Erdélyi magyar közegünk a legtöbb ünnep lebonyolításában ugyanazt a sémát követi. Húsvétkor locsolunk, karácsonykor tönkretesszük magunkat az előkészületekkel, szilveszterkor pedig elvileg lecsapoljuk a fáradt gőzt, és indulhat az ereszd el a hajamat.

Természetesen a nagy újévköszöntésnek is vannak előkészületei és tipikus fordulatai. Szemléltetésképp, hogy lássuk, mennyire hasonlít az eltérő ismerősi köröknek, más régiókban élő nemzettársainknak ünneplése, a Campus bulibingóval készült. Legyen mulatságosabb a bulizás és a felismerés.

Főnök asszony, főnök úr

A közösen bulizó társaságnak szüksége van online platformra, ahol mindenki hozzászólhat a tervezéshez. Véleményformálásra mindenkinek megvan a joga, akarata kevésbé, úgyhogy színre lép egy határozott csoporttag, aki kezébe veszi az ügyet. Szavazásokat indít, határidőket szab a házfoglalásra, vásárlásra, szükség esetén privátban zaklatja azokat, akik lenémították a Messenger-csoportot a hiszti elkerülése és az állandó értesítésroham megszüntetése érdekében. Ez a személy, csúf nevén a főnök asszony vagy főnök úr, aki december 29-én már csömört kap az egész társaságtól. De azt csak titokban.

Hétvégi ház

Mivel nagy duhajkodásra lehet számítani, a városban mégsem maradhat a nép. Kell egy hétvégi ház, lehetőleg a környező falvak szélén az erdőben, ahol senkit sem zavar a zene és az esetleges ordibálás. A hétvégi ház a legkelendőbb áru decemberben, így aki nem volt elég gyors, szorult helyzetbe kerül. Amikor online már nem talál az ember szabad vityillót, indul az ötletbörze: Sanyikáék nagybátyja komájának a sógorának van x faluban egy háza, valaki meg kéne csengesse (általában ez a feladat az ügyeletes főnökre hárul). Mivel Sanyikáék nagybátyja komájának a sógora már november közepén kapott letétet másoktól, nem adja oda a házát. Ismerősök ismerőseinek az ismerőseit kell körbekérdezni hát, valahol meghúzhatja-e magát két-három napra a csendes, rendszerető, 10-15 fős társaság.

A kasszás

A főnök néha vállalja a bankár (pórias nevén pénzgyűjtő) szerepét, de sokszor nem vállal mindent magára, így életbe lép egy új rang adományozása: létrejön a kasszás titulus. A címet birtokló személy dolga összegyűjteni a pénzt házfoglalóra, ételre-italra, egyéb kiadásokra. Ez a legrizikósabb szilveszteri feladat. Az illető pontosan kell hogy tudja, mennyit adott Géza, mikor adja meg a tartozását Kati, és utólag mennyit kell még kérni mindenkitől, mert Erzsi, Piri, Sári lemondta a bulit. Ezt a műveletet cifra káromkodások, idegesség és izzadás koronázza, megköszönni pedig soha senki sem fogja. Ha ezt a feladatot a főnök látja el, akkor pedig csömör a négyzeten.

Házi pálinka

Az italt lehet közös pótlással venni, beiktatható a „mindenki hozzon magának” variáció, de egy dolog állandó: a házi pálinka. Ezt előzetes egyeztetés nélkül szívesen fogadja a társaság, akkor is, ha ki nem állhatja az ízét, szagát, utóhatását. Mi erdélyi magyarok vagyunk, szóval kell a házi pálinka szilveszterre. Kell, mert. Ilyenkor mutatkozik meg igazán a felebaráti szeretet: mindenki kap a pálinkából, az is, aki nem kér.

Virsli, bécsi, hidegtál

Hallottam néhány eszmefuttatást arról, milyen értelmetlen szokásokat tartunk életben ünnepekkor. Az egyik a szilveszteri virslifőzés. A hétköznapi reggelek menüje december 31-ére ünnepi étekké változik valamilyen megmagyarázhatatlan okból, amelyet az egyszerű halandók nem érthetnek. Megkockáztatom, azért alakult ez ki, hogy a fáradt olaj leeresztése és az ereszd el a hajam közben ne kelljen senki se a konyhában nyomorgassa magát. Ezt viszont cáfolja a bécsi szelet és a hidegtál hagyománya, ami hosszas előkészületet igényel, és amíg a közös étkezés elkezdődne, úgy kell bánni a tál(ak) tartalmával, mint a hímes tojással.

Petárda, tűzijáték

Szinte mindig akad valaki, aki a törvény éber tekintete alól kislisszolva feketén szerez petárdát és/vagy tűzijátékot. Megesik, hogy erre sincs igénye a társaság nagyjának, de hát szilveszter van. Kell, mert. Ilyenkor lehet hálás a szilveszterező az ismerőse ismerősének az ismerőséért, hogy a senki földjén, négyszögletű kerek erdő közepén, ahová csak a medve jár, de az gyakran, ahová nincs bevezetve a víz, és a telefonnak sincsen jele, ott ünnepelhet.

A friss pár

Nem muszáj újdonsült párról beszélnünk, de szakértői megfigyelések alapján rájuk jellemzőbbek a következők. A friss pár gyakran elvonul. Sokszor nem azért, csak romantikusan kettesben akarnak lenni az év utolsó napján. A friss pár azért is gyakran elvonulhat, és nem zavarja őket különösebben, hogy a teljes társaság tudja, sokszor hallja is, hogy azok kettesben milyen átéléssel ünneplik az újévet. A friss párt néha nehéz bevonni közös tevékenységekbe, mint például partijátékokba. A friss pár mintha ott se lenne. A friss pár valószínűleg csak a sértődések elkerülése végett jelent meg a bulin, és felmerül lassan a jelenlévőkben a kérdés: ezek egyáltalán minek jöttek?

Az ápoló

Kell egy személy ilyenkor, aki nem iszik. Ha iszik, akkor alkoholmenteset. Vagy keveset. Ihat sokat is, de legyen józan. Magyarán: szükség van egy cselekvőképes, reálisan gondolkodó személyre. Megesik, hogy egy szint után, amikor egyesek már mindent bevittek a szervezetükbe, ami kézügybe került, ledőlnek, akár a kémény. Kell figyelni a légzést, nem árt, ha a közelben van szemeteszsák vagy bármilyen feláldozható tároló, ha a sok minden kikívánkozna, és az erőfitogtatókat is szemmel kell tartani. Emberpróbáló feladat ez, de ugyanúgy el kell végezni, mint a főnök és kasszás teendőit. Ha ugyanaz a személy vállalja ezt is, mint aki már a baráti rendezvény főnöke és kasszása, jön a csömör a köbön.

Két újév

Mi, „külhoni” magyarok sokszor koccintunk szilveszter éjjelén, ebből kétszer az újévre. Egyszer az országéra, amelynek lakói vagyunk, egy órával később Magyarország időzónájához igazodva. Ez az a két pontja a bulinak, amikor összesereglik a tömeg (igen, kivételesen még a friss pár is!), és nagy vigyorral, teli pohárral kívánnak egymásnak minden jót, sikert, egészséget, bort, búzát, békességet, sok locsolót, sok pénzt, sok mindent. A buli ilyenkor nem ér véget, de a folytatásokról vajmi kevés információ marad fenn a szóbeszédben.