Gólyák lepték el Inaktelkét, harsány jókedvvel oszlatva szét a kalotaszegi falu csendjét: a KÚF szervezett gólyatábort a hétvégén. Hogy mit is jelent ez a bizonyos KÚF, néhány sorral lejjebb kiderül. A beszámoló végére pedig arra is fény derül, hogy a hivatalos meghatározáson túl valójában mit is jelent a KÚF azoknak, akik alkotják, éltetik, felfedezik, napról napra tartalmasabbá teszik.
Akkor következzék hát a nagy könyv szerinti meghatározás: a KÚF a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kommunikációtudomány, közigazgatástan, újságírás és film-fotó szakjainak a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által elismert hivatalos szakosztálya. A KÚF megújult, vállaltan „zöldfülű” csapata szervezett gólyatábort a felsorolt szakok elsőévesei számára, így aztán minden oldalon volt izgalom, baki és sikerélmény.
A tábor változatos programpontjainak köszönhetően a három nap alatt senkinek nem jutott ideje unatkozásra, de még alvásra is alig. A komolyabb hangvételű slam- és podcastkészítéstől kezdve a Sárban sár tehetségkutatóig és kocsmasportokig minden volt, mit szem, száj kívánt. A gólyák egyénisége igazán megmutatkozhatott a színes tevékenységekben, a keretet pedig a tánc adta: míg a reggeli tornán a Rumadaira ugrált a társaság az esőben, addig lefekvés előtt – hajnalban, ahogy valamirevaló diáktársasághoz illik – a minden műfajt érintő dallecsóra dőlingéltek energiájuk utolsó szikrájával a résztvevők. A szervezők is kiteljesedhettek a hétvége alatt, volt, aki kiélhette a főzés iránti szeretetét, mások pedig az eredeti X-Faktor-zsűriket imitálva színészi tehetségükről tehettek tanúbizonyságot. Egyes gólyák bűnbocsánatot nyertek késésük miatt a szolid térdelős, cipőtlen, közös imával, de arra is bőven akadt lehetőség, hogy kipróbálják, végül is borra sör vagy fordítva. A hívózene, a Tequila című dal és Béla, a kabalaunikornis pedig mindenhol ott voltak velünk. Gólyákat és szervezőket faggattunk táborélményeikről.
Lukács Eszter, gólya: Számomra ez a tábor volt eddigi életem legvagányabb, legösszetettebb és leginkább élménydús eseménye. Akár barátságkötés, akár csapatépítés, akár egyéni kibontakozás szempontjából nézem, felemelő és örökre megmaradó élmény. Mivel ez vissza nem térő alkalom az életben, még jobban örülök, hogy részt vettem rajta.
Kolumbán Karola, szervező: Teljesen pozitívak a tapasztalataim, olyan élményeket szereztem, amikre biztosan örömmel fogok néhány hónap vagy év múlva visszagondolni. Természetesen mindig lehet fejlődni és semmi sem tökéletes, de összességében azt mondhatom, hogy mindannyian büszkék vagyunk erre a rendezvényre, amit teljesen új és még tapasztalatlan csapatként sikerült megvalósítanunk.
Lojewski Erika Arina, gólya: A gólyatábor sok mindent adott: ivós tippeket, vicces sztorikat, táncmozdulatokat, finom kaját, érdekes felkeléseket, gólyasimogatót, éjjeli temetőtúra-tapasztalatokat… Felejthetetlen volt, minden létező szempontból.
Müller Ágnes, szervező: Hetekig izgultam, hogy minden rendben legyen, mert nagyon szerettem volna, hogy mindenkinek tetsszen. Ez az első szakosztályos eseménye az új csapatnak, ezért számomra fontos volt, hogy a szervezők is ugyanannyira pozitív élményként tudjanak rá tekinteni, mint a gólyák. Nem volt egyszerű, de a visszajelzések alapján azt mondhatom, maximálisan megérte. Imádom a gólyáinkat, aranyat érnek.
– Karola, kapcsolódva kicsit ahhoz a gondolatodhoz, hogy mindig lehet fejlődni és semmi sem tökéletes: bár összességében pozitív élményt jelentett sokaknak, néhány gólya hamarabb elhagyta a tábort. Milyen ezt szervezőként megélni, illetve milyen tanulsággal szolgál a fejlődés tekintetében?
– Picit kellemetlen és csalódottságot okoz, ha nem mindenki érzi jól magát, illetve a tudat, hogy akár egy személynek is kevés volt az, amit nyújtani tudtunk, de ezt szerintem egyik szervező sem veheti magára. Tanulságos volt mindenképp, és biztosan fejlődünk majd belőle, pl. a rendezvény előtt minél inkább felmérjük a helyszínt, hogy biztosítani tudjuk az elvártakat.
– Melyik programpont tetszett leginkább?
Lukács Eszter, gólya: Talán a tehetségkutató. Amilyen spontán ötletekkel neveztünk, és amilyen komolytalanul indultunk a „versenyen”, annyira szervezett és szórakoztató volt. Minden versenyző meglepett valamilyen jól álcázott képességgel, ugyanakkor a zsűri is igazán hű volt a szerepéhez.
Kolumbán Karola, szervező: mindenképp a tehetségkutatót emelném ki, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy valakiben ne csak egy nevet és egy szakot lássunk, hanem megismerjük azokat az elsőre nem kiismerhető tulajdonságait is, amelyek jóval meghatározóbbak. Emellett olyan hangulatot biztosított, ami segített legyőzni az addigi gátlásokat is, mind a résztvevők, mind a szervezők esetében.
Lojewski Erika Arina, gólya: Kedvenc programom a tehetségkutató volt, azon nevettem a legtöbbet. Bár először nem tetszett a „mindenki számára kötelező” felhívás, a végén rájöttem, hogy ez nagyon jó stratégia, mert mindenki csinált valamit, és jól éreztük magunkat.
Müller Ágnes, szervező: Két programpontot szeretnék mindenképp kiemelni. Az egyik a tehetségkutató, amibe nagyon örültem, hogy minden gólya bekapcsolódott. Tökéletes volt a hangulata és a szervezők is kitettek magukért. A másik titok, ami köztünk és a gólyák között marad, annyit viszont elmondok, hogy nagyon jólesett minden résztvevővel külön is beszélgetni.
– Milyen volt a közérzeted a tábor ideje alatt?
Lukács Eszter, gólya: Amint leszálltunk a vonatról, már éreztem azt a bizonyos csalogató ujjacskát a levegőben, pontosan, mint a rajzfilmekben. A nagy energiák, amivel érkeztem, a tábor otthonos helyszíne, szerető szervezői és az összeállított programok csak fokozták ezt. Nem éreztem magam fáradtnak, minden pillanatot élveztem, érdeklődésemet fenntartotta a szervezőcsapat, a gólyatársaim és a programok együttese.
Kolumbán Karola, szervező: A drasztikus mértékű alváshiány okozta fáradtságot leszámítva végig lelkes és izgatott maradtam. Természetes ilyenkor, hogy némi feszültség is van az emberben, mivel mind azt szeretnénk, hogy minden gördülékenyen működjön, de a jókedvet nem lehet otthon hagyni. Ha a szervezők közérzete rossz, azt mindenki megérzi.
Lojewski Erika Arina, gólya: A tábor alatt végig azt éreztem, hogy az emberek összetartoznak. Jó érzés volt látni, hogy mindenki ennyire segítőkész és kedves.
Müller Ágnes, szervező: Én voltam talán a legkevésbé nyugodt, mert nekem adatott a feladat, hogy a szervezői csapatot és a rendezvényt egybe tartsam, így sokszor idegeskedtem azért, hogy minden a lehető legjobban működjön. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. Amikor boldog voltam, akkor pedig nekem volt a legnagyobb mosoly az arcomon.
– Hogyan győznéd meg a jövendőbeli gólyákat, miért érdemes KÚF-osnak lenni?
Lukács Eszter, gólya: A társaság, akit a hétvégén megismertem, olykor olyan, mintha a családom lenne, máskor pedig a legvagányabb beszélgető- és bulizópartnerek. Mindenben lehet számítani rájuk: meghallgatnak, meggyőznek, bátorítanak, tanítanak, emellett figyelnek rád és az igényeidre, így olyan, mint egy teljesen személyre szabott kis csapat.
Kolumbán Karola, szervező: Azért érdemes KÚF-osnak lenni, mert összekovácsolja azt a kis magyar közösséget Kolozsváron, akik az adott szakokon tanulnak, és fontosnak tartják a közösségi életet, a tanulást és a fejlődést. Mindannyian mások vagyunk, többet tanulhatunk egymástól, mint gondolnánk, és még nem is beszéltem a folyamatosan épülő és elmélyülő kapcsolatokról és barátságokról.
Lojewski Erika Arina, gólya: A jövendőbeli gólyáknak üzenem, nyugodtan jelentkezzenek a szakosztályba, mert itt minden gólya legalább egyszer érezhette, hogy ő egy puzzle-darab a teljességhez. Nektek mondom: a KÚF a nagy kirakós, amiből ti hiányoztok.
Müller Ágnes, szervező: Belevaló, kreatív közösség. Feltölt, hogy olyan emberekkel vagy, akik szórakoztatnak, ugyanakkor mindenben támogatnak, szakmailag is. A KÚF-ozás életérzés, bármennyire is klisé ezt mondani.
– Mit gondoltál a KÚF-ról gólyatábor előtt, és ez hogyan változott a gólyatáborral?
Lukács Eszter, gólya: A KÚF-ról a gólyatábor kapcsán hallottam először. Már a név hallatán érdekelt a mögötte lévő csapat, hiszen négy szakot foglal magába, és elég színes a társaság. A gólyatábor után úgy érzem, én is ehhez a csapathoz szeretnék tartozni, és nemcsak névileg, hanem minden apró pillanatban.
Kolumbán Karola, szervező: Azt gondoltam, a KÚF csapata megmozgat olyan egyéniségeket, akiknek szuper meglátásaik és ötleteik vannak. A gólyatábor ráébresztett, hogy ezeknek a megvalósítására is képesek vagyunk. Nem sokat változott a véleményem, de amiben igen, az mindenképp pozitív töltetű, és hiszek abban, hogy ennél csak jobb lesz.
Lojewski Erika Arina, gólya: A gólyatábor előtt úgy tekintettem a KÚF-ra, mint kincsesládára. Kíváncsi voltam, hogy mit tartalmaz, de nem mertem kinyitni. A gólyatáborban megmutatták nekünk a láda tartalmának egy kis részét. Így aztán még inkább kíváncsivá váltam.
Müller Ágnes, szervező: Eddig is motivált voltam, úgy éreztem, a KÚF olyan szervezet, amiért érdemes dolgozni, amivel érdemes foglalkozni. A gólyatábor ebben csak megerősített: láttam, hogy vannak olyan gólyák is, akiket ez érdekel, és olyanok is, akikre nyugodt szívvel hagyhatom a szakosztályt.
– Mit jelent számodra a KÚF?
Lukács Eszter, gólya: A legvagányabb szakosztályt, ahol gyorsan lehet barátságokat kötni, elfoglaltságot találni, szórakozni és tanulni egyaránt. A szakosztálynak köszönhetően színesebbek a hétköznapok, ízletesebbek a tipikus táboros kaják, izgalmasabb egy egyszerű takarítás, érdemes a várakozás és hálásabb egy ölelés is.
Kolumbán Karola, szervező: Jelenleg a szakosztályunk közösséget jelent számomra, ahol kipróbálhatom magam minden előítélet vagy ítélkezés kockázata nélkül. Bizonyos szinten munka is, hiszen naiv lennék azt mondani, hogy nem követel energiát és időt, de ezek másodlagosak, amikor szembesülünk az eredménnyel. Az eredmény pedig olyan csapat, ami idővel talán kis családdá is alakulhat.
Lojewski Erika Arina, gólya: A KÚF jelenleg az új családom, aminek tagja lettem a gólyatábor végére. Mióta Kolozsváron vagyok, hiányolom a családom, és keresem az embereket. Azt hiszem, sikerült megtalálnom őket.
Müller Ágnes, szervező: A KÚF számomra küldetést jelent: kialakítani egy vagány közösséget, ahol egymástól tanulhatunk és fejlődünk.
A fotón akár az idei gólyák is lehetnének, amint a váradi vonatra várnak. Ám ez a cikk annyira aktuális, hogy a hétvégi tábor után a fotós kidőlt, kámforrá változott a tegnap esti gólyabálra készülve, és a lapzártát lekéste, a teremburáját. Válogatott ajánlóleveleket fogunk a fejéhez vágni, de addig is a képen a járvány előtti utolsó gólyatáborozók örvendeznek, 2019-ben. Kép forrása: Kommunikáció, Közigazgatás, Újságírás, Film-Fotó Szakosztály- KÚF.
