Mifolyikitt

What hapPlanet? Animációskisfilm-forgatás az én szemszögemből

by Gebe Zoltán | 2019. 11. 28. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Nem gondoltam volna, hogy egyszer többórányi mozdulatlan földönfekvéssel állhatok ki a környezetvédelem ügye mellett. Nemrég viszont lehetőségem volt erre, azt is megtapasztalva, hogy milyen a világ alulról szemlélve. Egy animációs workshopon történt mindez, amit a Zoom Studio két munkatársa, Kassay Réka és Vicsi Judith tartott az egyetem épületének stúdiójában. Régebben próbálkoztam néhány egyszerűnek mondható animáció elkészítésével, de fogalmam sem volt arról, hány különböző technika létezik erre és hogyan lehet ezeket kivitelezni.

A program elején hamar szembesültem azzal, hogy a vártnál kisebb volt az érdeklődés a tevékenység iránt, csupán öten vettünk részt rajta, tehát az előzetes tervekkel ellentétben nem kellett felosztani minket külön csoportokra, mind ugyanazon a kisfilmen dolgoztunk. A kétnapos foglalkozáson előbb elméletben ismerhettük meg a technikákat, ezután jött az ötletelés, majd a storyboard megrajzolása (ezt forgatókönyvként követtük a munka során). Az élőszereplős (szaknyelven pixillációs) animáció tűnt a leggyorsabban és talán legegyszerűbben megvalósíthatónak számunkra, érthető módon, hiszen 10 óra alatt nem egyszerű összehozni egy jó videót. Ha a sztoriban egy hús-vér ember is szerepel, akkor könnyebb lehet átadni vele bármiféle üzenetet. A manapság igen népszerű klímaváltozás témáját szerettük volna feldolgozni, felhívva a figyelmet a környezettudatosság fontosságára. A stop motion technika lényege, hogy apró mozgásokat fotózva, majd a képeket egymás mellé rakva áll össze a végeredmény.

Szóval szükség volt egy önkéntesre, aki vállalja ezt a szerepet, és mivel mindenki más inkább a tervezésben akart részt venni, jó szokásomhoz híven azonnal igent mondtam a lehetőségre, még mielőtt tudatosult volna bennem, pontosan mi is lesz a feladatom. Amikor elmondták, mindössze annyit kell csinálnom, hogy mozdulatlanul fekszem egy kiterített lepedőn és hagyom, hogy négy lány öltöztessen és vetkőztessen, miközben fentről készítenek rólam 200 képet, egyáltalán nem bántam meg a döntésem, sőt…

A kivitelezés általában mindig más, mint ahogyan azt elképzeljük, annak ellenére ismerem ezt be, hogy a forgatás az előbb leírtaknak megfelelően zajlott, és ez a része valóban nagyon élvezetes volt számomra. Egyáltalán nem volt titok előttem, hogy a hosszú ideig tartó fekvés nyugtalanító is tud lenni, ha nem váltogathatja az ember saját kedvére elhelyezkedési pozícióját. Általában egy percet sem töltök el mozgás nélkül, most viszont ennél jóval többet ki kellett bírnom. Olyan tényezők is felléptek, amivel előre nem számoltam, például az, hogy a reflektorok alatt egyes jeleneteknél télikabátban és három gatyában nem lesz túl kellemes a közérzetem, továbbá az is váratlanul ért, hogy a mindennapi életben természetes, megszokott mozdulatok a síkban nem minden esetben könnyen végrehajthatók. Emiatt néha elvesztettem a fonalat, legfőképp az elején, kellett egy kis idő, amíg belejöttem, hiszen lentről minden más. Az említett nehézségek ellenére sem panaszkodhatom túl sokat, hiszen azt el kell ismernem, hogy a munka oroszlánrészét a többiek végezték. Nem lehetett könnyű engem mindig az előző képhez viszonyítva pontosan beállítani vagy irányítani, és közben még a kellékek mozgására és a háttér mozdulatlanságára is figyelni. A fotózás után a következő szakasz a különböző, kézzel rajzolt természeti elemek kivágása volt, amelyeket utólag építettünk bele a sztoriba.

A munka befejezése után nem igazán tudtam mire számítsak, persze bíztam benne, hogy sikerült valami különlegeset alkotnunk. Egyáltalán nem csalódtam az eredményben, úgy gondolom, hogy az egyperces videóban érzékelhető az üzenet, amit át szerettünk volna adni.

Tömegközlekedés: hogyan menjen el minden életkedvünk pár perc alatt

by Krasznai Csongor | 2019. 11. 22. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Oh, a tömegközlekedés… mennyi szép gondolat fogalmazódik meg egy egyszerű (vagy kevésbé egyszerű) emberben, ha erre gondol! Lassan hat éve nap mint nap élek a tömegközlekedés nyújtotta lehetőségekkel, ami nem kevés idő, mégis még mindig találkozom újabb meglepetésekkel. Olyanokkal, amelyek akár öt perc alatt olyannyira megbotránkoztatnak, hogy egész nap hatással lesznek rám. Az ember empatikus és megértő, az ember szeret, érez, átérez, néha pedig nem. Bárcsak azt mondhatnám, hogy változó az, amit most kijelentek, állítok, beszúrok ide, de sajnos nem. Saját belátásom szerint ezek a dolgok nem fognak, vagy nem tudnak megváltozni.

teljes cikk

Kolozsvár és én

by Biro Noémi | 2019. 10. 31. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

„Megint lekéstem a buszt.

És elfogyott a tej

A sofőr elaludt

És kevés lett a hely.

Nem szabad feladni.

Örülj, ha van álmod.

Harcolni kell érte

Jobb lesz, ha kivárod.”

(Lotfi Begi x Roy feat. Kollányi Zsuzsi – Ég veled)

Ez a kis dalrészlet nagyon szépen leírja, mit jelent Kolozsváron élni, milyen nehézségekkel kell nap mint nap szembenézni, és hogy miért is csináljuk mégis; miért kelünk fel reggelente és nézünk farkasszemet a mindennapi kellemetlenségekkel. Mert harcolni kell az álmokért.

teljes cikk

Kétszer kel fel a nap, majd a kettő között lefekszünk

by Fórika Dóra | 2019. 10. 26. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Ezzel a gondolattal zárult utolsó estém a hétvégi gólyatáborban Torockón. A pici falu csendes környékét három teljes napig törtük meg mi, az újságírás szak gólyái, már nem gólyái és a tanáraink. Remek alkalom volt az összerázódáshoz, barátkozáshoz, ismerkedéshez. Volt hely és idő mindenféle programra, alvásra viszont már nem igazán.

Teljes cikk

Újságírók, Torockó, pápa

by Péter Roland | 2019. 10. 25. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Egyetem, első év, gólya. Új város, idegen környezet, ismeretlen emberek. Mi lehetne alkalmasabb ezek legyőzésére, ha nem egy gólyatábor Torockón?

Teljes cikk

Egyetem, első év, gólya. Új város, idegen környezet, ismeretlen emberek. Mi lehetne alkalmasabb ezek legyőzésére, ha nem egy gólyatábor Torockón?

Teljes cikk