Bezzeg…

Koronapjaim

by Biró Sándor | 2020. 04. 15. | 0 | Bezzeg...,Slider

Az első és legfontosabb megjegyeznivalóm a karanténnal kapcsolatban: végre ki tudtam aludni magam! Ezzel szerintem még jó néhányan vagyunk így. A szakértők azt javasolják a tévében, hogy az ember próbáljon meg egy rutint felállítani magának a bezártság idejére, mert így lehet könnyebben átvészelni ezt az időszakot. Napjaim nagyjából ugyanúgy telnek, de azért próbálok némi változatosságot vinni beléjük. A reggeli kávémat például mindig más bögréből fogyasztom el. Felnyitom a laptopom, elolvasom a híreket, és attól függetlenül, hogy van-e határidő aznap vagy nincs, egy kicsit vagy egy kicsit többet a házi feladataimmal foglalkozom. Ezek a feladatok sokszor fejtörést okoznak, de azért hasznosak. Nemcsak tanulunk velük, de az idő is eléggé gyorsan telik nekik köszönhetően. Ezután jöhet a napi szórakozás. A zenehallgatás sosem marad ki a napi rutinból, hiszen nekem a zene bearanyozza a napjaimat. Zenei ízlésem nagyon tág, majdnem minden műfajt szívesen hallgatok, mostanában viszont az elektronikus zenét részesítem előnyben. Szörfölök a YouTube-on és a különböző zenével kapcsolatos internetes oldalakon, ha pedig találok valami újdonságot, azt örömmel osztom meg barátaimmal. Édesapám mintáját követve, naponta felhívok pár ismerőst, jó barátot és megérdeklődöm, hogyan is telnek karanténos napjaik. Ha jó az idő, délutánjaimat az udvaron, a kertben töltöm kutyám társaságában, sétálgatok, szaladgálok vele, így próbálom helyettesíteni a napi testmozgást. Ha rossz az idő vagy épp izomlázam van, mert a minap túl sok volt a szaladgálás, a laptopom előtt maradok, és különböző játékokat játszom akár egyedül, akár távoli barátaimmal. Az este a családé, a nagy beszélgetések vagy épp a társasjátékok után ledobjuk magunkat a tévé elé, és megnézzük a sorozatainkat, hétvégenként egy jó vígjátékot vagy krimit. Ezután befekszem az ágyamba, és egy könyvvel vagy filmmel álomba ringatom magam. Így telnek napjaim a karanténban, közben próbálok pozitív maradni és tényleg nem megyek ki a házból – szerintem ez nagyon fontos. Sajnos tudom, mit jelent, ha az ember beteg, és ágyban kell feküdnie, a saját bőrömön tapasztaltam meg ennek a kellemetlenségeit. Nem akarom sem a családomat, sem magamat megbetegíteni. A barátaimat is arra biztatom, maradjanak otthon, mert csak így lehet vége ennek a rémálomnak.

Hetedik bejegyzés

by Bartok Barbara | 2020. 04. 10. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Kedves naplóm, pontosan hét napja szigeteltem el magam a külvilágtól. Elsősorban azért, mert kötelező, de egyébként is jólesik az elmúlt egy év zsongása után itthon pihenni. A kinézetem napok óta ugyanaz: melegítő nadrág, kinyúlt póló, barátomtól csövelt, térdemig érő pulcsi. A hajam már hajgumi nélkül is megmarad kontyban, a körmeim szakértő hiányában kisfiúsra levágottak. Dolgozni bemehetnék, megengedi a papír, a negyedjére változtatott katonai rendelet, de hálaég, senki nem várja el. Vállon veregetem magam, örülök eme szakma melletti döntésemnek, hiszen munkám is van, és itthonról végezhető munkám van. Enélkül azért lehet, hogy hamar begolyóznék. Régóta kiszemelt könyvem félig elolvasva, a Simsben már a harmadik gyerekkel várandós az emberkém, a színezőm lassan megtelik színekkel, a főzés-mosogatás-rendrakás is barátommá vált a napok alatt. Összesen háromszor hagytam el a lakást, egyszer üzletbe mentem, kétszer hazalátogattam a szüleimhez és nagymamámhoz. Ez bőven elég is volt ahhoz, hogy még inkább elmenjen a kedvem az emberektől. Még mindig van üzlet, ahová egyszerre akár húsz embert is beengednek. Még mindig van ember, aki úgy gondolja, hogy propaganda ez az egész vírus, nem is létezik, s ha létezik sem lehetünk kötelezve otthon ülni. „Nehogymá nekem megmondja a Iohannis, hogy micsináljak” – zúg a fülemben ez az átkozott vélemény. Vajon mikor jönnek rá az emberek, hogy ezek az intézkedések a mi védelmünket szolgálják? Nem csupán azt, hogy ne betegedjünk meg, azt is, hogy ne veszítsük el örökre a munkahelyünket. Hogy legyen majd ahová beülni egy sörre, ha mindennek vége, és legyen a zsebünkben némi pénz, amiből sörözhetünk. Azért vannak, hogy mihamarabb túl legyünk ezen, és a katasztrófák, veszteségek száma ne növekedjen ilyen mértékben. Én szívesen ülök a seggemen itthon, de örülnék, ha nem hónapokig kellene a sok okos, öntörvényű makacs miatt. Na.

Végre?

by Pilbáth Kincső | 2020. 04. 03. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Végre nem cseng 6.30-kor az órám. Végre elkezdhetem azt a sorozatot, amit hónapok óta tervezek megnézni. Végre elolvashatok új könyveket. Még edzéstervet is készíthetek. Hiszen most mindenre van idő. Mindenre, amit eddig hiányoltam az életemből. Mindenre, amire akkor vágytam, amikor ki akartam szakadni a nyüzsgő világból. Így a kényszerből otthon töltött idő már-már felüdülésnek számit… Egy ideig. Néhány nap után azonban elegem van az egészből. Elegem van a sorozatból. Nem köt már le a könyv sem. És később talán megbánom ezt a kijelentésemet, de jelenleg úgy érzem, szívesebben felkelnék 6.30-kor, és járnék egyetemre ahelyett, hogy itthon ülve várok a határidős feladatokra. Ki gondolta volna, hogy valaha is hiányozni fog az ébresztőórám hangja? De ami a legjobban hiányzik: a barátaim és az együtt töltött idő. Azok a programok, amelyek a hétköznapokban természetesnek, néha unalmasnak tűntek. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Mint a megbánás érzésével sem. Hiszen hányan mondtunk már le valamilyen találkát, hogy helyette inkább bekuckózzunk a meleg takaró alá? Most meg mit meg nem adnánk csak egy hétköznapi kávézásért a barátokkal?  Így most itt ülök a szobában, felidézve a jó emlékeket, visszasírva a jó időket, de még a kevésbé jókat is. Ennél szinte minden jobb volt. Igazán szomorú pedig akkor leszek, amikor eszembe jut, hogy az egyetemi éveimnek egyik napról a másikra lett vége. Pár hete még azt tervezgettem, hazajöjjek-e húsvét előtt, ha pedig igen, mikor vegyem meg a vonatjegyet. Aztán egyszer csak szóltak, hogy bezárt az egyetem. Két hétre? Egy hónapra? Ki tudja. Talán kimarad a ballagás, a vizsgák előtti együttes izgalom, a bankett. Minden, amivel egy harmadéves egyetemista lezárhatja ezeket az éveket. Nekünk hirtelen kellett lezárnunk. És hiába van ott az internet, hiába láthatjuk egymást virtuálisan, az emberi kapcsolatokat nem kapjuk vissza. Még egy ideig nem. És hiába igyekszem pozitívan tekinteni az egészre és arra gondolni, hogy elmúlik, az idő csak telik, és úgy érzem, kifutunk belőle.

Tippek az otthonülős időszakra

by Fórika Dóra | 2020. 03. 23. | 0 | Bezzeg...,Egyéb,Slider |

Megszűntették az egyetemet, bezártak a színházak, lemondták a koncerteket, elmaradnak a sportmérkőzések. Egy ideje tart a mossál kezet, üljél otthon időszak és ebből a felindulásból elhoztam pár tippet, hogyan teljen otthon kellemesebben az idő.

1. Ha kint nem, bent is tudtok bulizni.
Hívd át a barátaidat, de előtte feltétlenül kérdezd meg hogy egészségesnek érzik-e magukat. Gyenge immunrendszerű, influenzás pajtások görgessenek tovább, nekik van más megoldás.
Készítsetek egy nagy tál pattogatott kukoricát, vegyetek elő egy kedvelt társast, hallgassatok Bagossyt, legyetek csak úgy együtt és beszélgessetek.

2. Most van időd sorozatozni.
Nézz sorozatajánlókat, nézd meg azokat a sorozatokat vagy filmeket, amik már rég a várólistádon vannak, vagy olyan klasszikusokat, amivel el vagy maradva.

3. Takarítás/átalakítás
Nem éppen a vírus miatti fertőtlenítésre célzok. Válaszd ki a lakás egyik pontját, legyen az a szobád, a nappali vagy konyha. Rendezd át, portalaníts, fesd át, díszítsd máshogy, rendszerezz. Engedd szabadjára a fantáziád, amennyire csak teheted, most van időd rá, hogy alkoss.

4. Süss, főzz!
Ha még találsz lisztet a boltok polcain, találj ki új recepteket, főzz a családnak ebédet vagy valamilyen finom, egészséges vacsorát. Hidd el, hálásak lesznek érte.

5. Hagyd a buszt menni.
Ha kimész a szabadba, menj inkább gyalog, mint tömegközlekedéssel. A tested/lelked hálás lesz érte. Ha dolgod van, menj hamarabb vagy hazafele is sétálgathatsz egymagadban. Olyan sokat vagyunk fent online, már a saját gondolatainkat sem halljuk. Szóval rakd el a telefonod és gyalogolj az egészséged érdekében is.

6. Ne pánikolj!

Legújságíróbb

by Mátyás Orsolya | 2020. 02. 27. | 0 | Bezzeg... |

Legyél objektív, legyél független, legyél érhető és jóhiszemű. Legyél tájékozott, érdekelt, sokszínű, határozott és meggyőző, de az csak észrevétlenül. Legyél kultúra- és sportkedvelő. Írj véleményt. Tudd, hogy miről és mit írsz, főleg, ha az a véleményed. Kérdezz, jegyzetelj, rögzíts. Hallgass vissza, gépelj, javíts. Szeresd a kávét, vagy véged. Nevess: már megint leváltották a kormányt. Sírj: újabb halálos áldozatot követelt egy betegség. Koncentrálj, a munkatársad már megint hangosan és sokat beszél. Ne hibázz. Emelj ki. Közvetíts. Használj nagybetűket. Ne másolj, ne hazudj, ne következtess. Ne cipeld az otthoni problémákat a szerkesztőségbe majd vissza, mert értelmetlen. Ne magyarázz túl, ne légy nagyképű, ne légy idegesítő. Ha lehet, ne utáljon mindenki a városban, aki csak ismer. Ne beszélj csúnyán. Legyen egy jó megjelenésed, ne feledd, a karikák a szemed alatt nem formálják az arcod. Légy pontos, pontosabb másoknál, légy a legpontosabb. Ne késs munkából, tiszteled a főnököd. Írd újra kétszer is a cikket, mert az te gyenge munkád, nem másé. Ne könyvekből tanulj újságot írni. Gyakorolj. Próbáld ki magad. Ismerkedj. Szeresd, amit csinálsz. Legyél kíváncsi. Legyél kitartó. Hitesd el az olvasóval, hogy ő is számít. Tudj mindent is. Ne válts ki tömeghisztériát avval, amit tudsz. Mérlegelj. Higgy a világ javíthatóságban, vagy többé nem vagy újságíró. Ne légy elfogult. Lásd olyannak a világot és az embert, amilyen. Ne légy fáradt. Legyen ihleted. Tudj verset is írni, ne csak hírt. Érts a tördeléshez, vágáshoz, fotózáshoz. Ne légy peches, vagy ha peches vagy ne légy dühös. Ne légy korrupt, vagy te magad kerülsz címlapra. Ne félj változtatni, ne félj írni. Ne feledd, hogy nem mindenki szereti az újat. A megszokott, az komfortos. Legyél egy kicsit minden, érts egy kicsit mindenhez. Legyél tehetséges, legyél lángelme, legyél újságíró!