Képületek – A Wolphard-Kakas ház

08

kép 6 / 12

Kolozsvár leglátványosabb reneszánsz emléke a Főtéren áll, a város szívében. Naponta emberek százai haladnak el előtte, a beavatatlan járókelőnek azonban nem fedi fel magát a ház. Csak az láthatja, aki tudja, hogy hol kell keresnie: aki bátor és becsenget a Deák Ferenc utca első kapulaljában a fordító vagy az ügyvédi irodába, de ahelyett hogy felmenne a lépcsőkön, előre néz. Ekkor megmutatkozik a reneszánsz Kolozsvár pár darabkája: gyönyörűen faragott ajtó- és ablakkeretek, címerek, napóra. Mindez gondosan elrejtve a megszokott XIX. század végi homlokzatok közé.

A lakóházat több generáció alakította reneszánsszá. Wolphard Adórján püspöki vikárius az 1500-as évek elején kezdte el a munkálatokat. Őt fia, egy igazi humanista követte: Wolphard István a wittenbergi egyetemen tanult, különösképpen a matematika és az asztrológia foglalkoztatta. Az épület emeletén látható napóra az ő nevéhez köthető. A fölötte levő mélyedésben ma leggyakrabban hamutartót láthat a bámészkodó, de ötszáz évvel ezelőtt Wolphard István itt tarthatta csillagvizsgáló műszereit. Félreeső helyen, az épület bal végében található két csodás ablakkereten címer és monogram hirdeti a hajdani büszke tulajdonos kilétét. Tervezte még egy teremmel bővíteni lakását, amelynek gyámköveire a csillagászati állatöv tizenkét hónapjának ábrázolásait szánta – igazi reneszánsz univerzális ember lévén saját lakásába akarta tudni az egész univerzumot. Ez azonban számára csak terv maradt: az univerzum nem akarta bepréselni magát a szobába, s inkább magához szólította Wolphard Istvánt.

Így feleségének második férjét, a dél-magyarországi Kakas Istvánt illete meg a legszebb kolozsvári belső tér kialakításáért járó elismerés. Ő maga is művelt reneszánsz polgárként lakott a városban: fejedelmi pronotárius, a bolognai és páduai egyetem diákja volt. A csillagképes termet viszont megvalósítása során megrövidítette, így az eredeti elképzelés helyett csak tíz állatövi jegy támaszthatta a boltozatot, amire a saját címerét és a Holló-csillagképet is elhelyeztette – ez a Hunyadi-címerre utalva Kakas István lokálpatriotizmusának jele lehet. A két ajtókereten az ő címerét és az ő monogramját vésték kőbe, hogy az utókor ne csak Wolphard-házként emlegesse majd lakását.

A következő évszázadokban az épület többször cserélt gazdát: volt Bogner (Gellyén) István tulajdonában (az ő címere ma a jobboldali utolsó ajtókeret fölött található), később a Pákei családé lett, majd pedig Szathmári Elek ötvös vásárolta meg. Szerencsénkre Pákei Lajos részletes rajzokat készített a házról, másképp nehezen tudnánk elképzelni, hogyan is nézett ki. Szathmári Elek ugyanis lebontatta a tér felőli helyiségeket és felépítette a ma is álló kétemeletes bérházat (ma Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem). Még azok a lenyűgözően faragott emeleti ablakkeretek, a belső helyiségek ajtókeretei, kandallói és gyámkövei sem segítenék a kíváncsi ember képzeletét, amik ekkor kerültek át a Történeti Múzeum kőtárába, és ma is ott képviselik a reneszánsz Kolozsvárt. Ezeket viszont a világ szeme elől elzárva tartják.

Mi marad tehát a jelenkor emberének? Egy pár ajtó- és ablakkeret. Ez a pár kő viszont büszkén mutatja az ötszáz éve létezett Kolozsvárnak egy darabkáját: egy reneszánsz polgárházat.