Tóth László képei a Quadro Galériában

Miért adnak a kiállításoknak ennyire unalmas címeket? A programfüzetet lapozgatva, még egy tizedmásodpercre sem akadt meg a szemem a következőn: Tóth László gyűjteményes kiállítás. Pedig az élmény meghatározó volt.

Nem foglalkozom komolyabban a képzőművészettel, nem ismertem az alkotó nevét, így hát csak beestem a Quadro Galériába, egy barátom hívására. És habár a megnyitó miatti tolongás óriási volt a termekben, megérte bámészkodni. A művész különleges módon ragadta meg a valóságot. Számomra leginkább a portréi voltak meghatározóak, és nem azért mert olyan festőien szépek lettek volna. Kivénhedt banya megfonnyadt vonásai, elhasznált színésznő megnyúlt bőre, táskás szemei, öregotthonban sínylődő bácsika szomorúsága nézett vissza ránk a képekről. Tóth László még az édesanyját is, akit feltételezhetően szeretett teljes valóságában mutatta meg, nem rejtette gyönyörű hajzuhatag, vagy mosoly mögé az élettől eltekeredett szájat. Vegyes technikáival az alkotó minden képén valami másat nyújtott, és meglepő módon harsány, élénk színeivel sem csempészet egy kevés vidámságot sem képeinek, életszíneket használt. És míg az egyik teremben szürrealista vonásokat tükröző képein merenghettünk, addig a következő helyiségben egyenesen közvetített naturalista emberi valóság köszönt vissza a képekről.

Kedves magyarnapozó! Van élet és tartalom a koncerteken túl is.

A kiállítás látogatható: hétfőtől-péntekig 11–14 és 15–19 között a Jókai/Napoca utca 2-4 szám, I. emelet, 64. alatt a Quadro Galériában.

Fényképek forrása: www.galeriaquadro.ro