Fekete-fehér életképeket tekinthetünk meg Radovics János Vaku nélkül című fotókiállításán – a tárlat június 9-ig látogatható a Györkös Mányi Albert Emlékházban.

Radovics János Kolozsváron született, tanulmányait a kolozsvári zenelíceumban, majd a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium (ma Akadémia) hegedű szakon végezte, azután hegedűtanárnak nevezték ki Sepsiszentgyörgyön. A fotózás iránt még diákkorában kezdett érdeklődni, amikor szüleitől fényképezőgépet kapott születésnapjára. Felnőttként már megtehette, hogy komolyabb fényképezőgépeket vásároljon, és egyre inkább beleásta magát a fényképészszakmába, a film előhívásának és nagyításának misztériumát is kitanulta. A rendszerváltás után családjával Magyarországra költözött, jelenleg Debrecenben él. Ott csatlakozott a fotozz.hu fotósközösséghez is.

A fotográfust Kós Katalin, a Györkös Mányi Albert Emlékház vezetője mutatta be a közönségnek, amely igen szép számban megjelent a kiállításmegnyitón, bár Radovics János neve idehaza nem annyira ismert. Kostyák Attila hegedűvel, László Györgyi pedig zongoraszóval varázsolta el a jelenlevőket, Bartók Béla Este a székelyeknél című műve után pedig Farkas György méltatta a kiállítást. „Radovics János fotóinak nagy része rejtélyes. A fekete-fehér fényképezésnek két egymástól jól elkülöníthető technikai irányzata van, vagyis a sötét árnyalatok, a feketének a használata, csupán kevés világos részt hagyva a képen, valamint a világos árnyalatok, a fehérek és a szürkék különböző árnyalatainak dominanciája. Mindkét esetben az egymásmellettiség hozza létre a látványt” – fogalmazott Farkas György. Mint mondta, Radovics János stílusa teret enged a fantáziának és lehetővé teszi az alkotói folyamatba való bekapcsolódást, ezzel kiterjesztve a kép értelmezési lehetőségeit.

Radovics János önmagára és munkáira reflektálva rámutatott: „A lelkeket tartom lényegesnek a fotók szempontjából. Akkor vagyok magam, ha a magányt fényképezem.” Ezt későbbi gondolatával egészítette ki: „Az igazi nagy fotósok nem csak attól jók, hogy szépek a fotói, hogy elkap egy-egy pillanatot, hanem éppen attól, hogy a megörökített jelenség nem hagyja hidegen az embert, valami később megragadja.”

A kiállításokon rendszerint minden képhez cím is dukál, ezúttal azonban a fotós a megszokott módtól eltérően a látogatókra hagyja ezt a feladatot, hogy mindenki azt láthassa bele a fényképekbe, amit szeretne, mindenkiben oly módon fogalmazódjon meg egy szó, gondolat, amilyen módon megérinti őt az alkotás. Célját a jelek szerint elérte, mindenki gondolataiba merülve szemlélte a fehér falak kontrasztjában kiállított képeket, majd a megnyitó Radovics János személyes tárlatvezetésével ért véget.

Kép forrása: Györkös Mányi Albert Emlékház