Nagyon természetesnek tűnik, hogy egy adott térségen belül népszerű sportnak a szurkolótáborába tartozzon valaki, azonban lássuk be: nem mindenkinek szívügye a foci, a kézi- vagy a kosárlabda. Alexát sem érdekelte különösebben a hoki világa, azonban hamar megváltozott a véleménye, miután személyesen megnézett egy meccset. A gyergyói hokicsapatról, a drukkerekről és a sport iránti lelkesedésről beszélgettünk a Gyergyói Hoki Klub (GYHK) egyik „friss” rajongójával.

– Néhány éve ismerlek már, ezért biztosan kijelenthetem: nem voltál mindig az a hokikedvelő személy. Mi tudta megváltoztatni a véleményed? Hogyan kezdtél el érdeklődni a jégkorong iránt?

– 2019 őszén voltam életem első hokimeccsén, randi keretében. Érdekesen hangzik, viszont ennek a találkának köszönhetően ismertem meg ezt a csodás sportágat. Ebben az időszakban a szüleim is gyakran nézték a meccseket, de valamiért akkoriban nem igazán kötött le. Azon az ominózus meccsen értettem meg néhány alapszabályt, amihez egészen vicces történet tartozik.

A hokiban van egy olyan szabály, amit tilos felszabadításnak neveznek, aminek röviden annyi a lényege, hogy a támadócsapat a saját térfeléről az ellenfél alapvonala – azaz a pálya másik végében található kék vonal – mögé üti a korongot. Ezt a tilos felszabadítást az elején mindig pirosnak hallottam, és nem igazán értettem, hogy ha az ellenfeleink nem pirosban játszanak, ők miért kapnak „piros felszabadítást”. A srác elég nehezen, de megértette velem, hogy csak rosszul hallom: nem piros, hanem tilos. Később egyre gyakrabban látogattam ki a hokipályára vagy néztem a közvetítéseket, mivel eléggé felkeltette az érdeklődésemet ez a sport, és még többet akartam megtudni róla. 2021-ben váltam igazán nagy szurkolóvá, amikor csak tehettem, követtem a GYHK meccseit, és minden erőmmel szurkoltam nekik. 

– Kiskoromban, amikor tanulás helyett a Forma–1-et néztem édesapámmal, mindig volt egy-egy kedvenc versenyzőm, annak ellenére, hogy akkor semmit sem értettem az autóversenyzésből. Így, hogy te tudatosan és jó szívvel követed a GYHK-t, biztos megvannak a kedvenceid.

– Ahogy mondod. Igazából két kedvencem is van a csapatunkból: Szigeti Ákos és Sébastien Sylvestre. Mindketten csatár pozícióban játszanak, amit kifejezetten szeretek. Sylvestre magatartása a jégen, ahogyan hajt a gólokra és a győzelemre, számomra lenyűgöző. Emellett nagyon megszerette a térségünket, ráadásul a szurkolókért még a székely himnuszt is megtanulta.

– Minden meccsnek megvannak a legemlékezetesebb pillanatai. Legyen szó közös éneklésről, szurkolásról vagy óriási gólörömökről. Neked mik a legkatartikusabb élményeid?

– Mindig a gólok a legemlékezetesebbek, mert a fiúk mindig tudnak szebbnél szebb helyzeteket kialakítani és gólt varázsolni belőlük. Viszont van két olyan esemény, amire életem végéig emlékezni fogok. 2022 decemberében, annak is az utolsó napjaiban volt egy hazai meccsünk, ahol a Csíkszeredai Sportklubot fogadtuk. Tudniillik a két székely csapat a hokiban nem igazán barát. Szerencsés helyzetben voltam, hogy ott lehettem és megélhettem azt a csodás győzelmet, amit a szeredaiak fölött arattunk. Majd 2023 márciusának végén fogadtuk a Fradit és mindent elsöprő döntőt játszottunk, ahol bennünket avattak a 23-as év Erste Liga-bajnokává. Ezeken a meccseken a szurkolás is zseniális volt, a hangom már a meccs végén elment. 

– Vannak olyan közeli ismerőseid, barátaid, akikkel a meccsekre szoktál járni, vagy csak úgy odacsapódsz valakikhez?

– Általában a meccsekre édesanyámmal vagy egy barátnőmmel szoktam menni, és ha éppen nem tartózkodom otthon, akkor Marosvásárhelyen – mivel ott járok egyetemre – néhány gyergyóival összeülünk és úgy követjük a mérkőzéseket. Igyekszem személyesen is elmenni meccset nézni, de ha nem sikerül, akkor marad a közvetítés.

– Már te is megemlítetted, de 2023-ban valóban a Gyergyói Hoki Klub lett az Erste Liga bajnoka. De mit gondolsz a jelenlegi szezonról?

– A mostani szezonban nagyot kell bizonyítanunk, ami miatt szerintem a nyomás is nagy a csapaton. Nem titok, hogy a címvédés a cél, viszont az utóbbi időben, mintha picit kifáradtak volna a játékosok, így nem tudják azt hozni, amit mi, szurkolók elvárnánk tőlük. Ennek ellenére sem szabad csüggedni, hiszen a szezon és a liga végéig még rengeteg idő van. Ahogy mi, szurkolók mondani szoktuk nem az alapszakaszt kell megnyerni, hanem a döntőt.

– Szerinted van különbség foci- és egy hoki-rajongócsapat között? Mi az, ami egyedülállóvá teszi ebben a sportágban a szurkolást?

– Nem igazán voltam még olyan sporteseményen, ahol hasonló szurkolást láttam. Nekem mindig az az érzésem közben, mintha mi is ott lennénk a pályán és velük együtt játszanánk. Ugyanolyan átéléssel vagyunk dühösek, vagy ugyanannyira koncentrálunk arra, hogy a pakk valahogyan becsorogjon a hálóba. Ha ez megtörténik, üvöltő öröm támad bennünk és a játékosokban egyaránt. Rengeteg erőt tudunk adni nekik a szurkolásunkkal, és ezt ők gólok formájában hálálják meg. Emiatt mindig megéri elveszíteni egy rövid időre a hangunkat. 

– Minden sportnak megvan a maga „ideje”. Szezonon kívül is tudod tartani a hoki iránti lelkesedésed?

– Akkor is mindig figyelemmel követem a csapatunk játékosait, olyan videókat nézek, ahol szebbnél szebb gólokat, helyzeteket vagy épp taktikákat mutatnak be. De szerencsére nem kell olyan sokáig hoki nélkül kibírni, hamar eljönnek a szezonkezdések.

– Vetted már észre, milyen hatással bír az, hogy te „szenvedélyes” hokiszurkoló vagy? A hétköznapokban jelent számodra ez valamit?

– A szurkolás egyfajta kikapcsolódás és stresszlevezetés számomra, mivel közben nem igazán gondolok semmi másra, csak az adott meccsre. Teljes átéléssel szurkolok, olyankor mindent kiadok magamból, ami néha azt is jelenti, hogy üvöltök a képernyő előtt vagy a nézőtéren, de örömömben ugrálni is szoktam.

– Amikor az idei szezonról kérdeztelek, azt mondtad, hogy a fiúk kicsit fáradtnak tűnnek. Ha lenne lehetőséged, akkor mit mondanál nekik, hogy újra erőre tudjanak kapni?

– Az üzenetem számukra csak annyi lenne, hogy nem számít, épp mekkora gödörben vannak, a szurkolók mindig mellettük lesznek. Számunkra úgyis ők lesznek a legjobbak, függetlenül attól, mi történik. És ha a gödörből ki tudnak mászni, túl tudnak lépni az akadályokon, akkor ott már nincs megállás. Keep pushing!