „HAMAROSAN A MOZIKBAN” pedig felkeltette az érdeklődésemet. Annál inkább, hogy az egyik kedvenc magyar színészem, Nagy Ervint (mint Blaskovich Ernő) választották a főszerepre, aki olyan filmekben és sorozatokban alakít mesterien, mint például a Drakulics elvtárs, Valami Amerika 3, Válótársak, A Tanár, valamint ő Johnny Depp és Chris Hemsworth magyar hangja is.
A történet a „csodakanca” életét, illetve gazdájával alakított kis csapatuk sikereit mutatja be.
A filmet inspiráló történelmi regény cselekménye a 19. században játszódik, a filmben viszont sok a fikció. Engem sikerült levennie a lábamról, magába szippantott. A hatalmas képernyő előtt ülve, az összes erőteljes hangeffektusnál és izgalmas résznél elfelejtettem levegőt venni, és azt éreztem, hogy szétrobban a mellkasom. A könnyed zongorakíséret a film elején valósággal bevezetett a történésekbe. A cselekmény egy apa-fia jelenettel indít, az édesapa arra tanítja fiát, miként kell egy sérült lovat ellátni. A következő jelenetben a szülőt lelövik, az árván maradt gyermeknek pedig el kell költözni a hatalmas birtokról, a kastélyból. Huszonöt év elteltével a már felnőtt férfi jelenik meg a képernyőn, egy árverésen látjuk, ahol találkozik Klara von Oettingennel (Petrik Andrea), apja gyilkosának lányával. Ernő nem áll jól anyagilag, és bármennyire is szeretné, nem tudja megvenni Kincsemet, így a ló Klárához kerül. A vad állatot megpróbálják betörni, de az elszökik. Ernő vezeti vissza őt a gazdájához, aki csekély összegért, annyiért, „amennyi épp nála van”, neki ajándékozza. Blaskovich élete új irányt vesz.

A ló, mint ősi állat, már a magyarok történelmének kezdetén is nagy szerepet játszott. Ha a filmben egy állat – jelen esetben egy ló – ugyanolyan hangsúlyt kap, mint a hús-vér emberek, jó eséllyel nagy érdeklődést vált ki a nézőkből, hiszen a legtöbb ember odavan az állatokért, a lovakért különösen sokan rajonganak. Ebben a filmben az ember-ló kapcsolata az emberi erkölcsöt és a helyes állattartást is szemünk elé tárja. A ruhák, zenék pedig visszarepítenek az 1800-as évekbe, bemutatják a kort és átadják hangulatát. Ebben a filmben van dráma, kaland, romantika és mindezek mellé még irónia, humor is társul.  A történet pedig izgalmas, humoros, élvezhető és ideális egy vasárnap esti kikapcsolódásra.

Összességében? Tetszik, hogy olyan atmoszférát teremt a néző köré ez az alkotás, ami kicsiket és nagyokat egyaránt a képernyő elé vonz, és két óra erejéig az ember azt érzi, hogy csak ő van és a film. Nem tartozom a történelemkedvelők táborába, de ez a film olyan lett, ami egy csöppnyi érdeklődést indított el bennem ezirányba. Ha ki kéne emelnem két meghatározó momentumot, az a bál és az utolsó jelenet lenne. Ahhoz, hogy megértsd, miről is beszélek, meg kell nézned a filmet. Nem fogod megbánni!