Tibori Szabó Zoltán: Újságírás válságövezetekben

Újságíró szakosként fontosnak tartottuk, hogy a Médianapokon saját tanárainknak is hangot adjunk. A tanórákon rengeteg apró részletre nem marad idő, ezúttal mi is jobban meg tudtuk ismerni tanáraink szakmai múltját. Tibori Szabó Zoltán docens a konferencia második napján arról beszélt, hogyan látta újságíró-szemüvegén keresztül a délszláv háborút.

Megosztotta a Szabadság napilap hasábjain megjelent néhány írását, szerinte ezek az első benyomásokat megfogalmazó sorok a leghitelesebbek.

A Megakadtam a pokol torkán című írást ’93-ban publikálták, abban Tibori Szabó Zoltán arról mesélt, hogyan mentette meg az életét román útlevele. A szerbiai csendőrök igazoltatták a tudósítót, aki végtelenül örült a hatóság jókedvének és annak is, hogy nem nyugaton él, hiszen bármikor lelőhették volna. Találkozott a halállal, de megakadt a pokol torkán.

’98-ban Mosolytalanok címmel már nem Szerbiából, hanem Bulgáriából írt. Újságíróknak szervezett konferencián vett részt, ahol a jugoszláviai konfliktus tudósítói ültek össze. Észrevett egy 26 éves muzulmán újságírót, aki a háború óta egyszer sem mosolygott, és akivel azonosulni tudott. „[…] Mi ketten, akik azt hittük egymásról, hogy a világ fájdalmát cipeljük mindenhová magunkkal, két mosolytalan” – idézett a szövegből.

Arra a kérdésre, hogy mi tartotta benne a lelket a bombázások közepén, elmondta: mindenképpen a fején lévő acélsisak és a testén levő 16 kg-s golyóálló mellény. Néha vannak még rémálmai, de túltette magát az ott megélt traumákon. Úgy gondolja, sokszor nem fizikailag tudunk segíteni az áldozatokon, hanem pont azzal, ha írunk róluk, így a politikai nagyhatalmaknak van esélyük megoldani a konfliktushelyzetet.