Egy évvel ezelőtt még egyetlen saját dallal sem rendelkeztek, mostanra viszont a feldolgozásaik kezdenek lemorzsolódni a palettájukról. Rövid idő leforgása alatt a gyergyószentmiklósi 4S Street bezsebelte a székelyudvarhelyi Siculus Fesztivál nagydíját, Egyszer Fenn című dalukkal pedig 2018 őszén első helyezést értek el a Legszebb Erdélyi Magyar Dal 25 év alattiak kategóriájában. Az erdélyi Régió Rádió, illetve a magyarországi Petőfi Rádió toplistájába is sikerült befészkelniük magukat. Ezúttal visszanyúlunk a gyökerekig: a fiúk elárulják, hogyan sikerült egymásra találniuk, elmesélik, miként kezelik a felmerülő nézeteltéréseket, megosztják velünk, miért nem szeretnek koncertek között különbséget tenni, s azokba a pillanatokba is betekintést engednek, amelyek a leginkább összekovácsolják őket.

 – Avassatok be a kezdetekbe. Mire van szüksége öt gyergyószentmiklósi srácnak a tehetségen kívül ahhoz, hogy zenekart alapítson?

– Több zenekarban megfordultunk korábban és az ott szerzett tapasztalatainkat most megpróbáljuk egy közös kalapba helyezni. Az, hogy öt srác a zenében tehetséges, még nagyon kevés ahhoz, hogy egy alkotó-koncertező banda alakuljon ki. Fontos szerepe van a korábban kialakított kapcsolatainknak, az idő folyamán szerzett tapasztalatainknak, illetve a siker ellenére megmaradó józan gondolkodásnak is. Gyergyószentmiklós egy kisváros, ahol sokan azt gondolják, hogy nem érdemes nagyban gondolkodni. Mi ennek ellenére megpróbáltuk, s az elmúlt évünk bőven felülszárnyalta az elképzeléseinket, szóval motivációból nincs hiány.

Mindig a felvétel pillanatáig ötletelünk

– Az első próbákra hogyan emlékeztek vissza? Gördülékenyen mentek, vagy időre volt szükség ahhoz, hogy igazodni tudjatok egymás tempójához, elképzeléseihez?

– Az első próbák tulajdonképpen ugyanúgy zajlottak, mint bármelyik másik, mivel négyen több mint egy éven át közös zenekarban játszottunk. Nicuța Alin később csatlakozott, vele össze kellett kovácsolódnunk kicsit, jelenleg pedig ő tölti be a frontember szerepét. Korábban nem tapasztalt tempót diktált és mai napig nagyok az elvárásai mindnyájunkkal szemben. Ami az elképzeléseket illeti, a legjobb az, ha egy zenekar alaposan kigondolt irányvonallal rendelkezik. Amikor Alin megkeresett minket, kész dalokat tett elénk és első perctől tudtunkra adta, hogy kizárólag ezzel a stílussal szeretne foglalkozni. Akkor elhatároztuk, megpróbálunk minél jobban megfelelni egymás elvárásainak.

– Mi a jellemző, általában elsőre meg vagytok elégedve az újonnan szerzett dalszöveggel, stílusvilággal, vagy gyakran előfordul, hogy csiszoltok rajta?

– Egy szerzői folyamatot soha nem lehet befejezni, legjobb esetben is csak félbehagyni lehet azt. A felvétel pillanatáig ötletelünk, minden esetben. Utána még mindenki hozzátenne valamit, ami eszébe jut, de arra már nincs lehetőség. Ezek a meglátások, ötletek szerencsére építő jellegűek. Gyakran adódnak apró nézeteltérések, de ezeket igyekszünk szakmai vitaként kezelni, a végeredményre nézve általában jótékony hatással vannak.

– A kezdeti elképzeléseiteket hogyan tudnátok körülírni? Kikapcsolódás céljából kezdődött az együttműködés, vagy elsősorban hallgatótábort próbáltatok magatok köré vonzani?

– Ez már egy olyan zenekar mindannyiunk életében, ahol első perctől kezdve tudtuk, hogy mik a célok. Koncertező-alkotó zenekart szerettünk volna alapítani, s úgy érezzük, sikerült. Azonban nevezhető egy olyan jellegű kikapcsolódásnak, mely energiát igényel. Az a része pedig, ahogyan az emberek rólunk vélekednek, hogy megállítanak az utcán, vagy veszik a fáradtságot, s eljönnek a koncertjeinkre, nagyon jólesik nekünk, mi ebből táplálkozunk.

Mindig van újabb cél

– Változott-e az idő múlásával a jövőképetek? Minek kellene történnie ahhoz, hogy nyugodt szívvel kimondhassátok „Most vált valóra az álmunk, elértük a legfelsőbb célunkat!”?

– A zenében nincsenek határok és azt gondolom, hogy bárhol fogunk tartani, mindig egy újabb szintet próbálunk majd célunkként kitűzni. Egy zenekar addig tud felfelé ívelő pályát mutatni, ameddig vannak ötletei. Hangzásban, showban, mondanivalóban, megjelenésben, úgy gondoljuk, határ a csillagos ég. Nyilván van azonban egy út, amit be szeretnénk járni, de egyetlen lépcsőfok sem maradhat ki, különben orra esnénk előbb-utóbb.

– Az Egyszer Fenn című dalotokkal 2018-ban első helyezést értetek el a Legszebb Erdélyi Magyar Dal 25 év alattiak kategóriájában. Egyrészt gratulálni szeretnék, másrészt pedig az foglalkoztat, hogy ezáltal kiemelkedőbb helyet foglal a ranglistátokon, vagy egyformán tekintetek minden dalotokra?

– Köszönjük a szép szavakat! A saját dalok olyanok, mintha a gyerekeink lennének. Még ha tudjuk is, hogy egyik-másik népszerűbb, nem igazán tudunk közöttük különbséget tenni. Nemrégiben elkezdtünk készülni az idei koncertjeinkre, az évet pedig az A38-as hajón nyitottuk. Amikor fellépés előtt kiosztottuk a dallistát, nekünk is sikerült meglepnünk saját magunkat. Elképesztő volt azt tapasztalni, hogy már csak két feldolgozás kap helyet a repertoárunkban. Erre mindenképp hatalmas haladásként tekintünk, ugyanis egy évvel ezelőtt még egy saját szerzeményünk sem volt.

Fellépések előtt nincs helye a szórakozásnak

– Mit jelentett számotokra fellépni az A38-as hajón, nem tért el a megszokottól, vagy kiemelkedő élményként tekintetek vissza rá?

– Nem szeretünk koncertek között különbséget tenni. Voltunk már olyan helyen, ahol 800 embernek játszottunk, s mégsem lépett fel bennünk az átütő érzés, de olyan is fordult már elő, hogy eléggé mostoha technikai körülmények közé érkeztünk, ennek ellenére mégis sikerült szakadó esőben 100–150 fiatal hangulatát megalapoznunk olyannyira, hogy majdnem szétszedték a kis cölöpökön álló színpadot. Tudjuk, hogy a hajón fellépni hatalmas lehetőség, amely keveseknek adatik meg. Katartikus élmény volt teltháznak játszani, jó érzés volt látni, hogy 600 kilométernyi távolságra is akad olyan, aki énekli a dalainkat. Szerencsére pozitív érzésekkel tértünk haza, olyannyira, hogy elárulok egy titkot: nyáron ismét játszani fogunk a hajó színpadán. Külföldön fellépni olyan szempontból jelent plusz kihívást, hogy nagyobb koncentrációt igényel egy-egy apróságra való törekvés, mivel ott nagyobb a konkurencia, több a magyarul alkotó-koncertező zenekar, mint itthon.

– Fellépéseitek után fáradtan döcögtök haza, vagy pont ellenkezőleg, ekkor vagytok a leginkább felspanolva? Általában mivel ütitek el az utazások közbeni időt?

– Hát, nem vagyok benne biztos, hogy a valóság tűrni fogja a nyomdafestéket… Viccet félretéve, ezek a pillanatok kovácsolnak össze minket a legjobban, s ezek is képesek olyan fontossággal bírni, mint egy-egy próba. A sikeres végeredmény érdekében fellépések előtt nincs helye a szórakozásnak, ekkor kizárólag a feladatainkra összpontosítunk. Miután lecseng egy-egy buli, hivatalosan is teret kaphat a komolytalanság. A buszon, úton hazafelé általában kiértékeljük az aktuális estét, elolvassuk a koncertről szóló cikket, ha jelent meg, de ritkán azért ilyenkor is képesek vagyunk komoly dolgokról beszélni. A fáradtan döcögés is előfordul néha, amikor napokon keresztül utazunk megállás nélkül, s egyik koncert a másikat követi. Persze ez olyan fáradtság, amit örömmel viselünk!

– Éltetek-e már meg egy év leforgása alatt olyan pillanatokat, amiket nem neveznétek szokványosnak?

– Legemlékezetesebbnek a dobosunk nyári sérülését mondanám. Nagy hőség volt, és utazás közben megpillantottunk egy tavat, gondoltuk kicsit felfrissülünk. Andor volt az első, aki bemerészkedett. Jó mókának indult. . . Kiszállásakor  egy üveggel megvágta a lábát, azonnal kórházba kellett szállítanunk, össze kellett varrni a sebét. Két órával később már a színpadon erősített minket és a fél lábát használva hibátlanul ledobolta a koncertet, s azt követően még jóhénányat. A másik jópofa pillanat az első koncertünkhöz köthető. Kicsit késve érzektem a helyszínre(Lóri), ezért a jegypénztárnál nem hitték el, hogy a fellépő zenekar egyik tagja vagyok, és kénytelen voltam befizetni a saját bulinkra. Ez az eset nem fogja szerencsére elfeledtetni velem, hogy honnan indultunk és azt is pontosan tudjuk, hogy mekkora út áll még előttünk.

Március 14., Kolozsvár

– A napokban publikussá vált, hogy március 14-én ByeAlex és a Slepp előzenekaraként ti fogjátok a közönség hangulatát megalapozni a kolozsvári Form Space-ben. Zárszóként győzzétek meg az olvasókat, miért érdemes részt venniük az eseményen.

– Aki volt a legutóbbi Form Space-s koncertünkön, az már tudja, mire számíthat. Aki nem volt, az remélhetőleg kíváncsi ránk. Bízunk benne, hogy az akkori közönség túlnyomó része jól érezte magát, s ismét kapható egy közös bulira. Ezúttal több saját dallal rukkolunk elő, és meglepetéssel is készülünk. Mi nagyon várjuk, hogy találkozzunk veletek, reméljük, nem hagytok minket cserben!