Csak egy gyors kérdést tennék fel és máris folytathatod félbehagyott teendődet: mikor nevettél úgy igazán, olyan jó ropogóst, hogy a könny is folyt már az arcodon, és a hasad is fájni kezdett? Emlékszel még egyáltalán erre az érzésre? Ha a válaszod igen, akkor máris abbahagyhatod az olvasást. Viszont, ha már te sem tudod pontosan, hogy mikor esett meg veled utoljára a nevetés ezen őszinte, ízes formája, kérlek, kerülj beljebb!

Nevetni mindannyian szeretünk, hiszen ezzel a reakcióval az örömünket, a vidámságunkat fejezzük ki, azt, hogy valamin jól szórakozunk. Nevetünk, ha valaki poént mond, nevetünk egy mémen, nevetünk, ha abszurd helyzetbe kerülünk, de ha te is nevettél már úgy, hogy közben nem érezted a boldogság érzését, ha kacagtál már úgy, hogy közben a mosoly nem érintett mást, csak a szád szélét, akkor biztosan tudni fogod, hogy most miről beszélek. És most valljuk be őszintén a szomorú igazságot: a nevetést, az őszinte nevetést valójában nem mindig könnyű összehozni. Kell hozzá egy csipetnyi önfeledtség, őszinteség, bátorság, jó adag boldogsághormon, továbbá a még ízlés szerint adagolható csoki, zene, jó kis társaság, és még folytathatnám a listát. Sokszor azonban ezek a hozzávalók nem állnak rendelkezésünkre, s ezért a végeredménynek sem olyan az íze, mint ahogy azt már korábban tapasztaltuk. Valahogy hiányzik belőle valami. De néha az is előfordul, hogy minden hozzávalónkból a meghatározott mennyiséget használtuk, az eredmény továbbra sem az igazi. 

A problémát ilyenkor a sütő is okozhatja, mert kihűlt, esetleg túlságosan felmelegedett, vagy korábbi maradékok ragadtak rá. Olyan maradékok, amelyek túl nagy nyomot hagytak, vagy olyanok, amelyek elterelték a figyelmünket. Bár nem vagyok szakértő, de mégis megeshet, hogy a baj az, hogy a sütőnk csak felületesen tiszta, a piszok pedig mélyre van lerakódva. S mivel a sütőnk felületes, amit kiveszünk belőle, az is csak látszólag lesz átsülve, belül viszont nyers marad. Nyers, felületes marad a nevetésünk, a boldogságunk, a kapcsolataink, az életünk. S míg sokszor azzal próbálunk meg törődni, hogy a másik sütője mennyire piszkos, a másik életében és ételében mennyi az átsült és mennyi a nyers, a saját sütőnk annyira bepiszkosodik, hogy még a végén nem találunk rá tisztítószert!

De te is tudod nagyon jól, hogy nem a sütőről, hanem a világunkról beszélek, ami tele van olyan dolgokkal, amelyek elvonják a figyelmünket a fontos dolgokról, például a nevetésről, az igazi nevetésről! Olyan tárgyakkal vannak tele a hétköznapjaink, amelyek elszórakoztatnak, de cseppet sem boldogítanak.

Ezért én most azt tanácsolom neked, hogy miután fél szemmel rápillantottál a szomszédod sütőjére, tésztájára, meg persze az autójára is, vess egy pillantást a magadéra, és mielőtt elszaladnál tisztítószerért, gondolj vissza arra, hogy mikor nevettél úgy igazán, szívből, könnyesen!