Lukács Csaba: Az események nyomában. Exkluzív riportok a világ összes tájáról

A Médianapokon szombat délután Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatójának előadását hallgathatta meg a közönség. A világjáró riporter több mint 180 országban járt már, ezekről a tapasztalatairól mesélt.

Az előadást a „közönség lefizetésével” kezdte, mindenkinek hozott egy-egy venezuelai pénzt, azaz bolivárt a két héttel ezelőtti útjáról. Majd számos hasznos, gyakorlati tippet is adott azoknak, akik az utazóriporteri pálya gondolatával kacérkodnak.

Először is mindig a piacok közelében kell szállást foglalni, mert ott zajlik az élet, nem a luxushotelek környékén. Megmutatta, milyen szoftver gyűjti öszsze a legolcsóbb repülőjegyeket, és elmondta, hogy szerinte mindenhez is kell érteni, de emellett valamiben kimagaslóbbnak kell lenni az átlagnál ahhoz, hogy ebben a szakmában meg tudj élni.

Beszélt a Magyar Nemzet szomorú sorsáról, illetve a Magyar Hang létrejöttéről, és arról, hogy

„a munkát nem lehet megspórolni”

Mi más is bizonyítaná ezt jobban, mint az, hogy a Magyar Hang alakulásakor a kollégáival 3 hónapig ingyen dolgoztak, ma pedig a második legnagyobb hetilap igazgatójának mondhatja magát Magyarországon. Az ottani sajtóhelyzetről is szó esett, megdöbbenve hallgattuk, hogy senki sem mer reklámozni a Magyar Hangban, mindenki fél. Szerencsére már kezd megtörni a jég, ugyanis nemrég érkezett az első reklámkérelem a Libritől.

Előadását megrendítő történettel zárta, amelybe közvetítőként ő maga is belecsöppent. A határok felszabadulása után, az 1990-es évek elején kezdődött egy projekt Romániában, amelynek keretében több tízezer gyereket adtak örökbe nyugatra. Ezek az örökbeadott gyerekek mostanra felnőttek, és elkezdték felkutatni a gyökereiket. Hirdetéseket adnak fel romániai lapokban, Facebookon és minden létező platformon, hogy megtalálhassák a biológiai szüleiket, testvéreiket. Többek között ő az egyik, aki segít, segített nekik felvenni a kapcsolatot az itteniekkel. Ezért egy Facebook-csoport is létrejött: „Az elfelejthetetlen romániai gyerekek” közössége, ahol már több pozitívan végződött történetről olvashatunk.