A metál egyik legsokoldalúbb alfaja a black metal, amely a thrash és a death metal elemeit ötvözi. A zenei stílus erőteljes hangszereléséről és a legjelentősebb előadóit övező vitákról nevezetes. A black metal stílusa nemcsak a zenei elemekben különbözik a többi műfajtól, hanem a látványban, a szövegekben és a hozzá kapcsolódó életmódban is. Gyakran hallhatjuk a sötét és sivár hangzást, kegyetlen és torz gitártémákat, valamint extrém hangulatot teremtő dobtechnikákat. De a black metal lényege messze túlmutat a hangokon, az ideológiája és az esztétikája kifinomult és provokatív.

Hogyan és miért indult ez a mozgalom, ami több zenész éltébe is került? A black metal története a 70-es években kezdődik, egyre több zenekar, többek között a Black Sabbath is, egyre több keresztényellenes motívumot használt fel az zenéjében. Az angol Motörhead agresszív ritmusa és hangereje szintén elsődleges hatással volt a black metalra. A black metalnak gyakran két különböző fázisa vagy „hulláma” van. Az első hullám az 1980-as évek elején jelent meg az angliai Venom, a svéd Bathory és a svájci Hellhammer révén. Mindhármuk közös vonása a dühöngő tempójú, nyers képi világú, sötét és sátáni témákat idéző dalok.

A black metal történetének igazán érdekes része a második hullámmal kezdődött el: templomégetések, gyilkosságok és vandalizmus. Új zenei mozgalom, amely rosszabbra fordult. A black metal második hullámát egy sor észak-európai zenekarnak köszönhetjük, amelyek az 1990-es évek elején még szélsőségesebb területre vitték a műfajt. A norvég black metal azokból a zenekarokból és zenészekből alakult ki, akik a Helvete, norvégul „Pokol”, független oslói lemezboltot látogatták, amelynek tulajdonosa Euronymous, a Mayhem frontembere, a korai norvég metal egyik úttörője volt. A black metal második hullámának legfontosabb karaktere Euronymous mellett Varg Vikernes, a Burzum megalkotója és egyetlen tagja. Míg Varg és Euronymous zeneileg együttműködtek, részt vettek olyan eseményeken, amelyek a black metal zenét nemcsak híresebbé, de hírhedtebbé is tették. 1992 májusa és júniusa között ő, Euronymous és mások több keresztény templomot gyújtottak fel. Varg és Euronymous legalább egy templom felgyújtásában együtt vettek részt. Összesen ötven templomot gyújtottak fel 1992 és 1996 között. A templomégetésekért elítéltek nem mutattak megbánást, és tettüket a norvégiai kereszténység elleni szimbolikus megtorlásnak minősítették. És ha az ember azt hinné elsőre, hogy semmi nem tart össze két embert annyira, mint a közös templomégetés, akkor rosszul gondolja, ugyanis 1993 elején Varg és Euronymous között kezdett kialakulni a gyűlölet, bár nem tudni, hogy mi okozta az eltávolodást. 1993. augusztus 10-én Varg halálra késelte Euronymoust a lakásában. Varg azt állította, hogy önvédelemből cselekedett, mondván, hogy Euronymous azt tervezte, megkötözi és kamerák előtt halálra kínozza. Varg önvédelemre vonatkozó állítása nyilvánvalóan megkérdőjelezhető, mivel Euronymoust huszonháromszor szúrta meg, tizenhat seb volt a hátán.

Euronymous mellett a Mayhem zenekarnak volt még egy megosztó karaktere, Per Yngve „Pelle” Ohlin, ismertebb művésznevén Dead. Rengeteg mítosz lengi körül az életét és még több a halálát. Lehetséges, hogy Pelle Cotard-szindrómában szenvedett, amelynek egyik tünete az a tévhit, hogy a betegek már halottak, nem léteznek, rothadnak, elvesztették a vérüket vagy belső szerveiket. Az énekesnél az sem volt ritka, hogy saját magát vagdosta fellépés közben. Pelle halálával kapcsolatban sem alakult még ki konszenzus. A legvalószínűbb lehetőség az, hogy öngyilkos lett. Euronymous Dead öngyilkosságát a Mayhem gonosz és ördögi imázsának erősítésére használta fel, és azt állította, hogy Dead azért ölte meg magát, mert a black metal divatossá és kereskedelmivé vált.

A black metalnak hosszú időn keresztül sokféle inkarnációja volt. Nincs központi filozófia, de sok visszatérő téma van. Ez olyan műfaj, amely tele van nonkonformistákkal, ellentmondásokkal és hatalmas egójú karakterekkel. Politikai hovatartozás szempontjából is széles a skála, szélsőjobbtól a szélsőbalig szinte az összes ideológia fellelhető. A zenészek, és személyes tapasztalatom szerint a rajongók, körülbelül fele sátánistának bélyegzi magát, a többi szekularista vagy pogány. A sátánizmushoz hasonlóan a pogányságot is sokan csak színpadiasságból vagy kontraszelekcióból állítják, de valójában átfogó és igen változatos vallási gyakorlatra utal. Lényegében a black metal túlburjánzó filozófiája a keresztényellenesség, amely sokféle formában jelenik meg a mai napig híres és hírhedt zenei műfajban.