Bezzeg…

Le kellene lassulni

by Mátyás Orsolya | 2019. 10. 21. | 0 | Bezzeg...,Slider |
„Okokat keresni vagy hibást találni, hogy miért vagyunk túlpörögve, nem könnyű feladat."
MÁTYÁS ORSOLYA
Teljes cikk

Minket érdekel

by Gebe Zoltán | | 0 | Bezzeg...,Slider |
„A klímaváltozás témája hosszú ideje foglalkoztatja a világot, de igazán sokan talán csak az elmúlt 2-3 évben kezdtünk törődni vele."
Gebe Zoltán
Teljes cikk

Nyugi!!!

by Gebe Zoltán | 2019. 06. 14. | 0 | Bezzeg...,Slider

Sokszor tapasztaltam magamon, hogy feleslegesen idegeskedem, stresszelem túl a dolgokat. Ezzel rengeteg ember így van, kevesen tudják megfelelően kezelni a rajtuk lévő nyomást. A legtöbb esetben csak utólag látjuk be, mennyire felesleges volt túlizgulni a helyzetet. Rengeteg dolgon tudunk idegeskedni, ez könnyen kellemetlenné teheti a mindennapjainkat. Ilyen a vizsgaidőszak is. Általában későn kezdünk el vele foglalkozni, ez az egyetemista élet egyik íratlan alapszabálya, s minél inkább közeledik, annál idegesebbek vagyunk, mert felkészületlennek érezzük magunkat. A szesszió okozta stressz ellen nehéz küzdeni, sokan ilyenkor az egész éjszakát tanulással töltik, vannak, akiknek ez be is válik. Nekem például soha nem jutott eszembe, hogy kipróbáljam ezt a módszert, valószínűleg nem is érnék vele semmit. A fáradtságtól könnyen lehet még idegesebb az ember, ami rontja a koncentrációt, ezzel annak az esélyét is, hogy jó eredményt érjünk el. Úgyhogy ahelyett, hogy elkezdenénk izgulni azon, hogy mi történik, ha kudarcot vallunk, vagy elkezdenénk a falba verni a fejünk feleslegesen, inkább hagyjunk fel pár órára minden más tevékenységgel, s próbáljuk magunkba szívni az esetek többségében feleslegesnek tűnő rengeteg információt. Sokszor nehezen tudom megállni, hogy a tananyag helyett ne a Facebookra vagy a YouTube-ra menjek rá, de valahogy mindig erőt veszek magamon. Ha érzem, hogy már nem megy a fejembe semmi, inkább félbehagyom a tanulást, így nem húzom fel magam rajta. Annyi biztos, hogy nem ez az évnek a legkellemesebb időszaka, de valahogy túl kell lenni rajta, azt semmiképpen nem szabad hagyni, hogy elvegye a kedvünket az élettől. Felesleges azon gondolkozni, mi lesz, hogyha elbukunk, ha mindent megteszünk az ellenkezőjéért, végül úgyis sikerrel járunk. Néha egészen jót tudok a bajszom alatt mosolyogni, mikor valaki azt magyarázza nekem, hogy mennyire pánikba van esve egyik vizsgája miatt, egészen addig a pillanatig, amíg eszembe nem jut, hogy vannak esetek, amikor én is ugyanezt csinálom. Az egésznek a vége a legtöbb esetben ugyanaz: jót röhögünk azon, hogy képesek voltunk ennyire ráparázni a dolgokra, amikor a kudarc közelében sem voltunk. Sokkal egyszerűbb tehát nyugodt fejjel nekivágni az egésznek, így könnyebben megmarad a fejünkben a lényeg, s nem kell annyi időt a gép előtt töltsünk, hogy az agyunkra menjen a tanulás. A stressz tehát nem vezet sehová, legyen szó bármilyen helyzetről. Végezetül csak annyit mondanék: Nyugi!

fotó:

unsplash-logoJohn Sekutowski

És huss, el is illant már… a szesszió közeleg

by Gebe Zoltán | 2019. 05. 23. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Alig lett vége a diáknapoknak, máris arra ébredek, hogy hamarosan itt a szesszió. Kicsit gyors váltás ez minden egyetemista számára. Nagyon furcsa, hogy hétfőn a Törökvágás helyett már az egyetemre kellett menni. Előbbire gyalog nehezebb kijutni, mégis könnyebben vittek oda a lábaim, mint a karunk épületéhez. Finoman szólva sem könnyű bulizó üzemmódból tanulóra állítani magad, jó lenne, ha lenne rajtunk egy gomb, amivel ezt meg lehetne tenni. Őszintén szólva, nem tudom, hogy kinek van kedve öt nap szórakozás után visszatérni az egyetemi élet szürke oldalához. Ami engem illet, a diáknapok alatt kis túlzással azt is elfelejtettem, hogy milyen szakra járok, gondolom voltatok még ezzel így egy páran. Erre az eseményre kb. három hónapig készültem, a vizsgáimra pedig ha akarnék se tudnék többet, mint pár hetet. A probléma nem is feltétlenül azzal van, hogy kevés idő lenne felkészülni rájuk, hisz az egyetemisták nagy része szesszió előtt pár nappal kezdi magába szívni a tudást, hanem, mint ahogy az előbb említettem, az agy visszaállítása a tanuló üzemmódba. Meg vagyok győződve afelől, hogy köztetek is vannak olyanok, akik úgy érzik, kell nekik egy pár hét, hogy kipihenjék a diáknapokat. Egyszóval biztos, hogy most mindenre lenne kedvünk, csak tanulni nem. Jó lenne, ha a szesszióban is bolcból, thumperből vagy jengából kéne vizsgázni, meg vagyok győződve róla, hogy sokkal szívesebben készülnénk ezekből, mint szaktantárgyainkból. A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű, így bármennyire is fáj, vissza kell kerülnünk a megszokott körforgásba. Ha belegondolunk, attól különleges a diáknapok, hogy egy évben csak egyszer van, a szesszió meg attól nem, hogy kétszer is… Most következne az a rész, hogy megpróbálok nektek tanácsot adni azzal kapcsolatban, hogyan tudtok majd könnyen átváltani szesszióüzemmódba. Sajnos nem tudok mit mondani, mert fogalmam nincs. Mindenkinek sok sikert kívánok hozzá!

fotó: unsplash-logoAaron Burden

 

 

 

 

A szürke hétköznapok

by Koncz Dorottya | 2019. 05. 11. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Bal-jobb, bal-jobb, bal… Ilyen ritmusban követik a lábaid egymást, aztán a testedet is magukkal húzzák. Ilyen ritmusban telnek ezek a napok is, ezek a hétfővel meginduló, vasárnappal bezáró hétközna­pok. Hallod a lüktetést, csak azt nem tudod, hogy valóban zárul-e a kör, vagy ez egy folyamatos „végetnemérés”. Teljes cikk