A trombita nem csak a jazzben menő

A csíkszentsimoniak tudnak zenélni, ez tény. A vasárnap délutáni fúvóskoncertet azonban kevesen hallgatták a Kolozsvári Rádió koncerttermében, s köztük is csupán néhány volt fiatal. Az is tény sajnos, hogy ez a fajta muzsika nem akkora érték errefelé. De van megoldás!

Zenés hétvégét tartottak a Kolozsvári Rádiónál november 14–15-én. Szombaton Bartók Bélára emlékezve kolozsvári, nagyenyedi és sepsiszentgyörgyi kóristák léptek fel. Vasárnap a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar szórakoztatta a közönséget. A nagyérdemű, az előadás színvonalához képest jóval nagyobb számban is képviseltethette volna magát.

A műsor programjának összeállításakor a különböző korosztályok zenei igényéhez igazodtak: a klasszikus operett és történelmi indulókon kívül népszerű könnyűzenei és rock számok feldolgozásával is szórakoztattak. Még az ACDC Highway to hell című örökzöld slágerével is megörvendeztettek. De hogy a klasszikusok közül is említsek párat: Müller József pattogós Jászkun-indulójával kezdtek, majd Kodály Zoltán Háry János című daljátékából és Erkel Ferenc Dózsa György című operájából is kaptunk részleteket. Ráadásul Sándor Csaba, a Kolozsvári Magyar Opera énekese is közreműködött, aki egyébként zenei pályafutását ugyanebben a formációban kezdte tubásként – újabb inspiráló motiváció a fiatalságnak!

van, hogy megfér egy koncerten belül az operett és történelmi induló a pop, rock műfajával

A fúvósok körében közkedvelt Szamosmenti-indulót, filmzenéket, Ennio Morricone-művet is játszottak, és olyan ismert modern popslágerek is felcsendültek, mint Pharrel Williams Happy című száma, az LMFAo-tól a Party Rock Anthem, a Maroon 5-tól a Moves like Jagger, vagy Meghan Trainor All about that bass című száma. Természetesen mindegyik fúvószenei átdolgozásban.

„Everyday I’m shuffling”

A dinamikát alaposan betartották, a zengő basszus tubái is szerepükhöz hűen libabőrös hatást teremtettek, a fuvolák tisztán csengtek, a trombita-szólók szinte teljes pontossággal harsogtak.  Valóban értékes, kulturális vasárnap délutánt teremtettek. Ennek ellenére alig több mint harmincan hallgattuk meg a koncertet, a fiatal korosztályt nagyjából 5-6 személy képviselte, azok közül is hárman zenészek. Valószínűleg nem gondolták, hogy a pop-átdolgozások harsona és klarinét változatban szórakoztathatnak is, pedig némelyikük játékosabbnak, ritmusosabbnak tűnt az eredeti változatnál. Talán ezután ezeket a feldolgozásokat is többre becsülik, és nem csak YouTube cover-videókon szórakoznak majd a tizen-huszonévesek.

Viszont, akik jelen voltak, mind nagyszerűen érezték magukat – legalább is a ritmusra billegő fejek, a taktust doboló lábak, a széles mosolyok és a kétszeres vastaps erre engednek következtetni. Főként, miután a középkorosztály a Neoton Família 220 felett című slágerét, vagy Máté Péter Zene nélkül mit érek én örökzöld szerzeményét is hallhatta. Ráadásul még nem említettem a Csillagok háborúja jól ismert dallamit, szóval kaptunk muzsikát minden műfajban. Talán ez elég bizonyíték arra, hogy legközelebb az előítélkezők elhessegessék félelmeiket.

Nyugati államokban erős hagyománya és népszerűsége van a fúvószenének, ezzel szemben nálunk egyre halványodik a művészet azon ága, ami nagyjából száz éve még virágkorát élte. Székelyföldön szinte minden nagyobb községnek, városnak van saját zenekara, de Erdély nyugatabb részeire ez már kevésbé jellemző. Kovászna és Hargita megyének vannak olyan települései, ahol a tinédzsereknek (de nem csak!), dicsőséget jelent bekerülni és szólót játszani a helyi zenekarban.

„Rengeteg munka áll egy-egy sikeres fellépés mögött, valószínűleg ez sem tetszik a jelenkor Facebook-generációjának, és valamiért nem menő manapság fúvós hangszeren játszani” – közölte Sándor Árpád, a formáció karmestere. A karnagy szerint Romániára is igaz, miszerint a nyugatibb térségre erőteljesebben hat a modernizáció, ami miatt kimaradnak idővel bizonyos hagyományok. A megoldás egyszerű: több fúvószenei fellépést kellene szervezni Kolozsváron és a környékén.

A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar egyébként turnézott a napokban: Magyarországon és Lengyelországban is zenéltek, ahová nemsokára szeretnének visszatérni, ezen kívül Olaszországba és Szerbiába is készülnek. Mondanom sem kell, hogy a vasárnap fellépett ötvenkét fiatal zenész tömören betöltötte az egész termet muzsikával. Ráadásul nagyrészük még kiskorú. Ha az idősebbek haza viszik a hírt, ki tudja, talán néhány kolozsvári fiatal is kedvet kap dobra, csörgőre, cintányérra.