Minden hónapnak megvan a sajátos jelentése a felsőoktatásban. Július, augusztus és szeptember a feltöltődés, a vakáció hónapjai, az október–december időintervallum leginkább lötyögésről, kávézásokról, bulikról, szabadidőről, néhány jegyzetkészítésről szól. A soron következő január és február senkinek nem áll közel a szívéhez. A beadandók és a projektek ropogtatják vasökleiket, a vizsgadátumok felkészülnek, felveszik a pozíciót, megiramodnak, és meg sem állnak addig, amíg a küszöbünkig nem érnek. Kövessük végig lépésenként a szessziós tanulás folyamatát.

1. Megfelelő mennyiségű koffein a szervezetben

Ki hitte volna, hogy a legelső lépés a tanulás elkezdésében az energiaitalok beszerzése és a nagy adag kávék lefőzése. Az elkövetkező három hét kevés nyugalommal és még kevesebb alvással jár, emiatt mindenképpen pótolni kell az energiát a lehető legegészségtelenebb módon. Ezek a folyadékok megadják a kellő löketet a munkához. Egészségünkre!

2. Jegyzetek kunyerálása

Isten áldja meg minden jóval azt az egyetemistát – és neki minden létező rokonát, ismerősét –, akinek minden egyes kurzusról, szemináriumról van egy szép, nagy jegyzete, ráadásul még olvasható is. Ritka az ilyen csoporttárs, meg kell becsülni! Miután meghívtuk kávéra vagy ebédre, a legártatlanabb pillantásokkal kérjük meg szépen, hogy küldje át azt a gyönyörűséges hatalmas jegyzetét – ha lenne oly szíves. A zsákmány megszerzésekor az egyetemista a természetes élőhelyén – az íróasztalánál – áttér a következő lépésre.

3. A megfelelő zene kiválasztása

Dalolva jó szenvedni. Az előttünk tornyosuló jegyzethegynek csakis akkor tudunk nekivágni, ha a háttérben kellemes muzsika szól. Lehetőleg olyan, aminek nincs szövege, mert különben azon kaphatjuk magunkat, hogy órákon át tartó koncertsorozatot adunk önmagunknak.

4. Saját jegyzetek készítése

Miután megittunk egy nagy bögre kávét, megszereztük a jegyzeteket és szól a zene a háttérben, teljes nyugalommal elkezdhetjük fogyasztani azt a temérdek információt, amit hónapok alatt kellett volna apránként megtanulni, nem pedig három nap alatt. Olvasás közben rájövünk, hogy mégsem annyira szép és átlátható a kolléga keze munkája, mint amilyennek látszott, így kénytelenek vagyunk saját magunknak jegyzetelni a jegyzetből. Veszélyes feladat, de létfontosságú.

5. Elégedettség

Mikor befejeztük az egyik tantárgy teljes átnyálazását, a dopaminszint a csillagos eget súrolja. Az egyetemista ilyenkor igazi fenegyereknek érzi magát, abban a pillanatban ő a legmenőbb és legokosabb ember a földön. Csupán addig, amíg…

6. Pánik!

Jaj, kellett nekünk egyetem! Mindannyian tudtuk, hogy hamarabb el kell kezdeni a tanulást! És még a szakgyakorlatnak neki se fogtunk! Ez szép. Igazán ügyesek vagyunk. Az októberi, lelkes énünk mit szólna ehhez? Szembe se mernénk állni vele… Menjünk, fordítsuk meg a tükröt a fürdőszobában.

7. Tényleges tanulás

Az első – de nem utolsó – idegösszeomlás után egyfajta tisztánlátás önti el az egyetemistákat. Hirtelen megtelik a levegő motivációrészecskékkel, elkezdődik az effektív tanulás. Ilyenkor a környezet csendes, nyugodt, de az agy húzza a vasigát.

8. Közös tanulás az évfolyamtársakkal

Egy idő után megunja az ember a saját társaságát, elgondolkodik, hogy mennyivel könnyebben menne a tanulás, ha csoportosan átbeszélnék a tételeket, kérdéseket tennének fel egymásnak a csoporttársakkal. Valaki hátha el is tudja magyarázni rendesen a tananyagot. Micsoda ötlet! Nincs más hátra, mint összeülni délután, majd rájönni, hogy ez mennyire rossz felvetés volt. A csoport valóban tanul az első tíz percben, de utána valamilyen módon a művelődési szeánszból kipanaszkodó, terápia jellegű beszélgetés lesz.

9. Mindenkit és mindent utálni

Vészesen közeledik a vizsga, haladni kéne, de egyszerűen minden frusztrálja az egyetemistát. Ilyenkor mindenben megtalálja a hibát, az eddig észrevehetetlen hétköznapi dolgok egyenesen az őrületbe kergetik. Lassabban tölt be az internet egy videót? Jó, akkor majd elmagyarázom magammnak a tananyagot. Elfogyott otthon a tej? Jó, akkor iszom anélkül a kávémat, hátha leáll a szívem. Nem ír vissza öt másodperc alatt a szaktársam? Jó, akkor majd a következő félévben tudja, hogy kihez NE forduljon. Ez az utálat jobb esetben csak a vizsga előtti napon következik be, utána tovaszáll.

10. Vizsga

Eljött a nagy nap. Forró zuhanyt veszünk, elkészülünk, közben egy kicsit kikészülünk, majd útnak indulunk. Hogy mi vár a teremben az egyetemistákra, arról csakis a szesszió után érdemes beszélni. Bizonyára túl fogjuk élni a csatát, de nem mindegy hogyan, milyen sebekkel térünk vissza. Három hét múlva fényt derítünk erre is.

„Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a rossz fajta sajtónak azt a szokását, amely eszmék helyett életrajzi törmelékeket szolgál föl, megakadályozzuk” – nyilatkozta Tamás Gáspár Miklós Veiszer Alindának 2021-ben. Az a Tamás Gáspár Miklós, aki azért nem beszélt magáról, mert „tiszteli a nézőket”, aki tanított, aki felnyitotta az emberek szemét és akit ma, 2023. január 15-én elvesztettünk.

Elvesztettük. Nem elment, nem meghalt, elvesztettük. A magyarság, az erdélyi magyarság, a baloldal. Ahogy ilyenkor mondani szokás: szegényebbek lettünk. TGM, a rendszerváltó, a filozófus, az író, a szavak és gondolatok forradalmára. Amikor vele készült beszélgetéseket olvastam, hallgattam, néztem, egy kis részem mindig arról ábrándozott, hogy egyszer nekem is lesz egy. Hogy én is leülök majd A Gazsival szemben egy asztalhoz. Ő szokás szerint hózentrógert visel, lágy hangon beszél és megértő szigorral figyel a szemüvege mögül. Én meg nagyon ideges leszek, össze-vissza hadoválok és próbálom feldolgozni, hogy mi történik velem. Ez most már csak ábránd marad.

Azt hiszem, nem lennék baloldali, ha ő nem lett volna. Minden írását megpróbáltam elolvasni, sokszor abba kellett hagynom. Nem értettem. Vagy csak nagyon ritkán, az viszont olyan volt, mint amikor egy matek számítás végén kijön a helyes eredmény. Siker. Mindig tanító és magyarázó jelleggel írt, beszélt, soha nem fentről, kioktatóan. Ő magát nem vallotta prolinak, kommunista szülei révén azonban sokszor volt munkások között, így ismerte az ő lelküket, közegüket.

Bár 1978-ban elhagyta Kolozsvárt, mindig erdélyi érzelmű maradt. Számtalanszor jött haza, előadást tartott, beszélgetett, nem engedte el a Transindex, később a Transtelex kezét sem. Néha bánta, hogy nem maradt itthon, néha nem. Ő volt az az erdélyi magyar, akit itthon és Magyarországon ugyanazok az embertípusok imádtak és imádták utálni. Valahol mélyen mindenki tudta, hogy ha TGM valamiről ír vagy valamilyen ügy kapcsán megszólal, ott nagy a baj.

Azt mondta, ha zenét hallgat, nem csinál mást. Ha viszont mást csinál, akkor csend van. Azt is mondta, hogy neki feltételezhetően van csak igaza. Mert az is lehet, hogy nem mindig van. Az is lehet, hogy soha, semmiben nincs igaza. Pedig de. Igaza van, volt és ezután is lesz. Pihenése legyen csendes. Ha van másvilág, és én is oda kerülök, ahová ő, majd végre én is leülök A Gazsival egy asztalhoz. Ő hózentrógerben és zakóban lesz, lágy hangján tudniillik válaszokat ad és megértő szigorral figyel a szemüvege mögül. Úgy, ahogy itt, a Földön tette.

Kép forrása: Fortepan

Fogyasztottál már egyszerre irodalmat és meleg teát vagy forró kávét túra keretében? Ha nem, akkor itt a lehetőség, hogy megtapasztald! A Magyar PEN Club és az Irodalmi Jelen művészeti portál közös szervezésében minden irodalomkedvelő versekkel és felolvasásokkal teli túrán vehet részt január 14-én, szombaton. Találkozó 12 órakor a Primăverii megállóban, ahonnan majd közösen indulnak el a résztvevők a Bükkbe. (A Primaverii megálló a trolibuszok első monostori megállója a belváros irányába – szerk. megj.) A felolvasás helyszíne a megállótól 15-20 percre található. Fontos: az öltözetet sokkal inkább érdemes túrához igazítani, mint felolvasóesthez.

A kortárs irodalmi sétán felolvas Ferencz-Nagy Zoltán, Hermán Dániel, Kabai Henrik, Kassay Sára, Kovács Újszászy Péter, Lázár Kinga, Mátyás Emőke Ibolya és Varga Melinda.

További információk az esemény Facebook-oldalán (Nulla fok – kísérleti felolvasás a Bükkben).

A Föld annak rendje és módja szerint ismét megtette szokásos sétáját a Nap körül. Ezt megünneplendő, az emberek idén is étellel, itallal, zenével és beszélgetéssel várták, hogy december 31-én éjfélt üssön az óra. Az imént említett beszélgetéseknek szerves része az emlékeztek-e, amikor… kezdetű nosztalgiázás, a szilveszterre összeverődött társaság felidézi az elmúlni készülő év történéseit. Tegyünk hát mi is így, nézzük meg, mi minden történt 2022-ben.

Az új év előszobájából nézve a koronavírus-járvány már a régmúlt része, sokszor azt is érezhetjük, hogy olyan, mintha meg se történt volna. 2022 elején azonban ez nem volt ennyire egyértelmű. Megjelent egy újabb variáns, ismét korlátozások és szigorítások kerültek kilátásba. Nyugodtan jelenthetjük múltbéli önmagunknak: le lehet venni a maszkot, a kézmosás mellett a zuhanyzás is engedélyezett.

A világ egyként fellélegzett, hogy ismét lehet külföldön kirándulni, maszk nélkül létezni, nagyokat ölelkezni és kint lenni az utcán éjszaka. Vlagyimir Putyin orosz államfő azonban fityiszt mutatott a modern társadalmak boldogságának, és február 24-én fegyveres erőkkel megtámadta Ukrajnát. Aki csak a történelemórákon és idősebb családtagok történeteiből ismeri a háború fogalmát, az első hetekben kicsit felhagyott a mindennapi élet ritmusával, leült a székre, és maga elé meredve feltette az égető kérdést: mi a fészkes fene történik? Háborúra észszerű, logikus indok nincs, és bár a harmadik világban évek óta zajlanak szörnyű fegyveres konfliktusok, amíg el nem kezdtek a szomszédban lövöldözni, az európai ember közel sem tudta felfogni ennek a súlyát. Mi, környező országbeliek is csak sejtjük, mi zajlik odaát. Sajnálattal kell üzennem a múlt évi Ukrajnának, hogy 2023 elején Putyin bokszleckék és meditáció helyett még mindig rajtuk vezeti le a frusztrációit.

Széles e planéta lakossága egyszerre hökkent meg és kapott a szájához, amikor II. Erzsébet brit királynő, a globális nagymama 96 évesen a másvilágra távozott teázni. Holott minket itt, Kelet-Közép-Európában nem érint közvetlenül a brit királyi család, nem a mi adónkból élnek meg, a királynő halálával megszűnt valami, amit egész életünkben ismertünk és ott volt, amióta megszülettünk. Nemhogy én, de még a szüleim is úgy élték eddigi életüket, hogy II. Erzsébet van és a fekete retikülje kíséretében valahol épp kezet fog valakivel. A világnak ez a rendje az ő távozásával megváltozott.

Még hosszasan lehetne sorolni a nemzetközi eseményeket, azonban izgalomért tavaly sem kellett a szomszédba mennünk, forduljunk kicsit hazafelé: Orbán Viktor vs Tusványos. Történt ugyanis, hogy a nemzetegyesítés narancssárga ura ismét tiszteletét tette Tusnádfürdőn, és elhangzott a tusványosi Orbán-beszéd. Akár párhuzam is vonható a szilveszter és a tusványosi Orbán-beszéd között: minden évben egyszer van, és ilyenkor az emberek általában kikelnek magukból. A magyar kormányfő ezúttal – a háború és bizonytalanság taglalása mellett – azt is közölte, hogy mi, európaiak keveredünk egymással, de „nem akarunk kevert fajúvá válni”. Ez a kijelentés ijesztően ismerősen cseng, kedves miniszterelnök úr, a történelem ezen szegmense inkább ne ismételje meg önmagát.

2022 őszén robbant a hír, hogy összeomlik vagy legalábbis zsugorodik a Médiatér csoport, ennek egyik hozománya, hogy számos újság megszűnt nyomtatott formában létezni. A leépítések már folyamatban vannak, az utolsó nyomtatott számok december 30-án jelentek meg. Ez pedig minden erdélyi magyar újságírónak olyan, mintha gyomorszájon rúgták volna. Van, aki a Krónikánál kezdte a ma már évtizedekre rúgó karrierjét. Van, aki onnan ment nyugdíjba. És van az újságíró növendék, aki pályája kezdőkockáján állva megrökönyödve nézi, hogy mi történik. Hiszen bár elsőrendűen nem a Krónikából vagy a Médiatér más orgánumaiból tájékozódott, az életének és a jövőjének egy darabja megszűnt létezni, hasonlóan II. Erzsébet halálához. Valami, amivel együtt élt az ember, egyszer csak nincs többé.

A sok szerencsétlenség ellenére naiv optimizmussal békét és boldogságot kérek 2023-ra. Ha szilveszterkor felvettük a piros fehérneműt, tettünk pénzt a zsebünkbe és férfi lépett be elsőként a házba, reménykedhetünk abban, hogy a kívánságaink teljesülnek.

Erdélyi magyar közegünk a legtöbb ünnep lebonyolításában ugyanazt a sémát követi. Húsvétkor locsolunk, karácsonykor tönkretesszük magunkat az előkészületekkel, szilveszterkor pedig elvileg lecsapoljuk a fáradt gőzt, és indulhat az ereszd el a hajamat.

Természetesen a nagy újévköszöntésnek is vannak előkészületei és tipikus fordulatai. Szemléltetésképp, hogy lássuk, mennyire hasonlít az eltérő ismerősi köröknek, más régiókban élő nemzettársainknak ünneplése, a Campus bulibingóval készült. Legyen mulatságosabb a bulizás és a felismerés.

Főnök asszony, főnök úr

A közösen bulizó társaságnak szüksége van online platformra, ahol mindenki hozzászólhat a tervezéshez. Véleményformálásra mindenkinek megvan a joga, akarata kevésbé, úgyhogy színre lép egy határozott csoporttag, aki kezébe veszi az ügyet. Szavazásokat indít, határidőket szab a házfoglalásra, vásárlásra, szükség esetén privátban zaklatja azokat, akik lenémították a Messenger-csoportot a hiszti elkerülése és az állandó értesítésroham megszüntetése érdekében. Ez a személy, csúf nevén a főnök asszony vagy főnök úr, aki december 29-én már csömört kap az egész társaságtól. De azt csak titokban.

Hétvégi ház

Mivel nagy duhajkodásra lehet számítani, a városban mégsem maradhat a nép. Kell egy hétvégi ház, lehetőleg a környező falvak szélén az erdőben, ahol senkit sem zavar a zene és az esetleges ordibálás. A hétvégi ház a legkelendőbb áru decemberben, így aki nem volt elég gyors, szorult helyzetbe kerül. Amikor online már nem talál az ember szabad vityillót, indul az ötletbörze: Sanyikáék nagybátyja komájának a sógorának van x faluban egy háza, valaki meg kéne csengesse (általában ez a feladat az ügyeletes főnökre hárul). Mivel Sanyikáék nagybátyja komájának a sógora már november közepén kapott letétet másoktól, nem adja oda a házát. Ismerősök ismerőseinek az ismerőseit kell körbekérdezni hát, valahol meghúzhatja-e magát két-három napra a csendes, rendszerető, 10-15 fős társaság.

A kasszás

A főnök néha vállalja a bankár (pórias nevén pénzgyűjtő) szerepét, de sokszor nem vállal mindent magára, így életbe lép egy új rang adományozása: létrejön a kasszás titulus. A címet birtokló személy dolga összegyűjteni a pénzt házfoglalóra, ételre-italra, egyéb kiadásokra. Ez a legrizikósabb szilveszteri feladat. Az illető pontosan kell hogy tudja, mennyit adott Géza, mikor adja meg a tartozását Kati, és utólag mennyit kell még kérni mindenkitől, mert Erzsi, Piri, Sári lemondta a bulit. Ezt a műveletet cifra káromkodások, idegesség és izzadás koronázza, megköszönni pedig soha senki sem fogja. Ha ezt a feladatot a főnök látja el, akkor pedig csömör a négyzeten.

Házi pálinka

Az italt lehet közös pótlással venni, beiktatható a „mindenki hozzon magának” variáció, de egy dolog állandó: a házi pálinka. Ezt előzetes egyeztetés nélkül szívesen fogadja a társaság, akkor is, ha ki nem állhatja az ízét, szagát, utóhatását. Mi erdélyi magyarok vagyunk, szóval kell a házi pálinka szilveszterre. Kell, mert. Ilyenkor mutatkozik meg igazán a felebaráti szeretet: mindenki kap a pálinkából, az is, aki nem kér.

Virsli, bécsi, hidegtál

Hallottam néhány eszmefuttatást arról, milyen értelmetlen szokásokat tartunk életben ünnepekkor. Az egyik a szilveszteri virslifőzés. A hétköznapi reggelek menüje december 31-ére ünnepi étekké változik valamilyen megmagyarázhatatlan okból, amelyet az egyszerű halandók nem érthetnek. Megkockáztatom, azért alakult ez ki, hogy a fáradt olaj leeresztése és az ereszd el a hajam közben ne kelljen senki se a konyhában nyomorgassa magát. Ezt viszont cáfolja a bécsi szelet és a hidegtál hagyománya, ami hosszas előkészületet igényel, és amíg a közös étkezés elkezdődne, úgy kell bánni a tál(ak) tartalmával, mint a hímes tojással.

Petárda, tűzijáték

Szinte mindig akad valaki, aki a törvény éber tekintete alól kislisszolva feketén szerez petárdát és/vagy tűzijátékot. Megesik, hogy erre sincs igénye a társaság nagyjának, de hát szilveszter van. Kell, mert. Ilyenkor lehet hálás a szilveszterező az ismerőse ismerősének az ismerőséért, hogy a senki földjén, négyszögletű kerek erdő közepén, ahová csak a medve jár, de az gyakran, ahová nincs bevezetve a víz, és a telefonnak sincsen jele, ott ünnepelhet.

A friss pár

Nem muszáj újdonsült párról beszélnünk, de szakértői megfigyelések alapján rájuk jellemzőbbek a következők. A friss pár gyakran elvonul. Sokszor nem azért, csak romantikusan kettesben akarnak lenni az év utolsó napján. A friss pár azért is gyakran elvonulhat, és nem zavarja őket különösebben, hogy a teljes társaság tudja, sokszor hallja is, hogy azok kettesben milyen átéléssel ünneplik az újévet. A friss párt néha nehéz bevonni közös tevékenységekbe, mint például partijátékokba. A friss pár mintha ott se lenne. A friss pár valószínűleg csak a sértődések elkerülése végett jelent meg a bulin, és felmerül lassan a jelenlévőkben a kérdés: ezek egyáltalán minek jöttek?

Az ápoló

Kell egy személy ilyenkor, aki nem iszik. Ha iszik, akkor alkoholmenteset. Vagy keveset. Ihat sokat is, de legyen józan. Magyarán: szükség van egy cselekvőképes, reálisan gondolkodó személyre. Megesik, hogy egy szint után, amikor egyesek már mindent bevittek a szervezetükbe, ami kézügybe került, ledőlnek, akár a kémény. Kell figyelni a légzést, nem árt, ha a közelben van szemeteszsák vagy bármilyen feláldozható tároló, ha a sok minden kikívánkozna, és az erőfitogtatókat is szemmel kell tartani. Emberpróbáló feladat ez, de ugyanúgy el kell végezni, mint a főnök és kasszás teendőit. Ha ugyanaz a személy vállalja ezt is, mint aki már a baráti rendezvény főnöke és kasszása, jön a csömör a köbön.

Két újév

Mi, „külhoni” magyarok sokszor koccintunk szilveszter éjjelén, ebből kétszer az újévre. Egyszer az országéra, amelynek lakói vagyunk, egy órával később Magyarország időzónájához igazodva. Ez az a két pontja a bulinak, amikor összesereglik a tömeg (igen, kivételesen még a friss pár is!), és nagy vigyorral, teli pohárral kívánnak egymásnak minden jót, sikert, egészséget, bort, búzát, békességet, sok locsolót, sok pénzt, sok mindent. A buli ilyenkor nem ér véget, de a folytatásokról vajmi kevés információ marad fenn a szóbeszédben.