Mifolyikitt

Ma este széééétcsapjuk magunkat

by Kincses Kriszta | 2019. 01. 10. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Kolozsváron koncertezik az idei X-Faktor győztes csapata, a USNK. A csapat már korábban tartott egy koncertsorozatot a show után a magyarországi közönségnek, és most végre hazalátogatnak.

A kolozsvári fiúkat régóta várta haza a közönség, most eljött az idő. A túljelentkezés miatt a duó nem csak egy, hanem két alkalommal is fellép az After Eight – Coctail Clubban, a Prestige Party szervezésében. Az első koncert, a USNK Live Afternoon 19:30-tól veszi kezdetét, ez a kiskorúaknak ajánlott időpont, hogy még a pizsi-osztás előtt elkapják kedvenc rap bajnokaikat. Ezt követi a „igazi” buli, a USNK Live 23:00 órától, ahol inkább az idősebb korosztály posztolhat, majd szééétcsaphatja magát, és az sem baj, ha a zsebetekben nincs 60 lej, hiszen a belépő „csak” 50 lejbe kerül.

Feloszlik az Akkezdet Phiai

by Nagy Andrea | 2019. 01. 01. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Az év első nagy zenei durranása, hogy

Húsz év után szétválnak

– tették közzé kevesebb, mint egy órája egy facebook-bejegyzésben. Ebben megköszönik mindenkinek, aki segített, az okokról pedig nem esik szó.

Teljes cikk

Balázsék karácsonya

by Balázs Etelka | 2018. 12. 24. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Karácsony napján a nagyszülőket szoktuk meglátogatni. Mise után édesanyám szüleinél kezdünk, oda fut be az egész család, ami két nagyszülőt, négy gyereket (+4 házastársuk) és nyolc unokát jelent, és legújabban (szerdától) egy dédunokát. Háromszor is újraszámoltam, mert hihetetlen, hogy beférünk ennyien, ennyi generáció, és ennyiféle ember egy átlagos méretű nappaliba, de hát egy család vagyunk. Teljes cikk

Budapesti bekezdések 2. évad 5. rész

by Balázs Etelka | 2018. 12. 19. | 0 | Kivetítő,Mifolyikitt,Slider |

Lassan vége az évnek, budapesti heteim letelőben vannak, itt a vizsgaidőszak és itt a karácsony.  Eszembe jut egy tavalyi történet, melynek érzései nem múlékonyak, mert egyetemistaként, távol a szülői háztól, másabb az ünnep.

Üres dobozokkal és befőttesüvegekkel, meg némi ruhával megpakolt bőröndömet húzva indultam az órámra, majd onnan az állomásra. Alig találtam meg a helyem, végül ott volt négy román utazó között.  Elővettem laptopomat, ha látják, hogy elfoglalt vagyok, nem szólnak hozzám elmélet alapján.  Egy óra elteltével azonban lemerült, a fényeket lekapcsolták, így olvasással sem tudtam elbarikádolni magam.  Próbáltam aludni, de a néni folyton felébresztett kérdéseivel.
Hajnalban mindenki elaludt. A kupéban egyre hidegebb lett. Az ajtónak vettettem hátam, lábaimat magamhoz húztam és kabátommal betakaróztam. Így bámultam ki az ablakon, benne visszatükröződtek  útitársaim. Majd a tükörképeken túl a sötétben valami megcsillant, havas fenyőfák közt zakatolt a vonat. Akaratlanul is elmosolyodtam felismerésemen, „hó!”, csak néztem… „hó”, legszívesebben felkiáltottam volna, de azt az érzést, amit a hó látványa jelentett nekem, nem lehetett szavakkal elmondani.  Eszembe jutott otthonom, az ágyam mellett a papucsom, az összehajtogatott pizsomám,  a zongorán égő gyertyák, a kanapé, a kandalló, az asztal. Barátaim, akik hamarosan hazaérnek, s félév után újra találkozhatunk. Édesanyám, amikor álmosan, kócos hajjal, fényre hunyorító szemmel lép velem szembe a nappaliban, édesapám, aki hajnalban felkelt, és a peronon vár rám.
A vonat csak zakatolt tovább, távoli volt a cél, de én minden egyes kattogásával éreztem, hogy otthon vagyok. Torkom összeszűkült, szemembe könnyek gyűltek, megyek haza. Szeretettel telve néztem végig alvó útitársaimon, a bácsin, aki bár alig tudott kiszállni üléséből, elkísért az ajtóig, hogy segítsen levenni csomagom, a nénin, aki utazásunk első tíz percében bemutatta a táskájában őrzött kis albumából egész családját. A fiún, aki csak úgy megosztotta velem mobilnetjét, hogy tudjam letölteni politológia dolgozatom. És abban a pillanatban nekem eljött a karácsony. Amikor hazaértem, már ott volt mindenben, a hajnali ébresztőt fújó kakasokban, az ugató kutyákban, a karácsonyfaégőkkel díszített épületekben,  és amikor beléptem a házba, édesanyám kócos hajjal lépett szembe, s ott volt az egész karácsony egyetlen ölelésében.

 

Ilyen volt a 10. Kommunikációs Napok

by Campus | 2018. 12. 10. | 0 | kommnapok,Mifolyikitt,Slider |

Két nap, tíz évfolyam volt- és jelenlegi diákjai, tizennégy előadás, tizenöt előadó, huszonkét szervező, kétszáz résztvevő. Ez mind egy helyen, egy konferencián, de az emlék, a tapasztalat és az élmény örök, vagy mondhatnánk, végtelen.

– áll a szervezők sajtóközleményében, akik az eseményt záró állófogadáson könnyes szemekkel, meghatódva mondtak köszönetet egymásnak a közös munkáért. A tizedik alkalommal megszervezett Kommunikációs Napok idei témája a konvergencia volt, amely által megtudhattuk hogyan keveredik a kommunikációtudomány egyéb műfajokkal. Szó volt törvénykezésről, eszközökről, amelyek az emberek helyett is okosak, robotokról, de az Aranyélet, az EMO stílus és a trash jelensége is szóba került. A szervezők péntek reggeltől szombat estig várták az érdeklődőket, összesen kb. kétszáz személy vett részt a konferencián. A célközönség a kommunikáció, újságírás és fotó-film szakos hallgatók voltak, de több karról is eljöttek hallgatók és középiskolás diákok is.
Ha bővebben olvasnál az előadásokról, katt a cetlire.

Teljes cikk