Szép a mosolya, jó a haja, korban is megfelel, jobbra! Nem tudok románul, bal. Úristen, kockái vannak! Jobb. Bal. Jobb. Nagyon bal. Új párod van! Íme, a 21. századi párkeresés.

Az amúgy is leáldozóban levő bálok sorsára jutottak a bulik, közösségi terek, kávézók, kocsmák, meg úgy általánosan, minden. Vége a szerelem első látásra időknek – egyébként sem látni, csak a másik szemét –, most már az „It’s a Match!” korszakában járunk. Egységesen mindenki kap kilencképnyi helyet, bemutatkozó szöveg, kedvenc zene, érdeklődési körök megadásának lehetőségét. A merészebbek még az Instagram-profiljukat is hozzáadhatják. Megadod a korod és a lakhelyed, esetleg még azt is, hol dolgozol vagy tanulsz, és már mehet is a párvadászat.

Igen. Manapság ilyen sok fontos tényező alapján döntheted el, hogy szeretnél-e megismerkedni az adott személlyel vagy sem. Hogy az információk a valóságot tükrözik-e, azt majd az első randin megtudod, amikor eldöntheted azt is, hogy ugyanaz az arc néz-e vissza rád az asztal túlsó oldaláról, mint ami a képről is (és ilyenkor nem csak a filterekre célzok). Ám itt sokan beteszik a porszemet a gépezetbe, mert teljes anonimitásba burkolóznak. Az általános szexiarc- szelfi, konditermes feszítés és kicsengetési kép opciók helyett a feketeség vagy egy mém fogad. Azok, akik nagyon magas szinten űzik ezt, még a nevük helyett is csak egy betűt használnak.

Én, a kíváncsi-fáncsi szerepébe ásva magam az utóbbi időben az ilyen profilokat jobbra húztam. Engedtem a késztetésnek, hogy megtudjam, ennek mégis mi értelme van. És azért is, hogy érdekesebb dolgokról beszélgessek, mint a „hogy állsz az egyéjszakás kalandokhoz?” vagy „mit keresel a Tinderen?” témák. Ha az ember fia vagy lánya logikusan gondolkodik (ami újabban nem túl népszerű), ez társkereső oldal (bármihez is keres társat), ahol jobb híján a képekből és a megadott adatokból kényszerülsz eldönteni, hogy szimpatikus-e a másik. Egy R betűvel ellátott fekete profil biztosan sok mindenkinek bejön. Legalábbis olyannyira, hogy az összes ilyen ember, akivel beszéltem, megkérdezte, hogy miért húztam őt jobbra (valószínűleg kételkedtek az épelméjűségemben – bevallom, magam is).

Így történt, hogy megtudtam, mire jó az ilyesfajta társkeresés. Az indokok: barátnőm van, és nem akarom, hogy felismerjenek; nem akarom, hogy itt lássanak; szégyellem, hogy itt vagyok; így csak a személyem számít és nem a kinézetem; így titokzatos vagyok, csupa szépek s jók, csak akad egy bökkenő – egyszer úgyis úgy járnak, mint a festett csaj az uszodában.

Azoktól, akik most először hallanak a Tinderről, elnézést kérek a spoilerért, de most már eljött az ideje, hogy megtudjuk, mi van a fekete profilon túl…