A mindent elborító rozsdasárga őszi napsütés után télen Gyergyószentmiklós és környéke teknő alakú medencéje sűrű fehér ködbe burkolózik. A járdákon felhalmozott hóbuckák között, a napfénytelen utakon mindenkin csak a sietség látszik, az autók nyüzsgése néhány órára megtölti a várost – amíg mindenki megérkezik a munkahelyére. Az ezt követő csendet csak kisgyerekek nyüzsgése és a siető nyugdíjasok banyatankjainak zörgése töri meg.

Egy kicsit szólnék azokhoz, akik a környék szépségeiről szeretnének olvasni – mert akad azért jó néhány turistalátványosságunk is! Ilyen például a városhoz tartozó Gyilkos-tó, valamint a mellette lévő Békás-szoros. Közel a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, ahol Bethlen Gábor nevelkedett, a kis híján ezeréves gyergyóalfalvi templom, az István pap által indított hagyomány szerint minden évben innen indulnak a csíksomlyói Nyeregbe, a búcsúra. A téli sportok kedvelőit a Pongrácz-tetőn nemrég nyílt sípálya várja. A városban érdemes megnézni a központot, a református templomot, az örmény nemesek díszes házait, amelyeket a sétálóutca aszfaltjárdás sétatere szakít meg. Az utca túlsó végén ott a Magyar Királyi Állami Gimnázium, mai nevén Salamon Ernő Elméleti Líceum hatalmas narancssárga, szecessziós épülete, mellette az ortodox templom. Kicsivel fentebb, a Márton Áron utca jellegzetes szász házai között megbújik a Szent Miklós barokk stílusú katolikus templom, mellette a Fogarassy Mihály püspök által építtetett leánynevelde, kicsit odébb pedig a város örmény temploma. A központ másik sarkán a Vaskertes iskola épületét (amelynek tényleg vasból van a kerítése) és a bíróságot találjuk, mögöttük nem messze a város zsinagógáját. És ez csak néhány a sok szép épület közül! Ha a kíváncsi turista kikerül a városközpontból, fellelheti rögtön a város mellett domborodó Csobot-hegyet, tetején a két Szent Anna-kápolnával.

Székely településről lévén szó, létezik nálunk Felszeg, Alszeg és a központ. Ezek pontos helyét idegenek számára úgy lehet meghatározni, hogy melyik irányból merre folyik az adott települést átszelő patak – esetünkben a Békény. A folyó felső részén helyezkedik el Felszeg, alsó részén Alszeg, e kettő körülöleli a központot. A gyergyói Felszeg volt a város alapja, innen lefelé épült a város, bár ez a rész kétszer is leégett, mégis sikeresen újraépítették. Ezt bizonyítja a kereszt, amely egyik tűz során sem égett el, csak a körülötte tornyosuló házak. Szintén a felszegi részben található a görögkatolikus templom, majd a város legszélén, a várpataki részen túl, egy magas domb tetején Both vára, amelynek helyén kápolna áll. A legenda szerint a goromba Hiripnének és két gonosz fiának búvóhelye volt, ebből annyi valós, hogy valamikor katonai erődítményszerű épület lehetett itt.

Érdemes meglátogatni a Csíky-kertet, a felszegi arborétumot. Kevesen tudják, hogy ez egykor királyi birtok volt, Mihály király ott érettségizett, az akkori gimnázium diákjaként. Ma a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának kihelyezett tagozata működik itt. Most pedig véget vetek a város dicsőítésének, kezdődjön az a része, amely jobban érdekli az ifjúságot.

Azt hiszem, nem mondok újat ezzel: a fiatalság legkedveltebb találkozóhelye a kocsma. Na, ebből akad errefelé jó néhány, mindenki ízlésének megfelelő. A művészek törzshelye – én is itt vagyok fellelhető a város sok bugyra közül – a Figura Stúdió Színháznak otthont adó épületben található Your Living Room (nyáron a Your Living Garden), amely leginkább olyan, mint egy zárt és szerető család. Tőle alig távolabb van a OneSes, itt találkoznak a szomszéd falvak bulis képviselői, valamint a székelység egyik jellemző társadalmi rétege, a kiöltözött gumicsizmások. Bár a gumicsizmások városszéli erődjei, mint a Sláger, vagy a Mulligan, a RIO (egyesek szerint R10-nek olvasandó), esetleg a Retro, mind elestek, megmaradtak még olyan védőbástyák, mint a Kárpátikum vagy a fentebb említett OneSes. (Bővebb anekdotikus történetekért mindenképp ajánlom felkeresni a gyergyói diákokat – érdemes.) Az idősebb, dolgos székely emberek pedig mind a boltok előtt, vagy a félreeső, kisebb kocsmákban, például a Botorkában lapulnak és kortyolgatják jól megérdemelt italaikat, ahol csak délelőttönként lehet el-elkapni néhány ellógott iskolást, akik olyan helyekre menekülnek, ahol senki nem keresné őket.

A díszes épületeket körülöleli a város három lakónegyede telis-tele szűk utcákkal és tömbházakkal, amelyek között péntek és szombat esténként vidám diákok és fiatalok dalai csendülnek, s bár ezt a betonkaptárak lakói csak a legritkábban értékelik, mégis mindenkit mosolyra fakasztanak, mivel ez a mi kis közösségünk szerves velejárója, amelyet minden hibájával együtt így szeretünk és őrzünk.b