Mifolyikitt

Hé, te már tudsz románul?

by Molnár Bogi | 2020. 01. 23. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Hiába töltöttük be huszadik életévünket, hiába vagyunk már egyetemisták, román nyelven megszólalni még mindig kihívást jelent. Pedig én tisztán emlékszem az otthoni biztató szavakra: „úgyis megtanulsz, más is megtanult.” Akkor voltam 16, most 20. Mi változott?

Főként székelyföldi kisvárosból érkezett társaim tanúsíthatnak valamiféle együttérzést. Mi vagyunk azok, akik megszeppenünk, ha valaki útbaigazítást kér románul. Amíg várakozunk kedvenc kávézónkban, néhányszor elismételjük a legfeljebb hat szóból álló, előadásra váró mondatot. Talán miattunk látható a kolozsvári CFR-jegyirodában egy tábla, amelyen a „spre” szó áthúzva, a „până la” kipipálva szerepel. Mi csak reméljük, hogy egy meg nem értett kérdésre eltaláltuk a helyes választ.

Mégis akadnak kivételes helyzetek. Ez egyénenként változik. Van, akit a felháborodás sodor olyan állapotba, hogy elhallgattatása külön kihívás. Ilyenkor általában valaki letolásáról van szó, az kitűnően megy. Olyan szavak hagyják el a száját, amelyekről nem is feltételezte, hogy ismeri. Olyan összetett mondatokban nyilatkozik, hogy legszívesebben középiskolai nyelvtanárának dicsekedne vele. Van, aki csak éjjel tud románul társalogni. Gyakran szórakozóhelyeken, kocsmában, meg persze, ha a rendőrség megzavarja a házibulit. Ám utóbbinál a szócsatába belevágni akkor szokás, ha nem te vagy a házigazda. Az emberek bátrak, amikor belevetik magukat az éjszakába. Valószínűleg a másik fél nem mindig érti meg, mit is magyarázunk, ilyenkor ő reméli azt, hogy helyesen válaszol.

Gyakori eset, hogy nincs román ismerősöd, emellett magyarul tanulsz, a lakótársaid is az anyanyelvedet beszélik. Mikor akad lehetőséged a mindennapokban egy hosszabb beszélgetésre? A taxiban, ott mindig lehet. Bizakodsz, hogy a sofőr nincs beszédes kedvében, de mint tudjuk, szeretnek csevegni a kliensekkel. Két kimenetele lehet az utazásnak. Az egyik: végigmakogod az utat, közben a sofőr ötször megjegyzi, nem igazán érti, amit mondani szeretnél. A másik: egypercnyi kínos csevej után elkönyveli, hogy hülye vagy, többé meg sem szólal. Végül az utazás árát sem közli veled, elvárja, hogy leolvasd, te meg kínodban adsz neki néhány lej borravalót, remélve, hogy jóvátetted a bűnödet.

Az iskolai tapasztalatokra vezethető vissza a szorongás, a hibázástól való félelem: ha tévedtél, megszóltak, ki is nevettek. Így már egyértelmű, hogy szeretnéd elkerülni a megszégyenülés lehetőségét. Egyetemistaként még inkább érzed a nyomást, miszerint ezt neked már rég tudnod kéne, így kibújsz a lebukás veszélye alól a csendben maradással. Ez az a gondolkodásmód, amit el kell felejtenünk. Inkább várjunk újabb lehetőségre az élettől, hogy végre megtanuljunk románul.

Fotó:

Helena Lopes

„Célunk, hogy legyen egy közös tér”

by Nagy Andrea | 2020. 01. 16. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Az Érted friss kezdeményezés az erdélyi közbeszéd megújítására, közösségépítésre és értékteremtésre. Az ötlet már legalább egy éve érlelődik, de az egyesület létrehozása és a részletek kidolgozása váratott magára. A kezdeményezés része az Éter blog is, amelynek főszerkesztőjét, Markó Balázst kérdeztük tevékenységükről és terveikről.

teljes cikk

Megérte, bármi is történt…

by Péter Roland | | 0 | Mifolyikitt,Slider |

A KMDSZ által szervezett 7. Téli Majálison szombaton, reggel 11 órától vettek részt a diákok. Az én történetem kicsivel hamarabb kezdődött, legalábbis gondolatban, hiszen már a líceumban tudtam, ha egyetemista leszek, mindenképp fogok diáknapozni valamilyen csapatban. Tavaly májusba ismertem meg a Wattafák akkori csapatkapitányát, és tudtam, ez az a csapat, aminek a tagja szeretnék lenni.

Amikor decemberben a csapatunk sikeresen regisztrált a Téli Majálisra, tudtam, nincs visszaút. De miért is akarnék pont most megfutamodni? Hónapok óta erre vártam, ám a félsz bennem volt. Mi lesz, ha nem úgy teljesítek, ahogy a többiek elvárják? Ők jól ismerik egymást, én meg zöldfülű vagyok. Nekem ez az első majálisom, nekik van már tapasztalatuk. Ennek ellenére első perctől bennem volt a buzgóság. Türelmetlen voltam… hátra volt még a karácsony, a szilveszter, és még mindig volt egy kevés a vakációból. Jó volt otthon lenni, de én lélekben már kint voltam a Törökvágáson. Aztán a téli szünet véget ért, s gyűlések sorozata következett: ötletelések egy-egy feladatra. Az egyik feladat, a „mágikus járgány készítése” nem kis fejfájást okozott számunkra. Mi legyen az? Csapatunkat kell hogy jellemezze, valamilyen szánkóféleség kell hogy legyen – de az időjárás miatt nem baj, ha netán kereke is van. Végül az egyik csapattársunk áldozta fel haspadját (otthoni kondigép), és a RideEffect szponzorált leselejtezett sílécekkel, így a mágikus járgány megszületett: a Blyatwagen nevet kapta. Kereke nem volt, hisz kivitelezni elég nehéz, hogy sílécek mellett még guruljon is, szóval abban bizakodtunk, hogy az a kevés hó, ami van, megmarad. 

Szombaton reggel végre elindultunk. Rengeteg diák volt a helyszínen, a hírek szerint több mint négyszázan voltunk. Elkezdődött a feladatok sorozata: egyeseknél a puszta nyers erőre volt szükség, más játékokban az ész volt a nyerő – de mindezt sokszor nehezítette, hogy inni kellett közben. 

A kreativitására nagy szükség volt ahhoz, hogy a csapat előre haladjon, de szinte minden akadályt sikeresen vettünk, s ha nem, akkor sem csüggedtünk. Hiszen nem azért voltunk ott, hogy minden áron nyerjünk: jól akartuk érezni magunkat. 

 

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Pezseg a hangulat, forr a vér 7. KMDSZ Téli Majális olé!🍷❄️ #minemfázunk #huzzálzoknit

KMDSZ Diáknapok (@kmdszdiaknapok) által megosztott bejegyzés,

A feladatok lassan kezdtek elfogyni. Néhányan picit átfagyva, de az adrenalintól (vagy az alkoholtól?) felpörögve táncoltak a zenére a tűz körül, néhányan pedig miccset sütöttünk, amikor az utolsó feladatra hívtak minket. Talán ez fog megmaradni bennem örökre. Kötélhúzás, két csapat egymás ellen, négy lány, négy fiú csapatonként, és az nyer, aki a másik csapat utolsó emberét is áthúzza a középvonalon. Jobb és bal oldalon a földön poharak voltak elhelyezve, és aki kötélhúzás közben meg tudta inni a pohár tartalmát anélkül, hogy a kötelet elengedte volna, pluszpontot kapott. Nem volt könnyű, de az elejétől kezdve mi voltunk a domináns fél, viszont a latyakos talaj meg a sár nem volt senki pártján. A csapattársunk elesett, és miközben próbáltuk tartani a kötelet, hogy felálljon a földről, az a kezemre szorult. A fájdalom már óriási volt, ekkor volt az a pillanat, amikor döntenem kellett, hogy vagy teljes erőmből kezdem húzni, vagy a kezem fog eltörni. A többieknek csak annyit tudtam mondani, valójában üvölteni, „húzzátok, mert a kezemet el fogja törni a kötél”. Csapatmunka a köbön, azt kell mondanom, mert ahogy ezt „kimondtam”, a kötél lazulni kezdett, kihúztam a kezem a csomóból, és sikerült nyerni. Ezt hatalmas ováció követte a csapat részéről. Mindenki minket ünnepelt, a kezem reszketett, és nem éreztem semmit, de nem tudott érdekelni csak az a gondolat, hogy nyertünk. És megérte, bármi is történt. Végül pedig a harminc csapatból a hetedik helyezést értük el, amivel teljes mértékben meg vagyunk elégedve, és büszkék vagyunk magunkra.

Hatalmas élmény volt. Elsőévesként, így szesszió előtt tökéletes stresszlevezetésnek: ezek után nyugodtan lehet koncentrálni a vizsgákra. Bele sem merek gondolni, milyen lesz majd a diáknapokon, amikor ezt öt napon keresztül csinálhatom. Aki idén kihagyta a Téli Majálist, és nem tud dönteni, hogy a diáknapokon részt vegyen-e, annak csak azt tudom mondani, ne tétovázzon, veszíteni nem tud, viszont milliónyi élménnyel, emlékkel gazdagodhat.

Olcsó lakás Kolozsváron. Létezik?

by Molnár Bogi | 2020. 01. 12. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

„Nem találok kiadó szobát, mindegyik drága.” „Idegesítő a tulaj.” „Csótányok vannak a házban.” „Már megint felemelte a lakbért 20 euróval.” A legtöbb diáknak mindig van valami gondja a jelenlegi vagy jövőbeli, kiválasztásra váró albérletével. Viszont van, amit nem tudtál: valójában nagyon egyszerű olcsón „álomkörülmények” között élni.

A legjobb lehetőség az, amelyik
ingyen van. Pontosan 0 euróért adnak ki idős személyek szobát fiataloknak. Nos,
ha ezt választod, bizony lesznek kötelezettségeid. Gondját kell viselned a
tulajnak: főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, gyógyszertárba járni.
Valójában azt kell tenned, amire megkér. Jól hangzik? Hiszen nem ez egy
huszonéves, aktív életet élő, szórakozni vágyó egyetemista legfőbb vágya?

Picivel többet kell fizetned,
mondjuk 70 eurót, ha beköltözöl a házinénihez, akit viszont nem kell
pátyolgatnod. Ez esetben talán még a reggeli kávét is megfőzi. Társaságod is
lesz, átugrik a szobádba egy gyors, 60 perces csevejre. Emlékeztetőt is kapsz,
hogy rendetlen vagy és takarítanod kéne. Na meg gondodat is viseli: kifaggat,
hogy miért hajnali ötkor hallotta a kulcsot elfordulni a zárban. Kitűnő
ajánlat.

Már 100 eurónál járunk. Lakhatsz
külön házban, de közös udvaron a házinénivel vagy -bácsival. Itt már nem fognak
akkora figyelmet szánni rád, a napi kedveskedés is elmarad részükről. Ettől
függetlenül még mindig felügyelet alatt állsz. Vendégeket nem vihetsz a
lakásba, összejöveteleket nem tarthatsz, mert hát meg kell értened, hogy nekik
csendre és pihenésre van szükségük. Meg amúgy is vigyázni kell az idegenekkel,
nehogy valaki megtudja, hogy feketén laksz ott.

Tömbházban is kaphatsz szobát 100
euróért. Sőt, luxuskörülmények között élhetsz, például Szászfenesen. Ha nagy a
nyüzsgés a városban, ez a neked való hely. Ha spórolni szeretnél, akkor is
ajánlom, ugyanis ha már a busz sem jár, a taxid több pénzbe fog kerülni, mint
az egész esti szórakozásod. Így valószínűleg inkább otthon maradsz a modern
albérletedben, és szocializálódás helyett megnézel egy sorozatot. Mindez
amellett, hogy olcsó, még a plusz költekezéstől is megvéd.

Az egyetemisták elvárásai nem túl nagyok: legyen tiszta a lakás, bútorozott, elektronikai eszközökkel felszerelt, bogármentes, a balkon plusz pont. Pont annyit szeretnének, ami elég arra, hogy elfogadható körülmények között élhessenek.

Nos, egy ilyen háromszobás lakást megkaphatsz 550 euróért. Ez fejenként 183 euró, azaz 876 lej havonta, jobb esetben. Igen, ez csak a lakbér.

Mit fogsz most tenni?
Valószínűleg kiválasztod a fenti lehetőségek egyikét, és elviseled a
kellemetlen állapotot. Innen kezdve reménykedsz, hogy nem hiába jársz egyetemre
és később jól fizető állásod lesz. Akkor talán megengedheted magadnak, hogy
olyan lakásban élj, ahol például a mosógép is be van kötve, és nem a fürdőkádba
kell a vizet minden mosás után elvezetned.

Fotó: unsplash-logo
mostafa meraji

Repülő röfi

by Belényesi Rebeka | | 0 | Kivetítő,KultúrHaus,Mifolyikitt

Majd tanulok a vizsgára, amikor a malacok repülni fognak… Kínában bungee jumpingolt egy malac. Na jó, akkor neki is fogok tanulni.

Hol máshol történne ehhez hasonló, ha nem Kínában? Egy vidámpark megnyitóján egy 75 kilogrammos malaccal mutatták be a legújabb bungee jumping ugrást, egy 65 méteres torony tetejéről. Biztos nem önszántából jelentkezett erre a hajmeresztő ugrásra a jószág. A röfit az ugrás helyszínéig lifttel vitték, utána két férfi cipelte tovább. Miután rácsatolták a biztonsági köteleket, kapott még egy lila palástot is a nyakába, hogy igazi Szuper Malacnak nézzen ki, és ezután kilökték a toronyból. A malac végig visított, és bár túlélte az ugrást, sajnos a mutatványát követően nagyon rosszul járt, mert egyből a vágóhídra vitték.

Az állatkínzás új formáját mutatták be a csungkingi vidámparkban. Nem elég, hogy kutyákat és macskákat is kínoznak, most malacokkal folytatják. Mi jöhet ezután, ló vagy tehén, esetleg más jószág? A legnagyobb baj, hogy Kínában még nincs állatkínzást tiltó törvény. Szerintem mihamarabb intézkedni kéne az ügyben, mert ez így nem mehet tovább. A malac haszonállat, azért tartják, hogy utána levágják, de előtte nem kell közel 70 méter magasról kilökni és szórakozni rajta. A turistaattrakció nem úgy sült el, ahogy tervezték, mert rengeteg ember felháborodott rajta. A vidámpark vezetői bocsánatot kértek mindenkitől, és elismerték, hogy hibáztak. Kezdetnek nem rossz. Lehet hát edzeni arra a törvényre.