A május elseje szólhat szabadtéri miccsevésről, és mértéktelen nedű-fogyasztásról, szólhat hamis formaiságokról, szólhat sztereotípiákról. „A munkásünnep mindenki számára mást jelent, van, akiknek egy letűnt rendszer emlékeit idézi.”- írják a Slam Poetry-sek. Igen, én is azon töprengtem kedd este, miközben a Báthory Líceum lépcsőin botladoztam felfelé, hogy most majd tiszteleghetek a nagy Ceau bácsi előtt, miközben sokértelmű szónoklatokat hallhatok dicsőséges uralmáról.

Aztán felcsendült a népzene, és én totál ledöbbentem. Az ajtóban frissen sült kenyérrel (ami igazából pihi-puhi kalács volt) és sóval várták a nagyérdeműt a gyönyörű kalotaszegi népviseletbe öltözött ifjak és lyányok. Később persze kiderült, hogy ezek az élettel teli, táncos lábú fiatalok bizony a Vörös… khm… Veres Hajnal néptáncegyüttes tagjai, akik majd rövid táncaikkal színesítették a dicsőséges hangulatot. Ekkor döbbentem rá igazából, hogy mégis egy kommunista rezsim ünnepségére csöppentem bele, csak egy országgal arrébb, Kádár elvtársék birodalmi hangulatába.

Mindenki megízlelhette a párt kenyerét

Megérkezett a méltóságos Párttitkár Úr (Keresztesi Dávid), felcsendült valami gagyi kommunista himnusz, és mindenki ujjongva tapsikolt. Az est házigazdája (B. Szabó Zsolt) megtanította hogyan KELL tapsolni. Ezután pedig olyan pillanat következett, aminek kevesen lehetnek részesei: a Dicső Mindenható Fenséges Tisztelt Őállamtitkárja ADMIN, az online nemzetszociális háború Atyja (a neve majdnem vetekszik Daenerys Targaryen nevével), felszólalt valahonnan a távolból, és végighallgathattuk dicsőséges köszöntő beszédét.

Az ADMIN, a tiszteletre méltó párttagok, és a nép

Majd sorban felszólaltak a párt tiszteletre méltó tagjai: Vass Csaba a pionírok-pionírja, a Banga Szilárd Elméleti Főszaklíceum igazgatója: Burján Kinga, a jelenlegi főcenzor, Morar Róbert, az amerikai nagykövet Horváth Benji, André Ferenc a folkműhely főelnöke és elektromos gitárja, végezetül pedig a párttitkár úr.

Mindannyiuk visszatérő motívuma a facebook diktatúra volt. Az illuminátusok által vezetett és manipulált univerzális világ, amely behálóz és irányít, függővé tesz és megfigyelhetővé. Az ünnepség résztvevői természetesen a csillagos egekig dicsérték az ADMIN minden ilyen törekvését (kísértetiesen múlt-rendszeri hangulatban), úgy, hogy közben a szavak mögötti iróniával fűszerezték az est igazi üzenetét. Nagy és őszinte taps az ötletért és kivitelezésért. Bár az ajtón kitérve úgy éreztem, ezúttal nem lettem sokkal több, mint amivel megérkeztem. Az immár klisének számító téma nem hozott számomra semmi újat és megemészthetőt, még a slammerek szájából sem.

Ettől függetlenül azért még mindig a fülemben motoszkál Csehszlovák Tamás: Csönded vagyok feldolgozása a folkműhely elnöke által, vagy az amerikai nagykövet arrogáns, és visszataszítóan üres propaganda beszéde. A kedvencem pedig a szanaszét repkedő Turbo rágó volt. Egy lájk azért mindenképp jár nekik!

(Fotók: Bede Kincső)