A kolozsvári Bréda Ferenc Irodalmi Kör legutóbbi meghívottja Ferencz-Nagy Zoltán, harmadéves bölcsésznövendék volt, én pedig két céllal mentem a Bulgakov emeleti termébe ez alkalomból: egyrészt újságírói minőséget öltve magamra, jegyzetfüzettel és a tudósítás szándékával, másrészt viszont fűtött a támogatni vágyás és a büszkeség, ugyanis Zoltán (a továbbiakban csak Zozó) régi jó barátom.

A Bréda-kör lényege, hogy teret, fórumot biztosítson a meghívott költőknek arra, hogy megmutassák és irodalmi diskurzus tárgyává tegyék verseiket a jelenlevők számára. Éppen ezért az ilyen alkalmak a következőképpen zajlanak: a költő felolvassa az összegyűjtött versek egy részét. Ezután vitaindítót hallhatunk, amelyet hétfő este Lázár Kinga, szintén harmadéves bölcsésznövendék hozott. A folytatásban a költő további verseket olvas fel, cigiszünet, majd kezdődhet a vita. A moderátorok mikrofonokat adnak a jelentkezőknek, akik személyes vagy objektív szempontok alapján elemzik, kritizálják vagy megdicsérik a verseket. A költő csak a vita legvégén kelhet saját védelmére vagy válaszolhat kérdésekre.

Ez a menetrend Zozó estéjén is így zajlott. A jelenlevők előtt ott a nyomtatott példány, amíg a költő felolvas. Egyesek jegyzeteltek, aláhúztak, bekarikáztak a papíron. Mások csak olvasták a költeményeket. Megint mások rá se néztek a papírra, csak a költőt pásztázták és elemezték. A válogatásban egy sor témával találkozunk: Gilgames-eposz inspirálta vers, moldvai település, Assisi Szent Ferenc és az esztena kapcsolata. Azt gondolná az ember, hogy a szokatlan, mélyen rurális és népies költészet miatt a kedves egybegyűltek górcső alá vették Zozót a verseivel együtt és jól megkritizálták. Nos, nem. Épp az ellenkezője történt. A felolvasás utáni vita első megszólalója, Váradi Nagy Pál így kezdte: nyilvánvaló, hogy egy poeta doctusszal van dolgunk. Írjál kötetet!

Péter Blanka moderátor szerint ennyien soha nem vettek még részt Bréda-körön, ez az információ sokszor elhangzott az est során, a szervezők repestek a boldogságtól. A beszélgetés mégis nehezen indult. Az emberek visszakoztak, kerülték a szemkontaktust, Váradi Nagy Pál megszólalása után azonban szólt egy hang, hogy mikrofont szeretne. Az emberek szeme arra az asztalra szegeződött, ahol Zozó szurkolótábora, a harmadéves bölcsészek ültek. Ettől kezdve sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb dicséretek, a jelen lévő költők (Sánta Miriam, Horváth Benji) is csak egymást ismételve dicsérték a fiatal szerzőt, és verseskötet írására buzdították. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a beszélgetésben részt vevők szinte teljes mértékben egyetértettek, a pályakezdő rímelőt minimális kritika érte, s azok is építő jellegűek voltak.

A vita végén a mikrofon visszakerült az est főszereplőjéhez, aki végre reagálhatott a teremben elhangzottakra és válaszolhatott a kérdésekre. Az egyik jelenlévő arra volt kíváncsi, mikor kezdett el Zozó verseket írni, mire a költő két kuncogás között így felelt: Nagyon szerelmes voltam egy lányba. S na, ahogy ilyenkor lenni szokott. Ő még akkor nem szeretett, de azóta már szeret! S akkor elkezdtem verseket írni.

A jó hangulatú eszmecsere után elcsíptem az est főszereplőjét néhány perc erejéig. Elmesélte, egész nap izgult és szent meggyőződéssel hitte, hogy utálni fogják a verseit. A sok pozitív hozzászólás nem szédítette meg, szerinte ugyanis „könnyebb feldolgozni, ha megkritizálnak. Most én mit kezdjek azzal, hogy az embereknek tetszett? Furcsa nyomást gyakorol ez rám. Olyan, mintha elvárnák, hogy akkor én most írjak! Jobban motivált volna, ha negatívumok is elhangzanak.”

Én boldog vagyok, hogy Zozót keresztül-kasul dicsérték, és kötetre buzdították. Tizenkettedikes korunk óta ismerjük egymást, és nagyon sokat mesélt nekem Lázárfalváról, a zsigeri kötődésről a természethez, a rurális, vidéki lét mintegy romantikus fontosságáról. Intelligens bólogatásokkal hallgattam ezeket, de nemigen értettem, mire gondol. Ezeket a verseket olvasva azonban letisztult: „nézzük végig a bikák harcát / tartsuk számon szenvedélyük / s adjuk vissza körtáncokban / a földnek a rezgést.”

A képet készítette: Tamás Zsófia