Palma Hills és Baby Elvis koncert Kolozsváron

Megtáncoltatta a kolozsvári fiatalokat a Baby Elvis és a Palma Hills zenekar január 12-én, pénteken a Flying Circusben. Mindkét banda energikus, tele erővel és lehetőséggel. Ezek a fiúk bebizonyították, hogy korai temetni a rockot vagy akár az élő zenét.

Meghirdetett program szerint az ajtókat nyolckor nyitották, és a Baby Elvis kilenckor lépett a színpadra. Talán emiatt lehetett kezdetben kissé szellős a nézőtér, mivel általában úgy megyünk koncertre, hogy „ne siessünk, úgyis mindig késnek!”

A Baby Elvis Nagyváradról érkezett, most először nyár óta a kincses városba, a garázsrock és az indie-stílus képviseletében. Saját számokat játszanak és tavaly áprilisban megjelent az első albumuk, a White Elephant. Bár eddig csak felvételről hallottam őket, alapvetően kiforrott produkciónak tűnt, ahhoz képest, hogy csak 2015-ben alakultak. Nem kellett csalódnom: a hozzáértéshez egészséges méretű lazaság társult, azt a néhány bakit is jól kezelték. És ahogy az lenni szokott, a végére jöttek bele igazán a zenészek – pedig energiában azelőtt se szenvedett hiányt a produkció –, és ekkorra már a nézőtér is megtelt. Bár a nyelvi akadály miatt valamelyest kirekesztve éreztem magam az élményből, mivel a dalok közötti átvezető szövegek spanyol nyelven hangzottak el az átlagosan magyar és román közönség előtt. Ettől függetlenül, szívesen hallgattam volna tovább a zenekart.

Rövid szünet után következett a Palma Hills, akik indie-t, garázs- és bluesrockot játszanak. Székelyudvarhelyről indultak 2012-ben és azóta meg sem állnak: megjelent két kislemezük és egy albumuk, számos erdélyi és magyarországi fellépésük volt, valamint átestek egy éles arculatváltáson is, amely nem csak a külsőségeikben érezhető, de zenéjüket is nagyban befolyásolta: érettebb lett a hangzás, kidolgozottabbak a dalok.

A fiúk otthonosan mozogtak a színpadon, a közönség is jól érezte magát. A Palma Hills hozta a tőlük elvárt színvonalat és hangulatot. Két dal közötti szünetben a mögöttem álló lányok beszélgetésére lettem figyelmes, akik nem tudták eldönteni, hogy a basszusgitáros a fiatal Alex Turnerre vagy Paul McCartney-ra hasonlít jobban – előbbi az Arctic Monkeys énekes, gitáros, dalszövegírója, utóbbi a Beatles tagja. Bár érezhető volt, hogy igyekeznek minél többet játszani minél kevesebb megszakítással.

A koncert végén hiába tapsoltak a rajongók, a zenekar nem jött vissza, mivel este tizenegy után már nem volt rá lehetőségük csendháborítási okokból. Emellett már a koncert közben kikapcsoltak bizonyos hangszórókat, bár látszólag ez nem zavarta a közönséget. Ezt a zenekarral is csak a koncert után közölték, és emiatt a Palma Hills is elnézést kért az esemény hivatalos Facebook-oldalán. Ugyanitt a távol maradottak az élő közvetítést hiányolták.

Azt hiszem, hiába ért korán véget az este, elégedettek lehetünk a két zenekar teljesítményével. Szerintem érdemes figyelni rájuk a továbbiakban, hiszen két, folyamatosan fejlődő és érő produkciót láthattunk péntek este a színpadon.