Jegyzetfüzetemet szorongatva, némi gyomorideggel ültem be a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) második PhD-találkozójára, amelynek a Planetarium adott helyet. A nyílt beszélgetés témája a publikálás volt; sok más mellett a „publikálni, de hova?” kérdésre is választ kaptak a fiatal kutatók és doktoranduszok, de ennek lehetőségeiről, illetve buktatóiról is mesélt Nagyi Orsolya, Botházi Mária, Győrffy Gábor, Szabó Júlia szociológus és Tóth Zsejke vegyész. A beszélgetést Lázár Beáta doktorandusz moderálta. Az érdeklődő fiatal kutatók és doktoranduszok közvetlen hangulatban, őszinte nevetések kíséretében kaphattak választ a kutatói lét rejtelmeihez fűződő kérdéseikre. Az est végén én is választ kaptam a kérdéseimre: a reál tudományok kapcsán Tóth Zsejkét, a humán tudományokról, pontosabban a médiatudományokról Győrffy Gábort kérdeztem.

Tóth Zsejke Réka jelenleg a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen dolgozik tudományos munkatársként, illetve posztdoktorként. Az alap- és mesteri képzést itthon végezte és ide is tért vissza, ugyanahhoz a kutatócsoporthoz, ahonnan kezdetben az útjára indult. Egy ideig Szegeden élt és a Szegedi Tudományegyetemen vált a kémiatudományok doktorává. Győrffy Gábor,  a Babeş–Bolyai Tudományegyetem docense, valamint a Korunk folyóirat társadalomtudományokért felelős szerkesztője is válaszolt kérdéseimre.  

– A fiatal kutató hová nyúljon először, melyek a kutatás alapkövei?

1. Zs. R.: – Ha a reál tudományokról beszélünk, akkor mindenképp nézzen körül az éppen aktuális kutatások körében, hiszen hiába kutatunk olyat, amit mondjuk az 1950-es években már kutattak. A fejlődő világban az az elvárás a reál tudományokban, hogy azzal együtt fejlődjünk mi magunk is, és az új dolgokat kutassuk tovább. Szóval a fiatal kutató mindenképp legyen tisztában a napjainkban zajló kutatásokkal és aszerint válasszon magának kutatási területet. Ebben nagy segítség lehet a témavezető és a kutatótársak. Eddig minden kutatócsoport, amiben akár itthon, akár máshol dolgoztam, segítőkész és dinamikus volt, így közösen, egymást segítve tudtuk létrehozni a kutatásokat.

Gy. G.: – Médiatudományokkal foglalkozó kutató esetében a kutatás alapköve a módszer. Először mindenképp tudni kell, hogy mit kutatsz pontosan, de ez könnyebb, hiszen aki médiát kutat, azzal mindenhol szembe jön a média, valamilyen formában. Fontos, hogy meg kell hogy legyenek a módszereid, amelyekkel kutatsz. Emellett kell ismerned a szakirodalmat, hogy addig abban az adott témában mások milyen eredményeket értek el és mit kutattak, hogy ne ugyanazt kutasd újra. Minden azzal kezdődik, hogy a kutató számba veszi az addigi szakirodalmat, hogy meddig jutott a tudomány abban a témában, és igyekszik ehhez hozzátenni valamit, ami addig nem volt, hiszen ez a kutatás lényege. Ehhez megfelelő technika kell, természetesen ki lehet találni új metódusokat is, de mindenképp legyen konkrét, jól meghatározott módszer, amivel kutatsz.

– Mit tehet a kutató, ha a téma felemészti, avagy hogyan lehet a mély vízből a partra jutni?

1. Zs. R.: – Ilyenkor mindig azt ajánlotta a témavezetőm, hogy félre kell tenni a kutatást jó messzire egy sarokba, és teljesen mással kell foglalkozni egy ideig, vagy meg kell próbálni kicsit más szemszögből tekinteni rá. Nekem nagyon sokat segített, ha teljesen másképpen néztem meg a kutatásomat, nem úgy, ahogyan eredetileg felépítettem. Visszafele néztem végig egyik kutatást például, mert nálunk így is lehetséges, és olyankor teljesen más eredmények jöttek ki.

Gy. G.:  – Ez egyénfüggő, én úgy jöttem ki ebből a mély vízből, hogy bementem a Széchényi- könyvtárba, ahol napokig csak ültem, és néztem a falat. Pörögtek a gondolataim, hogy jó, nekem most van kétszáz oldalam, de tulajdonképpen mit akarok ezzel? Fejben kell rendszerezni, hogy mit akarsz azzal a témával kezdeni, milyen utakon és hová szeretnél eljutni pontosan, és ha sokat gondolkozol ezen és nem adod fel, akkor megjönnek a válaszok.

– Mi a kutatók legnagyobb mumusa? 

1. Zs. R.: – Ez kutatótól függ, a reál tudományok kutatói között az egyik legnagyobb mumus az, hogy amit elterveztünk és amit a tudomány leír, az nem úgy jelenik meg számunkra, a laborban nem azt kapjuk vissza. Szeretnénk rózsaszín anyagot kapni, amiből zöld lesz, és ezt meg kell magyaráznunk… A másik mumus az nagyon sok reál kutatónál az írás, hiszen ahhoz vagyunk szokva, hogy többnyire összeöntünk anyagokat és számolunk, így van, akinek nehezebben megy az írás, illetve még az idegen nyelvek is okozhatnak gondot, hiszen mindig nemzetközi szférában szoktunk publikálni vagy konferenciákra járni, ahol helyt kell tudni állni, és mivel ez nem a saját anyanyelvünk, kifejezetten megterhelő lehet, hiszen pontosan és helyesen kell használni bizonyos szófordulatokat, ezeket meg kell tanulni.

Gy. G.: – Ha mondjuk kutatsz valamit és rájössz, hogy értelmetlen volt. Az is megtörténhet, hogy valamilyen eredményre számítasz és egyáltalán nem azt kapod. Hipotézisként feltételezel egy eredményt és nem az jön ki, tulajdonképpen eredménytelen az egész és hiába dolgoztál. Azt szokták mondani, hogy ez is fontos eredmény, hiszen mások már azt a hiábavaló munkát nem fogják elvégezni, amit te, de mindenképp kellemetlen, ha eredmény nélkül kutattál. Vagy ott van az is, hogy beleunsz a saját témádba. Ha nincs türelmed kivárni az eredményt, mert túl lassan érkezik, vagy esetleg, ha túl nagy fába vágtad a fejszédet és időközben feladod.

Mérd fel, hogy mit ér a te kutatásod

– Érdemes a publikálás ajtaján kopogtatni? Melyek a megfelelő ajtók?

1. Zs. R.: – A reál tudományok esetében is vannak folyóiratok, amelyekben magyarul is lehet publikálni. Akár tudománynépszerűsítő folyóiratok is szóba jöhetnek. Jelent meg publikációnk a Firkában, ott gyerekeknek készítettünk anyagot, hogy láthassák az adott kutatásokat.

Gy. G.:  – Fiatalként az a legnehezebb talán, hogy belődd, megtaláld ezeket az ajtókat. Ne tedd sem túl alacsonyra, sem túl magasra a mércét. Tehát mérd fel, hogy pontosan mit ér a te kutatásod és hol érdemes próbálkoznod. Ebben a témavezető, a kollégák és a konferenciákon a közeg segíthet. Mindenképp érdemes próbálkozni, és kopogtatni, ha kidobnak, legfeljebb mész és próbálkozol máshol, hiszen minden kudarc tapasztalat, hogy hogyan tovább. Minden visszajelzés: ha mondanak valamilyen negatív kritikát a kutatásodra, abból is tanulsz, például, hogy legközelebb mire kell figyelned, vagy épp folyamatosan javítod a kutatásodat.

Minden kutató álma a Nobel-díj

– A kutatói munka gyümölcsét a publikálás jelenti?

1. Zs. R.: – Nem feltétlen gondolom ezt; a kutatói munka gyümölcse lehet a feltalálás is. Nálunk minden kutató álma a Nobel-díj, de tudjuk, hogy ezt nem lehet elérni. Úgy érzem, hogy nemcsak a publikációból lehet erőt meríteni, hanem abból is, hogy az adott kutatásnak látjuk az elejét, a végét és a hasznát is, például megfigyelhetjük, hogy az tényleg felhasználható lehet valamilyen víztisztítási folyamatra… Különböző betegségekre használható védőanyagokkal is foglalkozik a kutatócsoportunk és ebből adódóan láthatom azt is, hogy ezzel talán beteg emberen tudok segíteni, és engem ez jobban motivál, mint az, hogy ebből publikációt írjak.

Gy. G.: – Különbség van a reál és a humán tudományok között, mert sok esetben az alkalmazott reál tudományokban van valami gyakorlati haszna a kutatásnak és ebben eltér a humánus kutatásoktól. A publikálás fontos szempont, ami még fontos, az vz idézés. Ha téged idéz más kutató, az jelentős eredmény, hiszen már számítasz a tudományos közegben. Azt érzed, hogy hozzátettél valamit, számba vesznek és belekerültél a körforgásba, hiszen fontos eredményt értél el a tudományos kutatások terén.

Kép forrása: Rodosz/Deák Anita