Miért is szeretik a Zöld Íjászt?

 Emlékeztek arra, hogy Superman volt a Beverly Hills, 90210 főszereplője, és azt Smallvillenek hívták? Na, ez is olyasmi, csak valamivel jobb.

A TV aranykorában élünk, ami azt jelenti, hogy mindenki minden tulajdonból pénznyomdát készül készíteni, most például a képregényekből. Lásd az újonnan induló Gotham, Constantine, Flash, majd a Netflixen megjelenő jövendőbeli Marvel sorozatokat (Daredevil, Luke Cage, stb.). A CW csatorna, ami olyan klasszikusok mögött áll, mint a Vámpírnaplók meg kétségbeesetten keresett valamit, ami akár félig is jónak mondható és nem Odaát a címe. Ha a minőség rész nem is lett annyira meg, sikert értek el vele és ennek hála indult el a Flash sorozat is.

Robin Hood és Batman karakterek keverékéből létrejött Oliver Queen (Zöld Íjász) sorozata egy fiatal amőba szolíditásával követi a képregényes gyökereit, amivel nem lenne baj, de a saját belső szabályaival is hasonló következetességgel jár el. Ezt mind azért, hogy legyen frissen préselt dráma az erőltetett, kicsit sem organikus klisék gyárjából. Szóval Oliver ölhet zsoldért dolgozó pitiáner utcaembereket, mert bűnözők, de az őket irányító bűnözőket életben hagyja, mert morális lecke. Ugyanígy első bűnüldöző társa, Diggle nem képes elnézni főnöke gyilkos mivoltát, de egy rész múlva már várja az esti balett órákat a kriminális alvilág képviselőivel.

Igen, Felicity okos és ő sem hiszi el, hova került. Mert ő amúgy egy elfogadható karakter, csak időnként a gagyi kocka lány sztereotípiája miatt botladozik, sokszor szó szerint.

Szóval igen, történetírói lustaság van itt azzal társulva, hogy minél közérthetőbb legyen mindenki által minden történetszál. Ami nem lenne feltétlenül gond, mert jó kezdetleges ötletek vannak, csak az ugyanannyira gagyi párbeszéd és nagyrészt középszerű színészek lehetetlenné teszik a kivitelezést. Pedig például a tituláris karaktert alakító Stephen Amellnek az lenne a célja, hogy Oliver kb. Minden ismerősének egy másik változata önmagának, legalábbis papíron és ennek foszlányai meg is látszanak.

Suttogó utalások és karakterek útján a képregényrajongóknak is imponálni próbál a kreatív csapat, de ez csak a felszín. A „képregényesebb” aspektusokat nem létezőként kezelik, ami akkor baj, mikor a történet rovására megy.

És még így sem lesz egy mondatban említve a Szulejmánnal, s még én sem tenném. Az akciójelenetek jók, még akkor is, ha két pont közt nem az egyenes, hanem a semmiből előkerülő, Step Upon felnőtt keményfiúk zenéjével aláfestett, oldalraszaltó a legrövidebb út. A részek is elég gyors tempóval bontakoztatják történetszálaikat, amiért nem annyira nyílvánvaló minden hiba, mint amiket említek, vagy épp a kisebb bakik.

De buta szórakozásnak elmegy, főleg a nem rég indult Flashel (ami talán egy fél fokkal jobb) párhuzamosan, mivel lesznek közös „event” részeik is. Főleg amíg jönnek a Netflixes Marvel sorozatok, vagy a Gotham megtalálja több, mint működőképes formáját. Amúgy is, hiába mondok bármit, a CW a korban szűkebb, de nemben kevésbé demográfiájat a fifikás módszereivel.

Köszönöm az olvasóm figyelmét!

U.I.: Biztosan azt gondoltad a cikk elején, hogy a Zöld Íjásznak, a csatornán, az azzal járó minőségbeli hasonlíthatóságán és alapanyagán kívül semmi köze a Smallvillehez. Hát, van egy kialakulóban levő szuperhős, a mindenkinél okosabb szőke sosem, de időnként majdnem barátnője és a fekete legjobb barátja, akiknek a kalandjait követjük. Döntsd el te, hogy melyik sorozatról beszélek.