Bezzeg…

A változás szele

by Krasznai Csongor | 2018. 11. 16. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Mindig is olyan személyiség voltam, aki szerette, ha az ideje be van osztva és mindig van amivel elfoglalja magát. Ehhez elégnek bizonyult a kötelező programok tárháza, és ha az nem volt elegendő, akkor a barátok, kapcsolatok kiegészítették. Líceumos éveimben a napom betöltése érdekében hétvégente néha pultosként, néha pincérként vállaltam munkát, hétköznap meg terembe jártam napi szinten két órát. Most, hogy egyetemista éveimet elkezdtem, teljes mértékben felborult a megszokott rend. Már nincs az, hogy tudom jól, reggel 8-tól délután 3-ig foglalt vagyok, majd jöhet a többi. Most már vagy reggeltől estig egyetemen vagyok, vagy pedig egyáltalán nincs órám, és ezekhez kellett minden mást igazítani. Természetesen a rend felborulása okozott már gondokat mind a családi életben, mind a baráti körben, de így is próbálok összhangot teremteni. Az egyetem számomra teljes mértékű foglalatosságot jelent akár az órákon, akár azokon kívül. Ez egy más világ. Emberként kezelő tanárokkal, baráti hangvételű órákkal és sok-sok értékes tapasztalattal gazdagszunk nap mint nap. Olyan személyiség vagyok, aki rendet szeret tartani az életében, így ez az új program teljes mértékű változást hozott. Nem bánom, újdonság itt minden számomra, és gyakorlatilag csak pozitív dolgok vesznek körül, legalábbis egyelőre… Elég valószínű, hogy a véleményem megváltozik az első vizsgaidőszak után, de remélem, azután is kitartok, és rengeteg pozitív élménnyel gazdagszom majd. Mindenkinek javaslom a változás befogadását, mivel gyakran csupa hasznos dolgot hozhat az életünkbe, ami hosszú távon elkísérhet.

fotó: Marten Bjork

Vegyetek vissza a tempóból

by Wolf Petra | 2018. 11. 13. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Amúgy te valóban rám figyelsz, ha szeretnék neked mondani valamit? Vagy csak próbálsz úgy tenni, mintha tökre érdekelne a sztorim? És nekem sikerül-e úgy figyelnem rád, ahogyan az neked megfelel? Minap nevetve szól hozzám a barátnőm: lekötelezném, ha visszavennék a tempóból, alig tud követni. Ennek következtében elkezdődött az önmegfigyelés, és rájöttem, néha tényleg hajlamos vagyok a korábbi beszédstílusomhoz viszonyítva gyorsabban ledarálni a mondandómat. Manapság sokszor azon kapom magam, hogy úgy beszélek, mintha attól tartanék, nem tudom majd lezárni a gondolatmenetet. Elmerengtem a dolgon, s egyértelművé vált, azért parázom, mert sokszor valóban nem tudom. Arra vagy kíváncsi, hogy miért? Mert lelkesen a szavamba vágnak. Úgy, ahogy bizonyára olykor én is mások szavába vágok. De tényleg csak olykor, na. Annyira türelmetlenül várjuk a végszavakat, mint a jelzőlámpa zöld színének felvillanását. Gyakran érzem, s rossz néven is veszem, hogy egyre kevesebben figyelnek igazán arra, amiről a köreikben szó van. De ami ettől jóval aggasztóbb, hogy talán rám is igaz, az én figyelmem is egyre felületesebbé válik, szelektál. Rengetegszer van olyan érzésem, hogy az, akivel beszélgetek, tűkön ül, alig bírja kivárni, hogy levegőt vegyek és átvehesse a stafétát, beékelve egy „bezzeg-történetet”. Amúgy az is elképzelhető, hogy teljesen másfelé szeretne kanyarodni, s az eredeti témától mielőbb szeretne eltérni. Ilyenkor sikeresen elválnak az útjaink, szerencsésebb esetben csak képletesen. Nekem meglehetősen hiányoznak a tekintetek. Nektek feltűnt már, hogy egyre ritkábban nézünk egymás szemébe? Ráadásul ha valaki bátorkodik megtenni, nyomban képesek vagyunk zavarba jönni. Mi lehet az oka? Fáradtság vagy érdektelenség? Miért ficánkolunk a beszélgetés alatt, miért nyomkodjuk még ekkor is a telefonunkat, miért van olyan érzésünk, hogy miközben a partnerünk beszél, a világ elszalad mellettünk? Talán mert a szükségesnél eggyel több dologra összpontosítunk egyszerre. Egyre következetesebben adagoljuk a figyelmet, mint műanyag dobozkáinkba az ebédet, amit szintén nem együtt fogyasztunk majd el. Pipa.

 fotó: https://www.huffingtonpost.com/larry-kim/multitasking-is-killing-your_b_9821244.html?guccounter=1

Egyszer élünk

by Pop Tamás | 2018. 11. 12. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Sok olyan lehetőség adódik az életben, amit nem szabad kihagyni. Az embereknek nem mindig van kedvük ott lenni egy eseményen, elmenni bulizni vagy hasonló. Nekem sem mindig volt kedvem, de visszagondolva rájöttem, hogy talán kár volt nem élni minden alkalommal.

  Teljes cikk

Nem tudom hogyan, de megoldom

by Gebe Zoltán | 2018. 11. 10. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Sokszor előfordult velem: úgy vállaltam el egy feladatot, hogy fogalmam sem volt, hogyan fogom teljesíteni. Mégsem szoktam megbánni az elhamarkodottnak tűnő döntéseket, mert mindig sikerül véghezvinnem azt, amivel megbíztak. Emiatt nehezen tudom elfogadni, ha valamit képtelen vagyok megoldani, és a küzdésemnek a legtöbb alkalommal meg is lesz az eredménye.

Teljes cikk

Benne vagyok? Inkább máskor?

by Mátyás Orsolya | 2018. 11. 05. | 0 | Bezzeg...,Slider |

 

Bizonyára feltetted már magadnak ezt a kérdést, amikor randira, sörözni, bandázni, esetleg egyetemi előadásra vártak. Vagy, ami még jobb: az összesre egy időben. Na de lehet-e jó döntést hozni, ha nagyobb a programkínálat? És ha igen, hogyan tegyük azt?
Fiatalként, egyetemistaként számomra az időbeosztás igazi kihívás. Néha pontosan azzal vesztegetem a perceket, hogy azon filózom: érdemes-e választani két esemény közt, részt venni az egyiken a másik árán? Vagy azon a frappáns kis szövegen agyalok, ami ne legyen sértő, de magyarázatot adjon például egy randimeghívás elutasítására.­

Teljes cikk